Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-21 / 29. szám

* junius Magyar íány—Amerikában. Boldogságkereső Margit. — Álom és élet. — Szabad föld és szabad szivek. Könny és arany. — Áldott magyar haza. ... Kilenc évig gyári tisztviselő. Egy­forma tavaszok. Egyforma őszök. Naponta négyszeri ut. Sok alakított ruha, kevé3 színházi est. Közben messzi tervek... Idegen föld és idegen szivek... Uj le­hetőségek. Távoli aranycsengés... Éjféli álmok a lányszobában: ő, Amerika, meg­váltási vára a magyar szegénységnek... férfi... férj... tán dollárkirály is... Es azután visszajönni és végre itt élni az ed­dig élettelen életet. Margit elindul... A fáradt, aranyló magyar őszben mind-1 gyakrabban ismételgette Ígérgető fenye­getését : — Kimegyek Amerikába, Klára, — mondta kis társának — mire várjak itt? Ott legalább férjhez megy az emberi Az is valami I — De Margit, csattant fel Klára, ha csak azért mégy, nem érdemes... hi­szen ... ej.. talán még Magyarországon is akad egy férfi I... Margit nem felel, lehajtott fejjel az ira­tokat rendezi, de lelke átugrotta már Európát és a tengerentúli ország földjét kémleli... Es egy ólmos októberi esős napon meg­jött a beutazási engedély, ezt követte a hajójegy. Idő sem volt gondolkodásra. SOK könny, sok csók és virág. Bucsu a két öreg szülőtől, a leányágytol, a kedves könyvektől... Még néhány kézszorítás és néhány szó, de amin elvérzett a szive és már küldte is az első lapot a szegedi homokra a Wien i állomásról... A tengeren... Itt már nem fájt ugy szive. Sok feledtető élménye akadt. Előkelő, finom utasai a német hajónak... Zongora, tánc, hajnali ének. Sok tarka idegen, közöttük egy francia nevü spanyol férfi: Léon. Forró a szeme, de az ajka néma. Hiába tanulta meg Margit három nemzet szavát, még sem tudnak beszélni egymással... A lány szivét fájdalom borítja el. A hatodik érzék — amelynek létezésében kételke­dünk — osztogatta parancsait: „igen, ezért kellett a túlsó oldalra jönnöd!... hisz magad is igy akartad, boldogságot indultát el keresni, ime itt van: vedd.. Es nemsokára már búcsúztak is... Léon keze hosszan szorította meg Margit hűvös ujjait: — Sans adieu, mondta csendesen. — Au revoir, lehelte a lány. Boldogságkereső Margit szive ujjongó ütemekben zenélt. Erezte, hogy ŐK ket­ten, egy vagy tizévmutva, de: találkozni fognak. Amerika határán már kevés szóból is megértik egymást az emberek... Levelek... „Guayaquil, 1925 február 13." Az ide­genbe szakadt sziv első szava. Vájjon hogyan cseng? Pogány, ujjongó irás. A boldog felszabadulás feszülő, szétpattanni akaró apotheozisa: „Szabad Amerika föld­jén, szabad emberek és szabad szivek világából boldog öleléssel szorítalak a szivemre Klárái..." A magyar rögöt veri Szegeden a februári eső, közé vegyül a Klára szemét ellepő gyöngypatak. Az iro­dában felszakad belőle a visszaparancsolt sirás és ugy borul Margit elhagyatott író­gépjére, mint egy árva koporsóra. „Még eltemetve sem akard; itt lenni, Klára 1..Négy hét múlva igy beszélt Mar­git. Összetört, tompa, siró fájdalom a szo­morú sorokban. Már nem kell a szabad föld. Már nem vágy a dollárkirály férj. Már nem zene a csengő arany s már nem kellenek a szabad szivek, amelyekben oly egyszerű lenne otthont verni Hungária fényes szemű gyermekének... Sorok a szerelemről... Az idegen földön kezdte világosan látni: milyen felelőtlenül is szerethetnek a férfiak. Es megint csak Klára — éle­tének osztályosa — jutott az eszébe és már nyújtotta is felé a kezét: „írtam már Klára, hogy nem birom az életet ebben a