Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-19 / 27. szám

A gázgyár megváltása. ) A gázgyár megváltásának sokat vitatott és természetesen nagy érdeklődést keltett ügye, ha valami váratlan esemény közbe nem jön, a szerdán kezdődő júniusi közgyűlésen végleg eldől. Megelőzően a pénzügyi bizottság fog lalkozik a rendkívül nagy hóiderejű kérdéssel, még pedig minden valószínűség szerint szombaton. Hasonló nagyjelentőségű ügy régen szerepelt a közgyűlés tárgysorozatán. Érthető tehát a minden oldalról megnyilvánuló érdeklődés, ame y természetesen most, az utolsó napokban bontakozik ki legteljesebben. Ez a magyarázata, hogy mai számunkban kél, a iégszeszgyár megváltásával foglalkozó cikket is közlünk. Az egyiket Ottovay Károly irta, aki egy izben már hozzászólt ehhez a kérdéshez. A másikat Wimmer Fülöp, aki kezdettől fogva behatóan foglalkozott a megváltás ügyével. Azt hiszszük, szolgálatot teszünk, amikor teret biztosítunk a dolog minden irányú megvitatásának. Egy kissé gondolkoztam, hogy vájjon a gázgyárnak a Délmogyarorszóg vasárnapi számában közzétett, fejtegetéseimet kritizáló nyilatkozatára reflektáljak-e. Gondolkoztam pedig nem talán azért, mintha nehéz volna e nyilatkozattal polemizálni, hanem tisztán csak azért, mivel a nyilatkozat — noha csak ugy fcemzseg a „tényleges a alítok", „tények" stb. hangzatos szavaktól — valóban semmi konkrétumot nem tarialmaz, semmit sem bizonyít, hanem kezdettői végig csak egyetlenegy, ugy lá szik „legújabb szen irásra" hivatkozik, a dön öbizott ságok különféle és mostani szakvéleményére, amely azonban csak a gázgyárnak — jól tudja miért — szentírás, nekem azonban ís — itt újból h.vatkozom a város egész polgárságának több közgyűlési határozatára — éppenséggel mem az. Sorra véve a gázgyár fejtegetéseit, határozottan tagadom, hogy az által m kritizált szakvéleménynek valami birói jeliege legyen. Erről nem lehet szó akkcr, amikcr a polgára ester ur minden illetékes helyről való felhatalmazás nélkül, csak az ellenféllel egyetértve, kiküldött három egyént, a pol gármester ur saját, több izben tett nyila! kozata szerint azon egyetlen cé'ból, hogy tájékozást nyerjen a megváltási összegről. Ismétlem, hogy abban a percben, amikcr a kiküldött három egyén az ármegállapiíó döntőbizottságnak töb i éves tagjai voltak, a polgármester ur által e szakbizottság kiküldetésével elérni kivánt cél ab ovo e érhető nem volt. Mert hiszen mi keszlete volna a három kiküdötet, hogy az ármegállapitó bizottságokban elfoglalt álláspontjukat megváltoztassák ? Ha azonban csak egy, de Iehetö'eg két e tekintetben elfogulatban és felfogásukat már le nem kö Ott egyén vett volna részt a bizottságban, akkor a szakvélemény kétségtelenül egész más lett volna. Hogy itt csak egyet, de a legfon'osabbtt említsem, a szakbizottság — bizonyos kétkedő megjegyzésekkel ugyan — de szó nélkül elfogadta azt, ho^y a gázgyárban több mint hatmillió aranykorona volt és van beruházva. Elfogadta ezt oly adatok alapján, amelyekben az első szerződéses 5 évről feljegyzések, könyvelések egyásalában nem léteznek, a 6-ik évbe\ 1900-ban pedig a helyes eredet minden bizonyítása nélkül, a könyvelés több mint 1.8 millió befektetési összeggel krzdődik. A további évekre nézve sem találok semmiféle utmutatót, vagy pláne bizonyságot Brra, hogy a gázgyár által a beruházások számlejára könyvelt össze gek tényl g od,valók-e s nem legnagyobbrészt pótlásokra és javításokra vona koznak e, léhát a beruházási számlára helyesen nem iönyvelhetők. Ugy hogy már ezen két szempontból is — az elővezeíett 1.8 millió aranykorona és az éveken át szetződésellínesen tör ént könyvelés — állítani merem, hogy a gá? gyárban hatmillió aranykorona soha beruházva nem volt és nincsen. Az l 8 miilió sranykotona állitóla gos beruházási elővezetés tudtommal onmn ered, hogy a mostani társulat az egész tel pe " állalko/.őíól megvette, aki 30 év előtt a szerződéit a váró ssl megkötötte. Ezen tranzakció alkalmával iCrtént teljes önkényesen az 1.8 millió beruházási elővezetés. Es ha mindezekből csak az tűnik ki, hogy a döntőbizottságok, valamint a mostani szakbizottság est a végleien fontos, állítólagos tőkebefektetést kellően nem ellenőrizték, hanem csak a gázgyár által, mindenesetre saját érdekében könyvelt összegeket elfogadták: akkor azt hiszem, eléggé bizonyítottam polgármes* ter urnsk azt, hogy mennyire helytelenül járt el, amikor a mostani, a város elhatározására dön ö felvilágosításokat megint csak a döntőbizottság tagjaitól kérte és bebizonyítottam a gázgyárnak, bogy ezen bizottságok korábbi es mostani állásfoglalásához mennyi szó fér. Az ily döntő érv mellett eltörpül az,, bogy — a gázgyár nyilatkozatával polemizálva — rámutathatok még arra, hogy teljesen indokolt az, ha Szegeden, a legalább is ölszörö?, vs«y tízszeres fogyasztásnál, a villtny- é« gázárak némileg olcsóbbak, mint Vásárhelyen és ez korántsem bizonyítja azt, hogy a szegedi ár méltányosan volt megállapítva. De a mondottak után azzal ssm k«I3 behatóbban foglalkoznom, hogy a kárpótlás, illetve a htszon megáll ipitésánál a gázgyár mar mejjnt a „szentírásra", a döntőbizottságok Írásaira hivatkozik s átért mégis arra a fcgilomtavarra kell rámu atnom, amely a gázgyár nyilatkozatában e tekintetben evidensen szándékosan történt, amennyiben a bruttó bevétel haszonbányadát összekeveri a beruházott töke kamatával, amortizációjával, valamint újításokra megengedett százalékokkal és nagyon jellemző, hogy csak valami feltételes módon akceptálja mégis azt, hogy az ily szakbizottságnak igenis kötelessége volt és volna most is a bruttó bevételből kiindulva egy, a tiszta haszonra irányuló valószínűiéül számadást felállítani. Ezt sem a döntőbizottságok, sem a mostani szakbizottság nem tették, vagy jobban mondva elkerülték. A döntőbizottságok munkálatainak feldicsérése helyett hiába kerestem a gázgyár nyilatkozatában valsmi védelmét azon eljárásnak, hogy a szakvéleményben a rendelkezésre álló 25 évre kimutatott tiszta hiszonböl csík a nekik tetsző legjobb öt évet vették alapul, de végre nagyon értem, hogv erre a válasszal adósak maradtak és hogy én válasszal ne maradjak adó*, rámutatok még arra, hogy a gázgyár által az utolsó 12 étben állítólag befektetett ca. egymillió aranykorona összeg mindazoknak, akik a viszonyokat csak némileg ismerik és helyesen mérlegelik, legjobban bizonyítja azt, hogy az általam megállapított egy és félmillió aranykorona inkább még több, rrint amennyi amortiiálatflan beruli ázás 30 évi üzem után a gázgyárban helyesen megállap: haló. Wimmer Fülöp. A szegedi gázgyár sorsáról. Tekintve, hagy ezen Szeged siab. kir. város egész jövő fejlődésére elsőrendű fontossággal biró ügy most már döntő fordula.hoj jutott és hogy hir szerint a júniusi közgyűlés lesz hivatva h<iároz»toi hozni azon kérdésben, hagy mi töriénjék a gázgyárral és mi módon biztosi tassék ugy a város közvilágítása, mint a magánfogyasztási lehetőség korszerű kiterjeszt se: mivel eddig a város tanácsa szükségtelennek tartotta a közönség tájékoztatását, vst em magamnak a fáradságot és tanulmányoztam ezen ügy előzményeit és annak közérdekű; elbírálásához szükséges és rendelkezésre álló adagokat. Az előzmények közismertek, amelyek, szerint a polgármester felhívására a válalat beleegyezett a megállási pör szün teltelésébe éí rész eles ajánlatot dolgozott kí a várossal leendő megegyezésre nézve. Ezen tervezet, kben felajánlotta a vállalat a telepnek a kor kívánalmai szerint vtló átépítését, a közvilágítás és általában a légszesz és vil amáram hálózaténak ki erjesztését akár teljesen saját költségén a koncessziós szerződés módosított meghosszabbítása felében, akár oly módon, hogy a várossal közös részvénytársaságot alapit s az kapna uj koncessziót. A polgármester által ezen ajánlatokra véleményadásra felhívott bizottságok a vállalat ajánlatait általán nem tartották