Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-13 / 22. szám

Ára 2000 korona. DHMAGYARORSZAG Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. szán. Telefonszám 16 34. Szeged, 1925 junius 13, SZOMBAT Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor., Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2003 kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 2>. szám. Földszint. Irta: iubász Gyula. „Szokatlan dolog, hogy testvér köszöntse a testvértu — mondotta Móra Ferenc axon az ünnepi alkalmatosságon, amelyet Móra István hatvanesztendős születésmpji és negysenesilendős írói jubileuma hozott össze a magyar tini ók Gárdonyi Géza Irodalmi Társasága révén. Bármily szokatlan dolog is lenne, de engedje meg Móra István bátyán?, hegy ebből a ritka és kedves alkalomból magam is üdvöiöljem ezen a helyen, a (estvér a lestvért, a magyar költésiét egyik szerény, de talán nem egét zen érdemetlen mivelöje i másik mivesembert. Mert tályám ő nekem ir, a drága jó Móra hlván, nem csupán Mór; Ferencnek, bátyja ö minden poétának, aki ma ebben a csonka országbin hivatással éa kü'detéisel azt a lantot pengeti és szorítja kebeléhez (míg jő a halál), amelyet egyelőre a takarékossági bizottság és Smiih Jeremiás préfíüi előrelátással még meghagytak a dalnoknak, aki szimkiflzötlen jár hontalanul és leli hónát hazájában. Bizony igen csak jól esett fárad szivemnek és agg elmémnek az a tüntetés, amelyet a derék magyar lanitók rendeztek Móra István tiszteletére és még inkább sieretetére, mert a szeretet költője 0 elsősorban, a jóságos, a szelíd, a csöndes, a lemondó magyar szereteté. Nem világraszóló költő Móra István, de nem is akart az lenni sohr. Az ő poéiite egy magyar galambdúc, amelyből azonban 1 tiszt*, azuros bori égbe röpülnek a dalok hófehér szá;* nyán az áhítat, a megilletődés, a magábaszállát, az édesbús ünnepi mrg hstottság költői galambjai. Az eltö könyvének, amelyet a szegedi tanyák komokjából eresz eit a nemzeti költészet egére, a Földszint egyszerű és igénytelen cimét adta, mintegy jelezve ezzel is, hogy ő a kis emberek és kis dolgok énekese, de a kritikusnak már akkor éreznie és tudnia kellett, heg; a kis emberek és kis dolgok költője nigy költő, Isten szive szerint való költő, egész ember és igaz poéta, akinek szava Isten szava, mint ahogjai Isten szava az a harangszó, amely mélázó és szelíded alkonyatokon végigcsendül az álmedozó pusztaság és n ballagó Tisza fölött és mint a furulyaszó, amely az esték csöndjébe játszik és mint a hsrmóniki a nyári toldfényben a szőke viz fölőit. A Földszint sikere nem volt világsiker, ír ert hiszen több volt a sikernél: sziveket dobogtatott meg, ifjú sziveket ajzott föl dalolásra ez a szép, igaz könyv, amely a béke boldog éveiben, z milleniium arany verőfényében egy uj Petőfit látszott föltündökölte'ni a magyar dicsőség dílibábos hoiizonjár. De, sajnos, a magyar dicsőség igen tr gkus ajándék, danaida hordó és a költő a szive vérét is hitba hordja be'e, ha az istenek mist akernak, Móra István nagyszerű Ígéret maradt, ígéret, amely többet ért bizony, mint akárhány mai beteljesedés. Elnémulása hangos panaszként csengett lelkünkbe sokáig. A Földszintre nem jött emelet, de jöttek a gondok és bajok é> jött a leg nagyobb b*j, ami a vi ágra szakad : a nagy háború és — csodálatos — a hallgatag Móra Is ván egyszer csak megszólalt a szörnyű világziv»tirban és szava nem uszítás volt, mm akarla túlordítani az orkánt, tulbőgni a hangcskodókat, nem, Móra István fájdalmas édesapai lelke megsintta aiokat, aki; elszakadlak a haz;i rögökiől, akár idegenségbe, akár u ás csillagokba. Móra István magyar szive nem ludo t hazudni és nem aktrt parádézni akker, amikor a magyar halál fegnagyoba vak parádéját rendezttk a magyar véglet entreprlse des pompes funtbres emb.rei, tk knek moshnábsn szobrot kezdenek faragcsálni azok, tkik magyar Bourbonok módjára sohase tanulnak, de mindig fe'ejtenek. Móra István ünneplése meglehetősen zári körben történt, de ebbe a zárt körbe lé'ekbtn belépett minden igaz magyar, iki valaha olvasott valamit Móra Livántól, akit egy fővárosi lap nagy jóindulatában a tanyák költőjének nevezett ki, holott az egész rmgyanág költője lehetett tolna és lelt volaa ö, ha lenne ma egész magyarság, meri bizony Islerr, valljuk