Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-04 / 51. szám

4 SZEGED 1918 március 3. merkcdett meg valójában, amikor már feltűnést kellő szép hajadonná lett. Vannak tanúvallomá­sok arra vonatkozólag, bogy Leirer Lőrinc né­hány napig valóban a leányánál lakott. A rend­őrségen az a vélemény alakult ki, hogy ameny* nyiben valóban Leirer Lőrinc a gyilkos, akkor ezt a bűncselekményt a 63 éves Oreg ember­nek bűnös is különös szenveáilye idézte elő, aki leányát nem tudni milyen izgalmas jelene­tek kózOtt összeszurkál!*, meggyilkolta és azután, bogy a rendőrségi nyomozást tévútra vezesse, megrendezte a rablógyilkossági színhelyet. Leirer Lőrinc örlzetbevétele. Sikerült megállapítani azt is, hogy Leirer Lőrinc barátnője egy S. Teréz nevű 35 éves probiermamzel volt Karácsony táján kereste fel legutóbb Leirer Lőrincet Baross-utcai lakásán, abban az időpon ban, amikor Leirer Lőrinc, vallomása szerint, betegen feküdi lakásán. A detektívek házkutatást tartottak a leány lakásán, majd a főkapiánytágon megtörtént a döntés, hogy Leirer Lőrtncet gyanúsítottként kell előállítani a főkapitányságra. Este 8 óra­kor történt, hogy Horváth Antal rendőrfőtaná­csos kijelen ette Leirer Lőrinc előtt, hogy a felmerült gyanuokok alapján szükség van arra, hogy öt ö izetben tartsás. Az öreg a leghatá­rozottabban tiltakozott az ellen, bogy öt gyanú­sítsák szeretett leánya meggyilkolásával. Ma reggel 9 órakor azután megkeidődött Leirer Lőrincnek gyanúsítottként való kihall­gatása, de ez a kihallgatás, amely még a kora délutáni órákban is zárt ajtók mögött foly k, értesülésünk szerint eddig semmiféle pozitív eredményre nem vezetett. Leirer Lőrinc még mindig meg tudja őrizni nyugalmát. Hallatlan ügyességgel védekezik a rendőrség gyanuosaival szemten és semmit nem ismer be. Házkutatás Leirer Lórlncz lakásán. A detektívek Angyal László főfelügyelő ve­zeté ével pontban nyolc órakor megjelentek a Baross-utcai béiházban, Leirer Lőrinc lakásán, ahol azonnal felsiettek a félemeleti lakásba és bárom detektív kivételéve', akik a folyosón ma­radtak, hozzáláttak az egész lakás átkutatásá­hoz. A főkapitányságon ugyanis ezen házkuta­tástól függ a további nyomozás sora és itt vé­lik felfedezni azon tárgyi bizonyítékokat, ame­Ivek Leirer Lőrinc bűnösségét igazolni fogják. Ezen házkutatás eredményétől függ, hogy a rendőrség helyesen cselekedett-e akkor, ami­kor a meggyilkolt leány apját meglepetéssze­rűen őrizetbe vette, semmi másra nem támasz­kodva, mint azon körülményre, amelyekre az apa nem tud pontos és kielégítő választ adni. A detektívek a Baross-utcában lakó Leirer Lőrinc szándékait kérdezték meg Leirer élet­módjától. Egy rendkivül fontos tanút találtak a Baross utca 41-ik számú házban lévő Wag­ner-féle péküzletoen. Ebben az üzletben van ugyanis alkalmazva Luif Teréz, aki a követ­kező rendkivül fontos vallomást tette: — Vagy karácsony elölt, vfgy karácsony után, a napra már nem enléktzem pontosan, reggel nyoc és kilenc óra között megjelent az üzletben Leirer Lőrinc, aki naponkint vendé­günk volt és egy-egy zsemlyét szokott kérni. Ekkor|is bejölt és zsemlyét kért és zsebéből elővett egy angol tapasz', majd kalapját levéve, a halántékára mutatott és ezt mondta: Legyen szíves, ragassza ezt a tapaszt ide a homlokomra. A homlokán alig egy centiméter hosszúságú szakadozott sebhely volt látható. — Mitől véres a homloka, Leirer ur ? — kér­dezte ekkor a tanu. L'irer láthatólag zavarba jött, majd azt mon­dott*, hogy a