Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

1925 március 29. SZEGED t hozzájut a fejlődésnek mindazon lehetői égéhez, mely számarányát és történelmi munkáját meg illet*. A féligazságok beteg hídonázásában csak az egész igazság gyógyit. Ezeket el kelleti mon­danom, hogy jogom legyen újra feltenni a kér­dést: kik hát rzek az ellenforradalmárok? Szeged, 1925 március 29. A nyolcszögletű tornyot valóban a tatárjárás idején építették. A Műemlékek Országos Bizottságának kiküldöttei Szegeden. Szeged, március 28. (Saját tudósítónktól.) Az az építészeti műemlék, amely a Szent Deme­ter-templom tornyából került elö, országos fel­tűnést keltett. Ma már az illetékes körök is fog­lalkoznak vele és — ha igaz — szó sem lehet többet a megsemmisítéséről. Részletesen beszámolt a Szeged arról, hogy Sebestyén Károly muzruiőr, aki a teirploia­bomtást ellenőrzi, akciót inditott a napfényre került nyolcszögletű torony megmentése érde­kében, mert — föltevése szerint — a torony páratlan műemlék, a XIII. századból való, a tatárjárás idejében építhették. A polgármester meg is ígérte, bogy — ha valóban értékes mű­emlék a kihámozott torony és ba nem zavarja a fogadalmi templom esztétikai hatását — meg­maradhat. A Műemlékek Országos Bizottsága is tudo­mást szerzett a város szenzációjárói és Szegedre küldötte két tagját: dr. Luksz Károly egyetemi magántanárt és dr. Schnellek bizottsági titkárt a torony megvizsgálására. A bizottság kikül­döttei Sebestyén Károly társaságában szomba­ton délsiött tüietesen megvizsgálták a tornyot és megállapították,„ hegy Sebestyén Károly föltevése teljes egészé­ben helytálló. A nyolcszögletű torony való­ban a Xííí. század magyar építészetének egyik ritka dokumentuma. Hasonló az egész országban nincs, mert abból a korból csak nagyon kevés és lényegesen kisebb építészeti emlék maradt fenn. A budapesti szakértők a déli órákban fel­keresték a polgármestert és közölték vele meg­állapításaikat. Elmondották, hogy halálos vétek volna az értékes műemlék megsemmisítése és meghagyása semm féle akadályokba nem ütkö­zik, az uj templom hatását nem rontja, mert a 86 méter magas tornyok előtt kis zsuzsunak látszik majd a 15 méteres ótorony, amelyet művésziesen lehetne konzerválri. Alapfalaiba beépíthetnék a muzeumban őrzött régi, faragott köveket is. A polgármester kijelentette, hogy ha csak lehet, megtartja a varos a műemléket, igaz ugyan, hogy sokan követelik a lebontását. A polgármester egyébkent annak örült legjobban, hogy végre a műemléknek sikerült kinyomozni a — Müemlék-Bizotiságot, amelyre még a városháza harangja miatt neheztel. A kiküldöttek természetesen jelentést tesznek tapasztalataikról a bizottságnak és ha a bizott­ság műemléknek minősíti a tornyot, a műemlé­kek védelméről szóló törvény ugy sem engedi meg annak lebontását. A választójogi javaslatot általánosságban elfogadták, A miniszterelnök és a belügyminiszter beszéde. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A választójogi bizottság mai ülésén, amelyet Kállay Tibor elnök délelőtt tizenegy órakor nyitott meg, Bethlen miniszterelnök folytatta tegnap megkezdett beszédét. Rámutatott arra, hogy Tisza István gróf a magyar parlamenlá­rizmust, az országgyűlést féltette a túlzott jog­kiterjesztéstől és attól tartott, hogy a parlament nívója ez által le fog sűlyedni. Bethlen gróf szintén attól fél, különösen most, amikor még a közelmúltban megvalósított reformok sem váltak a magyar nemzet testévé és leikévé. A túlzottan kiterjesztett választójogon alapuló kül­földi parlamentek sem a polgári szabadságot, sem a polgári tulajdon szabadságát nem tisz­teli kellően. Egyes radikális parlamentek veszé­lyeztetik a vallásszabadság nagy vívmányát is, amennyiben elősegítik a vallási meggyőződés ietiprását. Bethlen gróf nem fogadja el azt a tételt', hogy az általános választójog véget fog vetn1 az imperializmusnak. A trianoni békekötés után meg kell állapítani, hogy a demokratikus és legszélsőbb választás alapján álló