Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-05 / 16. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1925 junius 5. pillanatra senki sem gondolt. A halottsskocsi már a Klauzál-téren járt s a Takaréktár-utca még mindig ontotta a gyászközönséget, amelynek nagyobbik része elkísérte kedves halott­ját egészen a temetőbe. Oda, ahol végre együtt pihen a klasszikus finom­ság és a báj megtestesitőjével, ifjú hitvesével s vértelen, fehérarcú kis lányával, a korán elhervadt liiommal. Este volt már, mikor a temetőben bezárult Baross József mögött a sir kapuja, vége, — elintéztetett. Akkor robogott arra egy vonat, Istenem, hogy siet, hogy játsza a lüktető életet, mi­kor minden éleinek, minden remény­nek a sírgödör a vége 1 Boldog családi otthon. i. A kismama: Ez már okos dolog, kez­dem becsülni magát, ugyan hány éves? A fiatalember: Húszon... nyoic. — Értem, tehát huszonhat. Maguk ilyenkor még hozzámondanak kettőt, de ez nem baj. Az én apám csak huszon­kettő volt, mikor megnősült, mégis papucs­hős lett szegény. — Na, hát én... — Csak ne legénykedjék, ismerem a maga típusát, ebből válik a legjobb em­ber, aki megbecsüli a boldog családi otthont. — Ez az, amire vágyakozunk. Kerget­jük egész életen át, eltikkad a torkunk és hazatérve a négy fai közé, sírunk a más boldogsága miatt. — Más után se kívánkozik, mihelyt egyszer benne van. Nézze, mi se járunk semerre, a színház nem érdekel, a leg­érdekesebb jelenetekei észre se veszem, mert otthon ]ár a gondolatom a kis bo­garaimnál. Ha valamerre vagyok, roha­nok haza és lábujjhegyen közeledem a drága aprószentjeim ágyához... — Ne folytassa. Olyan dolgokról be­szél, amik idegenek nekem, fájnak... — Csak ne túlozzon, nősüljön meg minél előbb s akkor tudja csak meg, hogy mi a boldog családi otthon. II. Kívülről pokoli zsivaj, az ajtó kivágó­dik és beront három gyerek. A nyolc, meg az öt között járnak. Pali a zongorára telepedik: Nincs az iskolánál unalmasabb hely, az is bolond volt, aki kitalálta. Mindig csak tanu'ni, tanulni, pedig Újszegeden labdát rúgnak. A tanulás nem embernek való. Manci (verkliző gyakorlatokat végez a macska fülével): Az ember mindig tanul? (Megvetően:) Te nem is vagy még ember. Pali: Ha nem is vagyok, azért mégis ki fogom lőni a macskád szemét. Lala (éktelen sivalkodásba kezd): Manci, add ide a macskát, én is verk­lizni akarok. A kismama: Csönd legyen 1 Pali, gyere le a zongoráról, mert megverlek. Te pe­dig Manci, hadd már békében azt a cicát. Lala (üvöltve): Verklizni akarok. Verk­Mzni! Pali (a lábával veri a zongora billen­tyűit): Olyan jól érzem itt magam. A kismama (hihajitja a szobából): Mars a könyved melíé. A többi is kifelé. Pali (visszasompolyog): Én itt akarok maradni. Lala: Én is. Mama: Majd segitek a bajotokon. Hol a nádpálca? (Manci felfordít egy virágvázát, abba akarja belegyömöszölni a macskát.) Lala: A macskát én teszem bele, add ide. (A majolika megunja a vele való foglalkozást és darabokra törik.) Mama (holt-sápadtan): Ez már sok. Hát nem kíméltek egy csöppet sem? Ki innen, egy, kettő... Manci (a megindult kergetősdi alatt a fiatalemberhez búvik és utánozza az anyja hangját): Tudja, ezek a gyerekek megeszik az életemet. Borzasztó, hogy milyen rosszak, nem birok velük. A kismama (végre erélyes les?, a há­rom gyerek egy percig a levegőben l<*g, aztán kisodródik a szobából. Onnan némi szóváltás, majd nádpálcasuhogás hangzik be. Végre megjelenik a kismama és leroskad a székbe): Ez borzasztó volt már megint. Fiatalember: Minek izgatja magát! Mind egyforma a gyerek s ugy kedves, ha pajkos, eleven. Kismama (egyre idegesebben): Eleven? Azt mondja, hogy ezek elevenek ? A vá­ros legkomiszabb, legvásoítabb kölykei. Az apjuk elkényezteti ő«et, pedig okosabban tenné, ha szétverne köztük. Ahogy fölkél az asztaltól, már megy is el hazulról, kinlédhaíom velük magőm. (Dühösen): Hallja, ha szereti az életet, a nyugalmat, azt ajánlom, ne házasodjon meg soha, ne tegye tönkre egy szegény nő életét ilyen gazember kölykökkel Fiatalember: De, asszonyom, hát a boldog családi otthon ? Kismama: Elmenjen vele, mert olyat mondok, hogy magam is megbánom. Bob. Siabadlábra helyezik Moravek Istvánt? Még élénken emlékezetes a nyilvá nosság előtt a Szegedi Gazdasági Bank összeroppanása, amellyel kapcsolatban sokszáz kisember-betétes komolyan fél­telte az évek alalt összegyűjtött néhány millióját. A bank ügye — mint isme retes — tzóta befejezés elő t áll, «meny­nyiben a bank a Pénzintézeti Központ véleményére csődönkivüli kényszeregyez, séget kért a törvényszéktől. Az egyez­ségi tárgyaláson pedig a hitelezők több sége elfogadta a felajánlott hatvan szá­zalékot. Az összeomlott Gazdasági Bank ügye ezzel sze nben még nem ért véget, mi­után amint nyilvánosságra került a bank bukása, az igazgatóság sikkasztás, hat­len kezelés elmén följelentést tett Mora­vek István vezérigazgató ellen, aki nem­csak hogy vezette a bank ügyeit, ha­nem av,i a konjunkiurák hónapjaiban tulajdonképen összehorta és megalakí­totta a részvénytársaságot. Az volt ugyanis a vélemény, hogy Moravek az igazgatóság megkérdezése nélkül kötött nagy üzleteket, amelyek azután a bukást okozták. Moravek ez­zel szemben azzal védekezett, hogy minden ügyel az igazgatóság elé vitt és ciak a jóváhagyás után hajtotta végre. Amikor azután a Pénzintézeti Központ revizorai befejez ék munkáju­kat és fölállították a bank státusát, amelyben milliárdos passzívák jelent­keztek, Moravek Istvánt letartó itatták. A rendőrség közegei lefolytatták a nyomozást, majd átkerült az ügyészség fogházába, ahol azonnal teveietiék a vizsgálatot. Moravek mindjárt az eljárás elején szabadlábra való helyezési kére­lemmel állott elő, azonban siámos kér­dés még teljesen tisztázatlan volt és igy nem teljesítették kérését. Most azután a vizsgálat a befejezés­hez közeledik, szinte minden egyes té­tel tisztán áll a bíróság előtt és igy néhány nappal ezelőtt Moravek most már határozott formában kérte szabad­lábra helyezését, mivel szerinte semmi­féle bűncselekményt el nem köve ettés a bukásnak nem ö, hanem a szeren­csétlen gazdasági helyzet és a kis alap­tőke volt az oka. Kérelmében azt is előadta, hogy hajlandó nagyobb ösz­szegü óvadékot htétbs helyezni. A Dilmagyarország munkatársának érteiü ésa szerint illetéke ha óságok nem látnak most már akadályt a sza­badlábra helyezés ügyében és azt az összeget, amelyet óvadék elmén letétbe kellene Moraveknek helyezni', ötven­millió korona készpénzben, vagy pedig hat hold földben áilapltottái meg. Amennyiben sikerül ezt as