villanykapcsolóba ütötte bele a fejét. Még két fiatsle tibert hallgat ki a rendőrség, kik egy körüli kávéház tulajdonosának fiai és arról tettek vallomást, hogy Ltirer karácsony előtt arra kérte meg őket, hogy miután ö ugy érzi, hegy beteg lesz, néha nézzenek fel a lánya lakásához, aki elutazó t és azt is mondta nekik, hogvha a leánya nem nyit ajtót, az annyit jelent, hogy mig mindig uton van. A ma megtartott házkutatásnál Leirer Lő­rinc lakásában a szekrények átvizsgálása után a detektívek a falon lévő képeket szed ék le és végig kopogtatták a falakat, hogy nem talál­nak-e rejtekhelyet. Sehol nem találtak semmit, bár a vezetéket is átkutatták és a redőny tok­ját is szélszedték. Eiután a padlót vizsgálták át, úgyszólván négyzetenként, azonban semmi gyanús dolgot nem találtak. A nyomozás már tejesen eredménytelennek látszott, amikor az egyik detektív az egyik fiókban sok lim-lom között egy finom művű, hosszú pengéjű kést talált. A zsebkés vadonatúj, csupán a hosz­szabbik 7—8 cm. pengéjén látszik egy folt, hogy ez a folt mitől eredt, azt ott a helyszí­nen megállapítani nem lehetett. Fél 1 l-re let­tek készen a házkutatással. Leirert délután újból kihallgatták. Leirer Lőrincet estefelé öt órakor újból k hall­gattak. Cellájában elég nyugodtan viselkedett, de am kor felvezették Angyal László főfelügyelő másodemelei szobájába, aiáltozni kezdett: — Önök tévednek, ha azt hiszik, hogy en­gem terrorizálni lehet. A deiekiivfőfelügyelő azonban leintette azzal, hogy ne gondolja, hogy packázni fogok magá­val, mert tudjuk, hogy maga a gyilkos. AZ erélyes fellépés után Leirer nyugodtab­ban viselsedett és nagyon vigyázott arra, hogy ne szó ja el m8gá', de ennek ellenére számos ellentmondásba keveredett. Nagyon gyanús volt a rendörségnek az a körülmény, hogy decem­ber 23 ika óta Leirer egyszer sem kereste fel leányát. Megtudta a rendőrség, hogy Kerstens ügyvédje felkereste Leiier Lőrincet, kereste a leányát, de Leirer azt mondott hogy ne ke­ressék a leányt, mert ugy sem fogják meg­találni, talált magának jobb szeretöt, mint Kerstens. Mikor azt Lurernek visszamondták, azt felelte, hogy mikor leánya Kerstenssel lent járt Törökországban, megismerkedett egy basával. A basa nagyon megszerette és sokM ígéri neki, ba lemegy bozzá Törökországba. Ö abban a hí bjn volt, h?gy leánya Konstantinápolyba u ázott. Megkérdezték még tőle, hogy mi ennek «z oka, hogy uj zsebkést találtak zsebében. Erre azt felelte, hogy meit a régi elromlott. Leirert kitiallga ása után visszakísérték cellá­jába. A Tiszába ugrott egy 15 éves munkáslány, mert elbocsátották a gyárból. Szeged, március 3. (Saját tudósítónktól.) Kedden délután — még a tragikus öngyilkosságok között is — megrendítő tragédia töriént. Egy 15 éves munkásleány belevetette magát a Tiszába, mert elbocsájtották munkahelyéről és teljesen kenyér­telenül, nyomorban állott. Ez az öngyilkosság is szomorú bizonyítéka annak, hogy azok az ese­mények, amelyek most itt egymásra tornyosulnak, rettentő és szomorú tragédiákat vonnak maguk után. A munkanélküliségen sürgősen és gyökere­sen kormányintézkedésekkel segíteni kell, mert igy nemcsak a munkások ezrei maradnak kenyér nélkül, —^hanem a szerencsétlen kis 15 éves munkás­leány sem marad egyedül. A megrendítő öngyilkosságról egyébként a Szeged munkatársa a következőket jelenti: Két nappal ezelőtt izgatott, sirós szemű munkás­emberek jelentkeztek a lendőrségen és előadták, hegy Sándor Anna 15 éves kislány, aki az ismert