Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-03 / 50. szám

6 SZEGED 1918 március 3. * Tévedések játéka. A Shakespeare-ciklus követ­kező estéje szintén vígjáték, mely épp ugy ifjúkori munkája a nagy brittnek, mint a Makrancos hölgy és belső érték szempontjából ennél különbnek tartják a műbírálók. A hatásosabbnál hatásosabb szituációkat tekintve, valamint a Shakespeare darabokban megszo­kott mélység helyett a könnyen felfogható vidám tartal­mat és az élcelődés rendkívüli komikai erejét nézve, ez a darab Shakespeare minden vígjátékai felett a leg­jobbnak mondható. Két ikertestvérpár hasonlóságából fejlődik a cselekmény, mely a személyek folytonos összetévesztése mellett a legbohózatosabb helyzeteket teremti. Shakespeare még ezt a mesét is valószínűvé tudja tenni azzal, hogy nézőjét fokról fokra a leghihe­tetlenebbhez is hozzászoktatja, hogy végül a néző is csak otthon jön rá, miután a kacagásba barkóit illúzió álmát kitörölte szeméből, hogy az egész nem volt egyéb, mint a tévedések komédiája. * A SZEGED jegyirodája nyitva van d. e. 9-1 és d. u. 3-6. Telefon 306. * A király kegvelme. Heyermanns, a .Remény* világhírű szerzője már nincs az élők sorában, müvei azonban biztosítják számára az örök életet. A világ minden színpadát bejárta ez az egyfelvonásos is, mely szombaton kerül szinre. Jellemtanulmánynak nevezi szerzője, mert minden egyes figurája egy-egy vérrel és könnyel itatott megrázó jellem az élet viharzásából. Véres tragédiák árnyéka oson át mindegyik rabtípus lelkén, megrendítő csapások ostorozzák a bűn felé ezeket a szerencsétleneket, akiknek vigasz és meg­nyugvás a börtön és fenyegető rémület az élet, a sza­badság. * Vasárnap délután Zerkovitz mulatságos operettje, a .Postás Katica* kerül szinre, mérsékelt helyárakkal. Sport A magyar-cseh footballmérbőzések. Budapestről jelenlik: A szegedi labdarugók vasárnap Brünnben mérkőzlek. Ellenfelük a jó­képességü Zidenice volt, ame y kemény küzde­lem után 3;0 arányban megverte őket. A Szombathelyi Atlétikai Klub vasárnap mérkőzött Prágában a csehek Sparta csapatá­val. A mérkőzés elejétől végig izgalmas volt. A szombathelyi kapus ügyes munkája még a cseh közönséget is elragadta. A törekvés azon­ban eredménytelen maradt. A Sparta győzött 5:0 arányban. A Szegedi Vivó-Egyesület nyerte meg a Hősök serlegét. A Szegedi Vivó-Egyesület orszá­gos versenyét — mint már vasárnap jelentettük — nagy érdeklődés kisérte már a szombati előmérkő­zések napján, amikor is a döntő küzdelmekbe 9 szegedi vivó jutott be. A második versenynapon az érdeklődés még fokozódott, mert hiszen min­denki tudta azt, hogy minden egyes assóban pá­ratlanul izgalmas küzdelmek folytak az egyes versenyzők között. A verseny olyan magas nívón mozgott, hogy minden egyes versenyben a ver­senyzőknek tudásuk legjavát kellett adniok. A versenyen különböző meglepetések adódlak, a nagy konkurenciában azonban a szegedi vivók meg­védték a serleget, illetőleg visszahódították a deb­receniektől. A tavalyi bajnok, dr. Fischer csak a helyezettek között végzett, arait megmagyaráz az a tény, hogy sérült karral dolgozott. A szegediek közülj különösen a fiatalabb évjárat szerepelt eredményesen, annyira, hogy az elismert régi baj­nok vívókat is kiszorították a döntőből. Az egyéni bajnokságot ezúttal Meixner Walter (Győr) nyerte meg, aki jó kondícióban, szépen dolgozott. A ver­seny sikeréért elsősorban elismerés illeti Koós Kálmán ezredest. A döntő küzdelembe 10 vivó került, közöttük öt szegedi. A részletes eredmény a következő: 1. Meixner (7 győzelem), 2. Gönczy Hódmezővásárhely (6), 3. Idrányi Debrecen (6), 4. Feigl Szeged (5), 5. Markovics Szeged (5), 6. dr. Fischer Szeged (5), 7 |Takács Debrecen (4), 8 Majerszky Debrecen (3), 9. Wittich Szeged (3), 10. Kolozs Szeged (1 győzelem). Igy a szegediek visszahódították a serleget. Meglepetést keltett a tavaly szépen szereplő debreceniek gyönge sze­íeplése a döntőben. Szépen szerepelt a hódmező­vásárhelyi Gönczy, valamint a katonai versenyek hőse, Idrányi is. Este ünnepi vacsora volt a Vivó­Egyesület helyiségében. KEDD ESTE: Aranyvirág. Hegényes nagy operett 3 felvonásban. Irta: Martoss Ferenc Zenéjét szerzette: Huszka |enő. Rendező: Rátkai Sándor. Karnagy: Bethlen László. Személyek: Fotyoviev Danilo herceg — — — Beppo \ — — — Silvio > hajóslegények — — — Carlo » - - ­Aranyvirág j — — Tina | utcai táncosnők — — Lola Corina I Stone Ellen Gauld Harry Egy