összeget Moraveknek e'ő eremenie, ugy a kö­zeli napokban szabadlábra fogják he­lyezni. A főárgyaláson szu'án tisztá­zódni fog, hog/ u ajdonképen mi tör­tént a Gazdaság' Bankban. flMMWMMMMMW^^ A Pista, meg a Kató novellája. Sokan emlékeznek még arra a bíró­ság elCtt folytatást nyert társadalmi háborúskodásra, amely özvegy Papp Sándorné családja és Cserey Gyula tanfelügyelő közt támadt Szentesen. Szabványos vidéki história volt abból a fajtából, amit ha novellában olvas a postamesternő (miközben futólag fel­bont néhány idegen levelet), azt mondja elérzékenyülve: — Ez igazán az életből van me­rítve. Szentesen is az történt, hogy nBgyon jóban voltak egymással a Papp-, meg a Cserey család. Peppné leánya, Aranka, tanítónő, a fia, Pista orvos­növendék. Viszont a tanfelügyelő Kató lányának udvarolt a Pisla és a min­denkit összeboronáló népek biztosra vélték, hogy egy pír lesz belőlük. Hogy miből gyanítják az ilyesmit ? Édes Istenem, apróságokból. Egész jelenték'elenségekből. . Teszem azt, Csereyné állandóan biz­tatta az ura tanügyi fennhatósága alatt álló Arankát, hogy ne félj fiam sem mitől, én vagyok a le legjobb protek­torod. Aztán Pestre megy a „mi Pistánk". Csereyéknél van a búcsúvacsora s mi kor anzikszot küldenek neki vidám társaságból ez a sor is helyet foglal rajta: „Csókolja Cserey néni." — Lelkem, mondja fontoskodva a belyi pletyka, mi másért csókolná, minthogy az anyósa akar lenni. Fog­ják ízt a fut, ugyancsak fogják! Pedig a Kató még egész kis lány volt, korai a számá.a való gondos­kodás (habár a jó anya már akkor kezd körül ekinlgetr.i, mikor még böl­c ős a lánya), — özvegy Papp mama külömb partit kivánt a fiának, a baráti kötelékek szakadozni kezdtek, Papp Arankát pedig hírte en áthelyezték a szegvári külső iskolához. — Bosszúból csinálta a tanfelügyelő, mondta a család, mert a Pista nem akarta elvenni a Kató*. Annyit beszéltek erről az emberek, olyan tulfütöttek voltak a kedélyek, hogy a tanfelügyelő kénytelen tolt rágalmazási pört indítani a Papp-csa­lád ellen. Özvegy Pappné elmond a nyiltrn a törvényszéki tárgyaláson, hogy bizony Csereyné felajánl a neki, „házasítsuk össze a gyerekeke.", de ö azt felelte, hogy fiatalok még. Néhány tanitó a tanfelügyelőnek kel­lemesen emlékezett az eseményekre, egy ifjú egzaltált leány is rokonai, Pappék, ellen vallott. — Aranka mondta nekem egyszer, hogy azéri sáros a cipője, mert a Pis'a nem akarta elvenni a Katót. (Amit ugy kell értelmezni, hogy a tanítónő rosszabb beosztást kapott, mikor véget ért a barátkozás éa a ro­konság reménye.) ÁItalában ötször helyezték át Papp Arankát, mindig indokolás nélkül, sőt olyan miniszteri leirattal is, mintha maga kérte volna az áthelyezését. Dr. Mihóciy Rezső tanár arról tett vallomást, hogy Csereyéknek kedvenc terve volt a két gye ek összeboroná­iása s amig jóban voltak, nem is ke­rült szóba Aranka áthelyezése. — Sokat hallottam, bár közvetve, azt a kijelentésüket, hogy majd meg­mutatják, hogy Aranka nem marad Szentesen. Pedig az áthelyezésre sem volt szükség, hiszen idegent hoztak a helyébe. Az egész város besiélte ezt, mindenki ti z'án látta, hogy a boíszu mükedik. Antal Pá! katholikus segédlelkész egész érdekes novellarészleteket mon­dott el. — „Kínáljátok a mi Pist'nkai", — ha lottam