Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-28 / 71. szám

1925 március 29. SZEGED t 78 napja van kitiltva az utcáról a Szeged! Ezer kisember közel ötmilliárdot helyezett el a Belvárosi Bankban. Megindultak a munkálatok a válság levezetése érdekében. — A három bank­bukás után hárommilliárdot fizetett ki a Belvárosi Bank. Szeged, március 27. (Saját tudósítónktól.) Meglepetésszerűen, szinte robbanásképen ha­tott a Szeged tegnapi c kke, arae'y arról szá­molt be, hogy a Kárász-utcai Belvárost Bank súlyosabb természetű fizetési nehézségekkel küzd, ugy hogy már be is szűntette a kifize­téseket. A bir hatása egészen megérthető, hi­szen még a beavatottakat is meglepték a leg­utolsó napok eseményei, mivel köztudomásu volt mindenütt az, hogy a Belvárosi Bank igen jelentós forgalommal és tágas üzletkörrel ren­delkezik. A fizetési nehézségek kirobbanása azonban nem okozott súlyosabb természetű jelenségeket, mindenki kellő nyugodtsággal és türelmes megfontolással tárgyalta az eseménye­ket és minden elhamarkodott lépés helyett nyugodtan és türelemmel várja be a követ­kezményeket. Mint már tegnap jelentettük, a Pénzintézeti Központ revizorai azonnal megkezdték azokat a munkálatoka', amelyeknek eredményétől függ az, hogy mi yen irányban lihet majd megin­dítani a súlyos helyzetbe került bank szanálá­sát. Berger igazgató és Hllebrandt főrevizor már az első percekben abban az irányban is tárgyalásokat kezdtek az igazga ósággal, hogy a munkálatokkal egyidejűleg egy elismert szak­ember vegye kezébe a bank ideiglenes vezetését, mig a szanálási munkálatok elkészülnek. Igy ezek szerint pénteken reggel a bank vezetését Gaál Ferenc, az Osztrák- Mogyar Bank volt igazgatója vette kezébe, aki mdr egy hónappal ezelőtt levezette a munkálatokat az összeomlott Gazdasági Bankban is. Már a kora délelőtti órákban a nyilvános* ságra került hírekre meglehetősen sok betevő és hitelező, különösen kisember kereste föl a bankot, akik mind azt hitték, hogy összegyűj­tött és kamatozásra beadóit vagyonkájukat visszakaphatják. Nem egy drámai jelenet ját­szódott le a bank íróasztalai előtt, azonban a vezetők nyugodtan megmagyarázták és meg­értették az eseményeket a betevőkkel, valamint azt is, hogy csak nyugodt várakozással lehet ttsitázni a helyzetet, minden elhamarkodott lé­pés csak a hitelezők érdekeit veszélyezteti. A betevők jórésze nyugodtan fogadia azt a hirt, hogy a bank igazgatósága mindent elkövet, hogy a kisemberek lehetőleg a legkisebb vesz­tességgel és rövidesen visszakapjak a pénzüket. Amig azonban a Pénzintézeti Központ revizo­rainak munkája folyik, nem lehet hozzányúlni az egyes tételekhez és igy formális fizetésekre csak akkor kerülhet sor, amikor majd a Pénz­irtézeti Központ véleményt mond a bank sor­sáról. A pénteki nap folyamán a legnagyobb ener­giával folytatták a státus összeállítását és az esti órákban már el is készültek a könyvek szerinti státus fölfekletésével. Azt már most is megállapíthatták, hogy a bank betétállománya egészen közel jár az ötmilliárdhoz, azoknak a száma pedig, akik pénzüket a bankban helyez­ték el, körülbelül ezerre tehető. A szombati na­pon készítik el azután a végleges státust, most már nemcsak pusztán a könyvek szerint, ha­nem mérlegelve az egyes követelések és tarto­zások bonitását. Ez a munka szombaton, vagy legkésőbb vasárnap befejeződik, ami után a revizorok elkészítik jelentésűket, fölutaznak Budapestre, majd pedig a Pénzintézeti Központ készíti el véleményét. Csak a Pénzintézeti Központ véleményének leérkezése után lehet majd dönteni abban a kérdésben, hogy milyen uton kezdjék meg a bank szanálását. A válság levezetése három­féleképen képzelhető el: békés egyézség, csődön­kivüli kényszeregyezség és a csőd utján. Mivel pedig a Pénzintézeti Központ előreláthatólag garanciát fog találni az igazgatóságban, az igazgatóság tagjai pedig tekintélyes összeget fognak fölajánlani