Szeged, 1925. április (6. évfolyam, 74-77. szám)

1925-04-01 / 74. szám

2 SZEGED 1925 április 1. annak, bogy a nemzetgyűlés legkésőbb junius végén megkezdhesse a nyári szünetet. Két hónap, május és junius állnak rendelkezésre a választójogi javaslat tárgyalására és ez az idő Kisebb módo8Ításob a 1 Bethlen cáfolja, hogy a kormány i Budapest, március 31. A nemzetgyűlés választójogi bizottsága Kállay Tibor elnökletével ma délelőtt 11-kor ülést tartott és megkezdte a választójogi törvényjavaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök 1 és Rakovszky belügyminiszter vettek részt. A címhez Szilágyi Lajos szólalt fel elsőnek. Ő és a szövetkezett ellenzék tagjai, nem a politikai hatalom kérdésének tekintik, hanem elsősorban emberi és állampolgári jognak tarlják a szavazati jogot. A miniszterelnök szerint az általános választójog a munkásság uralmát jelentené a polgárság felett, mert a munkásság ő szerinte többségben van. Mi ezt az állítást kereken tagadjuk és azt álütjuk, hogy Magyarországon a polgárság van többségben, tehát már csak ebből a szempontból sem veszélyezteti az általános választójog megszavazása a polgári társadalmi rendet. A miniszterelnök megállapítása szerint az intelligencia nem foglalkozott eléggé a néppel és ebben látja ő a legnagyobb hibát. Mi ezt mindig emlegettük és figyelmeztettük az intelligenciát, hogy ereszkedjék le a néphez és foglalkozzék vele. — A miniszterelnök ur beszédéből megértettük, hogy semmi kilátásunk sincs arra, hogy akár a választójogi bizottság tárgyalásain, akár a plenáris tárgyaláson valami nagvoob jelentőségű indítványunkkal célt érjünk. Ennek dacára résztveszünk a választójogi bizottság tárgyalásain és pontrólpontra végigvesszük az egész választójogi törvény javaslatot, sőt már, mint köztudomásu, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az indítványt fogom tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is vegyünk részt, bár indítványaink elfogadását nem reméljük. Bethlen István gróf miniszterelnök: Szilágyi Lajos azt mondja, hogy a mi törekvésünk a politikai hatalom megtartása. Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos tár sadalmi osztályok törekszenek arra, hogy hatalomhoz jussanak. A szocialista pártnak azzal a törekvésével szer-ben, hogy osztályharcot hirdet, szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politikai hatalomban részesüljenek és a polgári társadalom vezető szerepét megőrizzék. Itt tehát nem politikai pártokról és nem kormányról volt szó ÉS ha ezt igy akarják magyarázni, én ez ellen leghatározottabban tiltakozom, mert ilyen értelmet szavaimnak nem is lehetett tulajdonítani. — A szociáldemokrata párt Magyarországon és mindenütt osztályharcot hirdet és osztályuralomra törekszik. Ezt leszögezem a képviselő úrral és a mindenesetre elegendő az ellenzék részvétele mellett is. A rendelkezésre álló idő alatt tehtf a Ház kényelmesen letárgyalhatja a választójogi és a felsCházi javaslatot. választójogi javaslaton. törekvése: a hatalom megtartása. szociáldemokrata párttal szemben. Ezután megkezdték a javaslat részletes tárgyalását. Az első szakasznál Szilágyi Lajos nem ért 1 egyel az állampolgárság időtartamának meghatározásában. Nem ért egyet az állandó lakhely, vagy lakás kikötésével sem, mert itt is visszaesést, retrográd irányt lát. — Ami az iskolai végzettséget illeti, tagadja, hogy a négy elemi osztály elvégzése biztosítaná az Ítélőképességet. Indítványozza, mondja ki a bizottság, hogy országgyűlési képviselőválasztó minden férfi, aki 24. életévét betöltötte, hat éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik, vagy ugyanannyi ideig lakása van. Meskó Zoltán hangsúlyozza, hogy sohase hirdette az általános választójogot, sőt a titkosságnak is csak a háború után lett hive. Gömbös Gyula helyteleníti Szilágyi szövetkezését azokkal az elemekkel, amelyekkel a polgári társadalomnak le kell számolnia. Indítványozza, hogy a külföldiek ne tiz, hanem husz évi magyarországi tartózkodás után nyerhessék el a választói jogosultságot. Patacsi Dénes osztja Gömbös Gyula álláspontját. Indítványozza, hogy a Károly-csapatkeresztes, vagy vitézségi érmes volt frontkatonák iskolai végzettségük igazolása nélkül is szavazhassanak, úgyszintén a hadseregben altiszti rangot viselt magyar állampolgárok is. Szabó József: A szakasz olyan módosítását indítványozza, hogy országgyűlési választójoga van annak a férfinek és nőnek, aki 24. életévét betöltötte, tiz év óta magyar állampolgár, ir.ni és olvasni tud. Ha ezt az indítványt nem fogadják el, akkor elejti indítványának a nőkre vonatkozó részét. Vázsonyi Vilmos: A javaslat sorsa már az általános vitánál eldőlt. Indítványozom, hogy országgyűlési választójoga legyen minden férfinak, aki 24. életévét betöltötte és tiz év óta magyar állampolgár. Töröltessék az első szakaszból a domiciliumra vonatkozó rész. A régi Nagy-Magyarországon éppen a magyar faj volt az, amely a legmobilabb volt. A régi törvény csak féléves domiciliumot követelt. 11a már mindenáron meg akarják hagyni a domiciliumot, akkor tiz év helyett elégedjenek meg fél évvel. — A szakaszhoz: olyan értelmű pótlást javasolok, hogy a négy elemi sikeres elvégzésének igazolásán felül azt a jogcímet is vegyék fel, hogy „vagy ezzel egyértékü műveltség megszerzését igazolja". Bárkinek joga lehet akár városban, akár falun arra, hogy a felnőttek tanfolyamán elvégezze és utólagos vizsgával igazolja, hogy a négy eleminek megfelelő műveltséget szerzett. Különösen fontos ez a női választók szempontjából. Rassay Károly: Az irni-olvasnitudást kivánja a választójog főkellékének és erre vonatkozó javaslatot tesz. Mokcsay Zoltán indítványozza, hogy a 24. év betöltését ne kívánják attól, aki az egyetemen előirt tananyag jt elvégezte. Csizmadia András: Helyesebb volna, ha kimondanák, hogy minden 24 évet betöltött férfinak legyen választójoga. Rakovszky Iván belügyminiszter: A négv elemi elvégzése és az irni-olvasni tudás között lényeges különbség van a polgári intelligencia és műveltség szempontjából. Az iskola elvégzése vallásos, erkölcsös nevelést jelent, azonkívül a gyermek bizonyos fokú fegyelmezését, amely a későbbi korban is érezteti hatását. — Honorálni kivánja Patacsinak azt az indítványát, hogy a vitézi széki érmeseket és az altiszti fokozatot elért katonákat mentesíteni kell a négy elemi elvégzésének igazolása alól. A helybenlakás elve mindenütt az egész világon el van fogadva, mert az egyhelyben lakó állampolgárok nagyobb értéket képviselnek, mint a vándorló elemek. — Honorálja Vázsonyinak azt a kívánságát, hogy a négy elemi osztálynak megfelelő képzettség elegendő legyen az iskolai végzettség követelményénél. Ez vonatkozik a tanonciskolákra, tanfolyamokra, stb. Gömbös Gyulának azt az indítványát, hogy a tiz évi állampolgárság kellékét husz esztendőre emeljék fel, nem fogadhatja el, mert a tiz esztendő nálunk tradíció. (Gömbös Gyula: Indítványom csak a választhalóságra vonatkozott!) Tényleg igaz, hogy a nők választójoga korlátozva van, de a nők az alkotmányos küzdelemben csak a legutóbbi idők óta vesznek részt és számuk túlsúlyt jelenthetne a régi politikai érzékkel biró férfiikkal szemben. Rassay szóvátette a királyi oklevéllel honosítottak választójogát. Ezek megérdemlik, hogy legalább aktiv választójoggal bírjanak. Az a nézete, hogy az utolsó, 1918. évi névjegyzék a helyes és az ebbe a névjegyzékbe történt felvétel állapítja meg a régi jogot. Kéri az eredeti szöveg elfogadását. Puky Endre előadó néhány megjegyzést tett Szabó József észrevételeire.1 Ezután a bizottság az eredeti szöveget fogadta el, Váísonyi Vilmos egyik határozati javaslatával együtt. Ezzel az első szakasz tárgyalását befejezték. A legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt tartják. Alkalmi házeladás! egyik izép emelete* ház, a városháza mögött, földszinten üzletekkel, ára 410 millió, másik hatalmas emeletes ház, nagy pincével, nagy gyárépülettel, a Valéria térnél, most jövedelmez tisztán évi 40 milliót és mngvehetö potom <10 millió koronáért. Kedvező fizetési iM£-*Bar«£r Bástya-utca 19. szám. feltételekkel nE£EI\IICL| (Kultúrpalotánál.) 133 Az öreg korcsmáros. — Adatok Az öreg Szaged-hez. — Irta: Cserzy Mihály. A mathuzsalemi-kort ért Kiss Pál Kölcsey-utcai vendéglőjéről sok érdekes és kedves emlék maradt fönn, melyeknek egynémelyike belejátszik a város 80 as és 90 es éveinek kulturhistóriájába is és részint ezért, részint pedig mert a szereplők az akkori idők különleges emberei voltak, érdemesek arra, hogy halványan megörökíttessenek. Pa'csi bácsi ugyanis nemcsak jó gazda, becsületesen gondolkozó és erősen szókimondó ember, hanem a bohémságot, bár komoly arccal, de bensöleg derűsen fogadó vendéglős is volt. 0 maga is éppen olyan jól mulatott a józanságon tul levő vendégek garabonciáskodásain, mint amilyen szigorral utásitotta vissza az „öcsém"-et, ha annak mókái az illetlenségig fajultak. Egy alkalommal Borbola Miska, a híres viccgyártó, aki egyébként a városi adóhivatalnak volt kiváló adótisztje, továbbá a két hires tenorista: Szakáll Lajos és Tölcséry Jóska vendégségben voltak Fráter Gyula ügyvéd szatymazi szőlőjében. A Krisztus szakállú, nagy népszeiűségnek örvendő, kis prókátor egyike volt azoknak a kiváló szőlőbirtokosoknak, kik a szegedi szölőkulturában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Tömérdek kísérletezés, verejtékező munka és szinte hihetetlen földszeretet árán megmutatta, hogy miképpen lehet és kell megkötni a futóhomokot és abban a legkiválóbb szőlőfajokat tenyészteni. Óriási homokbirodalmat ültetett be, melynek az ő értékes mód szere mellett föltétlen ura és parancsolója lett. S az eredmény oly kiváló sikerre vezette a fáradhatatlan embert, hogy elérte a homoki boroknak palackozási képességét. Nagy szó volt ez! . . . Azelőtt, ha palackba fojtották a szatymazi bort, rövid idő alatt iölfordult. Pocsékká lett. Nem kellett az ördögnek sem. Azóta pedig nem csak megőrzi a tiszta színét és zamatos izét, hanem versenyez, sötlegyőzi a hegyi borokat. Ez a méltán fölgerjedt büszkeség aztán arra vezette a jeles szőlögazdászt, hogy ösmerőseit szívesen invitálta szőlőjébe — borkostolásra. Mint föntebb emlitém, a városnak e három bonvivántját is magyaros vendégszeretettel fogadta Fráter Gyu a és annyira megízlelte veiök az akkor hírnévre emelkedő fajborait: a riz.inget, a kadarkát, kövidinkát, zöld szeremit, söt még talán a muskotályt is, hogy a három jóbarát elnézte az idö járását és lekéste az utolsó vonatot, mely — ha jól em lékszem — este 9 órakor indult el Szalymázról a háború előtti években. Akkor még nem volt szo kásban Szatymázról gyalogszerrel bejönni Sze gedre. Ma már versenyezve is befutják a husz kilométeres utat azok, akiknek egyéb dolguk nincsen. összedugta a három ember a fejét és azon tanakodott, hogy mit csináljanak. Haza, okvetlen haza kell menni, egyrészt azért, mert nem volt „kimaradási engedélyük" (kelletett is ez akkor), másrészt meg mi lesz az alvással, ha a schláftrunkot nem isszák meg a Kiss Palcsinál. A régi hivatalnokok és egyébfajta mesteremberek tudvalevőleg hivatal- vagy mühelyzárás után megindultak egy kis mozgás okáért szokásos körutjukra. És hogy, hogy nem, az utjuk rendszerint arra vitte öttet, amerre ösmerős korcsma volt. Ide persze be kellett menni egy spriccerre, vagy az se baj, ha kettő lesz belőle. Az alkalmatos sétaút vagy a Petőfi Sándor-sugárut, vagy Felsőváros, vagy Alsóváros felé kínálkozott. Az elsőn útba esett Bokor János nak a „Vasmacská" hoz címzett vendéglője, ahol igen jóizü és erős hatású ital volt, melynek malinás fokáról János bácsinak testi egyensúlya után győződhetett meg legjobban a vendég. Mert János gazdának az volt a szokása, hogy ahányszor lement a pincébe egy pohár, vagy egy üveg borért a vendégek részére, annyiszor fölhajtott egy kis pohárral a javából. (Ezt is alkalmasint azért tette, hogy a pince hüvösségét ellensúlyozza valami melegítővel.) Igy azután estefelé már teljesen el is készült. Ekkor fölhozott a maga részére félliter bort, leült valamelyik ösmeröse mellé és kijelentette, hogy neki már elég volt a dolog, dolgozzon akinek muszáj. A pincébe való le-föl járkálást értette ökigyelme s ennek magyarázására türelmetlenül simogatta a lábaszárát, hogy: fájnak a csikók. De a borra is érthették azok, kik tisztában voltak János bácsi szokásai felöl. Ebben a korcsmában igen jól ápolt, naponkint gondosan föilocsolt és időnkint marhavérrel áztatott tekepálya volt. Ugy nevezték akkor, hogy nyerges kuglistadt, „jó dobó"-nak való. Tehát ide jöttek az urak. Ide iratkoztak be törzsvendégnek, kiknek illetlen vott az elmaradás, akár csak egy napra is. A másik ut Felsővárosra Csányi Ágóhoz, vagy Bálónéhoz vezetett. Ez utóbbi igen pompás paprikáshalat tudott főzni, amiből másnapra halkocsonya is maradt s ehhez a szegedi különlegességhez olyan finom bort szolgált föl a férjeuram, hogy csakhamar kikívánkozott a fáradt emberből is a nóta. Felsövároson akkoriban sok jóhangu ember volt, de mégis a legszivhezszólóbb Tombác Lajosé volt, akivel Bálóné, a fekete bőrű, tüzesszemü asszony pár esztendő multával Pesten társaságban halászcsárdát nyitott. A leghosszabb uton Alsóvárosra kellett lebandukolni a Katona féle bormérésbe, mely arról volt nevezetes, hogy sok uri vendége volt a korcsmának, kiknek András, vagy Pali — testvérek voltak — rendszerint a „hordó közepéből" hozták a 10— 12 fokos zöldes-sárga italt. Ez a „hordó középébői" való merítés annyit jelentett és jelent ma is, hogy nem abból ad az ital mérő a vendégének, amit a csapon a kancsóba kiereszt, hanem lopótökkel sziv a hordóból és ebből ad a kiváltságos, úgynevezett „napi vendégeknek". Ebben a korcsmában meg azért ragadtak le az akkori emberek, mert nagyon messze esett a város közepétől. Tehát jól meg kellett gondolni az embernek, hogy útnak induljon-e, vagy sem ?. . . Hazafelé azután az utolsó stáció Kiss Palcsi vengéglője volt (ha ugyan nyitva találták), mert itt jutottak az alváshoz való legjobb arkánumhoz: a sláftrunk-hoz. (Folytatjuk.)