Délmagyarország, 1925. május (1. évfolyam, 1-13. szám)

1925-05-26 / 8. szám

Ára 2000 korona. DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 606. Niomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. szám. Telefonszám 10-34. Szeged, 1925 május 26, KEDD Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.C00 kor, Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes száai ára hétköznap 200J kor., •vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 8. szám. Milyen lesz a termés? Ha három angol bankember kerül össze véletlenségből a vonaton, való­színűleg a pénzpiac helyzete lesz be­szélgetésüknek a legfontosabb témája. Ha három sollingeni bicskagyáros uta­zik együtt, vagy egy megkötendő kartell irányvonalait igyekszenek lefektetni, vagy ravasz fondorlattal próbálják meg, hogy egymásból kiszedjék a penge­készitésnek legújabb forié'yait. Adva van az amerikai likőr-, rum-és konyak gyárosok mostani beszélgetéseinek a témája is. Bizonyára nem dicsérik a kongresszus1, amely a szeszgyártás szép és hasznothajtó foglalkozását be­szüntette és szárazra tette egész Ameri­kát. Három oláh közalkalmazottnál n-em merünk megesküdni, de valószínű, hogy azt tárgyalják, hogy melyik ál ás meny­nyibe kerül és a viszonyok kedvező alakulása ese'én mit lehet kihozni belőle. A témák mindenü t hivatás és mesterség szerint várakoznak. Csík Magyarországon és itt is legfőként május havában adatott egy olyan téma, amely közös mirden rendű és rangú embereknél, valamennyi foglalkozási ág­nak a képviselőinél, a nagy kérdés, amely a letűnt monarchia szájhagyo­mányszerO emléke gyanánt is reánk maradt néhai Ferenc Józsefről: milyen lesz az idei termis ? Valahogyan gazda­sági adottságunknak a vis'zatükröztetője ez a kérdés. Legyünk bármennyire új­ságírók, elméleti közgazdászok, gyakor­lati iparosok és kereskedők, hivatal­nokok, vagy szellemi foglalkozásból élők, mindig érdekelni fog bennünket május havában ez a probléma, amely kivül esik a népek önrendelkezési és kormányok másokkal rendelkező jogá­nak körén és felsőbb hatalmaknak a kezébe van leiéve. Izgalommal nézzük a májusi eget, hogy iöa-e eső a ga­bonára és epedve várjuk a szép derűs napokat, mikor kasza alá kell kerülni a sárguló vetésnek. Vérbeli gazda a jó májuii esőnek minden milliméteréért szívesen áldozna egy fiatal libát, vagy választási malacot, de áldozna a májusi esőért az is, akinek talpalattnyi földje sincs, csak az országnak következő tizenkét hónapjáért aggódik. A lermés ugyanis nemcsak az agrárizmusnak, hanem az egész közgazdasági életnek legelsőrangu fontosságú ké dése, mert ar a van alapilva kivitelünk nagyrésze, az országnak prosperálása és a jövő gazdasági esztendőnek egész alakulása. Miért kellett ezeket a közéleti igaz­ságokat — mi ugyanis igazságoknak lartjuk őket — ehelyütt elmondanunk ? Azért, mert a mai gszdasági válság amely hovatovább krónikussá kezd válni, pesszimistákká teszi az embere­ket és egyre sűrűbben hallatszanak olyan vélemények, hogy a mostani helyzeten már egy jó lermés sem se­gíthet. Gazdasági életünknek a szekere olyan kátyúba futott, hogy abból eg­feljtbb a világgazdaság általános irány­zatának a mtgváltozása képei kirán­tani. Nagyon szívesen helyt adunk bármely oldalról jövő ilyen természetű [ejtegetéseknek és nem húzódnánk töle na ez a cikkürk kiindulási pontja lenetne a magyar gazdasági élet alap­vető kérdéseire vonatkozS eszmecseré­nek, de ennek nekilenditése előtt ki szeretnénk fejleni és meg akarnók in­dokolni a saját felfogásunkat. Ez a felfogásunk abban áll, hogy igenis be'e vagyunk kapcsolódva a világgaz­daságnak a komplexumába, még pe­dig sokkal eresebben és sokkal na­gyobb mértékben, mint a volt mo­narchia idejében, mikor nem csak eev nagy termelő, de nagy fogyasztó terű­'étnek voltunk egységes vámhatárokkal védett részesei. A mai gazdasági krízis kétségtelenül világgazdasági jellegű, nie t hi erjed nem csupán a mi csonka országunkra, hanem a győztes álla­mokra és a háborúnak legnagyobb haszonélvezőjére, az Egyesült Álla­mokra is. De ha igaznak fogadjuk is el ezt a tételt, milyen alapon lehetne kétségbevonni, hogy egy jé termés, amely kivileli fölöslegeket p odukál, amely megjavítja kereskedelmi és fize­tési mérlegünket, ne lehetne egyúttal hatással általános gazdasági helyze­tünkre is ? Tekin'srn körül bárki a saját foglalkozása köréb:n és próbálja összegezni és megsokszorozni a saját tapasztalatait. A mezőgazdaságnak aranykora egy esztendő óta elmúlt és ma a gazdának tincsen pénze. A gazda nem építtet és nem vásárol. Egy jó termés pénzt visz a mezőgazdaságba és a gazda, az uradalom, utáni ismét vevő, rendelő gyanánt fog jelentkezz i. Munkája lesz a téglagyárnak, a fürész­telepnek, üzleteket fog kölni a boltos, dolgozni fog a malom, keresni fog az exportőr és meg fegja érezni a válto­zást a munkás, sőt még a fixfizetésüek serege is. Lehet, hogy ez a változás nem lest állandó és ha a világpieci helyzet meg nem változik, a termés­től számított öt vagy hat hónap multával ismét visszaesünk a mai stagnálásnak a sajnála'os állapotába. Lehet, de nem bizonyos. Hogy mi lesz Argentínában és Ausztráliában, nem tudhatjuk. Azt azonban senki sem vonh tja kétségbe, hogy egy fél esztendei konjunktura — nem is mondjuk, hogy jó konjunktura — felfokozza az ellenálló képességün­ket és erősebbí tetz bennünket a világ­piac etelleg tovább is elhúzódó vál­ságának az elviselésére. Ez a termés­nek a jelentősége és ezért kell hinnünk, hogy a jó termés kimondhatatlanul nagyot lendíthet Magyarországnak a helyzetén. ... A mese azt mondja, hogy az egyszeri gazdaembernek, akivel Mályás király álruhás kóborlásai közepette is merkedett meg, mikor Budára került a király, megmutatta a kincstárát. Hatal­mas vasajtók mögött kádakban állt az arany, földön szanaszét szórva hevert az ezüst, fiókokban csillogtak a drága­kövek, lócákon sorakoztak az ékesmivfi zománcos serlegek, kisebb és nagyobb koronák, amikre szüksége volt a király­nak, lévén ö nemcstk Magyarország­nak, hanem Csehors. ágnak, Ausztriának, Burkusországnak meg Spanyolviaszk­országnak az urilkodójt is. A király­nak megtetszett az egyszerű ember­nek az elbámészkodása és megkérdezte: — Mit gondolsz, szógám, lehet-e ennél mgyobb kincs a világon ? A magyar sodort egyet a bajuszán és nyomban megfelelt a kérdésre: — Hogyne, felséges királyom. Egy jó, kiadós májust eső. immmmwmmmmmam^^ A demokratikus ellenzék felhagyott a passzivitással. (Budapesti tudósttónk telefonjelen­tise) A demokratikus ellenzéki blokk amelyen Vdísenyl Vilmos, Ptyer Károly, Farkas István, Mónus Illés, Szilágyi Lajos és Nagy Vince jelentek meg. A bizottság a kővetkező határozatot hozta: A dmokratikus blokk intézőbizott­sága megállapítj*, hogy a győzelem a fővárosi választásoknál aj p»Utikal helyzetet teremtett és ebben a helyzet­ben szükséges, hegy bevonuljanak a parlamentbe. A passzivitásban lévő pár­tok célszerűnek tartják, htgy részi­ve^ytaek a választójogi vitában, éppen ezért a még passzivitásban tévő partok átmennek az aktivitásba. Nagy Vince bejelentette, hogy ő most is a passzivitás mellett van, de a szolidaritás elvénél fogva a hatá­rozatot ő is elfogadja. A parlamentben a passzivitásban volt ellenzék közű! elsőnek Peidl Gyula vesz részt a vá­lasztójogi vitában. Fővárosi kormányzópárt teremtésén fáradozik a kormány. Kommentárok a fővárosi választás eredményéhez. (Budopesfí tudósítónk telefon jelentése) A fővárosi választások eredménye — mint az előre látható volt — nagy fejveszettséget okozott azokban a kö­rökben, ahol a mai politikai rendszer örökkévalóságát szeretnék minden áron bízíositan', de nagy megnyugvást kel e t az ország józan közvéleményé­ben, meri ebben az eredményben min­denki az igazi konszolidáció, az igazi alkotó munka is az igazi demokrácia elérkezésénekelső, biztos jelit látjc. A vert hadak természetesen szégyenlik csúnya vereségüket és mindent elkövetnek, hogy a tényeket hamis beállítással és nevet­séges kombinációkkal elhomályosítják. Nem riadnak vissza még a kétszer­kettő ötökigazságának kificamitásától sem, ha pedig már minden hazugság­kötél szakad, akkor abba a remény­spárgába kapaszkodnak, hogy majd a kinevezendő városatyák súlyától javukra billen migis számukra a vigleg elbillent mirleg serpenyője. A kormány egyik félhivatalosa Ra~ kovszky Iván belügyminisztertől közöl kommentárokat a fővárosi eredményhez. — Most, a választások után az a fö'adat, — mondja a belügyminiszter — hogy egy kormánykipes többsiget hozzanak létre a városházán, amely aztán a főváros céltuda'os fejlesztését biztosítaná. Természe'esen ez a legfon­tosabb lépés és ezzel kapcsolatban min­dent el kell követni, hogy a főváros közgyűlése ne váljon a személyeske­dések és politikai harcok izinterévé. — Ami a kinevezendő törvényhatósági bizottsági tagok ügyit illett -- tér rá rögtön a lényegre —, ebben a kérdés­ben egy-két hiten belül megtörténik a döntés. A kinevezésekkel kapcsolatban többen szóvá tették, hogy nem Jognak annyi tagot kinevezni, mint amennyit a törvény kontemplál, miután több testület nem ejtette meg a jelölést. így a kereskedelmi és iparkamara s azon­kívül még több egyesület sem jelölt. A törvényben vi ágosan benne van, bogy a kormányzó szabadon ne­vezi ki a kinevezendő tagokat is ter­mészetesen, ha az egyes érdekeltségek részéről nem ts tőrtént jelölés, a ki­nevezettek olyan emberek tesznek, akik személye és tudása magánbanvéve ts komoly garancia lesz arra, hogy a közgyűlésen a komoly munkát fogják képviselni. Arról azonban nem nyilatkozott [Ra­kovszky Iván, hogy mit tait komoly munkának, de nyilatkozatából kive­hető, hoiy mindent annak tart, ciak a kid ve ellenére való absiolut többlég munkáját nem. — Ami a választások eredményét illett, ez egyáltalán nem lepett meg, úgyszólván teljesen kvadrált azokkal a számításokkal, amelyeket előzően tet­tek — mondja azután a belügyminisz­ter, de mm hisszük, hogy hiszi is. Hísien nem aiért kísérleteitek Rp­kávil. De aztán szét keltene robban­tani valahogyan azt az előzetes számí­tásokkal kvadráló abszolút többsiget. Valahogy igy: — Hogy a szocialisták mégis keve­sebb mandátumot toptik, mint ameny­nyire in számítottam, ennek az az oka, mert közös listával mentek Vázsonylék­kal. Az én számításom szerint 12 man­dátummal kaptak kevístbbet, mint kap­tak volna, ha külön mennek. A kormánylap a belügyminiszter nyi­latkozatához od-fflzi azt az értesülélét is, hogy a kormányzókipes fővárosi többségi párt megalakítására vonatko­zóan folytatódnak a tárgyalások. Rlpka, Rakovszky is Bethlen tanácskoznak. Hogy pontosan miről is volt szó ezeken a tanácskozáson, azt a kor­mánysajtó taktikai okokból nem tartja szükségesnek elárulni. Annyi bizonyos, hogy bajok vannak, mert a Wolff-párt ma már nallani sem akar Rlpka sze­mélyéről és ha Bethlen haj andóságot mutatna arra, hogy Ripka Budapest főpolgármestere legyen, ugy a városi, mint a nemzetgyülist Wolff-Ernst-párt nytlt ellenzikbe megy. A keresztény­párt ebben a pillanatban elképze hetet­lennek tart bármiféle koalíció', vagy együttműködést más pártokkal, mert rettenetesen csalódott a kormánypárt­ban. Szemére vetik Bethlennek, hogy amíg ők kitartottak a kormánytámoga­tás keserű kenyerén, addig a kormány Ripkát játszotta ki ellenük a fővárosi harcban és ez okozta csúfos vesztüket. Wolffék titokban elkönyvettik már a veresiget, de azért — menteni szeret­nék ők is a menthetőt. Most azt han­goztatják, hogy a fővárosi választás eredménye áltai adott helyzet nem a városházán, hanem a nemzetgyűlésen tisztázódik, ahol nagyobb helyzeti ener­giát jelentenek a kormány számára, tehát ki lehet erőszakolni bizonyos engedményeket. Mindezekből pedig az következik, hogy azok itélik meg jól a helyzetet, akik a fővárosi választások eredményét elsősorban az országos politika szem­pontjából tartják igen fontosnak. A különbség csak az, hogy Wolffék és Ripkáék nem akarják elismerni, ha minden tettük is erósiti és bizonyltja. A Demokrata Blokk fényes győzelme ezért fá| oly nagyon és ezért akarno­koskodnak a befejezett tinyek megvál­toztatása érdekében. Ezért harsogjs tde s<jtójuk az országot a győztes blokk alaptalan bomlási hireivel. Attól a természetes és magátél értetődő mozzanatból, hogy a szociáldemokrata városatyák külön frakciót altotnak, azt szeretnék következtetni, hogy fel­mondták a liberális és demokrata pol­gárokkal kötött fegyverszövetségei és külön célokért, külön program alapján kívánnak haladni. A balga erőlködés csak derültséget kelt, nert mindenki tudja, hogy a közös célok, a közös érdekek megacélozták a haladó polgár­ság és a munkásság közötti kapcso­latokat, amelyet a fővárosi eredmény még szorosabbra fűzött. Rlpka ét Bározy. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Politikai körökben bire jár anmk, hogy a városházán a pártok meg fognak egyezni. Eszerint Ripka Fe­renc lesz a főpolgármester és Bárcxy litván a polgármester. A •zo.létdwnokr.te párt pirtválMztmányénak Qléae. (Budopestt tudósítónk telefonjelen­tése.) A szociáldemokrata párt országos pártválasztmánya hétlön délután ütést tartott. Farkas István előadói beszéde után örömmel állapítja meg a párt n fővárosi választások eredmenyét éi ait határolták, hogy szükségesnek Urljáfr, bogy a választójogi javaslat tljen a parlamentben is felvegyék a kazdelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents