Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-07 / 54. szám

2 SZEGED 1925 méreius 7. A választójogi és a felsőházi törvényjavaslatokat beterjesztették. rékoskodjunk és a ki nem használt erőket gyü' mölcsöztessük. A takarékosságot a tisztviselőkné1 kell gyökeresen keresztülvinni. A szanálási terv 15.000 tisztviselő elbocsájtását kivánja. A legutolsó kimutatás 13.900 közigazgatási alkalmazott elbocsájtásáról számol be, de ebből csak 2692 a valóságos tisztviselő, a többi dijnok és kezelő. A tisztviselők száma ahelyett, hogy csökkent volna, sokféle irányban megnövekedett. A csodabogarak csodabogara, hogy amikor 13 tnillió hold erdő bői 2,700.000 hold marad, az uj adótörvény 19 erdőhivatal helyett 105 őt állit fel és ennek tetejébe hat uj erdőigazgatóságot. A lisztiselői kérdés tehát nem nyerhet megoldást azzal, hogy a megüresedett állásokat nem töltik be, hanem meg kell szüntetni a felesleges magas állású tisztviselő állásokat. Ami már most a bevételek fokozását illeti, meg kell kezdeni a rosszul jövedelmező állami üzemek bérbeadását, a másik pedig 420.000 kat. hold területű váltságföldünk gyümölcsöztetése. Az államvasutak bérbeadásától tartózkodni lehet, de ha a mostani kísérleti félévben sem mutatkozik számottevő eredmény, sajnos, ez/.el a gondolattal is meg kell barátkor.ni. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedik szólásra: — Van szerencsém a magam és a belügyminiszter ur nevében az országgyűlési képviselőválasztásról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a javaslat kinyomtatását, szétosztását és kérem, hogy a javaslat tárgyalására külön huszonöt tagu bizottság választassék. Javaslom, hogy ez a bizottság záros határidőn belül, március 3l-éig tárgyalja le X javaslatot. — Van szerencsém azután a magam és az igazságügyminiszter részéről az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a javaslat kinyomtatását, szétosztását, előzetes tár gyalás végett a közjogi bizottsághoz való utalását. Javaslom, hogy mindkét bizottság záros háí&Jííőn belül március 31 éig tárgyalja le a javaslatot. Az elnök fölteszi a kérdést, mire a Ház a miniszterelnök javaslatához hozzájárul. Az elnök a vitát bezárja és napirendi javaslatot tesz, amely szerint a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tiz órakor tartsák s annak napirendjén szerepeljen a huszonöt tagu választójogi bizottság megválasztása, az appropriációs javaslat tárgyalásának folytatása és még néhány kisebb javaslat. Az ülés két óra után néhány perccel ért véget. Megindul a közmunkák akciója. Budapest, március 6. A nemzetgyűlés mai ülését tizenegy óra után tiz perccel nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Az ülésterem képe szokatlanul élénk, a képviselők nagy számmal vannak jelen. Az elnök bejelenti, hogy Pakots Józsefnek Haller István ellen beadott összeférhetetlenségi bejelentését áttették az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz. Ezután bejelenti, hogy Csik Józsefnek napirend előtti felszólalásra adott engedélyt. Csik József felszólalásában azokat a támadáso kat teszi szóvá, amelyek az utóbbi időben Haller Istvánt érték. Amerikában van most Haller htván, ahol kezdi megnyerni a keresztény irányzatnak az ottlevő magyarokat is Haller István vissza fog jönni és biróság utján fog elégtételt szerezni magának. Ezután felolvassa az Országos Keresztény szocialista Párt nyilatkozatát, amelyben a párt megbélyegzi azt a személyes hajszát, amelyet politikai érdekekből intéztek az Amerikában levő Haller ellen, aki a védekezés lehetőségétől hosszú időre meg van fosztva. A fajvédők és a kormánypárt nagyrésze zajos helyesléssel kisérte a nyilatkozat felolvasását. Napirend szerint következik a tegnap elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasása, majd ennek elintézése után az appropriációs javaslat. Beck Lajos szólal fel ma elsőnek a javaslathoz. Örömmel hallotta a pénzügyminiszter első felszólalását, aki azt mondotta, hogy átfogó gazdasági reformokra törekszik. Foglalkozik ezután a Heged.* és Károlyi-féle politikával, majd Dréhr Imrével polemizál, aki az adórendszer gyökeres átépítését sürgette olymódon, hogy a jövedelmi adó legyen az egész'adórendszer alapja. Ezt a felfogast nem osztja, mert a mai nehéz viszonyok között elsősorban arra kell törekedni minden pénzügyminiszternek, hogy a szükséges fedezetet előteremtse. A legfőbb kérdés jelenleg az, hogy a szanálási akció helyesen indult e meg és helyesen folyik-e. Smith főbiztos jelentésével kapcsolatosan szónok azt fejtegeti, hogy amilyen rohamos mértékben sikerült az á lamháztartás helyreállítása, ugyanolyan arányban pusztul magángazdaságunk. Az államháztartás rendbehozását arra a helytelen maximára építették, hogy nem a kiadásokat csökkentették, hanem a bevételeket emelték fiallatlan nagy mértékben. A most dühöngő krízis láttára 'megállapíthatjuk, hogy a szanálást ezen az alapon tovább nem forszírozhatjuk. Segítség csak kettő van: ahol lehet takaBudapest, március 6. Közötük, hogy közmű ikákra 30 milliárdot szándékozik fordítani a kormány. Vass József népjóléti miniszter erról a kővetkező nyilatkozatot tette: — A 30 milliárdos összeg közmunka céljára való fordítására már megtörtént az intézkedés. Az erre irányutó értesítést már meg is küldték a városoknak és megyéknek és mint azt a nemzetgyűlésen elmondotta n, a legsürgősebben megindul az egész akció lebonyolildsa. — A magánéptlkezések érdekében még tárgyalásokat folytatok Bud János pénzügy minisz terrel. Elsőtorban arról van szó, hogy visszaállítsuk- e azokat a régi adókedvezményeket, amelyek a békeidőben megillették az újonnan építkezőket. Akkor 15—30 esztendőre terjedő adómentességhez jutottak az uj házak. A kö ölt forgalommal szemben pidig azt kívánom elérni, hogy az uj házak teljesen a tulajdonos szabad rendelkezésére álljanak. — Sz6ba került a vállóhlleleknek az egész vonalon történő uj szabályozása. A pénzügyin niszíer ur ebben a kérdésben is bizonyos kedvezményt fog nyújtani, amint azt az appropriációs ja .aslat bizottsági tárgyalásán bejelentette. A takarékbetét biztosításának problémájához. A Szeged 1925 február 25- i számában nagy érdeklődéssel olvastam, hogy közgazdasági életünknek egyik legjelentékenyebb témáját vetették felszinre: a bankbetétek biztosítását Ez a kérdés sokkal nagyobb horderejű, mint amilyennek első tekintetre látszik, éppen azért kívánatos, hogy teljes megoldásáig a felszínen maradjon. Hosszú pénzügyi, közgazdasági és jogi tanulmányaim besüritése volt az a cikkecske, amelyet erről a kérdésről, mint a téma felvetője a Magyar Pénzügy 1911. év október 19 i számában irtani és azzal a felhívással ajánlottam eszmémet az érdekelt körök figyelmébe, hogy alkossunk meg vele egy olyan intézményt, amely közgazdasági struktu ránkat eredeti elgondolással megacélozza és hogy utánozzon egyszer már a külföld bennünket és ne mindig mi utánozzuk — s rendszerint elkésve 1— a külföldet. Csak felderítő járőrnek szánt cikkemet az érdekelt körök szájaize és vélt érdeke szerint megnyirbálva közölték le s a nyomában megindult cikklavina inkább támadta, mint helyeselte az eszmémet. \ Annyira megérthetőnek véltem a felvetett eszmét, hogy szinte a kivitele törvényét szövegezte^ bele, mert nem is gondolhattam arra, hogy mindenkitől elérni kívánt cél egyetlen helyes esz közét és annak nemzeti jelentőségét nem fogják felismerni. A Magyar Pénzügy ugyanis azt a körkérdést vetette fel, hogy miként lehetne a bankok meg rohanását megakadályozni krizis esetén. Vagyis miképen hárítható el az a megrohanás, amelyet a takarékbetétesek intéznek a bankok ellen, ha valamiféle krizis lép fel. Erre a körkérdésre ajánlottam a bankbetétek biztosítását, amelynek mód ját ugy képzeltem el, hogy a bankok részvénytőkéjük arányában, a nagyközönség és az állam érdeklődő részvételével alapítsanak egy hatalmas betétbiztositó részvénytársaságot. Minden bank, amely betétekkel foglalkozfk, biztosítsa a betétbiztositó részvénytársaságnál a nála elhelyezett betéteket. A közönségnek adott betéti könyvecskék tartalmazzák a biztosítási kötvény azon kivonatát, hogy ezen könyvecskében elhelyezett betétekért a betétbiztositó részvénytársaság szavatosságot vál lat. A biztosításra jelentkező bankokat a biztosító társaság megvizsgálja és adataik alapján kockázati osztályba sorozza épp ugy, mint más kárbiztositásnát. A biztosításra elfogadott bank szabályozott időközökben jelentéseket] küld a betétbiztositó intézetnek, a betétbiztositó pedig időnkint megvizsgálja a biztosított bankot. A biztosítási dijat a kifizetett betétkamatok arányában a bank fizetné, épp ugy, mint a tőkekamat adót. A biztosító intézet aztán viszontbiztosítás módjára felosztaná a kockázatot a vállalkozó bankok között és végeredményben az összes bankok viselnék egymásért a szavatosságot. Részletkérdések kifejtése nélkül is- könnyen megérthető, hogy az ajánlott módon a kívánt cél a legteljesebben elérhető. A bankok hatékony ellenőmés és szakszerű irányítás alá kerülnek, a betevő' pedig biztosítva van. Ezen tekintetek egybefoglalása nélkül egyéb gyámoskodásnak nincs sok értéke. Mit ér iz ellenőrzés irányítás nélkül? Mit ér az irányítás szavatolás nélkül? A közönséget egyedül az érdekli,, hogy a megtakarított betéti tökéje biztonságban Ingyen, ez a cél pedig ssak ugy érhető el, ha egy arra alkalmas szervezetű intézet a betétekért szavatosságot vállal. Anélkül, hogy megkérdezném, tudom, hogy a betevők egy nézeten vannak velem. A bankok már másként vélekednek, de csak akkor, ha felszínesen szemlélik az eszmét, önérzetbeli érzékenykedés, idegenkedés egy rendszeres külső ellenőrzéstől és irányítástól. Elismerni a szükségességét egy külső garanciának, utat nyitni egy feleslegesnek látszó külső ellenőrzésnek és alkalmat adni egy gyámkodó irányitásnak? Ezek az ellenvetéseik. Pedig a tapasztalat szerint mindig az okos ember kér tanácsot és a becsületes ember nem fél az ellenőrzéstől. A íanács megerősíti.a helyes felfogást, az ellenőrzés meggyőződést kelt a megbízhatóságról. Akadálya volt az eszme megvalósításának a nagybankok hadjárata a vidéki betétbankok ellen. Átvitték a köztudatba, hogy nagy garancia csak a nagybankokban van. (Igaz, hogy ez a tétel meg is állna, ha nem volna az az ellenvetés, hogy nagyobb a bank, de nagyobb is a kötelezettsége.} Ettől a helyzeti energiától elestek volna a nagybankok, ha a betétek biztosítása által a vidéki intézetek is a nagybonitása bankok vonalába jutnak. A versenyérdek túlharsogta a hiaságbeli ellenvetéseket is. Több vezető embernek is külön figyelmébe ajánlottam az eszmét, legutóbb 1917 nyarán egy nagy központi intézet elnökének vázoltam aa eszme nagy közgazdasági jelentőségét. KifeiiCii'C.71,-- hogy a mi gazdasági viszonyaink figyelembevétele meífeíK nekünk nem szabad követnünk a centralizálást és a ieljes likviditást. A takaréktőkéket ne csak a nagy pesti bankok vonják magukhoz, hsnem 8. vidéki intézetek is gyüjthessenek kel'ő tőkéket, mert a hiteligényik csak elsőkézből kapott beléttőké1íí>$! ^elégíthetők ki teljesen és olcsón. Az adóstól ilyenfá-fiSIt neJn szed két vagy több intézet kamatnyereséget nem nyugtalanítja az adóst a töke célszerű használatában több hitelező. A betétek biztosítottsága mellett pedi^ nem kell a kihelyezett kölcsönpénzek rövid lejáratkori teljes hehajtására gondolni, hanem csak ura, hogy jók legyenek a kihelyezések és csak annyi legyen a visszavárás a kölcsönökből, amennyi a rendes szükségletnek megfelel. Minden figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a külföldi tőkék uralma alól minél inkább függetlenítsük magunkat. A tőkéket tehát mozgósítanunk kell. Azelőtt „tengerre magyar!" volt a jelszó. Most: „ki a bankót a szalmazsákból!" A bankók kaszárnyája a bank, harctere pedig a gazdasági üzem. A mai pangás legfőbb oka a tőkehiánnyal kapcsolatos megszorítása a hitelnek és a vállalkozási kedvetlenség. Ha meglévő eszközeinkkel fokozni tudjuk a termelést, emeljük az általános jólétet, ennek pedig nem utolsó föltétele, hogy a fölösleges tőkéjét a betevő nyugodtan helyezhesse el a bankokban, ahol ellenőrzés, szakszerű irányítás és teljes garancia mellett kezetik az ország közgazdaságának üdvére. Egy betétbiztositó intézet működése nagy hatással volna a vidéki bankok vezetőinek helyes megválasztására; mert elképzelhetetlen, hogy kellő iskolázottság nélküli és nem szakemberek vezető állásban kontárkodhatnának. Az igazgatói állás legalább is bizonyos képesítéshez volna kötve, mert egy bankigazgatónak sok kereskedelmi, közgazdasági és jogi ismeretre van szüksége, hogy intézetét helyesen vezethesse. A közönségnek nem igen áll módjában arról meggyőződni, hogy képesített ember-e az igazgató. Ennek a megállapítása a szavatosságot viselő betétbiztositó intézet hivatása volna. Egy ilyen intézet aztán elvégezné a nevelő hatását, miközben az idők folyamán megoldaná legmagasabb hivatását és célját, — mint Szászy Schwarcz Gusztáv professzor szerint minden nevelő intézmény végső célját —, hogy önmagát fölöslegessé tegye. Dr. Abonyi Rezső. Férfi és nöi esöernyök rendkívüli olcsó árakon legszebb kivitelben Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. 872 Csekonics-utca 6.