csak be ösz'ntén és igazán, most csupán páríok vannak és klikkek vannak, osztályok vannak és orlályok vannak, ellenlétek és ellenségek, ámde magyar Cntudatűt nem látunk és nem hallunk sehol 1 Móra István jubileumán, amely hálván esztendő gazdag szenv.dését és negyven esztendő gazdag munkásságát koronáz'a meg, nem igen olvassuk a jelenvoltak névsorában a nagyságol és méltóságos neveket. Ilyenkor fik elvonulnak lakosztályaikba és átenge dik a dicsőséget a nemzet napszámosainak, az Isten kömiveseinek, a magyar tavasz fecskéinek és fülemüléinek. Hát hiszen Móra Ferenc kite t magáért és kitett azokért, akik elfelejtetlek ezen 'az egyszerű irói jubileumon megjelenni és tündökölni. Móra Ferenc csakugyan hazulról jött a bátyja jubileumára és vándoríáskájában elhozta magával drágalátos és csodatékony magyar költő szivének gyémántos kincseit, arany foglalatb n és elhozta a tiszai tájak ragyogó azúrjának mosolyá', a szőke viz gjöngéd és meleg ciróga'ásá', a a magyar rónaság napfényes és felleges üzenetét. Szeged városa üzent az egykori tanyai tanítónak, aki Preceptor Hungáriáé lehetett volna, ha a magyar sors nem hazudtolta volna meg, vagy nem igazolta volna Zrínyi Miklós rejtelmes mondását. Én, e sorok szántóve ője, azokat a soha el nem hervadó mezei virágokat, amelyeket Móra István öccse egy háromévelőtti jubileum reggelén a szivetrbe ültetett, most meghatottan tűzöm Móra István szivére és ugy érzem valahogy, hogy ez neki nagyobb dekórum és különb öröm, mint tolmi hivatalos elismervény és egyéb járandóság, bár ez is igen elkelne Isten madarának, aki hatvan éve rfpköd a magyar rögök fölött éi negyven éve dicséri énekével az Unt, aki mindnyájunk édes Atyjai Választott bíróság dönt Magyarország és Ausztria közötti pénzügyi kérdésekben. Budapestről jelentik: A volt Osztrák-Magyar Monarchia közös vagyonának, valamint ál'alában az Ausztria és Magyarország közt függőben lévő elvi természetű pénzügyi kérdésekie barátságos megegyezés uiján való elintézésére tárgyalás k voltak folyamatban a magyar és az osztrák kormányok közt. E tárgyalások al( pji a Nyugatmagyai országra vonatkozó pénzügyi kérdések ügyében kötött döntőbírósági egyezmény. A tárgyalások nem vezettek eredményre, mivel a két kormány igen fontos elvi kérdésekben nem tudott megegyezésre jutni. Ennélfogva a magyar kormány kénytelen volt a tárgyalásokat meghiúsultoknak kijelenteni. Az erre vona'kozó j*;yzéket a bécsi magyar követ junius 11-én ad a át az csztrák szövetségi kancellárnak és felkérte öt a magyar kormány nevében, hogy a választott bíróság megalakítása érdekében szükséges lépéseket a magyar kormánnyal egyetértően tegye meg. Egyúttal bt jelentette azt is, hogy a magyar kormány a válasz olt bíróság egy tagjául báró Szterényi József be só titkos tanácsos, nyűg. kereskedelmi mir.iszert jelöle ki. Vass miniszter nyilatkozata a Beniczky-tígyről. A Somogyi srrjánál történt botránytól a parlamentben nyilatkozik majd. (Budopesti tudósítónk telefon jelentése.) Vass József be'yeKes miniszterelnök a Délmagyarország budapesti tudósítójának inteiv.u kerttében kijelenle'te, hogy a temelőbeli botrányt sajnálatos dolognak tartja. Véleménye szerint az egész doloenak másképen kellett volna lefolyni. Érdemileg most nem tud nyilatkozni, mert még nem ismeri tökéletesen a tényállást. Reméli azonban, hogy holnapra már abban a helyzetben lesz, hogy érdemleges nyilatkozatot is tehet. A parlamentben a maga iészéről okvetlen szóvá fogja tenni e.t az ügyet annál is inkább, mivel Peidl őt is aposztrofált!? A Beniciky-ügyrf 1 kijelentette, hogy véleményé szerint a hullámok már kezdenek csendesedni és reméli, hogy a kormány áital tett erélyes intézkedések a közvéleményt (e'jesen megnyugtatják. Az ügy eltussolásáról szó sem lehet. Amint eltussolni igyekezne valaki ezt az ügyet, ő azonnal e hagyná állását. A tüntetésről beszélve azt mondot a, hogy sokan csodálkoznak azon, hogy ő nem vett részt a fogadásnál. Kijelenthetem — mondotta —, hogy ugy az üdvözlő beszédet, nini a kormányzó válaszát elovastam, különb, n pedig a tüntetés annyira és kizárólagosan a kormányzónak szólt, hogy a kormánynak feles'eges volt képviseltetni magát. Rupert interpellációja a vidéki városok kölc&önéről. (iBudopesti tudósítónk ieletonjelentése.) Rupert Rezső Írásbeli in erpellációt terjesztett a kormány elé a vidéki városok külföldi kölcsöne tárgvábm. Az interpellációban elmondja Rupett, hogy több vidéki véros, igy Szeged Pécs, Debrecen, Baja külföldi köcsönt akar fölvenri beruházási célokra, a kormány azonban mindig megakadályozta ennek létrehozásé*. Kérdi a kormányt, hogy mi az oka ennek, hajlandó-e megváltoztatni ebben az egyben eddigi poli ikáját és megengedni, hogy a városok seját belá'ásuk szerint külföldi kölcsönöket vegyenek fel. „Most temették el Románia közszabadságát." Bukarestből jelentik: A közigazgatás egyszerüsitéséről szóló törvényjavaslatot rész eleiben is elfogadták anélkül, hogy az ellenzék résztvett vo'na a vitábar. A körülbelül 200 szakaszt egy negytdóre alatt elintézték. Az utolsó szakasz megszavazása után Joanltescu ellerzéki képviselő azt indítványozta, hogy oz ülést a gyász jeléül függesszék jel, meit most temették el Románia közszabadsdgát. A többség viharosai tiltakozott az indítvány ellen, mi e az ü ést elnapolták. Tüntető felvonulás a kormányzó előtt. Budapest, junius 12. Urnap|án, csütörtökön nagyszabású tüntetés volt a fővárosban a kormányzó tiszteletére, amelyet az Ébredő Magyarok Egyesülete rendezett abból az alkalomból, hogy a kormányzót támadások érték a a Beniczky-fíle vallomásban. Mér a kora reggeli órákban kezdődtek s tünteiő felvonulás elflkésiüle'ei. A pályaudvarokhoz sokan érkeztek vidék öl: van utasok, postások, cserkészek, küldöttségek. Ezek épp ugy, mint a budapestiek, különböző helyeken csoportosultik és nyocas sorokba áltak fel. Az Éiredők Egyesülete s más testületek legnagyobb része a Petőfitsren gyülekezett, ahonnin óriási menet indult azután Budárt, amelyhez a másutt összegyültek is rendben csatlakoztak. Zászlók a a<t, nyolc zenekarral történt a körülbelül húszezer lőnyt tömeg felvonulása. A lovat rendőrcsapat, amely a menet előtt haladt, háromnegyedegykor érkezett a Várudvar krpujáhor. A menetnek Eckhardt Tibor képvise ő, az ébredőegtesület elnöke volt a vezetője. Amint a menet éle bevonult a kiskapun, a királyt Vár fogadótermének erkélyén megjelent Horthy Miklós kormányzó feleségével, két fiával, leányával és vejével. Harsány éljenzés hangzott fel, a zenekar rázendített egy indulóra és katonás rendben, döngő léptekkel vonult el elsőnek a Bajtársi Siövetségek díszszázada a kormányzó etkélje alatt. Amikor az erkély elé értek a katonás léptekkel érkező egyetemi száztuűk, szín e vezényizóra jobbkarjukat a kormányzó felé emelték, ugy, ahogy a fasiszták szokták üdvözölni vezéreiket. ~s a köiel egy órán át tartó felvonulásban minden egyes csapat ezzel a karmozdulattal üdvözölte a kormányzót, kivéve az ébredőket, akik a kormányzó üdvözlésére kalapjaikat dobálták a levegőbe. Minden testület zászlója felsorakozott az erkéllyel szemben és az egyórás elvonulás alatt ötten zászló állott szemben a kormányzó erkélyéve1. Mott az Opera énekkara és az Acélhang dalárda elénekelte a Szózatot. Ezután a kormányzó Magasházy alezredes és vitéz Nagy Pál kíséretében kijött a palotából és elhaladt a felsorakoztatott zászlók előtt. Majd várbeli lakosztálya sarokszalonjában fogadta az egyesületek 34 tagu küldöttségé1. Vass Jözsef, a miniszterelnök helye lese, aki késve érkezett, már nem mehetett be a lezárt fogadóterembe. Szontdgh Tamás, a küldöttség szónoka üdvözölte a kormányzó*, aki a következő beszéddel vá'aszolt: — Vét te énül jól ese t a ragaszkodásnak és együttérzésnek az a spontán és impozáns megnyilatkozása, amelynek ezren és ezren mai felvonulásukkal tanújelét adták. Meg votam győzfdve, hogy a hazáját szerető magyar nemzetet sem a mai idők sok szenvedése, sem az ezerágú aknamunka megfertőzni, tiszta látását elhomályosítani nem tudta. — Meg vagyok győződve s ebben sz u'óbbi napok, de különö en a mai nap, ha lehe', még jobban megerősített, hogy a m'gyar nép tisz ában van a személyem ellen irányult támadások és gyanúsítások igazi cél ával. Nem tartom a támadásokit érdeme eknek arra, hogy egy szót is vesztegessek reá,uk. Csak annyit mondok, hogy nem szoktam bujkálni, ha azokban oz időkben hazám és fajom érdekébei szükségesnek tartottam \olna büntetni, meg is tettem velna. — Vigyétek (1 mindazoknak, akik ragaszkodó szere'elükröl t nuságol fe'tek, legm-'egebb köszöneleme*.