Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

1926 március 22. SZEGED 8 67 napja van kitiltva az utcáról a Szeged! A város konfliktusa a vasúttal. Szeged, március 16. {Saját tudósítónktól.) Érdekes jogi etet merült fel mostanában Szeged város és az államvasutak között. Három év előtt ugyanis szeiződés jött létre a két fél között a vágóhídi iparvágányra vonatkozólag, amely szerint a város a Máv. lulajdonjogának elismeréseül (uri jog) évenkint száz koronát fizet. A szerződést a vssut most egyoldalutag módosította s a fél holdnyi területért a raktárbérleti egységárak alapján 200 aranykoronát követel. Erről a szegedi állomásfőnök értesítette a várost, azaz dehogy is értesi'ete, egyszerűen „felhívta", amint a fölöttes hatóság szokta az alantast. A tanács a legnagyobb megdöbbenéssel értesült róla, hogy két évi időre hétmillió papirkoronát keli fizetnie az iparvágányért s ezért megkereste a Máv. igazgatóságát, hogy mérsékelje a terület használati diját. Az emelés azért szokatlan, mert a raktárbérleti egységárakat vette alapul, már pedig a | vágóhidi iparvágány nem foglal el raktári helyet, hanem a vasútvonal mentén levő s jövedelmet nem hajtó területen fekszik. De nem érdemli meg a város ezt az elbánást már azért sem, mert Szeged mind g a legelőzékenyebben viselkedett a vasút igényei' vei szemben s jöhet idő, hogy megint rászorul A fűtőház kibővítésére szükséges területet való sággal potom pénzért, a legméltányosabb fellételekkel adta át Szeged a leszámoló-pilóta építéséhez szükséges pénzt a város vette fel köl csön s azt ugy téríti vissza részletekben a vasút. A szeged—c glédi második vagány céljaira is egyharmad áron adta el a város a vasú nak a stükséges területet. De a drágítás a legjob ban abból tűnik ki, ho?y a város legjobb földjeiért is átlag 4—5 mázsa buza haszonbért kap, ami 2,400.000—3,000.000 körül jár, a vasút ptdig itt egy hasmot nem hozó félhodat akar negyedfélmillióval értékesíteni évenkint. A sajtószabadságon esett sérelmek. Az újságíróknak nem kell semmi rész a Károlyi-vagyonból. Budapest, március 16. A Magyarországi Újságírók Egyesülete vasárnap délután rendkivQli közgyűlést tartott, hogy letárgyalja azt a bizalmatlansági indítványt, amelyet Lázár Miklós terjesztett a közgyűlés elé. Az egyesület elnöksége ellen irányuló indítványt Lázár Miklós nagyobb beszéddel okolta oieg. — A hónapok óta folyó szisztematikus tekintélyrombolás miatt bizalmatlan az elnökséggel szemben, amely teljesen lejáratta a Magyarországi Újságíró Egyesület még megmaradt hitelét, súlyát és tekintélyét. Tehetetlenségük és tehetségtelenségűk az oka annak, hogy az ujságiróhivatás annyira devalválódott, annyi sérelmet szenvedett, hogy ez az egyesQlet nem az újságírók erkölcsi testülete többé. Az elnökség bűnös közönnyel tért ki minden állásfoglalás elől; mindig megretirált, valahányszor a sajtószabadság, vagy újságírás nagy érdekei kiáltást parancsoltak. A kormány egész sor nagy vidéki újság kolportázsjogát beszüntette, csak a Miskolczi Reggeli Hírlapot, a Szegedet, az Orosházi Friss Újságot említem, de be is szüntetett néhány liberális és legitimista újságot. A MUE elnöksége ki sem nyitotta a száját, sőt az ilyen kalamitások nem is érdeklik, pedig a lapvállalatok elleni ilyen jogtalan, pártpolitikát szolgáló rendszabályok az újságírók anyagi existenciáját is veszélyeztetik; ha megszűnik a lap, vagy redukálja az üzemét, az állástalanok száma emelkedik. — A MUE konzekvensen megretirált ama kötelezettsége és kötelessége elöl is, hogy bizonyos bírósági tendenciákkal szemben állást foglaljon. Egyes sérelmes bírósági határozatokkal, ítéletekkel, indokolásokkal, formahibákkal foglalkozni azonban nemcsak jogunk, de kötelességünk! — Az utóbbi időkben szokássá lett, hogy a biróság elé állított újságírót elütötték a bizonyítás jogától, rendkivül súlyos szabadságvesztési, vagy pénzbüntetéssel sújtják anélkül, hogy alkalma lett volna állításait bizonyítani. Hogy ez a helytelen felfogás mily megdöbbentő korképhez vezet, szolgáljon a következő statisztika. Csak a közelmúlt bírósági ítéletek, amelyeket a Schadl és Töreky tanácselnök urak tanácsai hoztak: Az Est 1 év 63 millió Esti Kurir 7 hónap 50 „ Világ 6 „ 40 , Magyarság 4 „ 10 „ Népszava 4 év 29 „ A béke boldog idején 50 év alatt nem esett ennyi év és ennyi száz korona a sajtóvállalatokra, amelyeket alapjaikban ingathat meg ez a tendencia. — Az a hir jár és az alelnök személyes diskurzus közben nem is cáfolta, hogy az újságíró-jóléti intézményeket, Petrichevich báró ur elnöklete alatt, aki olyan karriért csinált, hogy nemcsak miniszter, de az újságírók elnökeinek elnöke lett, a Károlyi Mihály gróf elkobzott birtokainak jövedelméből akarják szanálni. Példátlan perfidia és cinizmus ez az ötlet, amellyel a MUE méltán kivívja, ha valóban beteljesedik ez a vakmerő terv, meggyőződéses ellenfeleinek méltó megvetését. E teremben tapsolták és ünnepelték Károlyit és most a Károlyigyermekek ruháit akarnák lehúzni azok, akik külön vonaton utaztak a híres forradalmi földosztáshoz. Nem politizálok; ez nem is politika, de sze mérem és becsület kérdése. Ha a Kúria Ítélete alapján a törvényhozás a Károlyi hitbizományi igényli, szétosztja, meghatározott célokra fordítja, hagyja ki ebből az újságírókat. Itt vannak a rokkantak, akik az ország szégyenére meztelenül koldulnak a faluk határában, fordítsa a tüdőbetegség és gyermekhalandóság leküzdésére, van ennek a boldogtalan országnak elég nyomora, vérző sebe... ez talán a birtokától megfosztott intencióival is találkozik, de az újságíróknak ebből a vagyonból, ebből a jövedelemből egy fillért sem szabad elfogadni, sem közvetve, sem közvetlenül. Az indítványhoz hozzászólottak Habár Mihály, dr. Kun Andor, Czebe László, Pályi Ede és Mandovszky Richárd. A közgyűlés a bizalmatlansági indítványt 49 szavazattal 47 ellenében elvetette. Kroó Lipót szerint a tisztviselők hűtlen kezelése miatt omlott össze a Kroó-bank. „Még félmilliárd vagyonúnknak kell lenni!" — A Kroó-bank monstre-tárgyalásának első napján a két Kroó-fiut hallgatták ki Szeged, március 16. (Saját tudósítónktól.) Tizennégy hónappal a Kroó bank összeomlása után a szegedi törvényszék elé került annak a szegedi banknak ügye, amely megnyitotta a sort bukásával, a legutolsó évek gazdasági pangása kapcsán előállott inzolvencia-sorozatnák. Kroó Lipót mellett most ott ül a vádlottak padján Kroó György is, aki csak két hónappal ezelőtt került be sz ügyészség fogházába, mivel — mint jelentettük — a bank bukása után kilenc hónapig édesanyjának Petőfi Sándorsugdruti lakásában rejtődzött anélkül, hogy bárki is fölfedezte volna rejtekhelyét, pedig a fiatal cégvezető ellen országos nyomozólevelet bocsátottak ki. Az eskfldtszéki nagy tárgyalóterembe vezelik be reggei kilenc órakor a két vádlottat. Mindketten abban a »ö:é! tubában vannak, amelyben tizennégy hónap előtt még s szegcdi uorxón, vagy színházban fönt föl kicsi alakjuk. Kroó Lipót nyugodUn néz körül, üdvözli az ismerőseit, akik eibelyezkediek a tágas padokban. Láthatólag nyugodt, alig változott, kissé sápadtabb talán. György ideges, kapkodó és nevetgél, mintha nem venné az egészet komolyan. Amikor a Vild-tanécs — Vild Károly elnök, Rdcz Andor ét Molnár István szavazóbirák — megj*!enik a teremben, Horánszkv Miklós ügyészségi alelnök, dr. Eisner Múló és dr. Basch Ferenc védők is elfoglalják helyeiket, A szakértői asztalnál üinek a könyv-, illetve a bankszakértök, Siíber és Pál Sándor. Az elnök először a személyi cdatokst veszi fö). Mindkelten Ntwyorkban sraieitek. Kroó Lipóioí kérdi az elnök: — M' a foglalkozáss ? Kroó Lipót sokáig hallgat. — Bankár volt? — szól az elnök, mire Kroó Lipót halkan moidja: — Igen. A vádiratot olvassák föl. 284 rendbeli sikkasztás bűntettével, illetve vétségével és vétkes bukás vétségével vádolta meg őket az ügyészség. Először Lipó ot hallgatják ki. — Nem érzem magam bűnösnek. 1923 közepén kerfll em föl a tőzsdére. Amikor megnyílt a bankom, mindjárt olysn nagy érdeklődés mutatkozott, hogy én állandóan Pesten tartózkod'am, mig öcsém vezette, mint cégvezető a bankot. A tisztvise'ők az egész vonalon a legnagyobb rosszakarattal végezték dolgukat, felületesen, rendetlenül vezették a könyveket. Bukásunkat nem tudom máskép elképzelni, minthogy itt valahogyan hűtlen kezelés történt — Egyszer hazajöttem Pestről. Este bekentem a oankba, ott egyedül fung tisztviselőt találtam, a-rí öltözködött. Kérdeztem, hol vannak a többiek ? Azt felelte ri: A Háglban t Utánuk menten és ott volt a kocsmában az egész tisztviselőt kar tökrészegen I Most hirtelen elérzékenyül, könnyek között mondj*: — Én nem tudom elképzelni, hogy passzívánk legyen .. . Hüüen kezelés történt... Ártatlan vagyok ... Ártatlan vjgyok... Ezt sokáig ismételgeti, aztán, mikor kissé már megnyugodott, kiteregeti hosszú jegyzeteit, időnkint belenéz és igy rapszodikusan teszi meg valló uását. Először is kijelenti, hogyha öt nem tartóztatják le, egy hét alatt szanálta volna az ügyeket. Azt állítja, hogy még mindig 400-450 millió vagyonuknak kell lenni. Elképzelhetetlen, hogy az a bank, amely még novemberben félmilliárdos nyereséggel rendelkezik, az decemberben már megbukjon. — Hűtlen kezelés történt, ismétli. A tisztviselők tettek tönkre Hanysgul, vagy sohasem szólították fel a feleket, akik tartoztak és nem txeku áliák őket. Kijelenti ezután, bogy ö a kosz'pínzekhe* sohasem nyúlt. Félmilliárd vagyonuk volt, ebből játszott. Amikor kicsi lett a Kírolyi-u'csi helyiség, 19 millióért vettek ki uj hslyiséget, 26 millió volt a berendezés. — Én sohasem pazaroltam — moidja —, mint ahogy a vádirat mondja. 30—40 milliót nem költöttem el, amikor Pesten voltam, az az üzletfelein érdekében volt. Elmondja ezután, hogy a budapesti Szacelláry-céggel á'lottak összeköttetésben, ide helyezték ki a pénzeket, papírokat, de a tisztviselők hanyagságból nem terhelték meg Szacelláryt. A kosztpenzeket különben Szegeden a Belvárosi Banknál is elhelyezték és igy semmi veszély nem fenyegette a felek pénzéit. Ami s kapott és adott kamat között differencia jelentkezett, az volt a nyereség, de a felek betéteti nem használták föl a magas kamatok kifizetésére. Elmondja ezután, bogy egyszer a könyvek nem voltsk bent a bankban, banem a tisztviselők azokat hazavitték. — Hát szabad lett volna ezt megengedni? — szól hozzá Lipót. Itt nem is csudálatos, ha hűtlen kezelés tértént. Ilyen dolgokat öcsémnek nem szabad lett volna megengedni. Én ezeket nem lattaro, mivel Pesten intéztem feleim dolgait. Az egyik tisztviselő például csak akkor volt hajlandó elkészíteni a mérlegei, ha fizetésén felül fölvehet egymillió koronát I Az elnök ezután ett kérdi: Milyen vagyonnal kezdte ön a bankot? Kroó: Tizezsi ezüst koronám volt..majd eihüllga'. Elnök: Önnek mindössze kilencszázhuszonhétezer koronája voltl Kroó: Ez igaz, de húszmillió magánvsgyorom volt! Elnök : Milyen forgalmat bonyolitoítak le egjr ér alatt? Kroó: Körülbelül 11 milliárdét 1 A vádioti ezu'an k'itienti, be^y a kuszlpétiaekre csak a 1 gtitkáLj esetben sdoii papir'sdezeteí. — És mégis főtt közönség ? 'lérdi — « elnök. — Ezer ügyfeiünk voltl — Azt itordja meg **reaj, a. .Ja uelafö, bogyha én Rdt-«m 3n.:ek papi:', ni fcöze volt