Suhajda-csokoiádégyárban volt alkalmazva, eltűnt hozzátartozóinak lakásáról. A hozzátartozók azt is előadták, hogy a kislány családja nyomorúságos helyzetben van és abból tengették életüket, ami keveset Sándor Anna a gyárban keresett. Két nap­pal ezelőtt azután — a gazdasági pangásból ki­folyólag — a Suhajda-gyár is redukálta üzemét és ennek kapcsán fölmondták a 15 éves Sándor Annának is. A kislány alig merte ezt elmondani otthon, amikor tragikus jelenetek játszódtak le, hogy most már miből fognak megélni. Ezután Sándor Anna elszaladt hazulról és többet nem jelentkezett. A rendőrség az eltűnés ügyében azonnal meg­indította a nyomozást, de a kis elkeseredett mun­káslányt nem találták meg sehol. Kedden délután azután megtalálták a kislányt... A késői órákban ugyanis a Felsőtiszaparton, a tápéi vámház kör­nyékén egy arra haladó börtönőr szakadozott, színehagyott női ruhákat talált szépen összerakva közvetlenül a töltés mellett. A börtönőr bevitte a ruhákat a rendőrségre, ahol azonnal megindult a kutatás. Behivatták a rendőrségre az összes eltűntek hozzátartozóit és igy bejöttek Sándor Anna hozzá­tartozói is. A Sándor család tagjai a fölmutatott ruhadarabokban határozottan fölismerték a kis­leány ruhadarabjait, amelyekben elhagyta a há­zat hét nappal ezelőtt. Megállapították, hogy a kis munkásleány elbo­csátása óta a Stefánián tartózkodott, söt még egyesek kedden, a déli órákban is ott látták, amint egy padon ült lehajtott fejjel. A kisleány a két nap alatt alig ehetett, mert senki sem tud felvilágosí­tást adni arról, hogy hová járt étkezni a kisleány. Azt sem tudják, hogy hol aludt, amióta elszaladt szülei házától. Egy-két ismerősével találkozott, akiknek elmondotta, hogy elbocsátották a gyárból, nem tudja nézni családjának nyomorát és nem tudja, mit fog tenni. A nyomozást egyébként tovább folytatják. Ked­den a késő esti esti órákban még nem találták meg a szerencsétlen munkásleány holttestét és azt sem tudják, hogy mikor és hol követte el öngyil­kosságát. A Somogyi-telepi Ifjúsági Egyesület vezetője az egyesület érdekes cimügyéről. Keddi számában részletesen foglalkozott a Szeged a Somogyi-telepi Ifjúsági Egyesület ügyével, ami­ről most az egyesület egyik vezetőjétől a követ­kező érdekes levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő uri Nebéz helyzetbe sodort egy olyan politikai áradat, amely nemcsak az én személyemet, de a Somogyi­telepi Ifjúsági Egyesület összes tagjait támadta a Sze­gedi Uj Nemzedék 1925 március 3-iki számában , Vörös botrány a Somogyi-telepen' cimen megjelent cikkében. Nem kívánok a távol múltba visszatérni, de én, ki az Ifjúsági Egyesület jelenlegi ügyvezetőhelyettese és ifjú­sági elnöke vagyok, a leghatározottabban visszautasítom ugy a magam, mint az Ifjúsági Egyesület nevében az arcpirító, emberi önérzetet mélyen sértő rágalmakat. Hogy miért tartanak bennünket .vörös botrány" oko­zóinak és egy ifjúsági egyesület elzüllesztőinek ? .. . Hát tudja meg az igazságot ugy a Somogyi-telep és Szeged város közönsége, mint a város hatósága. A Somogyi-telepen a nehéz és nyomasztó gazdasági gon­dok feledteté8ére egy szép és nemes eszme megvaló­sítását kívántam keresztül vinni, azt, hogy itt künn a telepen egy társadalmi egyesületet létesítsünk a telep lakosainak támogatásával. Az egyesület alakuló köz­gyűlésén az ügyvezetői tisztségre Tar József urat jelöl­ték, aki már kezdetben igyekezett meggyózni engemet, hogy csakis .keresztény" cimen lehet a megalakulás, mert máskülönben a város vezetősége hátat fordit a telepnek és itt künn meg fog szűnni minden gazdasági fejlődés. Én ezt a magam részéről meglepetve vettem tudomásul, de ugy láttam jónak, ha inkább eleget teszünk Tar József ur követelésének, mintsem a telep lakosainak rovására alakítsunk egyesületet. Tar József ügyvezető ur aztán idők múlásával las­sankint, óráról-órára, mint betegnek a cseppeket beadni szokás, előjött azzal, hogy az Ifjúsági Egyesület lépjen be a DMKE kötelékébe. Itt szükségesnek tartom meg­jegyezni, hogy tagsági dijunk egy évre loo aranyfillér, ebből a DMKE nek to fillért kellett volna tagonkint fizetni, tehát megmaradt, volna az anyaegyesületnek 4o fillér tagonkint. Tar József ur ezen indítványát egyik ülésen támadtam és azt ajánlottam, hogy inkább ve­gyünk az egyesületnek könyveket, az az egyesületé fog maradni. Az ügyvezető indítványa ellenében 17 sza­vazat esett kettő ellen az én javamra. Közben künn a telepen a lakosok kérdésekkel ostro­moltak, hogy miért kell, hogy ez az egyetlen ifjúsági egyesület ukeresztényu cimet használjon, amely cim ma gyakran politikai jellegű és ezáltal visszatartja a lakos­ságot az egyesületben való részvételtől. Szükségét láttam, hogy az ügyvezető urat értesítsem erről a han­gulatról es egy rendkívüli választmányi ülés össze­hívásának szükségéről. A választmányi ülés megtörtént és az ügyvezető-elnök ur keserves csalódására a veze­tőség 17 szavazattal négy szavazat ellenében politikai címnek minősítette az egyesület cimét és kívánta ennek megváltoztatását, hogy az egyesületben minden becsü­letes iparosnak és munkásnak helye legyen. A vezető­ség ilyen állásfoglalására az ügyvezető-elnök ur, mint a luldokló ember, a szalmaszáloa is, belekapaszkodott és ez a szalmaszál a Szegedi Uj Nemzedék volt, amely olyan hamis beállításban igyekezett feltüntetni a történ­teket, hogy minden becsületes ember megbotránkozott rajta, mert egy tisztességben megőszült munkásember személyét és becsületét tette pellengére, aki az Ifjúsági Egyesület egyik előadásán saját szerzeményű hazafias versét szavalta el és akinek sok más irása is irre­denta költemény. Talán ezért folytatnak ellene ilyen ádáz hadjáratot ? Ezért fenyegetödzik az Uj Nemzedék ? Vagy azért .zülleszti szét* ezt az egyesületet a vezető­sége, az ö ailitásuk szerint jómagam is, mert a leg­erélyesebben állást foglaltunk az ügyvezető-elnök ur akciója ellen, hogy az Ifjúsági Egyesület közművelő­dési célokra alakult és nem arra, hogy politizáljon? Azért vagyunk mvörösök', mert nem akarunk politi­zálni, mert nem hittünk és nem követtük az ügyvezető urat vakon? Tudja meg mindenki, hogy mi nem politizálunk, de vagyunk olyan jó hazafiak es vagyunk olyan valláso­sak, mint az ügyvezető ur. És az ó fenyegetéseit nem is vesszük komolyan, de még az .Uj Nemzedék" ha< sábjain betűkbe szedett öklöket sein. Bizunk legjob­ban abban, hogy szeretett védnökünk, Szeged varos polgármestere, méltóságos dr. Somogyi Szilveszter ur meg fogja érteni önfeláldozásunkat, amely csak a te­lep lakosainak békességes, családias szórakozásáért van. A sok rágalom meg csak azért van, mert mi az egyesü­letet csakis az aranyközéputon akarjuk vezetni és nem akarunk politikát csinálni. A sorok leközlését hálásan köszöni Boros József a Somogyi-telepi Ifjúsági Egyesület h. üv. és ifjúsági elnöke. Beregi Oszkár és Korda Mária nagy filmje a zsidók rabszolgaságának idejéből a Belvárosiban.

Next

/
Thumbnails
Contents