akkor elfő -adhatónak s a pör folytatását*, ilKtve a megvál ás keresztülvitelét javasolták, csak dr. Biedl Samu vetette fel ezt az eszmét, hogy előbb tájékozást kellene szerezni aziránt, hogy mibe kerü'ne a városnak a megváltás. A polgármester, aki az egységármegállapitó Dizottság indokolásaiban foglalt adatokból « a városnak ezen bizottságokba;) működő külön szakértőjének információjából e'éggé ismerte a telrpek helyzetét és elég jó következetest tudóit lefonni a mostani megváltási összeg magasságára, jónak látta megegyezni a vállalattal azirányban, hogy közös szakértői bizottság alakittessék a megváltási összeg tájékoz a-ó megá lapitására, addig a pör ne folytattassék s a város addig további magatartását illetően ne határozzon. A vállalat a polgármester felhiv sára e e s ri0les.es tájékoztatás megszerzéséhez hozzájárult s a szakértői egyoangu vél ménjüket beterjesztették. Eten szakér.öi véetnény főbb tételeit, melyek szerint a megváltási összeg, meiyet a városnak fizetnie kelkne, 5 740.445 aranykoronát, vagyis csak 15 OCO-es szorzószámmal is 86 m liiárd papirkoronát tenne ki, e lap folyó hó 11-iki számában foglalt nyilatkozatban ntár közölte s maga Wimmer, aki eddig a ielepmegvaltás le ki artebb harcosa volt, ezen hivatkozott nyi atkoiatáb.n kijelenti, hogy az ttgy jelen állásában ő is amel'ett van, hogy a telepek megváltása mellőztessék és a telepek ingyenes háramlása bavárassék. A polgármester e szakértői vélemény vétele után még április havában meghívta a város külön szakértőjét, Barcsay Oszkár budi pesti szakmérnöki, hogy a város tanácsa előt a közös szakértői vélemfny alapján tájékoitassa, h gy ugy a megváltás, mint a háramlás bevárása esetén minő kol ségekkei kellene számo aia a vátosna* és mindkét megoldás min j anyagi eredménnyel járhatna, a városra. Barcsay Oszkár, aki a várost majdnem kezdettől fogva képvíse te az egvségármegállapitó döntő tanácsban és igy a szegedi légszeszgyár és villamte ep egész berendezését, üzemé*, üzletkezelését és jlvede!mezőségét alkalma volt a'aposan tanú mányozni, a városi tanács, mérnPkség és számvevőség előtt megvilágította as egész kérdés komp' lexumát s a polgármester felkérésére szakvéleményét írásban is előterjesztette, mely szerin a megváltást „gazdasági szempontból semmi esetre sem ajánlható"-mii jelenti ki, meri „a városnak egy 110 milliárdra emelkedő kiadással kelkne számolnia." Véleményének e részével nem is tartom szükségesnek részletesebben foglalkozni, de igen érdekes és megszívlelendő a szakértő véleménye a háramlás bevárása ké décében. Erre nézve csak odavetőleg érinti azt az eshetőséget, hogy a vállalat egyrészt aligha fogja tűrni a város részéről már „pörrel szorgalmazott telepmegváltás elodázását* másrészt a vá lalat elég indokot fog találni „azon már hangoztatott igyekezetére, mely a háramlás elodázását célozza E két eshetőségre később térek ri, mert Barcsay csak mint technikai szakértő beszél és a fent érintett jogi kérdéseket teljesen figyelmen kivül hagyja, azt mondja, hogy az „ingyenzs háromlás bevárásának tetszetős és csábító gondolatát mérnökember létemre annál veszedelmesebbnek tartom, mert következményeit számszerűleg nem is vagyok képes kimutatni." Véleményét nagyon meggyőzően indokolja. Elsősorban is megállapítja, hogy épp a most következő 10—15 évben mindéi erőt ki kell használni a irianoni szerződés rombolásainak ellensulyozá • Sára, a termelési erőket fokozni kell s irfy az oició energiaszolgáltatás elsőrendű közgazdasági érdek. Bár a szegedi gát- és villanytelepek elég j karban és hasznaiható állapotban vannak, de teljesítőképességük határán állanak, ugy, hogy több energiaszolgáltatásról, «ehát afeár a közvilágítás, ökár a hálózat kiterjesztéséről a meglévő üzemképesség mellett szó sem lelet, teh t t rról sem, hogy uj ipartelepek, vagy közüzemek árammal elláttassanak ; és al.g hiszem, bogy a vállalat bármilyen szerződésmagyarázat mellett