Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-24 / 31. szám

Az utcáról. Dohányzó gyermekek. — Káromkodás. Irta Vlftay Lajos tanár. Egészen természetes dologgá vált nap­jainkban, hogy az utcán a pro gyermekek megállítanak bennünket s a konvencioná­lis kézmozdulattal kisért .szabad egy kis tüzet" felszólítással megállásra kényszerí­tenek. Eltekintve az eljárási módtól, amely még felnőtteknél sem menthető egészen, az a legszomorúbb a dologban, hogy tiz­thenkét éves gyermekek dohányoznak és ezt olyan természetesnek veszik, mintha magától értetődő volna. Hazai törvényeink, hatósági rendeletek nem liilják a gyermekek dohányzását, pedig más országokban (Svédország, Svájo) már régebben törvényt alkottak a gyermekek dohányzása ellen. Amerikában a serdülő gyermeknek az utcán való do­hányzása kihágás, amelyet a rendőrség szigorúan büntet, Angliában pedig a rendőr azonnal megállítja s a nála levő dohányt, cigarettát, vagy szivart elkobozza. Törvények, hatósági rendeletek hiányá­ban társadalmi neveléssel kell megakadá­lyozni a gyermekek dohányzását, vagy csökkenteni a dohányzó gyermekek szá­mát. Éppen most olvashatjuk a kapukra füg­gesztett szomorú hirdeteseken a tüdővész retienetes pusztilására figyelmeztető szó­zatot, amely eszünkbe juttatja azt a fáj dalmas tényt, hogy a tuberkolotikus be­tegek tekintélyes százalékát a dohányzó gyermekek közt találjuk. Szomorú kép tárul elénk, ha arra gon­dolunk, hogy milyen lesz a holnapi nem­zedék arculata? Mindnyájunk erkölcsi kötelessége küzdeni az olyan szokások, cselekedetek, behatások ellen, mely a gyermeket mételyezi meg Jusson eszünkbe, hogy a nevelés nem egyedül a család és az iskola feladata, hanem az életé is, amelynek pedig jelen­tékeny része az utcán telik e>. Az utca nevelésének helyes, vagy helytelenségeért személyében senki sem vonható felelős­ségre, de összességében igen: a társada­lom. Mi mindannyian felelősek vagyunk nemcsak magunkért, de közvetve és er­kölcsileg a gyermekekért: a jövő gene­rációért Még felnőtteknek is ártalmas idegizgató szer a nikotin, annál inkább a fejletlen szervezetű gyermekeknek. Különösen a látószerekre és az emlékezetre van nagy befolyással a gyermekkorban való dohány­zás, azonkívül a nikotinnal fertőzött nyál­kiválasztás folytán a gyomor egészséges működését is megzavarja. A dohányzó gyermek ideggyenge, rossz gyomrú, lusta, erélytelen, zsibbadt izmu es akaratú, szórakozott, rekedt hangú. Rengeteg bünt szül az utca s ezeknek azt a kis részéi, ami meggátolható, köte­lességünk megakadályozni, ha mással nem, a jó példával, melyet mi szolgálta­tunk az utcán járó felnőttek. A dolog másik oldala, a tudatos védekezés a gyer­mekek dohányzása ellen már az Iskola és a különböző emberbaráti és gyermek­védő intézmények dolga addig is, amig országosan kötelező erejű eltiltás meg nem szünteti ezt az éreüen szenvedélyt. Városi ember hozzá van szokva ahhoz, hogy az utcán való jártában-keltében disszonáns hangok OUk meg a fűiét. Férfiak, asszonyok, gyermekek teiitorckksi káromkodnak, erkölcstelen, szemérmetlen asavakat. harsognak az ártatlan járókelők fűiébe. Es ez igy megy naptói- napra, különösen a háború óta egyre fokozódó DELMAQYARORSZAO meg a mód, hogy kocsin, vagy más al kalmatosságon menekülhessünk az utca borzalmai elöl, csak egy mód van arra, hogy mégis járhassunk az utcán békes­ségben, az, bogy az állati nivóra aülyedt és a hallgatók egy részének tetszésnyil­vánítását élvező káromkodó embert meg kellene büntetni, a vásott gyermeket pe dig rendőrnek átadni s javítóintézetbe küldési. A hatóságoknak az utcán járók térti épsége mellett a lelki épségére is őrködni lehetne. Ma, a hideg ész századában, amikor az érzelem és akarat érdemtelenül mos­tohakenyéren tengődik, talán mégis ke­resztülvihető volna, hogy az ilyen botrá nyosan viselkedő emberek felelősségre vonassanak Szomorúbb oldala a dolognak a károm­kodó gyermek. Sok tanuló, de még szülői is akad, aki azt hiszi, hogy az iskolán kivül ter­mészetes ösztönének élve szabadon cse­lekedhet a gyermeke. De kérdezzük, hogy vájjon a káromkodás természetes őszlön e, hiszen nem szüle' tünk eddig evvel a be­tegséggel a világra, nent örököltök, hanem eltanui|uk. Kik a taniiói ? A felnőttek I Ma már minden tetszésnek, ölömnek, fájdalomnak, kellemetlenségnek egy e*y csattanós káromkodás az érzelmi fel­oldója. Mondjuk, ártaMan formában, aze­lőtt is meg volt ez a magyarnál, de egy hiányzott: a gyermekek jelenléte. A kis­gyermek első szava ma "tár nem a „mama", vagy .apa," hanem egy, a szü­leitől legtöbbet Hallott káromkodás. Es a káromkodó szülő még őrül is gyermeke .talpraesett" szólásának, ami természe­tesen az ilyen környezetben közderült­séget okoz. Spártai szigor, Szent Lászlb törvényei kellenének a mai utcára, ahol mindíen jóérzésű gyermek rosszá, minden ha­zulról kellő e'kü'csi nevelés nélkül el­engedett gyermek gonosztevővé lesz. Ár­tatlanul engedjük el gyermekeinket s egy félóra múlva olyan szavakat hallhatunk a szájából, amit eddig még a házunk tájáról is eltiltottunk. Az irredenta eszméje épp ugy, mint a nevelés, a jövőre irányul. Nekünk ma két nagy tartozásunk van, ami minden hadi kárpótlásnál, hadikölcsönnél nagyobb : a nevelés és az irredenta eszméjének való tartozásunk. A visszafizetendő tőke, — hogy a ma legáltalánosabban használt kifejezéssel éljünk, - a bennünk kifej­lesztett és kirobbanó akaraterő, mig a kamat, amit minden percben fizetnünk kell, a tántoríthatatlan törekvés a helyes nevelésre. Ma minden anyának érzelemre, min­den apának értelemre s közösen akaratra kellene nevelni gyermekét, — de nevelni a nappal minden percében ugy direkt, mint saját cselekedeteinek példája által. Ehhez azonban elsősorban saját magunk­nak kell jó példával elöl járni. De még egyet: ne szidjuk otthon, ha kell, hanem a tanitót, tanárt, hogy a gyermek is ta­nuljon belőle, ne fessük ugy hanyag gyermekünk előtt« hogy a tanár .harag­szik a liura," "— amit jogosan tehetne mindenki a lustaságáért, — hanem le gyünk igazságosak és mi adjunk köve­tendő példát gyermekünknek. Az volna a legideálisabb mód az utca erkölcsének megjavítására, ha mi, felnőt­tek, mindannyian példásan viselkednénk. Akkor a gyermek nem látna példát, igy alkalma sem nyílna káromkodásra, er­kölcstelen viselkedésre és nem lenne al­kalom ennek a sokat elhangzott és itt újra elmondott jeremiádnak ismétlésére. Ez azonban csak ábránd, mely meg nem valósulhat "egyszerű elhatározás, ha­nem csak örökös jó példa és kellő figyelmi eszközös utján. Az utca ma több nevelő hatást gyakorol a gyermekre, mint a csak este ollhonlevő szülők, vagy a 8—12 lg nevelő iskola. A többi időt az utcán tölti a gyermek, tisztítsuk hát meg az utcát azoktól a ká­ros nevelői behatásoktól, melyek pénzbe sem kerülnek, csak egy csipetnyi jóér­zésbe és amelynek zűrzavarában gyer­mekünk rója az élet útjait MUNKASOKNAK TISZTVISELŐKNEK 1J.OOO, MINDENKI MÁSNAK l-Vooo