nagyon, sivár és üres város­ban és alig várom, hogy újra otthon le­gyek. Mos> tudom, hogy Te azt kérded lőletn: no és mi van a férjhezmenés­sel?... De erre én azt felelem, hogy én itt nem megyek férjhez, pedig hidd el, nem nehéz dolog... Hát Te hogy állsz Klára... Emlékezel-e egy nyári este mily sokat beszéltünk a szerelemről ?... Akkor Te naiv módon azt mondottad, hogy ha Te egyszer szerelmes lennél, nem, kötnéd magad feltétlenül házassághoz. Én már nem emlékezem, hogy mii feleltem erre, de mert tudom, hopy egy parányi köny­nyelmüség sincsen nenred, hogy a fér­fiakat csak messziről tűröd meg, mégis: innen a túlsó o'dalról figyelmeztetlek Téged a férfiak megbízhatatlanságára. Nem féltelek Klára semmi botlástól, de mégis kérlek, maradj meg annak, aki voltál, akinek szerettelek: a magad gyö­nyörűségére, a magad megbecsülésére és annak a férfinek az örömére, aki egyszer az urad és a gyermekeidnek az apja lesz... Légy okos Klára, ne engedd a szived elpu3ztitani... Ez a válaszom a nyár-esti beszélgetésünkre és most már jóidőre, elég is a férfiakról... Milyen uj könyvek jelentek meg mostanában Klára?.. Igy beszélt Margit, a forró szivő lány, aki azért hajszolta magát Dél-Amerika kies földjére, hogy ott huszonöt éves ko­rában megkeresse: a boldogságot. „Itt élned halnod kell..." Margit felnézett a Guayaquil-i borús épre és felszakadt benne az otthon láza: „Te Klára, be jő is annak, akinek hazája van és nem lézengő, hontalan, senki... O Klára, mily szép lesz a tavasz, otthon abban a szegény, árva Hungáriában ... Csak még egyszer érinthetné lábam azt a megsebzett, pergő szegedi homokot...? Boldogságkereső Margit térdre hullott: most már tudta, hogy a magyar föld szerelme erősebb benne minden asszonyi vágyódásnál, amelyért hűtlen lett mind­ahhoz, ami egykor az élete volt és ame­lyért elindult uj sziveket és ui hazát keresni... Vásárhelyi Julla. A szegedi gázgyár 1500 lóerős turbinája. Különös szeszélye a véletlennek, hogy pont szombat délután hat órára, tehát arra a napra ás ciaknem arra az órára esett a varos pénzügyi bizottsá­ságának tanácskozása a szegedi lég­szeszgyár meg-, vagy meg nem vál­tása ügyében, amikorra a gázgyár igaz­gatósága uj 1500 lóerős turbinájának bemutatására meghívta a város ható­ságát, a törvényhatósági bizottság tag­jait, a sajtó képviselőit és a mérnök­egyesület tagjait. Sem a vendégeket a gázgyár árnyas kertjében fogadó Pong­rdez Albert igazgató és Kerner főmér­nök, sem pedig a szép szá inban gyü­lekező érdeklődők nem tudták, hogy mit határozott a városházán a tanács­kozó bizottság, de ez a bizonytalanság mit sem vont le a vendéglátók figyel­mmégéből, vagy a venűiégek érdek­lődéséből. A turbina megtekintésére megjelentek között olt láttuk Bokor Pál b. polgármestert, dr. Gadl Endre kulturtanácsnoko', dr. Bottka Sándor rendörfőlanácsoit, dr. Thlering Oszkár igazgatóval az élén a szegedi fémipar­iskola tanári karát, Berzenczey Domo­kos műszaki főtanácsost és a szegedi mérnöktestület legkiválóbbjait, valamint a lapok munkatársait, hogy a szegedi gá/gyár berendezőiének erről a leg­ujabo nagyszabású akvizíció járói szá­mot adjanak. A nevezetes gőzturbina bemutatását azonban a gáz- és villanyfejlesztés szemléltető ismertetése előzte meg, amelyet Pongrdcz igazgató, te.emről­terenre vezetve a hallgatóságát, szak­szerű, de élvezetes előadásban oldott meg és igy alkalmunk volt nemcsak a mai modern szegeti gázgyár üze­mébe nyerni betekintést, hanem vissza­menőleg a kezdet első periódusaiba és fejlődésébe is. A körséta a gáztermelőkemencék hosszú termében kezdődött, amelynek egyik fala mint egy rettenetes nagy kemence nyúlik végig, egymás meLett sorakozó vaaajtókka. Ezeken a vas­ajtókon kérésziül rakják igen célszerű óriási gépkanál segítségével a szenet a feohokbi és pedig egy-egy nyitásba egyszerre 170 kilót. Negy órán keresz­tül izzik a kemencében a szén, amig a gáz, amely még telítse van minden­féle vegyi termékekkel, elpárolog és visszamarad az izzó koksz, amelyet egy vaatatyigába kotornak és azután vízzel lehütenek. Végtelen bosszú csöveken, retortákon és kádakon megy keresztül a gáz, amig teljesen megtisztulva az óriási tartályokba és azokból az utcai vezetékeken keresztül a lakásokba, vagy gyárakba kerül. A körsé a a gyár egyik előadói te­remnek átalakított helyiségében meg­szakadt, ahol Pongrácz igazgató is­mertette a fogyasztás fejlődését, annak különféle periódusait, átmeneti nehéz­ségeit és mai állásá'. A gázgyár a api­tása idején kizárólag világitógázt pro­dukált, amely szabadon, az úgyneve­zett pillangóégőkön keresztül éget*. Korán sem volt annyira tiszta, idegen anyagoktól mentes, mint ma és ezért nagy hőséget és némi bűzt árasztott. Az idők folyamán tökéletesbe ték a gyártást, az idegen anyagokat kivon­ták és azokból igen értékts vegyi ter­mékeket nyertek, mint az ammóniák és főleg a kátrány, amelyből kü'önféle gyógyszerek készülnek, de főleg in­digó. Németország, amelynek fejlett vegyiipara különösen nagy tökélyre vit e a kátrány feldolgozását épi^rn azért került ellenséges viszonyba Angi á­val, mert kátrányból készült indigó­jával teljesen kiszorította Angliát a vi­lágpiacról. Egy grafikon segítségével igen szem­léltetően mutatta be Pongrácz igaz­gató, hogy mennyire kedvezőtlen Sze­ged Ipari helyzete. Szegeden ugyanis a motorikus fogyasztás igen csekély, ugy hogy különösen villanynál negyed­akkora felkészültséggel elő lehetne állí­tani n nappali áramot, mint az éjsza­kait. De az éjszakai fogyasztás is 12 órakor kulminál, azontúl már csökken, mert Szegednek éjszakai élete sincs. Ez természeteíen hátrányosan befolyá­solj! a gázgyár üzemköltségeit is, amennyiben a gázgyár üzemét mégis csak a maximá is éjszakai fogyasztásra kell berendezni a minimális fogyasztás idejében is. Sokkal olcsóbb lenne az áram — mondotta az igazgató —, ha a villanytelep teljesítőképességét a nap mindéi órájíban egyformán ki lehetne használni. Megemlékezett Pongrácz igazgató a háborús időkről, amikor a gázgyár szén hiányában lignittel, majd fával, sőt rövid ideig kdtrdnyba áztatott ku­koricacsutkával tartotta fenn üzemét és ennek dacára 1918 decemberben két hétre be kellett szüntetni sz áramszolgál­tatást, hogy legalább Karácsony estéjén lehessen néhány órán át világítani. Valószínűleg a gáz- és villanyárak mai állását akarta megindokolni az igazgató, amikor elmondotta, hogy az Angliából importált sténre, amely ab b^nya 42.000 koronába kerül, Szeged­Rókusig 50.000 korona a költség. Régebben — mondotta Pongrácz — a termelt koksz eladási árából fedez­ték a gázgyárak a szén költségeit, m'g a kátrány és melléktermékeiből, valamint a fogyasztás jövedelméből az üzemköljségeket. Ma az ipar stagná­lása folytán kokszban alig van fogyasz­tás és a szén beszerzésének költségei­hez is kell hozzászámítani a fogyasz­tás jövedelméből. A gázgyár udvarán valóban nagymennyiségű elsőrendű koksz van felia'mozva, de ez mégis elenyésző csekélység a budapesti gáz­gyár 6000 vagonnyi készlete mellett, amslyet mélyen leszállított áron sem képes elhelyezni. Az előadás után a villany telepen folytatluk tanulmányainkat. Az eredeti kél kis gázmotor, amellyel az áram­fej'esztés Szegeden megindult, már nincs a telepen, de ott van a két 300 lóerejü álló motor, amivel amazokat fejlesztették. Amikor ezsk már nem győzték az iramot, akkor egy 500 ló­erCs turbinát állítottak be segítségükre. Néhány év múlva már egy 1000 ló­erős turbinát szerzett be a gyár, szá­mítva a következő évek fokozódó fo­gyasztására, ámde a háború után már ez is kevésnek bizonyult és most már ott áll a nagyszerű 1500 lóerős Ganz­féle turbina, arelynek teljesítőképes­sége e-7>béri számítás ízerint hossiu évek múlva is fedezni fogja a szegedi áramszükségletét. A laikusn >k főleg a turbina arányai imponálnak, mivel az teljesen zárt és kívülről semmi sem láiha'ó belőle, de annál több figyelmet keltett a sok apró szenes lámpáktól tarkított kapcsoló be­rendezés, ahonnan az egész város vilá­gítását irányi ják. Az ember önkéntele­nül is eltűnődik a technika nagyszerű fejlettségén, amely lehetővé] teszi, hogy egy fogantyú segítségével szempillantás alatt egy egész városrészt lehet sötétségbe burkolni, vagy féinyel elá"s;tani Végül egy készüléket mutatott be Pongrácz igazgató, amelynek segítsé­gével meg lehet állapítani, ha valahol szökik az áram", vagyis, ha a kábel, vagv vezeték hibája folytán as áram a földbe, vagv másfelé kerül. Annyira finom ez a készülék, hogyha egv ned­ves ruhadarab kerül a vezetékre bár­hol a városban, vagy egy veréb száll rá, már azt is jrtzi. A mintegy máslél órás tanulságos előadást mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatták a meghívottak, akik a lövő­ben ta'án nem jönnek annyira indu­latba, ha a villany fénye néhány percre kissé elhaloványul, miután látták, hogy mily emberfeletti nehéz munkát végez­nek az izzó kohók munkás ii és mily csekély nk elégséges ahhoz, hogv a leg­gondosabb kezelés mellett is üzemza­var keletkezzék. L. J. Férfi ünői divatcikkek gazdag raktára 48 b Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 6. Halló! Központ! Halló! Kérem et 13-OS-att! — Mi, mással beszél ? Ezt a számot már sohase lehet kapni? . — Nem kérem, mert ez a szám Szeged és környéke legjobb ét legklpróbáltabb kereskedelmi ügynökségének te­lefonszáma, amely állandóan el van foglalva, mert ha bárki eladni vagv venni akar házat, telket vagy bármiféle Üzletet, úgyszintén lakást vagy bútorozott szobát kiadni vagy bérbóvenni, az mind csak ezt a számot hivja s Jelentkezik: Kövesi Béla kereskede'mi ügynöksége, Mnrgtt-u. 8., I. em. 10. HáZ3R8*gfeö'vetítés tóffEüS."'*' Zsoldos magántanfolyam Budapest, VII., Dohány-utca 84. Telefon: J. 124-47. Az ország legrégibb és legismertebb előkészítő inté­zete A legjobb sikerrel készit elő középiskolai magán­vizsgákra, érettségire vidékieket is. Részletfizetési kedvezmény. Teljes anyagi felelősség. 5 z • á • d I mejblzott lakása: Hullám-utca 8. szám, I. em. 9 «a A Szent István I Tápszerművek R.-T. II Itt időző propaganda vezetője a o jedt kiváló cikória pótk6v< ;en elter- I gyártmányalt " élőkirakatok keretében néhány előkelő fűszerkereske­désben bemutatja, amelyre a n.igvérdemU közönség szives figyelmét ezúton is különösen felhívjuk. - Az élő kirakatok f. hó 22-én d. e. Szécsl urnái, délután 7 órakor Oaral urnái, 24-án délelőtt RSmer Miklós, dél­után HIrscHI kereskedő uraknál 24-én dél­előtt II órakor Dnnner Mihály, délután 6 órakor Danner Péter és fia cégnél, Kocals Ferenc (égnél I! ! I 25-én délelőtt | kerülnek bemutatásra. Mhi 42 Ék Raglánokaí, ölíönuökeí divatosan készi íjul Iiusz ftBK&JÍ

Next

/
Thumbnails
Contents