Csereyné unszolását csa'ádi vacsorákon. Az volt a beiyomásom, hogy a két család barátsága a fiata­lodba vetett terv reménysígén épült fel s mikor az egyik megszűnt, véget ért a másik is. Amig barátságban él­tek, nem volt molesztálás, de az egész város sajnálkozott Papp Arankán, aki tanitta ja az orvosnövendék fivérét s ekkora méltánytalanságot kénytelen el­törni. Meggyőződésem, hitem, hegy Cserey bosszúból helyeztette át a fel­sőbb képesítésű Popp Arankát rósz­szabb he yen levő iskolába. Dr. Szabó Gyula orvos ugyanigy vallott. — Bosszú volt az áthelyezés a Pis­táért, misként nen lehet a dolgot megérteni. A szegedi törvényszék csak Papp Arankát ítélte eí becsületsértés vétsége miatt 1.200.000 koronára. Ügyvédje, dr. Deltre Pá megfelebbezte az Ítéletet a Táblához, kimutatva, hogy a védelem tanúi mind függe lenek voltak, ellen­ben a terhelő tanuk — tanitók — függő helyze ben vannak a tanfelügyelő­vel, egyébként is haragosai a Papp­c aládnak. Arra kérte a bíróságot, hogy a kézzel fogható bizonyítékokon felül azokat a dolgokat is keresse, amik a lélekben mennek végbe. Az a birói működés legszebb feladata, hogy a lelkeket is kutatja s megállapítja azo­kat az emberi indulatokat, szenvedé­lyeket, amelyre csak emberi bölcse­séggel, élettapasztalattal, birói megis­meréssel lehet következtetni. Mert a legerősebb emberi meggyőződés azt mond.a, hogy a tanfelügyelő ettől nemcsak magánérintkezésében, de biva­tilos intézkedéseinél is irányadó volt a a magánsérelme. A Pista meg a Kató... Az ügy ma került a szegedi ítélő­tábla O^sz-lanácsa elé, ahol a külö­nc s pört dr. Hubay László ítélőtáblai biró referálta minden részletére kiter­jedő alapossággal. A pörbeszídek után a Tábla felmen­tette Papp Arankát. Tényként állapí­totta meg, hogy h sznála azokat a ki­f -j'zéseke', a nelyek Cserey tanfelügyelőt bosszúálló szinben tünteti fel, azonban dr. Mihóczy Rezső, Antal Pál és dr. Sz bó Gyűli tanuk vallomása alapján az áll tolt tény valóságát bizonyítottnak fogadta el s igy azon az okon, hogy Papp Aranka igazat mondott, fel kel­lett öt menteni. A vád képviselője, dr. Papp Sándor, megnyugodott az ítéletben s igy az jogerős. Férfi is női divatcikkek gazdag raktára 48" Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. Csekonics-utea 6. Vl/-7én A Belvárosi Moziban Dr. Csengeni tudományos felolvasása vetített képeteket Róma műkincseiről. HARISNYÁK csak Jókai-utcában 287 aCIQNERNÉD olcSÖK. Tekintse meg mélyen leszállított 6t kiirt áraimat a bérmálás alkalmával Órák éi 'ŐRI B ékszerek jótállással! GYŐRI BÉLÁNÁL, Klauaál tár 2. »MMAAMA,»* »»ii — ivnTi-iii-m miiiuimiiTjLnjirL-u^ Telefon: 11-85. KORZÓ MOZI Tetefon: II-8\ x 4J"nÍUS \*> 7'én> — — péntek, szombat, vasárnap AH MeriidL bey Nagy bü vész-esték!] Kék vizek vándora nagy átványoss:gok. az „Ezeregy éjszaka" csodálatos ezermestere és társulatának vendégjátéka. A mágia, a bűvészei legújabb trükkjei, szebbnél­szebb büvésztti mutatványok, csodával határos illúziók és Ezt megelőzi: misztikus történet OlafFyo r d dal a főszerepben. Előadások kezdete hétkázn p fél 7 és 9, vasárnap fél 6, fél 7 és 9 órakor. Szép idő eseti i a esti előadást a Korió Mozi nyári helyiségében tartjuk meg. • *., ni^ -ii-BTJ-^-u^-u^v^ i-mmj-unr^

Next

/
Thumbnails
Contents