Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-21 / 29. szám

DELMAGYARORSZÁQ 1925 junius 21. Két szegedi vitéz. Papp József és dr. Gombos Jó sef. Budapesíer, a Vérmezőn, vasárnap vitézeket avatnak, bőseit a háborúnak, akik vérzivataros utakat jártak meg, önfeláldozóan küzdöttek « világrengés­ben s hazatérve, szerényen folytaljak a polgári foglalkozás', amely a haza bol­dogulását van hivatva előmozdítani. A felavatandó vitézek között két sze­gedi fiu is szerepel. A kitöntető elis­merést, amely őket éri, ők maguk s e­rezték meg, külső protekció, összeköt­tetés nélkül. A protektor a saját bátor­ságuk, nagy veszélyekben is megőrzött higgad ságuk, fölényük volt. Az egyik Papp József rendőrlőfel­flgyelő, a régi ötös honvédek volt tar­talékos tisztje. Elképzelhetlenül nehéz körü'mények között, sokszor étlen­szomjan járta a balkáni harcteret, ahon­nan főhadnagyi ranggal, sebeiülés nél­kül tért haza; mikor mellette, körülölte ezrével kaszált a halál. Ritka nyugodt temperamentum!, ame­lyet mostani pályáján is mindenti elis­meréssel méltányol, akinek hiva'alos érintkezése van vete, — csak hasznára vált. Barátságom, jó modora, embersé­ges érzése, ?zerettelte meg a ka onii­val, akik a Papp Jóska főhadnagy úrért tűzbe mentek. Széles mellét az érdet rí ndek egész sora boritj», megkapott minden meg­érdemelt kitüntetést, ami a hCsöknek kijár, a haza szerény elismerése gya­nánt. Főleg a Lovcsen bevételénél tüntette ki magát különösen bátor és eredmé­nyes magatirtásávai s ez tette érde­messé arra, bogy tagja legyen a vitézi széknek sok más derék bajtársával együtt, akiknek szolgálatát ciak az egyre jobban szálló esztendők során értik meg az utánunk követkexő gene­rációk. Csodálatos, hogy épp olyan csendes, hilkszavu ember- a második szegedi vitéz is, dr. Gombos József városi tb. aljegyző. Nem uj tapisztala'unk, hogy a hiic'ereket jár', sok veszélyben for­gott hősök sokkal szerényebbek szok­nál, akik nem jutottak a háborúba, mintha a halál angyala, aki esztendő­kön át kerülgette őket, jóságot, meg­értéit, embernereíetel csöpögtetett volna a lelkükbe. Gombos mindjárt az érettségi után, 1915 májusában vonult be a legendás hirü negyvenhatosoknoz s a tisztiis­kola elvégzése után hadapródjelöltként került az olasz frontra. Részt vett a 7., 8., 9. és a 11-ik isonzói csatában, az 1918 juniusi piavei offenzívában, a piavei átkelésnél s a montellói harcok­ban. Nervesa község elfoglalásánál ren­geteg ellenséges túlerővel kellett meg­megbirkózniok. A községet gépfegye­res, golyószóró*, kéiigránátos ellenség védle, az utakat állandó gépfegyvertüz alatt tartották, — a kis Gombos, aki olyan fiiigián alakú még most is, mint egy diák, rohamszakaszával hat órai küzdelem után mégis bejutott a köz­ségbe s az ellenséget megadáira kény­szeritette. Hogy a vasútvonal iz erősí­tés aegérkeztéig megmaradt, az is az ő érdeme. A muníciójuk fogytán, de szereztek iz ellenségtől. Ekkor kap'a sz ,1. osztályú ezüst vitézségi érmet tisztek részére", amit Károly király alapított s ami a legelő­kelőbb kitüntetések egyike. Csak az ellenség elCtt tanúsított, személyesen véghezvitt, kűlönöien bátor magataitást jutalmazták vele. Ezenkívül is megvan minden más kitüntetése, a ami a legjobbikát illeti. A vi'ézi rend, amely holnap fogadja kebelébe Szeged két jeles fiát, valóban bátor, önzetlen hazaszeretettől lelkesülő hősökkel szaporodik. Kedden hatodszor mond a biróság Ítéletet Kopornyik Mária és Nagy Sándor gyilkossági bűnügyében fehérneműket megregdelésre készit 43 d Pollák Testvérek Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 6. Házak, földek, bérletek eladass. iakiikőavalHós. 4 PCTRIK ANTAL r.yup.á! Négy évvel ezelőtt történt sz a gyil kosság, amely izgalomban tartotta Hód­mezővásárhely közönségét és amelynek középpontjában egyrészt a szerencsét­len Kovács Gáspár, másrészt Kopor­nyik Mária és Nagy Sándor állanak. Kovács Gáspárt ugyanis holtan találták tanyájának istállójában a lovak kö ött. Az első percekben az volt a föl evés, hogy a lovak rúgták agyon, azonban később a csendörök lefolytatták a nyo­mozást és ez alkalommal azt a tény állást vet'ék jegyzőkönyvbe, hogy Kovács Gáspárt Kopornyik Mária felbujtására Nogy Sándor föidmlves fojtotta meg és aztán vonszolta be a lovak közé. Ebben az ügybei kedden fog hatodik izben itéle'et mondani a biróság. Első izben ugyanis a szegedi törvény­szék 15 évi fegyházra i'élte Kopomyi­kot, 8 évre pedig Nagy Sándort. Az ítélőtábla Nigy Sándor büntetését is tizenöt évre emel e fel és őt is gyil­kosság bűntettében mondotta ki bűnös­nek. Ezt PZ Ítéletet a Karla megsem­misítette és utasította a törvényszéket, hogy tisztázza teljesen és jobban a tényállást, valamint hogy mi vo!t az indító oka a gyilkosságnak. Negyedízben a törvényszék Pókay­tanácsa tárgyalta ez az ügyet, amikor is mind a két vádlottat gyilkosságban mondotta ki bűnösnek és az enyhítő szakaszok alkalmazásával mindkettőt 15-15 évi fegyházra Ítélte. Ezt az íté­letet azután a szegedi Ítélőtábla hely­benhagyta. A vádlottak tovább feleb­beztek és igy most hatodik iiben a Kúria mond Ítéletet Kopornyik Mária és Nagy Sándor fölött. A Kúria 23 ára, kedd reggelre tűzte ki ebben az ügy­ben a tárgyalást. A két vádlott pedig reméli, hogy három évi fogság után végre hatodik iiben fölmentő ítéletet fog hozni a biróság, mert állandóan és mindig hangoztatják ártatlanságukat. l^tí II !H!f llli'lf !§H§II IIII IHféH!M?H;I1III1 I ilfllllílillf 11511111 illlllllf 11 1 MUNKÁSOK3VAK M | TISZTVISELŐKNEK | 2: 12.000, MINDENKI MÁSNAK 1S.OOO KORONA A HAVIDÍJ A S 1 DÉLMAGYARORSZÁG Íj KÖLCSÖNKÖNYVTÁRÁBAN | ^^ UiiiiiÉU ^éiiiiiiiiiiíieiiíi Hiií iiiií ií iií g! iiiii39iisí iíiSiiiii iiiiiiiiiíiiiiiéiiiiiSíiiiiíiiiiiii^B A háromhetes esküvő menyasszonya és bujdosó Dékány Pál a rendőrség éjjeli ügyeletén. törv. h Tel. fon ,L r.ytip.állp*. tinócies.O.F.B. i.' i gJiiíH f<,igalcni irodija, izigcden. Iroda : Attila-utca 7. i: stáold-ufca 8 b. Teleion 3—jl Ejiel megszólalt a szerkesztésig tele­fonta : — Itt az ügyeletes rendőrtiszt. Egy Dékány Pál nevü kecskeméti ember van itt. Szeretne a szerkesztőség valamelyik tagjával beszélni, nagyon érdekei mon­danivalója van. Ha nem sajnáljak a fándsáfcot, szivesen adok alkalmat a vele vsló beszélgetésre. Mivel ritkán fordul elő, hogy az új­ságíró figyelmét maga a rendőrség hivja fel valamire, a szerkesztőségben nekilendült az újságírói fantázia: Ml lehet az a szenzáció, amit a kecskeméti Dékány Pál a rendőrség hozzájárulá­sával Ilyen késő éjjel akar elárulni ? Kecskemét város neve ujságirói szem­pontból egymagában is eléggé ígérete­sen hingzik, hiszen a „hírős város" ajándékozta meg iz utóbbi években a legtöbb véres szenzációval a világsajtót. Tehát minden okunk megvolt arra, hogy az ügyeletes rendőrtiszt előzékeny meghívását elfogadjuk és megjelenjünk a városházán, az ügyeletes szobában. A bizton remélt szenzációt ugyan nem kaptuk meg, de azért az éjjeli látogatás mégsem volt eredménytelen. Azalatt a fél óra alatt, amig ott voltunk, az élet két szeszélyes színjátékának, egy ked­ves, megható vígjátéknak és egy szo­morú, megrendítő tragédiának voltunk szem- éi fűltrnui. Aki egy cigarettáért meghagyná magát pofozni. Az ügyeletes tiszt irodájának előszobá­jában néhány rendőr és civil és két asz­szony várakozott. Egy pillanatra kinézett dr. Deák Ferenc rendőrfogalmazó is, az ügyeletes rendőrtisztviselő és udvariasan mentegetődzött, amiért megvárakoztat, de dr. Banelh Samu tiszti orvos van éppen nála — valami fontosabb rendőri ügyben. Bemutatta a kecskeméti vendéget, ama bizonyos Dékány Pált, aki ott ült az elő­szobában, a lócán és csodálatosan szelíd hangon közölte mindjárt, hogy meghagyná magát pofozni egy cigarettáért. Amikor már égett szájában a szivesen adott ciga­retta, titokzatos arccal jelentette, hogy majd a fogalmazó ur szobájában meséli el mondanivalóit és szelíden mosolygott maga elé. Arcán kéthetes szakáll disz­telenkedett, szakadozott ruhája mindenütt sáros vol, ahol nem szürke por leple e», haja kuszáitan lógott homlokára. Ugy festett, mint valami rendes munkásember, akit valami véletlen zökkentett ki hétköz­napi egyhangú életéből. A hangjából, mozdulataiból, tekintetéből valami szokat­lan szelídség áradt és ez a szelidség át­ragadt a komor rendőrszoba minden tár­gyára, alakjára. A rendőrök ugy beszél­gettek a kecskeméti vendéggel, mintha hbbadezó beteg volna, akinek csak jó szóra, jó bánásmódra van szüksége, nogy egészen felgyógyuljon. Amundsenről, az északi Síi k báiorszivü vándoráról dis­kuráltak véle, ; ki — az asztalon heverő újság ölesbetüs híradása szerint — sér­tetlenül tért vissza merész, de eredmény­nélküli útjáról. A beszélgetésben mindenki résztvett, csak az a két asszony nem, akik saját témájukat beszélték meg közel hajolva egymáshoz, halk szóval, sajnálkozó moz­dulatokkal. Majd a doktor bácsi meggyógyítja. Lassan, szelíden multak a percek. Hirtelen felnyílt az ügyeletes szoba ajtaja és egy de­tektív különös nézésű, remegő testű lányt tá­mogatott kt rajta. Fölvetett fejjel, reszketve állt olt az ajtóban a leány, tdgropattant szeme idegenül meredt a semmibe, kezében görcsö­sen szorította vastagnyelü, divatos nap­ernyőjét. A rendőrök hozzásiettek, az egyik széket tolt mellé. Simogatták a karját. — Üljön le kisasszony — kérlelték szelí­den — meglátja, nem lesz semmi baj. Csak ne izgassa fel magát megint. A lócán Ulö két nö is hozzásietett, a haját, a vállát simogatták és ugy suttogtak a fülébe, mintha valami beteg, kis gyermeket vigasztal­tak volna. — Csillapodjon la kegyes, majd elmegy holnap a doktor bácsihoz, az meggyógyítja... A sok szelid szó el is űzte testéből az ide­ges remegést. Merev arca, tekintete megeny­hült és lassan, egyre erősbödő hangon mesélni kezdett: — Igen. Elmondtam a kapitány urnák is, imikor meghívtam az esküvőmre, hogy a szolnoki nagynénémtől sok, nagyon sok pénzt kaptam. Ezt a pénzt kamatra adtam a May­bankba, a Tiszának és a Kassnak. A kamat elég lesz a lakodalomra. Három hétig fog tartani. Meghívtam rá a főispánt, a polgár­mestert, a kormányzót és mondtam a kapitány urnák, hogy az egész rendőrséget meghivom. — Ki a vőlegénye — kérdezte tőle a kecs­keméti : — Egy ékszerész. Három szobát már én berendeztem, kettő üres, azt a vőlegényem rendeii be. Neki is kell csak áldozni valamit. Dementia... ? Aztán egyre zavarosabbá és fantasztlku­sabbá vált a meséje. Neveket, melyeket emii­tett rendszertelen összevisszaságban, kápráza­tos szokoltömegekről beszélt, amelyeknek ka­mata is elég lenne az egész város megvendé­gelésére azon a három hétig tartó esküvőn * Felnyílt ismét az ajtó és • detektív kikér­dezte a szerencsétlen leányt. Csak a nevét mondta be pontosan. A többi adatait a két nő fejcsóválással cáf jlta meg. Huszonegy éves• nek mondta magát, pedig ápolót szerint har­mincöt éves. Aztán Ismét összeroskadt. Testét vad re­megés futotta át és érthetetlen szavait szét­morzsolta a csuklás. Kijött dr. Baneth Samu is, de visszaszólt az ajtón: — Demensia... Az ügyeletes rendőrtiszt pedig telefonált a mentőkért, hogy az ékszerész gazdag menyasz­szonydt szállítsák be az elmeklinikára. Dékány Pál belső fájdalma és bujdosása A kec8kemkti vendég kihallgatására került a sor. A rendőrtiszt leültette a«z­tala elé. — hát mesélje el a szerkesztő ur­nák a históriát. Dékíny Pál igy kezdte: -7- Azt szerelném Sierkesztö ur, ba ugy imá m?g ÍV, amit most elmon­dok, hogy hozzátartozóim szive meg­essék rajtam, hogy megsajnáljanak és megbocsássák azt, amit tettem és ami most nagy, belső fájdalmam. Aztán elmondotta, hogy kőfaragó­munkás Kecskeméten. Egy héttel ez­előtt, szombaton, a műhelyvezető el­küldte, hogy váltson fel egy félmillióst. Olyan helyen váltotta fel, ahol meg kellett innii uját költségén három deci bort. Aztán megkapta hetibérét, 257.000 koronát és indult hazafelé. Útközben hozzácsatlakozott néhány munkástársa és arról beszéltek, hogy egy cimváső munkás harminc éves jubileumára milyen ajándékot vegyenek. Kocsmába mentek, ott megivo't egy féllltertt onnan egy másik kocsmába, ahol ismét tvolt, nem emlékszik rá már, hogy mennyit, ds „kezdett a feje gízosodni". Reggel a vasúti resti egyik padján ébredt fel és rémülten konstatálta, hogy hetikereseti­ből alig hétezer koronája van, pedig harmincezernil többet nem költhetett el. — Megkérdeztem a reitarációst, hogy amig aludtam, nem kotorászott-e valaki a zsebeimben. De az azt mondta, hogy nem látott semmit. Szóltam egy rendőr­nek is, aki azt tanácsolta, hogy men­jek haza és próbáljak visszaemlékezni, hol j írtam az éjjel. El is indultam, de akkor eszembe jutott, hogy szombat már elmúlt, vasárnap van, a pénzem pedig odsvan. Gondoltam, bogy kime­gyek a temetőbe és fölakasztom maga­mat. Találkoztam a feleségem testveré­nek komaisizonyával, aki biztatott, hogy csak menjek haza, nem lesi semmi baj. De nem engedett a gyötrelem. Kér­tem tőle húszezer koronát és bánatom­ban megittam egy liter bort. Aztán el­indultam a kiskőrösi országúton, Or­goványnak, gondoltam, megnizem mit követtek el az ottani hősök, de nem lát­tam semmit. Dékány Pál bujdosása. Az'án elért Kiskőrösre, másnap to­vább ment Halasra, majd Kisszállásra, Tompára és Kelebiára jutott, ott, a szerb határon átszökött is elment Pa­licsra, majd Horgosra. Itt megijesztették, hogy a szerbek az irásnélkülieket lezár­ják, hát átszökött ismil a határon Alsó­tanyára, ahonnan pénteken reggel be­jött Szegedre. Egyhetes vándorláii alatt gyümölccsel és kéregetett kenyérrel táp­lálkozott. Szomorúan csavargott a vá­rosban, elment a Franciskánusok tem­p'omába, végighallgatott egy fényes misét, aztán kiment a temetőbe. — Nem tudtam, mit csinállak. A pénz miatt nagyon restelltem magamat, nem mertem hazamenni. Mit szólna az aiszony ? Elhatároztam, hogy jelentke­zem a rendőrségen, csukjanak le, vagy toloncoljanak haza, lesz, ami lesz. Közbe igazoltatott egy rendőr és mint foglal­kozás és lakásnélküli csavargót, előállí­tott ide. Most esik azt szeretném, ha a rendőrség irást adna, amellyel iga­zolhatnám, hogy egy hitig bujdostam bánatomban és hogy hitfőre hazatolon­colnának, legalább munkába állítatnék megint. Az ügyeletes rendőrtiszt megígérte, hogy te jesiti kívánságát. Egyelőre a szuterénban jelölt ki számára éjjeli szállást. Bucsuzóul Dékíny Pál ismét azt kérte, hogy ugy i'Juk meg bánatot bujdosásának történetét, hogy meges­sen rajta elhagyott feleségének a szive, visszafogadja és megbossásson neki. Megígérem, hogy teljesítjük kíván­ságát, aztán elhagytam én is a rendőr­ség ügyeleti szobáját, amelynek nyitott ablakán keresztül beáradt a Széchenyi­tér hársfáinak simogató illata. Arra nem is gondollum, hogy szenzációért jöttem és csak két szomorú élettörténettel megyek el. Magyar Lász'ó. Selyem­újdonságok megérkeztek újból legnagyobb választékban > kaphatók 373 Wigner Testvérek divaláruházában, Szeged, Kárász-utca 10. I értéket fUaoOIt nxnnn il felizerelem „ÍVV BISTOS1TÓ PATKNTÍEI, Olcsó ajándéktárgyak kaphatók BABÓS ARP/tD óra- é* ek3«rkí»ztli\ 54 OroszlAn-utca 0.

Next

/
Thumbnails
Contents