rábírható volna arra, hogy ujabb befektetéseket eszközöljön, mikor a háború és az azt követő összeomlás gazdasági veszteségeit ő is kénytelen viselni és a szerződésileg kontemplált amortizációkat valószínűleg képtelen volt eszközölni, a hátralévő idő pedig alig elegendő arra, hogy az eddigi és ingyen atadandó befektetéseit leiörlessze. Igy tehát, ha a telepek a szerződés betűszerinti betartásával „üzemképes állapotban és jókarban" is lesznek a háramiás időpontjában a városnak átadva, a nappali törzsfogyasztók (gyárés ipartelep k, motorok) nagy kontingense hiányozván, a telepek egyenlőtlenül lesznek megterhelve és szükséges lesz az „ingyen kapott" telepik nagy köl séggel való átalakítása. Ha tehát most az okvetlenül szükséget kiterjesztéshez a legminimálisabb számítás me lett körülbelül 50 milliárd befektetési tőiére volna szükség, ugy, mivel akkor még az elmulasztottakat is pótolni kell és a kiterjesztés iránti igény még nőni fog, a szükséglendő befektetés oly horribilis lesz, hogy már a közvetlen kiadásokat és bevételeket sem khet egye súlyba ho-ni s a telepek jövedelmezősége városi kezelés mellett a befektetések törlesztését és kamatait sem fogja tudni fedezni. Azon kivül megmérhe'etlen hsz az az anyagi és etkölcsi kár, amely a várost »z elv;szfett 10—15 év hiánya miatt érni fogja, mert ezalatt tejesen visszamarad a város ezidő alatt okve leiül szükséges fejlődésíben, egyébről nem is szó va, ipara mrg lesz fosztva az r lcsó energia szolgáltatásától, bár csábító eshetőségnek látszik és kényelmes álláspont, hogy várjunk 10*—15 év g, akkor ingyen kapunk egy telepet és szabadon fogunk rendelkezni felette. De nézzük meg, hogy mit kapunk! Óva ia'em én is, mint B rcsay, Szeged várcs térvényh dóságát, hogy fontolja meg, mielőtt határoz I Nem olyan időt élünk, mikor rá* érünk a várúsra, fokozott szükségünk van az idő kihasznllására. Szeged városnak, hogy elveszfett pozícióját viszszaszerezze ís méltó helyet foglaljon el az országban, minden erejét meg kelt feszi enie é< polgárai jólétének és közgazda Aga fejlődésének szolgálatába keli á 1 tania, de mégsem kötheti le vasyonát egy nagyon hangzatos, de igen problematikus vállalkozás javára. Már hallottuk az első ajánlatok tárgyalásánál, hogy a vállalat a pör folytatása esetén, mert hiszen az ő hozzájárulása nélkül a pört most már egyszerűen beszün etni s attól elállni nem lehet, kérni fogja, hogy a város Ítéletileg köleleztessék a birói, szakértőileg megállapítandó megváltási összeg lefizetése mellett a, telepek átvételére. Hogy ezen eredmény nemkívánatos, 8öl katasztrofális volna a városra, ez már köztudomásba ment. Éppen igy nyilvánvaló a vállalat azon joga, hogy mivel a hábo.u és annak következméményei, te át tőle aen függő és el nem hárítható okok miatt a szerződés által célio t jövedelmét és a teljes amortizációt tl nem érhette hosszú időn át, aminek fejében a telepek ingyenes átadására magát kö elezte, követelhesse birói uton keresettel a szerződés automatikus meghosszabbítását. Akármelyik esel következik be, a közönség kénytelen lemondani hosszú időre épp most, a legégetőbb szükség idején a korszerű városfejlesztés iránti igényeiről. Ezen eshetőségek arra a konklúzióra vezetnek, hogy meg kell kísérelni a vállalattal való oly megegyezés alapját megta álni, mely a városnak mindait biztosítani képes, mire szüksége van a fejlődés céljából. Oly megegyezés kell, mely egyfelől a városnak feltétlenül megfeleiö jövedelmezőséget biztosit és másfelöl arra kötelezi a vállalatot, hogy az előirányzott fejlesztő célzatú beruházásokat a város igénybevétele nélkül kereaztüíviszi. Mindé eken felül a város anyagi és erkölcsi érdekei kielégítéseként azt is el kell, hogy érje, hogy a müvek vezetésében és irányításában kellő befolyása legyen. Végeredménybea pedig: kötség és minden kockázat nélkül jó jövedelmű közmüveket ke l a közérdek szolgáltába állítania. Én tehát azt ajánlanám, hogy a köz-