KORONA A HAVIDÍJ A DÉLMAOYARORSZÁO KÖLCSÖNKÖNYVTÁHÁBAN 1925 junlns 24, A gázgyár ügye. Irta: Wimmer Fülöp. A szombati gyűlésen egyhangúlag nyilvánult az a vélemény, hogy a gáz­gyári szerződés lejáralát bevárva, sem­minemű tárgyalásokba a gázgyárral ne bocsáikoz-unk. Rámulattam olt mind­járt arra, hogy ez esetben a ránk kö­vetkező 10 éven át világításunknak a békeállapo ra való visszahelyezéséről és pláne annak továbti fejlesztéséről le kell mondanunk, hacsak nem sikerül az ármegállapilóbito ts»g döntésének — mely a szerződés megváltoztatását mondja ki — hatályát érvénytelenné tenni. Állandóin gondolkozva most már azon, hogy a ránk kényszeritelt ezen helyzet dacára, a 10 év alait it a vá­ros világitását lehetőleg javitsuk, itt mégis megkísérte o röviden vázolni a fellételeket, amelyek mellett a gázgyár­ral mégis egy ujabb megállapodást köt­hetnénk — ez esetben — mindkét fél megelégedésére. Ezen feltélelek a kö­vetkezők : L'tesit a város a gárgyárral együt­tesen egy, az illeni telep átvételére és Özemének folytatására alkalmas réiz­vénytársaságot, — esetleg 51 és 49 száza'ékos részesedéssel is — oly ala­pon, hogy a mostani telep ősszel ér­téke (kivéve természetesen a napiér­tékben felbecslendö készleteket) legfel­jebb egy és félmillió aranykorona ériékben adatik át ai uj tárasságnak, anélkül azonban, bogy ezen egy és félmillió arany­koronának a városra való ingyen há­ramláaa ezáltal megváltoztatnék. A tiz Ek rűkésfltggSk hitelre ÍS kéupéuért, »Int katfvezö Ssttétl feltétcltk mellett bessereihetök elsőrangú óra- és éksssertlxletemben FISCHER J ÓZSEF órás- és ékszerésznél A A (Belvárosi Bank mellett) Kárász-utca kelleneTa gázgyárnak helyezni azt, 1 tiz évről tiz érre a szerződést megujitjuk, természetesen ugy, éven át azonban a mostani szerződés lejáriáig a gázgyár ezen egy és félmillió sranykorona töke után 8 százalék ka­matot kapna megtérílve. Az üzem folytatásához szükséges forgótőkét a várói és a gázgyár egyenlő részletekben bocsátja a részvénytársa­ság rendelkezésére éa az uj megállapo­dásban lehetőleg pontosan kőrütirják és megállapítják a város világításának ezen tiz évben szükségesnek vélt kiter­jesztését, agy, hogy e tekintetben kü­lönbözetek a két fél között be nem állha'nak. At Özem veze'ése, noha az uj rész­vénytársaság igazgatósága paritásos leiz, nyugodtan a gázgyárra bizhs'ő, ugy, hogy csak még egy felmerülhető különbözet elintézéséről kellene gon­doskodni — az árak megállapításáról, — amire nézve a döntési ugy képze­lem, hogy az esetben, ba a részvény­társaság két főrészvényese az árik meg­állapításira nézve valamikor meg nem egyezik, egy választott bíróság dönté­sét provokálnák, amelybe a két fél rgy­eiy választott birót, a helybeli Tábla elnöke pedig az elnököt revezi ki. Ha már most — és ez a legfonto­aabb pontja az egésznek, amely a gáz­gyár érdekét szolgálná — ez az uj részvénytársaság a mostani szerződés még há'ralevő tartama a'att, vagyis tiz évet ál jól és helyesen, mindkét érde­ket kielégítő módon működik, akkor a mosfani megállapodásba valamilyen, lehetőleg határozott módon ki'átáaba 402 Talaron I9-3S. tiz évről tiz "évre a szerződést minoJ ... " ugy, hogy) mostani fit év lejária után a gázgyfe. nak fenti 8 százalékos előnye megszg. nik, m'g természetesen a már most be. következő ujabb befektetésekre is a két fél egyenlő százalékbm szolgáltatja ( szükséges lökét, annál inkább, nüvg arnak hasznát ia egyen ő részben & vezik. Itt