Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-12 / 58. szám

2 SZEGED 1925 március 15. vágya, mint az, hogy kormányttámogató legyen, de tessék erre lehetőséget adni. Mit jelent az, hogy a zsidóság legyen szerény ? Ez azt jelenti, hogy az egyik állampolgárnak lehet véleménye, a másiknak nem. Ezután Bud János pénzügyminiszter beterjeszti a buza és rozs vámjának felfüggesztéséről és a liszt és dara vámjának mérsékléséről szóló javaslatot. Néhány személyes kérdésben történt jelentéktelen felszólalás után következnek az interpellációk. Perlaki György jegyző felolvassa Walkó Lajos kereskedelmi miniszter válaszát Homonnay Tivadarnak a postadijnokok elbocsátása ügyében beterjesztett interpellációjára. A miniszter Írásbeli válaszában közli, hogy a dijnokok közül a méltányosságnak megfelelően hajlandó többeket visszafogadni. Az elbocsátottak végkielégítéséről gondoskodás történt. Homonnaynak egy másik interpellációjára a miniszter azt feleli, hogy az államvasuti munkások béremelése már megtörtént. Beck Lajos interpellációjában a budapesti kertváros tervének felülvizsgálását kivánja. Kiadják az illetékes minisztereknek. Farkas Tibor azt kérdi, igaz e, hogy a kisbéri ménes félvér-állományát értékesiteni akarják. Mayer földmivelési miniszter a hirt igaznak mondja, de kijelenti, hogy döntés előtt szakköröket fog megkérdezni. Farkas ezt tudomásul veszi. Láng János interpellációjában azt kivánja, hogy a kormány egyháziakból, képviselőkből bizottságot alakítson, amely ezután a nemzetet érintő súlyos erkölcsi és szociális kérdéseket előzetesen megtárgyalja. Fajvédő támadás a szociáldemokraták ellen. Lendvai Lehner István kéri, hogy a házszabályokban előirt 15 percnél tovább beszélhessen. Ehhez hozzájárulnak. Sándor Pál ellen beszél, aki szerinte himnuszt zengett nagykapitalista létére a szocialistákról Mintha azt kívánná ezzel, hogy öleljük keblünkre a Szamuelly Tiborokat, akik a Hollánokat a Dunába dobták. Majd hosszasan foglalkozik a szociáldemokrata párt álli'ólagos válságával. Majd foglalkozik a Népszava cikkével a Rote Hilféről. Szerinte nem lehet megcáfolni, hogy a Rote Hilfelől, a bolsevista segélyező bizottságtól 7350 dollár, félmilliárd korona érkezett a magyarországi szocialista párthoz. Ezt az emigránsok leplezték le. A Népszava az egyes fajvédő lapokban közölt le!eplezésekre azt irta, hogy a gyilkosok patrónusai belekapcsolódtak azokba a rágalmakba, amelyek a Rote Hilfe forrásából erednek. Felolvassa azok neveit, akiket a Népszava a gyilkosok patrónusainak tart. A szónok LendvaiLehner neve is közöttük van. Várja az intézkedést a belügyminisztertől. A belügyminiszter válasza. Rakovszky Iván belügyminiszter: A szociáldemokrata pártvezetőség hátamögött — úgymond — túlsúlyra kerültek az elégedetlen, a szélsőséges elemek. A helyzet ma tényleg az, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége nyiltan a fórumon és meggyőződésem szerint lelkében is szakított a bolsevizmussal, azonban a pártéletet nem tudta megtisztítani és igy túlsúlyra kerültek hátamögött a szélsőséges elemek, akik nem a szociáldemokrata párt eszméit, hanem azokat az elveket vallják, amelyek ellen mindannyiunknak fel kell lépni. A szocialista párt annak idején, amikor a Rote Hilfe megalakult, nem érzett bátorságot arra, hogy ennek a külföldi szervezetnek az országban való érvényesülése elé határozottan odaállott volna, a Rote Hilfe moszkvai kezdeményezésre