Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-07 / 18. szám

OBLMAQYARORSZAO 1925 junius 7. Lewavazták a ciah igsiságügy minisztert Prága, juniut 6. A sxenálui tagja szembehelyezkedett Dolansky igsztágügyminiszterrel. Ax esetnek nyilván messiemenö köreik'zményei lesznek. A pozsonyi lörvényszék Ztmak szenátor m'ntelrni jogának felfüggesztését kérte, ski ell n egy ciike miatt magán réströl rágalmazást pört Indítottak. A szenátus nem függesztette föl Ztmak Immunitását, dt ennek ellenire a pozsonyi törvényszék mégis megindította a bintető eljárást. A szenátus mente'mi bi o t«ágában, amely a pozionyi töivénysiék megkeresésére kénytelen volt Zimak szenátor agyét tárgyalni, az a felfogás kerekedett felül, hogy e re az es:tre nem kell felfüggeszteni ax immunitást és a bizottság ilyen értelmű javaslatot terjesztett a szená'ui elé. Dolsnszky igazságügy mini ízter hoszszabb beszédben védelmezte a maga ál ásponliát és Zimak szenátor men elmi jogánsk felfűggesz ését kérte. U áia felszólalt a menelmi bizottság előadója és a többség élénk helyeslése közepet'e siátot ize ube az igazságűgyminiszter érveivel. Ez snnyira feli őszi telte az igizságOgymimszferr, fcogy lűn'etöleg távozott az ülésről. A szent tus aj után az igaziágflgyminiszter távollétében határozattá emelte a mentelmi bizottság javaslatát és Zimak szenátort nem adta ki. _ A Magyar—olasz Irodalmi Egyesület QdvOzli az olasz királyt. Budapest, június 6. A Corvin Mátyás Magyar—olasz Irodalmi Egyesület szombaton este a Magyar Tudományos Akadémiában nyilvános felolvasó ülést tartott, amelyen az elnöklő Berzeviczy Albert megemlékezett arról az ünneps'grö', mely holnap Olaszország minden részében a nép szervezetében fog lezajlani, III Viktor Eliánul olaaz király uralkodásának 25 évet jubileumán. Az olasz király igen sokszor adta jelét annak a nagy rokonszenvnek és jóindufa nak, amellyel a magyar nemzet iránt viseltetik s a magyar nemzet is holnap egyOtt érez sz olasz néppel atokb n a manitesztádókbsn, melyek Olaszországban el fognak hangzani. Ezután kérte az o'asz követel, hogy juttassa az olasz trón dé a Corvin Mátyft-Egyesűlel jókívánságait s az egyesülettel együtt érző egész magyar nemzet fldvOiletét. A jelenvoliak lelkes éljenzéssel és tapssal ünnepdték az olasz királyt. Az olasz királyi kivet ezután köszönetet mondott a megem'ékezésért és kijelenlelte, hogy a jókívánságokat és a megnyilatkozol lelkesedést sz clasz trón elé fogjs juttatni, alul azt bi:onyára meleg rokonszenvvel fogják tudomásul ven ti. A hosszúlejáratú mezőgazdasági kölcsön. Budapest, junius 6. A bosszu'ejáratu mezőgazdasági kölcsön huszonkélmiilió aranykorona összegben kerül egyelőre kibocsátásra. Ezt a kormány a Nem zeti Bank utján renddkezésre bocsátja az intézdeknek. Hír szerint a pénzügyminisztérium és a bankok között lefo'ytatott tárgyalások so-án megállapodtak abban, hogy as intézetek milyen arányban részesednek ebben a ma ve Idben. A kölcsön összegét angol foltban állapították meg és kőzd egymillió font sterling felelne meg a 22 millió aranykoronának. Ebből az összegből a Mtgyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Takarékpénztár, Magysr Altalános Hitelbank és Leszámitolóbsnk egyenkint 120.000, összesen tehát 480.000 angol fontot folyósíthat a hiteligénylők részére, 520.000 angel font pedig megoszlik a Földhitelintézet és a többi záloglevélkibocsiló pénzintézetek között, nem egyenlő arányban, mert a Fő dbitdhléset kvótája magtsabb, mint a többi intézeteké. Iklódy Szabó pénzügyminiszteri államtitkár, aki a kölc.