Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-31 / 73. szám

8 SZEGED 1925 március 25. Minden Hirdetett árunál legolcsóbb Abonyi rövidáruháza 275 Foltok a szivárványon. (Regény.) (25) Irta: Sz. Szigethy Vilmos. — Kérlek alásan, nevetett Bezdán, jól ismersz és tudhatod, hogy nem vagyok hiu. Én elhárítom magamtól az érdemet. Éppen arra sétált Árpád úrfi Holcz Évával (mert csakugyan, bele sem lehetett fogni a táncba, annyi volt az ember) s az öreg barátságosan intett a fia felé. — Szervusz! A tekintetével pedig mintha kérdezett volna valamit. A főhadnagy elfogult hangon éppen arról beszéit a lánynak, hogy mennyire szeretné, ha szegény, egyszerű polgár gyermeke lenne Éva. — Mi haszna volna belőle magának ? — Sok. Azt is gondolom, hogy talán nekem válnék egyedül hasznomra. A leány szórakozottan kutakodott a tömegben, ugy mondta. — Ez igazán érdekes! — Persze, folytatta a fóhadnagy, magának csak érdekes az ilyesmi, akár ne is mondjam tovább. — Biztosítom róla, hogy szívesen hallgatom. De mit szól a Gaál Icához? Néize csak, egyeüen szeplője se látszik. Bfzdán Árpádot — mint ahogyan szakkifejezéssel mondják — ez kihozta kissé a konceptusból s alig tudott erőt venni a kedvtelenségén. Éva viszont, nyilván valami kellemes fölfedezés neiu örülve, beszédesebb lett s tünedezett már a szórakozottsága is. — Miért nem beszél ? — Mert ugy sem érti meg. — Ejnye, már meg értelmeden is vagyok? — A gondolkozása nem az, de fartok tőle, hopy a szive. Éva hangosan kacagott. — Ktdves barátom, nekem ninct szivem, ezt tudhatja jól, ha vett annyi fáradtságot, hogy érdeklődéssel kisérjen. Nem is szabad, hogy az embernek szive legyen, az csak luxus és mit ér vele ? Tudjs, szere ném egyszer látni magamat belülről, ugy. ahogy soha se vagyunk rá képesek, jaj, de furcsa volni az! Hogy mi van a síiiiem helyén. — Az, ami másnak. Éva elbiggyesztette a száját, csaknem szomorú lett. — Alig hiszem. Ingatla is hozzá a fejét, hogy dehogy lehet elhinni iz ilyen szörnyűséget, képtelenség az. Nem tartott sz egész tovább egy pillanatnál, megint visszatért a bolondos jókedve. — Hallja, Árpád, egyre figyelmeztetem. Nekem ne valljon szerelmet, mert i thagyom a faképnél. Semmi ándungom a komédiákhoz. — Nem hinné el ? — Talán akkor, ha beteljesednék a maga titkos nagy vágya és én csakugyan szegény lány lennéK. Lehet, hogy megszeretném s arra kérnem, hogy keressen valami állást a postán, mint azt ma este láthsttuk a színpadon Ejnye, de hercig leíny ez a Germán Böske, nezze csak. Háláin vo'tak tőle ijedve, hogy kompromittálja a társaságot s lám ni, a legkifogástalanabb nagyúri dáma. — Eh, komédiásné! — Kedvts barátom, tette Éva a kezét Átpád vállára, magának jól kell tudnia, hogy amikor két muzsikáló banda taláhozik, az egyik elhallgat. Miért veszi őle zokon a komédiázást és miér< nem rójja fel a saját nemének? — Szó sincs róla, vannak . . . — A jelenlevők sem kivéte ek. — Tehát én is az vagyok? — A javából, éde« fiam, azikník is a legelejéről. Engem akar maga megszédíteni ezzel a gyerekes fogással, hogy milyen jó volna, ha s^eg^ny lenne? V IIja bs, mi lenne akkor az adósséuaival ? Ne f leljen, nem birom el a kínos jeleneteket, habár me>? is van az » ro sz természetem, hogy biinöí vagyox a felidézésükbe 1. Nem megy az, kedves Árpád, ugy a szerelemmel, hogv most effelé határozom el magam, holnap affe'é. — Egész lehetetlen embernek tart? — Menjen már, maga bolond, miket nem beszél! Azt akarja, hogy kurizáljak ? Isten neki, megteszem a kedvéért. Felforgatta a szemét, mint az ábrándos sült hal, jobb kezét a pihegő mellére szorította. — Ne táncolnánk inkább, szakította félbe a tréfáját. — N.% ne, tülakozott a főhadnagv, aki iitokban attól tartóit, hogy minden pillanatban elszakítják tőe a lányt. Csak mondja el, amit akart, úgyis tudom, hogy sok a fulánkja, kis kigyó. — Árpád, nézett megint rá a lány és igyekezett olvadékony hangú lenni, maga olyan helyes legény, kedves, szeretetremé tó. Csinos, föltétlenül csinos is. Jó családból való gyerek, aki ezüst kanállal evett már apró korában, (mert hogy én nem etfem, azt tudja j^l), Árpád, édes, bD'dog lesz az a lány; aki előtt maga egyszer megnyitja a zárkózott, sok finomsággal teli szivét, ha nem hiszi el, próbálkozzék Gligorovics Ankánál, az első szóra a nyakába ború', — na, jókedvemben vagyok, engedményeket teszek, nem éppen az elsőre, de nagy nehéz vergődések ufán a harmadikra.. * Megállt, fzünetet tartott, az arca ugy olvadt át va ami fájdalmas deiübe, mintha a szivárvány játszana, akkor fejezte be. (Folytattuk.) Alkalmi házeladás! egyik szép emeletes ház, a városháza mögött, földszinten üzletekkel, ára 410 millió, másik hatalmas emelete* ház, nagy pincével, nagy gyárépülettel, a Valéria-térnél, most jövedelmez tisztán évi 40 milliót és mngvehető potom <>10 millió koronáért. Kedvezd fizetési imi ^ "WtO K> w: Bástya-utca 19. szám. ( feltételekkel JLW1 l\IICL| (Kultúrpalotánál.) 133 5 havi lefizetésre a köz- és magánalkalmazottak, hitelképes szabadfoglalkozású vásárlók és állandó keresetű munkások legolcsóbb napi árakon köiAiyli szerrel beszerezhetik mindennemű szövet-, vászon-, selyemáru stb. szükségletüket az 18 Excelsior Textilkereskedelmi R.-T. Szegedi Fiókjánál (SomogyUotca 22. sz. Zrlnyl-ntca sarok ) ! 1 I LJ Alulírottak a fájdalomtól porig sújtva tudatjuk, hogy a legdrágább gyermek, testvér, sógor és rokon KISS IMRE a Back-malom főtisztviselője, nemrég elhunyt testvérét követve, f. évi március hó 29-én súlyos szenvedés után kilehelte nemes lelkét. Drága halottunkat f. hó 31-én délután 3 órakor temetjük a zsidó temető cinterméből. Legyen csendes a pihenése. Özv. Kiss Mórné szül. Kiss Ida édesanyja. Kiss Andor és neje Bruckner Rózsi Kiss Margit és férje Jakab Dezső Kiss Jolán Kiss Erzsi testvérei, sógora és sógornője. Külön villamos 3 Dugonics-téri kitérőnél délután fél 3 órakor. 2 8