Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-31 / 73. szám

4 SZEGED 1925 március 25. menőleg előlegként folyósítja a fizetési külön­bözetet. A határozatra egyébként kimondta a közgyűlés a birtokonkivüliséget, ami azt jelenti, hogy felebbezésre való tekintet nélkül azonnal éleibe lép. Így jutott a polgármester a IV. fizetési osz­tályba, a tanács idősebb tagjai pedig az V-be, anélkül, hogy a közgyűlés nagyon feszegette volna, voltaképen miről is van szó, hogyan szervezett uj méltóságos urakat. Csak Wimmer Fülöp finom pénzügyi fülét ütötte meg a referáda, már emelkedett volna is szólásra, de csak ugy, ülve, kért röviden felvilágosítást. — Eőlegként megy, a jóváhagyástól van függővé téve, mondta a referens. — Köszönöm, ezt akartam tudni, felelte Wimmer és hamarosan már a tárgysorozat kö­vetkező pontjánál tartott a közgyűlés. Ugy értesülünk, hogy a belügyminiszter most ezt a közgyűlési határozatot semmisttette meg mint olyant, amelyre nem volt joga a törvény­hatósági bizottságnak. Az indokolást nem is­merjük, a mai tanácsülés nem foglalkozott a kérdéssel, de kétségtelen, hogy hivatkozás tör­ténik az 1923. évi IV. törvénycikkre, amely világosan állapítja meg egyes állások fizetési osztályba való sorozását. A közgyűlés pedig eltért ettől. Fényes ünnepség keretében avatták díszdoktorrá Berzeviczy Albertet. Szeged, március 30. (Saját tudósítónktól.) Szo­rongásig megtelt érdeklődőkkel vasárnap délben a Ferenc József tudományegyetem aulája abból az alkalomból, hogy a szegedi egyetem bölcsé­szeti kara honoris causa, díszdoktorrá avatta Ber­zcviczy Albertet, aki amellett, hogv elnöke a Tu­dományos Akadémiának és a Corvin Mátyás­Társaságnak, valamint éveken keresztül vezette Magyarország közoktatását, ötven éven keresztül dolgozott a magyar tudományos életért. Az egye­tem disztanácsülés keretében avatta fel Berze viczyt, a hallgatóság soraiban ott voltak a társa­dalmi és hivatalos élet minden részének kép­viselői. Negyed 1 órakor lépett a terembe dr. Berze­viczy Albert, majd az egyetemi tanács és a pro­fesszori kar. Dr. Csengery János megnyitó szavai után dr. Erdélyi László bölcsészetkari dékán is­mertette a dr. Csengery János és dr. Márki Sán­dor egyetemi tanárok által benyújtott javaslatot, amely szerint a kar dr. Berzeviczy Albertet irói működésének félszázados jubileuma alkalmából irodalmi és történetírói értékes és stilusmüvészeti szempontból is kiváló működéséért, továbbá a humanisztikus gimnáziumegyesület elnöki minő­ségében kifejtett buzgó működéséért a kar tiszte­letbeli doktorává választását indítványozzák. Ezután dr. Berzeviczy Albert letette a fogadal­mat, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. A rektor felszólítására dr. Erdélyi László a kar tisztéhez kötött hatalmánál fogva felruházta dr. Berzeviczy Albertet mindazokkal a jogokkal és kiváltságokkal, amelyek a honoris causa dokto­rokat megilletik. Dr. Berzeviczy Albert ezután a tanács tagjai elé járult, akik kézfogással az egyetem díszdoktorává fogadták. Az avatási szertartás után dr. Csengery János rektor- magnifikus üdvözölte elsőnek az uj doktort. Majd méltatta azt a lankadatlan és sikerekben gazdag tevékenységét, amelyet dr. Berzeviczy Al­bert mint vezető állásban működő politikus és mint vezérszerepre hivatott iró a magyar közélet, magyar tudományos irodalom és kultura fölépítése érdekében kifejtett. Ezzel a rektor átnyújtotta az olasz renaissance stílusban, a Korvin kódexek motívumaival diszitett díszdoktori oklevelet, amely­nek átvétele után dr. Berzeviczy Albert a követ­kező szavakban köszönte meg az egyetem által nyújtott kitüntetést: — A doktorráavatás hagyományos megszokott szertartása közben nem reményteljes ifjakat lát­nak itt, akikre nézve a doktorráavatás pályakér­dés, jogosítás a hivatásos munkára, igéret és fo­gadalom egyúttal, hanem egy öreg ember áll önök előtt, aki egy hosszú életpálya és 50 éves mun­kásság jutalmául és díszéül kapta ezt az egyetemi gráciát és aki ebben a percben szintén erzi ezt a különbséget, ha visszagondol arra a 