öamOvelet kormánybiztosa, most tárgyal az intézetekkel a kibocsátás részldd felöl, mert még most sircs döntés arról, hogy vájjon sz intézetek különkülön bociátanak-e ki zálogleveleket, van pedig egy típusa lesz az angol lontra szóló uj magyar ztlsgle/deknsk. Tárgralnak arról is, amit már mi megírunk, hogy esetleg egy állami záloglevél tíboctáló inézetel alak tanak is ez emissdonálná a zálogleveleket, erre a< idézetre enged né lyeinék a záloglevél ki boctátó pínzinlétetek az általuk folyósitott hosszúlejáratú kölctönökit és az állsm as u| záloglevéldboc«átó intézd obügác óit Helyezni d kOllöldőn. A 22 millió aranykorona kő'csőaösszeg már a bankok rendelkezésére áll, de termésleleten addg nem veszik igénybe, amíg az intézetek nem keidtek meg a kö'ciön fotyósitásAt. Interpelláció a jassyl antiszemita tüntetésekről Bakarest, junius 6. A házszsbályre vidó megszavazása utáni d ó kamarai ülésen Stern Adolf interpolációt intézett a be'ügyminiszterhez a jassyi aitiszemia tűnte ések ügyében, különösen pedig annak a két zsidólányntk az ügyében, akiket az an'istertüa tünte'ők kidobtak a vonatból Kilelen i, hogy ujy látszik, hogy a zs dókat kivették a törvénres vedelem alól, mert azokat, Jcik ilyen kihágásokban veitek rész', sohi sem büntették meg. Kérdi, micsoda intézkedéseket szándékozik tenni a kömény a vonatok zsidó utasdnak bidonsága <rd:kében és minőintéikedétek történnek a zsidó lakosság életének bútjnságs érdekében. Ausztria Németországhoz való csatlakozásának eszméje. Páris, Junius 6. Auiztria és a némel bírod lom csatlakozásáról Jules Sautrwein megszólaltat a báró Alchhof osztrák köve et, aki most megválik a párisi osztrák követség vezetésétől. Az csztrák diplomata, aki eilend ezt az eszmét, ad tartja, hogy államcsíny volna az egyesiltst kierőszakolni és a szomszéd országok casus bellit látnának benne. Bárf Aichhif biztosra veszi, hogy a csatlakoz Isi propaganda mind s két államban napról-napra erősödni fog. Azok, akik a mozgalmat irányi Ják, a német birodilmi és az osztrák stocialisls pártokat azzal biztatják, hogy ha kétmirl ó osztrák állampo'gárral növekednék meg Némeiors'ág lélekszáma, az a szocialsta e'emeket erősítené. Varsóban szzal igyekeznek kedvező hangú atot kelteni, hogy Németország az oazlrákok csatlakozásával nemzeti szemptntból ki volna elégítve és könnyű szivvel lemondhatna Da-'zigrót és FelsőSzUiztáról. Bécsben azzal álta'Jik a nagyipait és a munkásságot a csatlakozási propaganda szóvivői, hogy a német nehézipar természetszerűleg föllendUené az osztrák nagyipart s ennek a munkásság is hasznát látná. A búcsúzó párisi ositrák kövdtd folytatott beszélgetéséhez Sauerwein azt a megjegyzést fid, hogy legutóbb egy nagynevű egyéniség, aki azuverén cssláanak a tagja és ródd ideig Párisban tartózkodott, azt mond'a neki, hogy Némelortzág és Ausztrit egyesülése automatikusan maga után vonná Magyarországot Is, ami annyit Jelentene, hogy a Németblrcdslom háború esetén ötven hadosztállyal erősebi lenne. Báró Aicbhoi szívesen vá'ik meg a páriil kővdlégtől és egyáltdán a diplomáciai pályától, mert biialmatlan szemmel nézi az osztrák külpolitika irányváltozását. Az történik ugyanis, hogy a bécsi kormány egymásután visszahívja azokat a követeket, akik nem helyeslik a csatlakozást, amiből nyílvánvsló, hogy Ausztria külpolitikája a csatlakozás jegyében fog állani. Soltész főhadnagy ügyében a rendőrség nem intézkedik. A katonai hatóságok elá tartozik sz Ogy, Bei .pest, junius 6. A főkapitányaié központi ügyeletén a Népszava szer. ketzlőiége tegnap bejdentést fett |f Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében fa felhívta a főkapitányság figyelmét arra, hogy Soltész István főhadtiagy, ah jelenleg a honvédelmi minisztériumba van beosztva és akinek neve a bejek* lés szerint a Somogyi—Sűcsd-gyilkos. sággd kapcsolatba bozbató, előkészültteket tesz, hogy a fővárost sürgősen elhagyja, még pedig a bejdentés sz» rint azért, treri számo'nía kell azzal, hogy a rendőrség ujabb nyomozást Indít a Somogyi—Bacsó-gyilkosság fői-1 deriése céljából. A főkapitányság bűnügyi osztályán I Katona Rezső rendőrfőtanácsos a dél-1 elölt folyamán a Népszava bejelentése ügyében érintkezésbe lépett a katonai hatóságokkal. Tekintettel arra, bon Soltész István jelenleg is katona és igv a katonai hatóságok ille'ékességa alá tartozik, szómba on délbea a Népszava bejelentését és a Somogyigy Ikosság egyes ügyiratait a főkapitányságról áttették a katond ügyészségre, amdy az addok és iratok átvizsgálása után dönteni fog afelől, hogy szűktéges-e vdami intézkedést tennie Sjltész István ügyében? A főkapitányságon ezenkívül semmiféle intézkedés a szombati napon az ügyben nem tortént. A rendőrség bűnűgyi osztályán ad a felvilágosítást adták, hogy az annak idején lefolytatott nyomotás aditd és összes fontosabb iratai az ügyészségen vannak már és így e pillanatban a rendőrségnek nem áll módjában meg* i állap tani azt, hogy milyen szerepe lehetett a Somogyi—Bacsó-gyilkosságban Soltész István főhadnagynak. Olasz pör a román állam ellen. Bukarest, junius 6. A Románia jdentése szerint az olasz hitelezők ROJTUIH níát a nem rendezett kincstári bJsotF összege erejéig bepörölték. A román államkincstár a pört két o'asz bírósági fórumnál d veszt ette, az űgy a ionban ujabb felebbezés révén a római legfőbb semmitöszék dé kerfll. A pénzügy* miniszter a román á lásponl képviseletével Salandra volt irinlsr'erelnOk^ bízta meg. VI/7-én A Belvárosi Mozibzn Dr. Csengeni tudományos felolvasása vetített képekkei ; Roma műkincseiről Virágnyelven. Irta: Móra Ferenc. Nem tudom, azok a csúnya destruktivok mért beszélnek mindig ugy, mintha minálunk is minden megvehető volna, ahogy Jugurtha pletykázta annak idején Kómáról. Hiszen a korrupció, a panama, a baksis c>upa Idegen szó, atrely csak indigenálusl nyert nálunk, mint a magas arisztokráciához tartotó nagynevű familiák. Az egyik latin, a másik indián, a harmadik török, de egyik se szittya. Nyelvészeli alapon is bizonyítani tudom, hopy a törzsökös magyarnál niocs puritánabb náció: szava sincsen neki ezekre a gonosz fogalmakra. Mert a vesztegetés honi termék ugyan, de abban nincsen semmi rossz se. Az csak annyit jeleni, hogy az embertől azt kívánják, maradjon veszteg, ne csináljon jemmit. Már pedig aki semmit se csinál, az nem csinál rosszat se, aki pedig nem csinál rosszat, az jó ember. Ez olyan kifogástalan szihogizmus, hogy még akkora filozófus is jóváhagyhatja, mint Csontos Imre. Aztán volna még a kenés. Nem lehet letagadni, hogy ez magyar műszó, de ebben sincs semmi erkölcstelen. Ez orvod kifejezés, amely talán még a turáni sámánok idejéből ered. Akinek vdamije fáj. a;ra ma is ráolvasnak a javasasszonyok és a fájós tagot megkenik fórf/n-olajjal, hogy ne fájjon. Ebben nincsen semmikivetni való, mert a türöm-olaj a kormány gyógyszerkönyvében is igen tekintélyes szerepet visz és hivatalosan nem is igen rcndelnek mást. Egyformán jó lábtörésről, sztvfájdásról, kilengésről, gazdasági pangásról, — szanál ez mindent. Még a mondókájuk is az a szakállas javasasszo 0

oknak, mint a falusi kuruzslóknak. A tuska nevén kezdik és azon végzik, hogy „nyulháj. daruháj, majd meggyógyul, ha nem fáj." (Legföljebb a honoráriumban van egy kis különbség. A pesti doktor mindig drágább.) Egyszóval a kenés nem tilalmas dolog, sőt nagyen is érdemes cselekedet, miért is ezt őseink is sürün gyakorolták, hol ők kenvén meg a konstantinápolyi basákat — ezeket ugyan meg is rakták néha, ha helyünkbe jöttek —, hol ők keneivén meg a felséges ausztriai ház által. („Az Isten se győzi az magyarí urakat pénzzel I* — sóhajtott föl Ferdinánd, az első »magvat* Habsburg, mikor a szabadkirályválasztás kortesköltségeit ki kellelt fizetni) De panamáról, konupcióról ki hallott minálunk a régi jó időkben I Egészen máskép csináltak azt akkor, mett akkor még tudtak szemérmet az emberek. A tanyai magyar, akit akkor még csak parasztnak hívtak, mindeoléle Ogyes-bajos dologban bekövetkezvén a váróiba és kinézelődvén magát a piacon, bekccojzott a hivatalos házba. Először is löbiró uramhoz ment Igazságért, beáztatván előtte azt a pokolbul szalajtott hátulsó szomszédot aki már megint rábabonázotl a tehenekre' — Ertem, — eresztette vékonyan a szói a pipacsutora mellől a hivataltevő nagy ur, aki soha ité!" » alapos kifaegatás nélkül nem tett. — Most már azt kérdem kendtül, hogy honnan jött kend ide éndébem? — Hát a Kék Orosz'án boltjából, mert annak adtam el a korpát. Aztán onnan meg bementem áldomást Inni aPiroslábu Gólyamadár-ba. Még azt is elmondta volna, hogy az öreg templomba is be akart menni, ami ugyan nem volt igaz, de akkor se ártott az, ha istenfélő, kegyes hirbe keveredett az ember — hanem ekkorára a főbíró közbeszólt: — Nohát ha igazságot akar kend, akkor ne a Gólyamadárbúi g/Ojjék kend. hanem hazulról gyüjjik kendi Érti kend ? Menjen kend Isten hirével I A magyar megkapatta az üstökét, billeg'ette a nyakát jobb válláról bal vállára, meg vissza, ami mind azt jelente te tanyai idiómán, hogy érii a fene. De akkor már ugy taszitotta kifelé az ajtón a főbiró buszárja, hogy a szemben levő ajtón beesett a nótáriushoz. No az nem volt baj, mert ott is mindig akadt egy kis eligazítani való. Még az zelőtt va'ó esztendőbsn legelőt váltott a várostól a birkáinak, de a birkák e'.döglöttek, most már az volna a kérdés, hogy ki legelje le a füvet, amelyikért eiőrc ki van fizetve a IQbér? De itt még bele se kezdhetett a szive szándékába, mikor a nótárius már rámordult, füle mellé csapván a lúdtollat. — Honnan jön kend? A magvar most már óvatosabb volt. Nem szólt se boltrul, se kccsmáiul, hanem mondta ugy, ahogy volt: — Főbiró uram ökegyelmétöl. — Ugy? — csapott sz asztalra mérgesen a nótárius. — Hát akkor menjen kend vissza őhozzá! Hát annyit se iud kend, hogy ha velem van dolga kendnek, hazulról gyöjjik kend I Amerre járt a város nagy házában, mindenütt ez veit a törvény. Utca-kapitány, városbiró, ícrtálymester, koncipista mind azzal utasította el, hogy ők nem állnak szóba olyan emberrd, aki még annyi tisztességet se tuc, hogy hazulról jönne. Szomorú a í lógatta a fejéi szegény igazságkereső, mire leért a kapualjba. Ott nagyot rugóit a kerékvetö kövön: — Vesszen meg a gazdád a nevenapján I A hajdú, aki ott támogatta a nagy zöld falat, hogy ki ie dűljön, fölkapta a fejét a zokszóra: — Hát kendnek mi baja az én gazdáimmal ? — Nem egyéb, minthogy meg vannak háfcarcdva az elméjükben. — Hogy-hogy? — Mind azt parancsolják, hogy máskor hazulról gyüjjek. — Hát osztán ? — Hát ez mán csak bolond beszéd I Kinek mi köze ahhoz, hogy én honnan gyüvök ? — De nagyon is okos beszéd az annak, iki nem tökfejű, — kapta meg 2 hajdú a magyarnak a ködmöngombját, — ¡nrrt ha kend ne.r hazulról gyün, akkor kend üres kézzel gyün, de ha kend hazulról gyün, mán csak nea gyün e! anélkül, hogy vagy egy pulykát ne fogna a hóna aj*, vagy egy malackát ne guii'ma maga dőtt, vagy egy két kötés dohányt ne gombolna a ködmön alá. aszerint, hogy kinél kérni kend az igazságot. — Igy mán étiem, — fanyalodott nevetésre a magyarnak az ábrázata és detett haza, hogy hazulról jöhessen a hivatdtevő urak elébe. Közéjük számítva a hajdd is, aki utána kurjantott: — De ha be akar kend még egyszer iutni, akkor én hozzánis hazairól gyüjjik kendi