természetesen csak egész nyeri* minden rész'etre való teaintet nélkg vázoltam azon föfeltételeket, amely* alapján egy uj megáll podást a ék», gyárral mégis köthetnénk, oly célból, hogy a világítás fijleiztese fenn « akadjon és ilymódon a gázgyárral 1». Ián mégis állandó, békés viszonyok helyreállíttassanak. A gázgyár igy megmenthetné azt i most már úgyszólván véglegeien H­mondott he'yzetel, arcely szerint ő tiz ér után Szegedről el kell, hogy távos. ztk él bebizonyíttatná egyúttal azt,, hogy nen mindig a város kárára éi hátrányára, meg nem engedett előnyö­ket keres, hanem egy, a várossal egyűl folytatható Özemnek tisztességes hasz­nával megelégszik. Gázgyári szerződés. Pick Jenő ur e elmen irt cikkében a jelenlegi világítási vállalat szerződén ellen szón látszólagos indok alapján akar hangulatot kelteni, bogy kimutalji, miszerint Oyőr, P.cs, Kspasvár él Nagykanizsa városok magánvilágíiu éi ipari célra olcsóbban szolgáltatják az áramot, mint szegedi telepünk. Mi­után ezen tendenciózus adstöiizeálü­tások igy alkalmasak a tényeket hi­mis világilásbt burkolni és a laikus közönséget megtéveszteni, kénytelenek vagfuak kimutatni, hogy ha bármely, Pick urnák esetleg kedvesebb vállalat, vagy magi a várói lépne a mi ht­tyOnfcbe, nem volna képei Szegeden i leien viszonyok közöli a fogyasztó­közönséget olcsóbb jn e látni. Ugyanis sz áramtermelés! költségek­nek túlnyomó részit a szénárak képe­zik s igy az ára megy ségárak főként i lulyt Szeged kalkulált sz ín költségekkel hozandók arányba. Tekintve, hogy a termelésre fehaiznAlt íténbányaáráhra, mig az Szegedre jut, annak még kör* belül 65 izázalékkt meghaládó szállí­tási költsége jön, ennélfogva a szegei áramegységárak esik hisonlo szállítási költségekkel teihelt szenekkel dolgod üzemek egységáraival hasonlilhíjft öisze igazságosan. Ugy látszik lebáf, hogy Pick ur nea egészen ok nélkül válaaztotta ki épp i fentemiilelt négy várost, mert Qyőr s tatai bányától körülbelül 70 kilométer­nyire, Kaposvár és Nagykanizsa pedig a pécsi bányák t&szomizédságábm vannak, mig Péca áramát a helybei lévő bányatelep elállítja, szemben Sz» ged város helyzetével, mely a tatá bányáklól 272 kilométernyire van, l pécsi bányáktól — mivel e szál itmá­nyok Budapesten mennek ál — körül­belül 436 kilométernyire. Ha tehát a izén szállítási költség* nek ezen alacaonyabb árát figyelem!» vesszük, agy ezen városok alacsonyai* egységárai egyáltalán nem olcsóbbak I különösen nem megfelelő iránybsn ol­csóbbak a szegedieknél. Hogy a szegedi lelep áramegységáfli az országban egyáltalán a legolcsóbbak közé tartoznak, megállapítható az oá hivatalos adatokból, bogy a Budapdl tőszomszédságában fekvő, több mit* hatszor annyi áramot trrmelő U pest leiepe magán világi ási célra 1155, mo­torikus célra 745 koront ért adja as áramot, a velünk szomszédos Hídmező« vásárhely pedig 1200 koronával szál» lázzá azt. Ait hisszük, hogy eren adatközié» i ¿el objektíve megvtlágliotluk, hogy Pie» ur cikkének okfejté.e mennyire átlát* szóan helyi nem álló. Nagyon sajnál­rók, ha az i'yen hingula keltésre be* állitolt, tendenciózus hi iapi cikkek * közié eményt, vagy a várost képesek volnának oly irányban befolyásolni, hogy meghiusi sa egy an^ol vállalat msgyar megbízottá in k azon törekvé­sét, hogy már most körű belül 15 mii* liárd korona kü.földi tökét behozhat* sarai és Szegeden sürgősen beépít­hessenek. Szegedi Légszeszgyár és Villamtelep.

Next

/
Thumbnails
Contents