tapasztalatlan Méridon Lise amerikai milliárdosok ifjú - — — nagyvilági hölgyek Diaz Diand Fogadós— — — — — — — Pincér — — — — — — — John Harry, inas — — — — — Virágh Ferenc Fenyves Sándor Falus István Csonka Antal Kovács Kató Scarry Margit Tolnai Éva Rajz Irén Kendecsi Aranka Delly Ferenc Kristóf Ferenc Tarján Nóra Rózsássy Ibolya Polgár Gyula Ardai Árpád Csordás György Az előadás fél 8 órakor kezdődik. iéJÍ FEHERNEMUEKET megrendelésre készit Pollák Testvérek |Széchenyi-tér 17. m Csekonics-utca 6. hangverseny hnlnnn d< 6 órakor a Tiszában holnap zenekari kísérettel. Meinl Gyula kávébehozatali rt. Szeged, Klauzál-tér 2. sz. alatti fióküzletében szerdán, f. hó 4-én kávé, csütörtökön, f. hó 5-én tea és pénteken, f. hó 6-án maltinkakaó­próbafőzést rendez, melyhez igen tisztelt vevőit ezúton is meghívja. Ismerősöket kész örömmel látunk. Izelitőpróbákat csak fel­nőtteknek adunk reggel 8 órától kezdve. a világhírű berlini „ATA"-gyár Anód és fűtő fiV TO •"I GARANCIA a ÜZEMÓRAi Szöllős Károly elektiótechnik8i vállalata 076 Széchenyí-iér 8. Telefon 14—31 Foltok a szivárványon. (Regény.) (2) Irta: Sz. Szigethy Vilmos. Az öreg most a kezével legyintett és meg­bökte K'enóczyf. — Hallod-e Zoltán, mit beszél ez a csirke? O referá'ni akarl Klenóczy tekintete elmélyedve meredi a ka­vargó füstbe, minlha annak labirintusából akarna alakokat formálni, szórakozott szelíd mosolya olyasmit is jelentett, hogy aligha érti, miről beszélne* itt. — Parancsolsz? — A Feri gyerek azt Irszi, hogy a közgyű­lés első napján rákéi ülhet a sor. Hát nem ne­vetséges ez? Klenóczy egyszerre komoly lett. — Kérlek alásan, nem szeretek a dologról beszélni. Nem ismeritek Bezdánt. — Az alispánról csevegtek ? — vágott közbe Feri. — Most még alispán, felelte az öreg. De nem sokáig. A kis aljegyző egyszerre c odálatos átalaku­lásokon ment keresztül. Amire alig volt képes kevéssel előbb néhány vödör viz, azt most hirtelen megteremtette valami e őérzetféle, hozzá­tdva azt is, amit tudott. Csak annyit kérdeiett suttogva «z öregtíl: — A vicináls? Az inkább a szeme hunyorgásával jelezte, hogy: — Igen. — Kitör? — Ki. Egyszerre józan lett ettől a pár szótól, szinte kilelte a hideg. Vacogott a foga, aztán áttele­pedet' a lüitetlen káiyha melle, hátha fölme­legszik, közben óvatosan elfogta Vucsetics fő­bírót. — Ajánlanék valamit, szökjünk meg innét. A főbiró litka jí kedveben volt, mint mindig, ha fehér asztal mellé került, neheztelő hangon vágott vissza. — Megbjlondultál ? — Csak ne kiabálj. Mondok én neked rög­tön olyasmit, hogy hanyalhomlok vágódsz ki az ajtón. Tudod-e, hogy összeesküvő bandá­ban vagy? — Ugyan már, miket karatyolsz itt össze­vissza 1 — Kérlek, csöndesebben beszélj, teljesen fölösleges, hogy ránk irányítsd a figyelmet. K'enóczy végre le fogja leplezni az alispánt, éppen most tudtam meg, hogy elérkezettnek latja az időt. Vucsetics nagy fekete szeme még tágabbra nyilt. Bámult egy sort, aztán egészen össze­esve azt mondta: — A fenét! A kis aljegyző folytatta : — Semmiképpen sem lesz kellemes, kérlek alásan, ha megtudják, hogy mi is itt voltunk. Tartok tőle, hogy máris hosszabb ideig tartoz­k' dtunk velük együtt, semmint kellett volna. Vég'éie is tiszlviseiötársunkról van szó, ha mindjárt a legnagyobbról, mi kötelesek vagyunk kitartani mellette az u'olsó percig. — Minden etelre 1 — mondta Vucsetics és intett a szemével egy árvaszéki ülnöknek, hogy jöjjön utána a szeparénak használt kis terembí. Va akinek éppen eszébe jutott, hogy át kelt hivri a „Király" ból az o'án papokat, de csakis megyebizottsági tag minőségükben. Mit zárkóz­nak el a társadalomtól, amikor ilyen kellemes barátko/ásban van együtt mindenki I De azon­felül van közöltük egynehány kellemes hangú atyafi, hadd élénkítsék a mulats got, amely ötlettelen sí gében már-már a tükrök törésének halárához jutott. Ez a bevonulás fz'án igen alkalmas volt arra, hogy a megyeiek nagyobb feltűnés nélkül ki­vonuljanak. Józan volt már valarennyi, söt Krisztics Jefta aljegyző ur sirt tehetetlen dü­hében és rimánkodott a fiuknak, engedjék vis za, hadd gyilkolja meg azt a gazember Klenóczyf, amiért az ö jcságos öreg alispánja ellen agyírkodl*. # A Feri gyerek s hogysem tudta lecsillapítani, vé»ül is fülébe súgta ezt, ami ilyen alkalmak­kor mindig használt. — Azt akarnod, hogy egy paraszt miatt nemzetiségi gyilko-ság vádjába keveredjél? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents