Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-19 / 27. szám

37 DELMAGYARORSZAG 1925 junius 21. áliamei'enes bűncselekményt követnek el. A szakaszt eredeti szövegezésben kivánja elfogadatni. A módosítások közül csupán Hegymegi-Kiss Pálnak a fegye'mileg bűn etett tisztviselők kizárására vonatkozó javaslatát és Rupert Rezső stiláris mődosi ását fogadja el. A Ház a szakaszt igy fogadja el. A 9. § t, melynél Nagy Vince és Szabó Itnre indítványozzák, hojy a választhatóságnál 24 év legyen a korhatár, a belügyminiszter felszólalása után eredeti szövegében fogadják el. A 10. § nál az előadó nyújt be bárom módosítást. Először, hogy az esküre vonatkozó rendelkezések hagyassanak kl, másodszor, hogy a nyereségvágyból elkövetett bűntényekre vonatkozó rendelkezések ne bírjanak visszaható erővel és harmadszor rágalmazás esetén csak akkor zárjanak ki valakit a választhatóságból, hi vétségnél 10 éven belül, bűntettnél 10 éven belül ismételten követte el a bűncselekményt. Rupert Rezső indítványozza, hogy a szakaszt ujabb kidolgozás végett adják Ujabb szociáldemokrata indítvány a Somogyi-ügy tárgyalására. vissza a bizottságnak. Amennyiben pedig ezt nem fogadnák el, több rendbeli módosítást nyújt be. Várnát Dániel és Relslnger Ferenc ugyanilyen értelemben szólalnak fel és több módosítást terjesztenek be. Mentelmi ügyek. Ezután Rubtnek István a mentelmi bizottzág jelentését terjeszti be. Nagy Vince ügyében, minthogy bocsánatot kért a Háztól, a bizo tság javasolja, hogy térjenek napirendre. A Ház ilyen értelemben határoz. Proppert Sándor mentelmi ügyében, aki az ülést ismételte megzavarta és sértő kifejezést használt, a mentelmi bizottság javasolja, hogy jegyzőkönyvi megrovásban részesítsék. Rupert Rezső indítványozza, hogy a Ház Propper ügyében is térjen napirendre. A Háza bizottság javaslatát fogadja el. Ezután az elnök javasolja, hogy a legközelebbi ülés holnap délelőtt tartassák a mai napirenddel. Peyer Károly javasolja, hogy a holnapi ülés első pontjául Nagy Vince és társainak a Somogyi—Bacsó-gyilkosság kivizsgálására vonatkozó indítványát tűzzék ki (Ellenmondás a jobboldalon.) Parlamenti bizottság vizsgálja ki, hogy mi volt az oka annak, hogy öt éven át folyt az ügy. Elnök figyelmezteti, bogy beszédideje lejárt, mire Peyer tíz perc meghosszabbítást kért, de nem kapta meg. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál. Felkiáltások : Holnap ismét előhozzuk 1) Peyer: A kormánypárt szavazása azt bizonyltja, hogy a párt érdeke a gyi'kosság leplezése. Csaky Károly gróf: Örömmel vette tudomásul, bogy ma végre a szociáldemokraták utaiitást adtak pártjuk tagjainak, hogy a birtokukban levő adatokat bocsássák a hatóság rendelkezésére. Hegymegl-Kiss Pál kivánja a parlamenti bizottság kiküldését. Rácz János csatlakozik az elnök napirendi indítványához. A miniszterelnök a napirendrétflzőe ellen. Bethlen miniszterelnök; Három kérdést vetet ek fel a szociá demokrata párton. Egyik az: volak-e az ügyben felbujtók és kik voltak azok. A második kérdés az volt, hogy szűkség van-e pari menti bizottságra annak megvizsgálására, milyen mulasztásokat követtek el az eddigi nyomozásban. Ha vannak adatok, hagy a nyomozás során mulasztások történtek, akkor a honvédelmi miniszter kötelessége, hogy fegyelmi eljárást indítson. A harmadik dolog, amit felhoztak, az ügy eltussolása. Visszau asilja azt a kijelentést, hogy ellussolds történt és addig, amig a szociá demokraták nem rukkolnak ki az adatokkal, ezt a vádat visszahárítja azok tejére, akik ezt felhozták. (Nagy zaj a baloldalon.) A Ház az elnök napirend icditványát fogadja el. Zsilinszky és Fáblón vitája. Zsilinszky Endre személyes kérdésben szólal fel s tagadja, hogy a Szózat-ot, amely az ő, Gömbös és Eckhardt tulajdona, eladták volna Klebelsbergnek, mint Fábián is állította. Majd részleteket olvas Fábiánnak az .Orosz pokol" cimü könyvéből, azt akarva bizonyítani, hogy Fábián hazafiatlan. Fábián Béla válaszában kijelenti, hogy igenis hazafias célzatú könyvét megjelenésekor éppen a Szózat is dicsérte, sőt a katonaság kommunistaprooaganda ellenes iratának használja. Ülés vége fél 9 órakor. MMMMIIMMMMHMÍMMMMMM A haketstowni katasztrófa áldozatai. Newyork, junius 18. Azt a kárt, amelyet a haketstowni óriási vasúti szerencsétlenség okozott, több mint százmillió dollára becsülik. A vasúttársaság ellen igényelt kártalanítási összeg nagyságát félmilliárd dollára becsülik. A vizsgálat kiderítette, hogy a vonatvezetőt semmi .mulasztás nem terheli. Tanácskozás a forgalmi adóról. Budapest, junius 18. A forgalmi adó ügyében csü örtök este az országház miniszteri tanácstermében az érdekeltségek bevonásával Bud János elnöklésével szaktanácskozás volt. A pénzügyminiszter azzal a kijelentéssel nyitotta meg a tanácskozást, hogy nem akar teljesen elzárkózni a kereskedelmi érdekeltségek kívánsága elöl, de nem teheti kockára a pénzügyi konszolidáció eddigi eredményeit sem. Hajlandó engedményeket tenni ott, ahol az a nagyközönséget érinli, igy elsősorban a kincstári haszonrészesedésnél és a forgalmi adó terén. A forgalmi adónál három engedményt tehet: Leszálliihatja a kulcsot 2 százalikra, az exportnál visszatéríti a lefizetett forgalmi adót és mentesiti a belföldi kereskedelmet a külföldi verseny alól Az osztrák rendszerre való dltirésről azonban szó sem lehet. A kérdéshez többen hozzászóltak. A felszólalásokra reflektálva, Bud János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a megnyitáskor vázolt báron engedmény végrehajtásánál a felmerült résztelkivánságokat a lehetőség szerint honorálni fogja. Biztosítva van a mezőgazdasági hitel A kormánypárt értekezlete. Budapest, junius 18. A kormányzópárt ma este Almássy László elnökletével értekezletet tartott, amelyen a párt tagjfi teljes számbin megjelentek. Az ertekezletet Almássy László elnök nyitotta meg. Megnyitójába! megemlékezett Horthy Miklós kormányzó születésnapjáról. Az elnök ezután Bethlen István gróf miniszterelnököt üdvözölte. A napirend során Széchenyi Viktor gróf a mezőgazdasági hitel ügyében intézett kérdést a pénzügyminiszterhez és elismeréssel állapító ta meg a genfi tárgyalások eredményét. Bud János pénzügyminiszter válaszában kötölte a párttal, hogy a mezőgazdasági hitel számára szükséges öszszegeket 22 millió aranykoronáig az egyes pénzintézeteknek kiutalta. A kölcsönakcióban részt vesznek: a Földhitelintézet 165.000 fonttal, a Pesti Hazai, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Leszámítoló Bank 120.000 fonttal, az OKH 30.000 fonttal, ezeken kivül még a Moktár, a Jelzálogbank, Belvárosi Takarék és az Altruista Bank. A kölcsön végett ezekhez a pénzintézetekhez kell tehát fordulni. Minden szükséges Intézkedés megtörtént az iránt, hogy a kölcsönök folyósítása megtörténhessék. A kormány tárgyalásokat kezdett egy előkelő amerikai bankcsoporttal további kölcsönösszegek iránt és a tárgyalások valószínűleg kedvező megoldást nyernek, ugy hogy a gazdaközönség még a 22 millión felül is jelentős összeghez juthat. A miniszterelnök közölte a párttal, bozy a 22 millió aranykorona nem foglaltatik benn a kormány 82 millió aranykoronás beruházási programjában, hanem attól független. 