parlamentek létesítették a legimperialistább békét. A választójogi törvényjavaslathoz csatolt nyol­cadik melléklet kimutatja, hogy Magyarorszá­gon az írni-olvasni tudó huszonnégy éven fe­lüli férfiak közül a polgáraághoz tartozik 956 000 fő, a munkássághoz 980.000. Ez pedig annyit jelent, hogy Magyarországon a polgár­ság kisebbségben van a munkástömegekkel szembea. Ha tehát behoznák az általános titkos választójogot,' nem a polgárság, hanem a mun­kásság fog uralkodni. Hsz&fias alapon álló munkásság teljesítheti ezt a feladatot, Magyar­országon azonban a munkásság az évtizedes matxista agitáció következtében teljesen elide­érezte magát, mint az ideges „urak" között. Egy Falstaff-kedvű, pocakos, pirospozsgás cipész volt a kedvence, az étkezésnél mellé Qlt, ha csak te­hette és mindenben a kedvében járt. Legállan­dóbb komplexuma a fiatalság volt. — A fiatalság kell nekem, mert azok nem ront­ják el a kerteket és a házakati — lelkendezett sokszor a kerti séták alatt, hátratett kezekkel, lobogó nyakkendővel, hosszú léptekkel, amelyek mintha valami láthatatlan zenekar üteméhez iga­zodtak volna. Gyakran minden szó nélkül hirtelen otthagyta a társaságot, maga elé mormogott szavakat ismeret­len nyelveken, majd elvonult a kert egyik távoli szögletébe és a virágok utján telefonált Nakonxi­pánba. Ha ilyenkor meglepték, szégyenlősen lesütötte szemét, lehajtotta fejét, mint a csínyen ért gyetek. Es fájdalmas grimasszal mosolygott. A titkát lesték meg, a virágok és a madarak nyelvét akarták ki­hallgatni. III. Kolostornak érezte a klinikát, ahová elvonult el­mélázni és alkotni, a megőrült világ és emberek elől. Mert dolgozott itt is titokban, a közös nagy hálóteremben, az ágya mellett, amikor a többiek a folyosón üldögéltek, járkáltak, kártyáztak, olvas­tak, vagy sakkoztak. Néha észrevétlenül beosontam hozzá, lábujhegyen megálltam az ajtóban és el­néztem, amint valami régi olasz áriát dúdolva fes­tett, néha térdepelve, mint nagy elődje, Beato An­gelico. A kartonlapon a görög mitológia és a keresztény középkor istenei és hősei lebegtek, némelyek a felhők ön, melyeken kastélyok emelkedtek és egy latht fOlirás hirdette lenn: Per naturam ad artem! És az aláírás Louis Gulaxy pinxlt. Egy lovagot is festett, páncélosán, sisakkal, mellette hölgy, rózákkai kezében, rejtelmes mosoly­lyal ajkán. Mikor ezt nagynehezen megmutatta az orvosainak egy vizit alkalmával, a világ legtermé­szetesebb hangján tette hozzá: — A lovag urnák nagyon piszkos az inge a páncél alatt. Ha a kiváló professzor (aki azóta elköltözött) kikérdezte, hogy mi hol van a Louvre termeiben, a lehető legpontosabban válaszolt, világosan em­lékezett, hogy milyen képek vannak egymás mel­lett. Segantinit szerette legjobban, sokat beszélt róla magában, de voltak festők, hazaiak és kül­földiek, akiket haraggal és megvetéssel emlegetett. Az édesanyját is bálványozta, a törékeny kis öreg­asszonyt, aki könnyes szemekkel és siró szavakkal, ajnározta elveszett fiát és ha nagynehezen gicti­gedte, a látogatás után órákig földúlva járókéit a folyosókon, az elzárt ajtót rázta és alorvosnak panaszosan siránkozott, mint egy-~nagy beteg gyerek: / — Az édes mamácskámat akarom látni, nagyon szerettem volna még neki valamit mondani. Szegény fájdalmas anya, elpusztult ebben a re­ménytelen jóságban és szerefétben. Minden megszépült égmegjavult körülötte. Még az a vásott, ideges un gyerek is, akit szülei a klinikába zárattak, m&rt már nem birtak otthon vele. Gulácsy Lajos a/portréját festette, amely nem hasonlított hozzá. Eg\i SZOmoru kis angyalhoz ha­sonlított. (Engem isjerajzolt, még Váradon, egy kurta kocsraábaiyfjarókás, copfo3 márkinak é3 a klinikán az albifaomat, amelybe verseket kellett i genedeit a nemzeti ideáloktól, a mezőgazdasági proletariátus pedig olyan alacsony kulturfokon áll, hogy képtelen felismerni a nemzeti érdeke­ket. Fő előfeltétel az általános választójog léte­sítéséhez az erkölcsi kultura és erre nagyobb suyl helyez, mint a szellemire.^ 4 A magyar sajtó tekintélyes része az erkölcsi kuliurának nem a meggyökereztetésére, nem annak becsülettel való fejlesztésére, hsnem el­homályosítására törekszik. Az általános titkos választójog helyes működésének további elö­felté:ele minden országban, hogy annak bizo­nyos tradíciói legyenek és hogy fokozatos fej­lődés révén jussanak érvénybe. Ezután áttér a női választófog kérdésére. Ismerteti a Vázsonyi féle javaslat idevonat­kozó resdelkezéseit és kimutaja, hogy mig a Vázsonyi-féle javaslat szerint mindössze 260.000 nő jutott volna a választójoghoz, addig a je­lenlegi javaslat 917.000 nőt ruház fel válaszló­joggal. Áttér ezután a titkosság kérdésére. Hangsúlyozza, hogy ez a kérdés elméletileg nem is vitatható. Felfogása szerint egyedül a nyilt szavazás a helyes. A választójog nem ma­gánjog, hanem közjog, minden közjog gyakor­lásáért mindenki felelősséggel tartozik a közzel szemben. A vesztegetés a titkos szavazás mel­le t sem szűnik meg, ceak más alakot ölt. Franc aországban a képviselők nem egyeseknek adnak pénzt, hanem a községekben levő egye­sületeknek, szervezeteknek adnak ajándékot, utólag abban az esetben, ha a többséget el­nyerték. A jelenlegi javaslat kompromisszum a nyilt és titkos szavazás között, épp ugy, mint annak idején Vázsonyi javaslata volt. Vázsonyi is han­goztatta ezt de adós maradt azzal, hogy kik között jött létre a kompromisszum. Még az eskü kérdésre akar kitérni. Azt mondják, hogy az eskü mindenféle üldöztetésre és politikai f.nyegetésre adhat alkalmat a meg­választott képviselőkkel szemben. Ezzel szem­ben teljes biztosítékot lát abban, hogy e kér­désben a parlamenti zsűri hozza meg az ítéletet. Ezután kijei intette, hogy a részletekbe most nem hajlandó belemenni, mert ennek vitája most kezdődik. Ujoól hangsúlyozza, hogy a kormányt a választójog kérdésében sem párt­szempont, sem a reakció szerparkja nem ve­zeti, hanem kizárólag a józan és mérsékelt ha­ladás szempontja. Rakovszky Iván belügyminiszter azt fejtegeti, hogy nem pártszempontokat követ a javaslat, hanem lehetővé akarja tenni, hogy az ország­ban guvernamentális politika érvényesüljön. Az utóbbi esztendők eseményei, azoknak az álla­moknak a tapasztalatai, amelyekben most tér­tek át az általános választójog rendszerére, azt bizonyítják, hogy minden ilyen országban na­gyon szélsőséges frakciók alakultak. A nyilt szavazásnál elsősorban nem a ható­ságok ellenőrzése alatt áll a választó, — ha­nem a saját lelkiismeretének ellenőrzése alatt volna írnom, megtöltötte vázlatokkal, többek között megörökítette Bol Bol néni cukrászdáját, amely szerinte lenn a kertben volt, Don Quixote szél­malma mellett.) Lehel Ferenc szép könyvet irt Gulácsy Lajo3 dekadens festőről, de némely részben a kegyelet és kímélet hiánya bántó. Schizofrenia — mondogatja állandóan —, ami orvosi szempontból helyes lehet. De Gulácsy mű­vész volt és művész maradt a betegségében is és talán — több dolgok vannak földön és égen, Horatio — talán igazabb igaza van Madách Ádám­jának: Hi3z, mi a világon nagy és nemes volt, mind ily örülés? Ez a dementia a nagy és tiszta, művészi és mély lelkek kiváltsága és végzete. Hugó von der Goes, Anton Wiertz, Staufler Bern, Vincent van Gogh, Turner, Gulácsy Lajos távoli testvérei egy­azon művészetben, osztották vele ezt a sorsot. Artisznkus jelenség maradt mindig, mint ahogy Cyrano haláláig tisztán megőrizte a sisakforgóját, a becsületét. Minden mozdulatából ki lehetett olvasni: Auch io sono pittorel És a téboly lárvája mögött épen maradt a fiatalsága, a szent gyermeksége. Mint a vak Milton a látóknál jobban látta a Fényt, ő az őrület e'iziumi mezőin kószálva, jobban érezte a Szépet. Lgy ködös, nyirkos, hideg télvégi reggel, a só­hajok hídján állott és kinézett a homályos abla­kon a csupasz udvarra: — Milyen gyönyörű ez a Velence, micsoda ün­nep! Ma boldogok vagyunk ugy-e? — igen, ma boldogok vagyunk — sóhajtottam cüönt sen és magamban hozzáte'tem még: — Beato Lodovicot

Next

/
Thumbnails
Contents