48 év előtti első doktoravatásra, amelyben része volt, amikor egy más egyetem, más kara egyetemi tudományai alapján nyújtotta neki a doktori fokozatot. — Ugy érzem és erre az imént letett fogadalom és a magnifikus Rektor urnák hozzám intézett meleg szavai is emlékeztetnek, hogy az én kö­szönetem nem zárja be azt a jó viszonyt, amelyet köztem és az egyetem közt ez a doktorráavatás létesít. Én ugy érzem, hogy ez a doktorráavatás maradandó köteléket hoz létre köztem és a Ferenc József-tudományegyetem s ennek filozófiai fakul­tása közt, sót azok közt a nálamnál sokkal fiata­labb doktorok közt is, akiket ez a kor olyanokká avatott, vagy fog avatni még ezután. E kötelék, amely az egyetemhez fűz, kötelességet is szab rám, amelyet örömmel akarok teljesíteni, ameny­nyire életidőm és erőm megengedi, azt tudniillik, hogy ennek a tisztes, sokat szenvedett, sok vi­szontagságon keresztül ment egyetemnek t érdekeit mindenütt, ahol tehetem, előmozdítsam. (Éljenzés.) — Legyen közöttünk olyan nemes verseny, amely hasonlít a régi görögök fáklya versenyéhez, ahol nem az volt a győztes, akt legelőbb ért a célhoz, hanem az akinek fáklyája legtovább ma­radt égve. Szolgáljuk a tudományt mindig elvá­laszthatatlanul a hazától. Ezt a szegény, ezt a megcsonkított, eltiprott, megalázott hazát a tudo­mány szolgáinak ma még inkább kell szeretniök, mint valaha. Ezután dr. Csengery János megköszönte az el­hangzott lélekemelő szavakat és az ülést bezárta. Délután félkettíikor a Kass-szállóban negyven teritékes díszebéd volt dr. Berzeviczy Albert tisz­teletére. Az első felköszöntőt dr. Erdélyi László bölcsészetkari dékán mondotta, mire dr. Berze­viczy Albert válaszolt. j — Mikor második izben láttam az egyetemet | 1905 őszén, mint miniszter, akkor már óriási vál­tozásnak lehettem szemlélője. Gyönyörű egyetemi intézetek sorakoztak akkor, uj épületek s az egye­tem már minden tekintetben kiemelkedett a pro­vinciális jelentőségből országos jelentőségre. Hiá­nyok voltak még akkor is, emlékszem, hogy bol­dogult Apáthy István engemet, mint kultuszminisz­tert az ö intézetének küszöbén valóságos filippiká­val fogadott, szememre lobbantotta nekem is, mint elődeimnek, hogy még mindig a Mikó Imre villá­jában kénytelen dolgozni és tanítani, pedig inté­zetébe külföldről is sokan elvándorolnak. Azután Apáthy is megkapta a maga intézetét s az egye­tem a gyönyörű könyvtárt s ez most mind a ro­mánoké. — A románokat az ő egyetemi megnyitásukkor a világ összes nemzelei, közöttük olyanok is, aki­ket mi barátainknak tartottunk, tartunk talán ma is, üdvözölték azért, hogy ők mily nagyszerű egyetemmel ajándékozták meg az európai kultu­rát. (Derültség.) Ez most a románok alkotása számba megy. Rólunk, magyarokról senki sem em­lékezik meg. Ez is egyike azoknak a kimondha­tatlan megalázásoknak, azoknak a felháboritó ta­pasztalásoknak, amelyeket uton-útfélen tapasztal­nunk kell s amelyek az embert majdnem arra indítják, hogy nem tudja nevessen-e, vagy sírjon a tapasztalásai felett, mint ahogy ezt Beaumarhois mondja. A nagy lelkesedéssel fogadott pohárköszöntő után számos felköszöntőben üdvözölték Berzeviczy Albertet. Torontálmegye gazdasági helyzete. Szeged, március 30. (Saját tudósítónktól) A békeben TorontáLmegye a legszorosabb gaz­daság! kapcsolatokkal volt Szegedhez fűzve és a szegedi kereskedelmi és ipari érdekeltség ál­landóan közvetlenül vo;t informálva a toron­tálme&yei áilapo októl. Ex a helyzet Torontál­megyének Magyarország ól való elszakítása óla megszűnt és csik esettől- esetre Ithet tudósítást kapni arról, hogy mi történik odaát. Annii ér­dekesebb a magyar érdekeltség S'á iiára is, hogy az összeomlás ulán Nagybecskereken fel­állított szerb kereskedelmi és iparkamara ruost összefoglaló jelentési adoít ki Torontálmegye közgazdasági viszonyúról. A jelentés, melynek egy példányát egy Jugoszláviában tárt szegedi kereskedő hoz'a magával, a kezünkbe került és eniek alpj'ín mi is képet adhatunk Toroniái­megye, gazdasági viszonyairól. Ez a jelentés mindennél ékesebb bizonyságát szolgáltai ja annak, hogy odaát seu minden fenékig fejtei, sől a jugoszláv gazdasági életnek is a legnagyobb bajokkal kell küzdenie. A pénz­intézeteknek egyáltalán nincs pénzük és nem képesek a kereskedelemnek és iparnak a hitel­igényeit kielégíteni. Éppen azért a gazdasági érdekftépvhele>ek széleskörű propsgandit indí­tottak, hogy megtakarított pén.ét mindenki he­lyezze el az intézeteknél, hogy ezeknek mód jukban legyen segítségére lenni a kereskede­lemnek és iparnak. A propaganda azonban nem sok eredménnyel járt. Főleg a kézműtperosok és kisiparosok azok, akik egyáltalán nem tud­nak hitelhez hozzájutni és amsiiett az általános gazdasági krízis folytán a legnagyobb munka­hiánnyal is küzdenek. A kormány, hogy a kéz­műiparnak a heiyze.én aegitsen, ugyanugv, mint Magyarországon is történi, a Nemzeti Bankot utasította a kisipari hiteleknek a folyósítására. Ezek a hitelek azonban igen drágák és amelle:t megszerzésük is olyan formalitásokkal van egybekötve, hogy a kisiparotok alig vehetik idénybe. A nagybecskereki kamsra kimutatása szerint Toromál megye mintegy 14 — 15.000 kii­iparoia közű1, egy év leforgása alatt a kisipari hitelt mindössze 180 Iparos vette igénybe. A pénzügyi válság azonban a nagyipari vál­lalatokat is igtn erősen sújtja és ezes sem tód­nak prosperálni. Torontálxegyének legfonto­sabb nar.y ipari ágaza'a a malomipar, a mc­gyar vállalatoktól eltérően rendelkezik ugyan elég feldolgozandó nyersanyaggal, de ezzel szem­ben nincsenek meg az elhelyezési lehetőségei. A torontáli malmok főleg amiatt panaszkodnak, hogy é szerb államvasutak tarifái ugy vannak mgáliapitva, hogy Jugoszláviának gtbonabeví­telte sxorult részeire, igy elsősorban Dalmá­ciába éi a horvát tengerpirtra nem szállíthat­ni k, mert ott az oLsz malmokkal izemben tel­jesen versenyképtelenek. Rendk v.il tok panasz merült fel Torontál­megyében, ds általában egész Jugoszláviában is, a vasúti szállítás ki nem elégítő volta miatt. A szerb államvasutnak nincsen elegendő fedett kocsija. Az építkezés Torontálraegjében is tel­jesen p«ng éi a tcrontálmegyei téglagyárak egy ét leforgása alatt üzemük termelését körülbelül 50 százalékra volt-k kénytelenek redukálni. A régi összeköttetések megszakadása köve kelté­ben az egész ipar és kereskedelem uj iránybin kénytelenek orientálódni, de ezekben az irá­nyokban nem találja meg a megfelelő elhelye­zési lehetőségeket. A jelentésből kiteíszöleg mindennél nagyobb baj azonban az adóügyi közigazgatásnak a tökéletes csődje. Nemcsak rendkívül nagy, szinte minden fogalmat felülmúló adókat szed­nek, hanem az adóztatás terén ál alánosságban a legnagyobb káosz uralkodik és az adóhiva­talom m?guk sem tudják megállapítani, hogy eleget teit-e valaki adófizetési kötelezettségének, vagy sem. Erre vonatkozólag a jelentés níhány igen érdekfs példát sorol fel: Egy vállalatra például, amelyik az 1924 évről szóló ménegében 52 000 dinár tiszta nyereséget mutitott ki, különböző állami éi helyi hatöiági adók címén 150 000 dinárt vetettek ki. Mikor ezt a horribilis össze­get rajta behajtották, a vállalat igazgatója nyug­tát kért az illetékes adóhivataltól, hogy minden adófizetési kötelezelttégének eleget tetr. Az adó­hivatal azzal sz indokolással megtagadta, hogy a felülvizsgálati eljárás során esetleg még meg­állapíthatják bizonyos pótlékilletékek fizetesének a kötelezettségét. Egy másik nagyon jellegzetes példa, amelyik az általános pénzkrizist bizonyítja, az, hogy egy olyan vállalat, amelyik az 1924. évben 20,000.000 dinár forgalmat bonyolított le, a Nemzeti Banknál nem volt képes egy 225.000 dináros kölcsönt szerezni termelési cé'okra. Bartók zongoraest 2-án csütörtökön este fél 9 órakor HARMÓNIA Legszebb női harisnyák legnagyobb választékban PoRlák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. m Csekonics-utca 6. IRITZ JÓZSEFNÉ női és gyermekruha divatterme Kelemen-utca 11. szám, I. em. Elvállal a legújabb divatú kosztümöket, estélyi, utcai és gyermekruhákat a legolcsóbb árban. Tiszt­viselőknek árkedvezmény. 883

Next

/
Thumbnails
Contents