alakult, mos-.kvai pénzből keletkezett és csak később kerültek rendelkezésre Európában gyűjtött pénzek. Hamisságot lát abban az érvben, hogy a szocialista párt vezetősége ellen felhozott vádak hamisak, mert Moszkvából nem kaptak pénzt. A lényeges itt az, hogy Moszkvából kinyúló mozgalomról van szó és csak ezt egészítették ki az európai államokban. A Rote.Hilfe ügyében nyomozás folyik, megállapították, hogy csak a politikai elitéltek családtagjait segélyezték. Nem tud felelni a jelen pillanatban arra, hogy ebben a segélyezésben a szociáldemokrata szervezetek résztvettek e, mert a nyomozás éppen abban az irányban folyik. Ha arra a megállapodásra kellene jutni, hogy a szakszervezetek politikai akciót folytatnak, el kell járni velük szemben. Bármilyen eredménnyel végződjék a nyomozás, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a kormánynak nincs meg a bátorsága és az elszántsága arra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel eleget tegyen törvényes kötelezettségének. A szociáldemokraták azzal fenyegetőznek, hogy a gazdasági bérharc eszközeit politikai téren is érvényesíteni fogják. Ezeknek az eszközöknek a po litikai életbe való bevitele olyan túlzás, amelyet egy kormány sem tűrhet el. A leghatározottabban kijelenti, hogy a kormány fel van készülve arra, hogy ha történnének ilyen kísérletek, azok ellen a legszigorúbban jár el. Kijelenti azt is, hogy ilyen kísérletek nem fognak sikerrel járni. Kéri válaszának tudomásul vételét. Lendvai-Lehner és a nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Még két interpelláció. Szünet után Östör József interpellál a cukorrépatermelők érdekében. A miniszter a gyárak tulköveteléseivel szemben méltányos egyezséget s a kisgazdák védelmét helyezi kilátásba. Kiss Ményhért két község iöldreformjának felülvizsgálását kivánja. Pesthy Pál miniszter azt feleli, hogy a birói döntésbe nem avatkozhat bele. A Ház a választ tudomásul vette, Rendeződik a városi kórházak ügye. Szeged, március 11. (Saját tudósítónktól.) A népjóléti minisztérium fölöslegesnek tartotta idejében gondoskodni arról, hogy a megszűnt betegáp >lási pótadó helyett miből tartassanak fenn a közkórházak. Ez bizonytalan helyzet elé állította az ország valamennyi városát, amelynek kórháza van. Részben ez a bizonytalanság, részben az a körülmény, hogy az itteni városi pénztárnak a kórház 1.3 milliárddal tartozik, hogy hogy nem a dolog más, egészen kézenfekvő orvoslási módja helyett ismét egyes köröknek azt a kedvenc tervét állította előtérbe, amely szerint a városnak meg kell szabadulnia kitűnő hirü kórházától és át kell adnia az egyetemnek. Ez a születése első pillanatától mindvégig korcs terv tudvalevőleg állandó visszautasításban részesül a város közönsége részéről. Mégis mindig felüti a fejét, vala hányszor a legtávolabbi alkalom kínálkozik a sikeres kisérlelezésre. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a kórháznak az egyetem kezére való átjátszása valakinek, vagy valakiknek nagyon ked venc terve, amelyet a lakosság több izben kifejezett akarata ellenére erőnek erejével meg akarnak valósítani s e célra ürügy gyanánt felhasználnak minden olyan körülményt, amelyről csak azt hí szik, hogy közelebb viszi őket tervük megvalósításához. A mai nappal azonban hihetőleg végleg lekerül a napirendről a kórháztól való megszabadulás torz gondolata. A kormány ugyanis az országos betegápolási pótadó helyett végre gondos kodik más bevételi forrásról, amelyből a kórházak fenntarthatók lesznek. Ezzel, a polgármester ismert álláspontja szerint, véglegesen rendeződik a városi közkórház ügye. Egyébként ma cikket kaptunk erről a kérdésről, mely a következőket mondja : — A polgármester ur legújabb nyilatkozatában a milliárdokkal dobálódzik kicsit könnyelműen. A múltkor 5, most már 7—8 milliárdot igénypl, szerinte, a kórház. Ugy látszik, egy-két milliárd nem sokat jelent a polgármester urnái. Pedig hivatalosan meggyőződhetne, hogy a kórház ezévi költségvetése nem is a népjóléti miniszter által meg állapított 25.000 korona napi ápolási dijjal, hanem 45 000 koronával számítva 2.2 milliárdot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy ha ez évben a kórházban ápolt valamennyi beteg után a városnak kellene az ápolási dijat megfizetni és sem vagyonos be tegtől, sem betegsegélyző pénztáraktól stb. semmiféle visszatérítést nem kapna, összesen 2.2 milliárdjába kerülne! , — Szomorúan és némi irigységgel emliti meg a nyilatkozat, hogy Pécs és Debrecen már átadták kórházukat az egyetemnek és igy megszabadultak a „gondtól". Pedig csak a kórházuktól szabadultak meg és most, mint a múltkori közleményünkben rámutattunk, a szegény kórházi ápolásra szoruló betegeiket elhelyezni nem tudják. Ma már Debrecen is, Pécs is szívesen visszavenné a kórház gondját 1 Hiába, más az egyetem és más a közkórház hivatása s ha az egyetem minden előzetes fogadkozás, ígéret és kikötés dacára a közkórházat pótolni nem tudja, ez feladatának sajátlagosságában rejlik. — Országszerte rosszul áll a kórházak ügye. Mindenütt sok a panasz. Az évek folyamán merész ivben emelkedő drágulás folytán mindegyik kórházat fenntartó törvényhatóságnál nagy az előlegezett, a népjóléti minisztérium által visszafizetendő tartozás. Tehát ez nem szegedi specialitás. Az évek folyamán felgyülemlett, jelenleg 1300 millió korona hátralék aránylag nem is nevezhető nagy összegnek. Ez körülbeiül 80.000 aranykorona. Békében is volt az állam a kórházzal szemben ily hátralékban, sőt nagyobban is. Az, hogy a főváros redukálja a kórházait, ne vezessen félre bennünket. Ez csak a háborús plusz leépítése. Budapest redukált kórházi ágyainak száma még mindig jóval több, mint volt a háború előtt, pedig akkor Nagymagyarország betegei keresték fel a főváros kórházait. — De nézzünk egyszer szembe a sokat emlegetett gonddal, „mely oly rést ütne a költségvetésen, hogy elvérezne a város". Eddig a népjóléti minisztérium az 1898 évi XXI. tc. alapján az 5 százalékos betegápolási adóból fizette a kórházakban ápolt szegenysorsu betegek gyógykezelési költségeit. A népjóléti minisztérium jelenlegi rendelettervezete szerint a törvényhatóságok hozzájárulásából kell fedezni ezeket a költségeket. A törvényhatóságokat terhelő betegápolási költségek előirányzott összegét a pénzügyminiszter, a népjóléti és a belügyminiszterrel egyetértőleg a törvényhatóságok között felosztja. A felosztás az egyes törvényhatóságok területén az állami költségvetési évet megelőző naptári évben kivetett földadónak, házadónak, az 5 százalékos kulcs alapján kivetett kereseti adónak, társulati adónak együttes összege arányában történik. A felosztási kulcs ellen a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester) felszólalhat. A törvényhatóság negyedévi részletekben előlegezni köteles a kivetett összeget. A folyó költségvetési évben az előirányzott betegápolási költségek