0 /a inti a gazdaközönséget, hogy meggondolás nélkül ne vegyék igénybe ezt a 11—12 százalékos pí"zt. Több felszólalás után Bud János pénzügyminiszter válaszában többek között kij -lentette, hogy a kincstári házhaszonrészesedés 50 százalékos csökkentése május 1-1 hatállyal lép életbe. Végül Bethlen István gróf miniszterelnök intéze t néhány kérdést a párthoz, a választójogi javaslat vitájának további folyamával kapcsolatban. Az értekezlet ezzel véget ért. Utána pártvacsora volt, amelyen gróf Ráday Gedeon a kormányzót és a miniszterelnököt köszöntötte fel. A miniszterelnök hosszasabban válaszol s beszédében végre ezeket mondla: > — Az államgazdaság terén sem értünk még el oda, ahova el kell és el fogunk érni, ha konzekvensen járjuk azt az utat, amelyen elindultunk. Itt van az egész magángazdaság. Az a munka, amelyet az államgazdasig terén fejtettünk ki, nem egyéb, mint a nemzet öszszes erejének alkalmazkodása ahhoz a helyzethez, amelyben a vesztett háború folytán jutottunk. Sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a mezőgazdaság nem élhet az állam budgetjéből. A saját lábukon kell megállniok és hozzá kell simulniok a változott viszonyokhoz. Hogy ezt megtehessék, az állam segiti őket átmenetileg, de nem lehet végcél az, hogy az államból táplálkozzanak. Az igazi rendbejövetel csak akkor fog bekövetkezni, ha közgazdasági téren mindenki egyformán teljesiti kötelességét. Végűt összetartásra hivta fel a pártot. A Színházi Elet szegedi előfizetői minden reklamációval a Délmagyarország kiadóhivatalához forduljanak. Dugonics-tér 11. Telefon 306. Elégia a hajdani kis svábokról A város tele van virágbokrétás gyerekkel, kínosan kimázolt, lefésült hajú apróságok igyekeznek ünneplő ruhában az iskola felé. Most tartják a vizsgákat s hasztalan magyarázná az ember a sok lurkónak, hogy hiábavaló a félelem, mert részint formaság ez a kis ünnep ég, részint mit sem használ, ha elherdálta az esztendőt, — a drukk épp ugy hozzátartozik az év végéhez, mint a cukrászda. Délután ugyanis az következik, bár a mamák, akik legalább is olyan izgatottak, mint a gyerekek, nem vetik meg délelőtt sem a fagylaltot. Ha látsz a városban nyugtalan és főleg kövér delnöt, aki a három év előtti kalapját sikerrel felbolonditotta és kezében akkora retikült hord, hogy utazótáskának is beillik, — az vizsgázó vidéki gyerek mamája. A retikülben hazai jók is szunynyadoznak, főleg félsonka, amit a bizonytalan vendéglői viszonyok tesznek indokolttá. A Széchenyi-téren ugyan ritkább az eset, de a Stefánián egész kedélyes ebédelések esnek, — ott gyül mostanában össze minden kóbor kutya, lesve a csontot. , , Megelevenednek a vasutak is, viszi a vonat a csemetéket szerte-széjjel, haza. Lelkes, szinte teli torokból való beszélgetések, leikendezések, tervek, remények fűtik az uj generációt, amelynek soraiban — fájdalom — nem találjuk meg már a kis kultursvábokat. Hány ezren fordultak meg VÖ'C 'ikor Szegeden 1 — érdemes volna egyszer összeszámolni, akármilyen nagy munka is. De idejöttek, kerekfejü, lenhaju, kis buszmák, szeptemberben még pityeregve kapaszkodtak az anyjuk szoknyájába s a mamák — maguk is elérzékenyedetten— tulszigoru hangot használtak a maguk meghatottságának leplezésére. — Was plerst ? — rivaltak a gyerekre, megtartván egy-két szót a régi elzásziból, ahonnan származtak. Súlyos sok veszteségünk közé tartozik, hogy az elszakított Délvidékkel elmaradtak a kis svábok is, akik itt váltak nálunk jó magyarokká, az ország értékeivé. Konviktusaik, amelyekből volt már vagy tiz, más téren teljesítenek szolgálatot, — a sváb küzködik még odalent az oláhhal, amig betörik, elnyelik, felszippantják. Az uj uralom már rátette kezét az iskoláikra s Bóth igazgató ur, a régi kiváló piaristák mintája, kénytelen oláhul tanítani Teraesvárott. De jó, hogy nem érte meg ezt a korszakot Rőser Ádám, a magyar fanatizmusu gyertyámosi sváb. A régi szegediek emlékeznek még a ritka szakállú kis öregre, aki állandóan agitált, alapított és toborzott, halálos harcokat vivott otthoni konzervativizmusokkal, de nem tágított Szeged mellől. — Oda kell vinni minden sváb gyereket ! Volt neki magának is konviktusa Szegeden, de a legelsőt a saját községével akarta létesíttetni. Igy van annak súlya. De ismerte jól nehezen mozduló népét, a mindent óvatosan fogadó svábokat, akik megrémülnek a költségektől s hirtelenében nem látják be, milyen előnyök származnak ebből. Épp ugy tartott a fölmerülhető aggodalomtól is, hogy a gyerekek elfelejtik az anyanyelvüket. (Pedig miiven balgaság ez 1) Rőser azonban mindenáron keresztül akarta hajtani a tervét. — Fifikusak vagytok? Az leszek én is. Bement a megyeszékhelyre, ahol akkoriban Hertelendy József, Tisza Kálmán leghiresebb főispánja volt az ur s elmondta a tervét. — A legközelebbi képviselőtestületi ülésen tárgyalják az indítványomat, de féltem a sorsát. Azt kérném a méltóságos úrtól, legyen a segítségemre. Hertelendy diplomata is volt, mindenből szeretett hasznot húzni. — Csakhogy maga nagy negyvennyolcas ember, kedves Rőser. Mit tudom én, mit nevel a gyerekekből abban a kuruc városban. Engedjen a negyvennyolcból. Rőser, aki akkoriban minden torontáli svábbal együtt Apponyiért rajongott, még erre az áldozatra is kapható volt. — Annyit engedtem, mesélte egyszer később, mig a negyvennyolcból hatvanhét lett. (Istenem, hányan követték azóta a példáját s még csak meg sem botránkozik rajta a világ. De hányan vallanak hetek, hónapok leforgása alatt is négyöt politikai hitet! Csak az öreg Ádám bácsi lelkiismeretét tudta az ilyesmi bántani, — akkor.) Erre jékedvü lett Hertelendy is, talán mégse csúszik be a vármegye színtiszta mamelukjai közé nemzetipárti képviselő, ha Rőser ejpártol tőlük. — Most már mondja el, kedves Rőser, miben segíthetek? — Abban, hogy küldje ki az alispán urat az elüljárósági ülésünkre. Ha ő ott van, kisebb az emberek beszélhetnékje, restellik is a dolgot, az én indítványom átmegy. Csak maguk között okoskodnak a svábok, de nem mentek ők sem a hiúságtól. Hertelendy csak mosolygott. — Csak menjen nyugodtan haza. Az alispánt nem ígérhetem meg biztosan, de valami történik. Elérkezett a nagy nap, a tárgysorozaton öt ügy szerepelt, négy apró, az ötödik a szegedi konviktus. Elborulva láttam, mesélte Ádám bácsi, hogy a főispán megfeledkezett rólunk. Hanem azért nem adtam fel minden reményt s hozzászóltam az első tárgyhoz, hogy húzzam az időt. Egy jelentéktelen fásszin építéséről volt szó, mindenki belátta szükségességét, én mégis annyi érvet hoztam fel mellette, hogy nem győztek bámulni az emberek. — Mit beszél ez, amikor egyetértünk I Egy óra eltelt, jött a második tárgv, (bár inkább a főispán embere jött volnál), valami illetőséget kellett elismerni, tiszta ügy volt ez is, Rőser Ádám mégis végeszakadatlanul beszélt mellette. — Mert uraim, akármit gondoljanak, az illetőség rendkívül fontos az ember életében.... Akkor kocsi állt meg a községháza előtt és leugrott róla Dellimanics Imre csenei főbiró. — Bocsánat, hogy éppen az ülést zavarom, de a jegyző úrral van egy kis dolgom. Ne zsenirozzák magukat az urak, ha nincs ellenvetésük, megvárom itt az ülés végét. Csendben helyet foglalt, az elüljárósági urak pedig felöltötték a bádogblattot. — Mi, kulturemberek — kezdtem a beszédet, — mert remélem senki se vonja kétségbe, hogy mind azok vagyunk . . . — Na ja, bólongattak a svábok. (Hát ki az ördög legyen az, ha mi sem?) Beszélt az öreg Rőser sokáig, cirógatta a hiúságukat, elsimította a rosszkedvüket, („épp most kellett ennek a főszolgabírónak is jönnie!") — az indítvány egyhangúlag átment. Akkor pedig felállt a főbíró. — A lelkem mélyéig meg vagyok hatva uraim, hogy épp ilyen magasztos pillanatban érkeztem az önök körébe, amikor a kor színvonalára emelkedtek. (Az arcok csak ugy dagadoztak a hiúságtól. „Igenis, én a kor színvonalán vagyok!" — gondolta mindegyik.) Na, hát ezt a jó hirt azonnal megsürgönyözöm a főispán urnák, hadd örüljön ő is a derék gyertyámosiakkal együtt. . . . Junius derekán, amikor hiányoznak a vakációra igyekvő szegedi diákok közül a délvidéki kis svábok, de szomorú is arra gondolni, ami volt, ami lehetett volna s ami vanl (Sz.)