magánvagyonukból, a való­színűség az, hogy a súlyos válságot békés egyezség utján fogfák megoldani. Cz az ut ugyanis ax egyetlen, amelynek k»l>( ián a legkevesebbet vesztenek a betevők és felezők, va.'amiut a leghamarabb jutnak pén­zűkhez. M<g, ba mrg kellene nyitni a csődöt a bank ellen, csak hosszú évek mulvs kapnák meg a hitelezők pénzűknek elenyésző mor­zsáit, ebben az esetben rövid néhány hét le­forgása alatt mindenki hozzájuthat betétjéhez. Ez azonban egyrészt a végleges státus ered­ményétől, az igazgatóság áldozatkészségétől, valamint a Pénzügyi Központ véleményétől függ, mánréazt pedig a hitelezők és betevők magatartásától. A pénteki munkálatok során még erősebben bizonyosodott az, hogy a bank fizetési nehéz­tégeit elsősorban az okozta, hogy dr. Vörös István vállalata — mint jelentettük — egy éven át nem fizette meg majd kétmilliárdot kttévő tartozását. A bank összeomlásához ter­mészetesen más tények és más súlyosabb vesz­teségek is hozzájáultafr. Elsősorban az, hogy ez a bank állandóan magasabb kamatot fize­tett a kosztpénzekért, mint a hivatalos jegyzés, a pénzeket pedig magas kamattal ugyan, de nem mindig a legjobb kezekbe helyezte ki. Igy vábbra is fizetnie kellett. Egy szempontból a Belvárosi Bank helvzete tokkal könnyebb és tisztább, mint a Gazdasági Banké, mivel a Belvárosi Bank nem foglalkozott alapos kalku­láció nélkül áruüzletekkel is igy nem is vesz­tett semmit semmiféle áiuQzleten. Igen érdekes egyébként, hogy a bank még a legutolsó héten is egy egész egy nyolcad százalékot fizetett a heti pénzekre, holott a legtöbb bank ennél jóval kisebb kamatot adott üzletfeleinek. Egészen tisztázódott a munkálatok során az is, hogy a bank szinte önfe'áldozó szilátdság­gal kű7d0tte végig azokat az ostromoka', ame­lyeket a hitelezők indítottak a bankbukások idején. A Kroó-, illetve a Forgalmi Bank össze­roppanása idején a Belvárosi Bmk több mint egymilliárdot fizetett ki a betevőknek. A válság lecsöndesedésével a legtöbb betevő visszavitte pénzét a bankba és a Gazdasági Bink bukása idején ujabb roham indult meg ez ellen a bank ellen it. A Belvárosi Bank ekkor, alig egy hónappal ezelőlt egymlUlárdnyolcszázmillió koronát fizetett ki azonnal a betevőknek. A munkálatok fgy folynak, a hangulat egyelőre nyugodt szint mutat. Csak egy-két nap múlva lehet megállapítani mitjd att, hogy egymilliárdt vagy ennél magasabb összeg-e a bank hiánya és igy majd csak akkor fogják megállapíthatni azt, hogy az igazgatóság ajánlata és elhatá­sofeszor nem tudta visszakapni a kihelyez*t j rozása után, milyen százalékban és hogyan pénzeket, a kamatokat azonban a feleknek to- | fogják kieiégiieni a hitelezőket. • ^w ii' — w •• •" »• ^w •* jii " as^ i" i1 wow •• mw •• ^• A szinügyi bízottság pontatlanság miatt megbírságolta a színigazgatót. Shvoy ezredes levele a katonazenekarról. Szeged, március 27. {Saját tudósítónktól.) A szinügyi bizottság dr. Gaál Endre kultur­tanácsnok elnökletével pemeken délután tar­totta meg március havi ülését. Az ülés megnyitása után Anáor Zsiga bemutatta a szinház müsortervezetét, mely szerint a követ­kező darabok kerülnek a jövő hónapban előadásra a színházban: Április elsején Verdi operája, az Álarcosbál, másodikán a budapesti Renaissance Szinház társulatának vendégjátékával üeorg Kaiser darabja, az Asszonyáldozat, harmadikán Paul Geraldy színmüve, a Szeretni ugyancsak a Renais­sance szal. Negyedikén mutatják be Magyar László operettjét, a Juhász legény, szegény juhasz legény-i, hatodikán a Nagyságos asszonyom, önt már láttam valahol c. vígjátékot. Nyolcadikán A tükör cimü pantominet mutatják be a vendégművészek és Albertini Ferrari hegedűművész vendégszerepel. 11—14 ig Delibes operája, a Lakmé szerepel a műsoron, 15-én dr. Dobay Gyula volt kormány­biztosnak a Aikoláj cimű darabját újítják fel a hősi halált halt színészek hozzátartozói javára. 16—19 ig Nádor Mihály operettjét, a Crisantém-ot mutatja be a szinház, 20—21-ig a Csibi cimü bohózat kerül műsorra, 24—26 ig Lehár operettje, a Frasquita, 27—28 ig Wagner túrája, a Lohengrin. A hónap folyamán vendég­szerepelni fog Darvas Lili a Délibáb- ban és a Frou frouban, május elején pedig a bécsi Hof­oper öt művésze énekel a Carmenben, a Loheng­rinban és a Lakméban. Egy-egy estéért harminc­milliót kapnak a bécsiek. A helyárakat 150 száza­lékkal emeli a direktor erre az alkalomra. A müsortervezetet némi aggodalommal vette tu­domásul a bizottság a bécsi énekesek horribilis tiszteletdíja miatt, de amikor Andor Zsiga bejelen­tette, hogy haszonra nem számit, a bécsiek szere­peltetése csak presztízs-kérdés, megnyugodott a bizottság. Wimmer Fülöp érdeklődésére elmondotta a direktor, hogy a szegedi szezon julius köze­péig tart, az utolsó hónapban azonban háromra, vagy négyre redukálja a heti előadások számát. A jövő évi társulat ügye még nem aktuális. Szeretné megtartani a jelenlegi társulat zömét. A jövő szezon terveiről a legközelebbi ülésen referál a bizottságnak. Gaál Endre kulturtanácsnok felolvasta ezután dr. Shvoy Kálmán vezérkari ezredesnek a bi zottsághoz iniézett levelét, amelyben a katona­zenekar körül támadi bonyodalmakat tisztázza. Kijelenti, hogy az emlékezetes Carmen-előadás alkalmával, amikor Környei vendégszerepelt, hetekkel előbb közölte a direktorral, hogy a ka­tona zenekarnak éjjel más szolgálata van. Csak a direktor kérésére járult hozzá ahhoz, hogy a zenekar a színházban is játszón, ha félnyolc helyett hétkor kezdik meg az előadást. A di­rekció ezt azonban nem publiká;ta a közönség­gel, utolsó nap is félnyolcra hirdette az elő­adás kezdetét, az elkésett röpcédulákból a kö­zönség nagy része nem tudta meg a változást és ezért késtek el sokan. Giál Endre és Wimmer Fülöp javaslatira kimondta a bizottság, hogy Shvoy Kálmán felvilágosítását ludomátul veszi és megköszöni a város kötönség? és a szinház iránt tanúsított jóindulatát, rgybsn kijelenti, hogy egyetlen üléién sem hangzott el olyan kijelentés, hogy a katonazenekar nem tett volna eleget szerző­dési kötelezettségének. Ha történt valami hiba, az a direktor hibája. Gaál Endre ezután két kultuszminiszteri le­iratot ismertet. Az egyik a vidéki színészi ke­rületek uj beosztásának tervezetét közli. A ter­vezet szeiint Szeged kerületéhez csak Vásár­hely tartozik. A bizottság Gyulával való ki­bővítését kéri a minisztertől. A második leirat azt közli, hogy a budai nyári szinkör egyé­ben még nem történt döntés, de a színkört — nyári állomás gyanánt a vidéki színházak közül csak Múkolc kaphatja meg — Szeged semmi­esetre sem. A leiratokat sajnálattal bár, de tudomáiul vette a bizottság. Wimmer Fülöp ezután bejelentette, hogy a színigazgató a bizottság többszöii figyelmez­tetése ellenére sem tartja be a pontotság kö­vetel ményeit. A kém bemutatója huiz perces indokolatlan késéssel és félig elkészített szín­padon kezdődött. Indítványozza, hogy a bizott­ság most már tiz aranykorona pénzbirsággal sújtsa meg a direktort — figyelmeztetésképen. Az indítványt a bizottság egyhangúlag el­fogadta, miután Andor Zsiga kijelentette, hogy ba nem is volt itthon, mégis bűnösnek érzi magát és megnyugszik az ítéletben. ^ Ezzel az ülés véget ért. MMWWMMMWMMMMMMMMMMM Száznál több halottja van a lothnin­giai bányaszerencsétlenségnek. Ssarürűcken­böl jelentik: Ametlenbtchi(Lol^wingia)bánya­szerencsétlenségről a kövttks)5*et irják: A stállitó kosár, amelyben njoc/an ember fog­lalt helyet, 50 méternyi magasságból zuhant le. Hire jár, hogy a szerencsétlenséget nem pusztán kötélszskadás okozts, hanem irodának a szállítóberendezésnek szerkezeti hibája. Pép­lek reggel 10 óráig 45 halottat és 32 rebesül­tet hoztak felszínre. A bányában még való­színűleg 60 halóit maradt. SMAMMMMMMWAMMWWM'' A Szeged jegyirodája kívánatra hax^HÜldt a megrendelt jegyeket.

Next

/
Thumbnails
Contents