felerészét az államkincstár viseli. E törvénytervezet szerint Szeged városának fizetni kell a reá eső arányos részt tekintet nélkül arra, hogy megtartja-e a kórházat, vagy átadja e az egyetemnek. Viszont meg is kapja majd a kórházra eszközölt kiadásait az utolsó fillérig. A tisztviselők előlege. Szeged, március 11. (Saját tudósítónktól.) Hónapokig tartó ígérgetések, számvetések után végre megjelent a már lapunkbin is ismertetett kormányrendelet, amely előleget engedélyez a köztisztviselők számára. Csupa óvatosság a stilizálása, egyftltalaban nem mondj« meg, bogy minek az előlege, nem intézkedik arról, hogy levonassék, a visszafizetésről nem beszél, — aminek azonban mindnek külön jelentősége van. Épp ugy jelent valamit az özvegyek és az árvák kizárásán kivül az a pont is, amely szerint nem kapnak az előlegből a B-lisián lévő szabadságoltak és az átmeneti visionyba helyezett katonatisztek. Kétségtelen ezek szerint, hogy a kormány a takarékosság keretein belül az aktiv tisztviselőkaron akar (amennyiben kény leien is) segíteni, a már elintézettek listáját lezárta, az előleget pedig a julius elsején esedékes, megjavított, fizetés kereteiben számolja el, azaz már az uj költségvetésben, miután az ideiben nincs rá fedezet. Hmgsulyozzuk és figyelmébe ajánljuk mindenkinek már most, amennyiben lesz róla bőven szó legközelebb, hogy előlegről és nem segélyről van sió. Egy havi fizetés háro tmegyedréaze, az is két részletben kifizetne, éppen csak viicsepp a drágaság és a nehéz megélhetés tengereben és annál kevesebb, mert ősz óta várta a tisziviselőosztály (nem is rcinden alap nélkül) a fölsegélyezést, a lizetésrendeiés*. a karácsonyi támogatást, ami azzal végződött, hogy csak egyjs válogatottak — mondjuk: érdemesebbek — kaptak valamit. Nem rekriminálunk. Minden időben azon az állásponton voltunk, hogy az állam teljesítőképességét nem lehet a végsőkig fesiiteni, Fmikér.t hogy másoldalt az adózási rendszer is elju ott az adóalanyok teljes kimerüléséig. Bizonyos, hogy nagy érdekek kívánják az előleg formáját, valahol határt kell szabni az igények végtelenségének, a fölösleges emberanyagtól meg keli szebadulni, bogy annál jobb helyzetbe kerüljön a megmaradt rész, amely megfelel a csökkent terjedelmű közigazgatásnak is. Est azonban nem lehet többé igéreiekkel tartani, mert hogy példát említsünk, a miniszteri titkár most esedékes előlege csak 75 aranykorona. A kérdés iktu&lis Szeged háztartásában is, hiszen az állam már semmit sem td a városi tisztviselőknek s minden város maga tartozik a személyzetét ellátni. Meg is adják ugyanazt, amit az állam, — ez alkalommal mégis komplikáció merült föl, amely két részre osztotta a tanácsbeliek felfogását ii. A város ugyanis megunta azt a hosszú huzavonát, amely ősz óta csak a reménységek ébrentartásában, várakozásokban merült ki s januárban egy havi újévi segélyt szavazott meg tnz viselőinek, akik addigra egykétszázezer koronánkint szedték ki polgármesteri hozzájárulással a következő havi fizetésük jelentékeny részét. Ez a határozat • kimondja, hogy amennyiben esetleg az állam az állami akalmazotiakat a városi segély mértékét mégha adó segélyben részesiti, a városiak ujabb segélyre igényt nem tarthatnak. Már most az egyik felfogás az a tanácsban, hogy az 1400. számú kormányrendelet nem kötelező az eddigi gyakorlat szerint a városra is, mint amely már megtette a kötelességét. A másik rész felfogása ellenben ez: