Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Egyes siám ára 3000 korona Szerkesztőség: Deák Ferenc­utca 2 (Föreá iskolával szem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­hivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor- sugárut 1. Telefon 16 34. Előfizetési árak: Egy h)napra helyben 40CC0, Buda­p isten és vidéken 45G00 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1COO kor. SzOvegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tix szóig 2000, jeligés 3000 kor SzövegkOzti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100«/e-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 1, VASÁRNAP. 49-ik szám. dóbai-biállitás. Egy kicsit talán túlzás is kiállításnak ne­vezni, hogy a kultúrpalota igazgatósága néhány üvegtárlóba elnyűtt régi könyveket rakott ki, a melyek közt vfn olyan is, amit ezelőtt több mint hetven esztendővel nyomtattak ki a Jókai Mór nevével és régi újságokat, amelyek meg­haltak és csak a szerkesztő neve ét, amely homlokuk diadémja volt. De amint Shakespeare mondja, „nem kicsinylendő semmi áldozat, ha térdeplő síiv nyújtja 8 hódolat." Szeged város közgyűjteményei szerény kincsekkel, de tiszta silvvel hódolnik a magyar zseninek, akinek centenáruma ismét népe felé fordította a világ figyemét abban az elhagyatott kősivatagban, ahová azt végzete lökte és ahol saját tévelygő vezéreinek tehetetlensége hatodik esztendeie fogva tartja. Nincsenek itt kirakva e-eklyc­számbs menő ritkaságok, de ta"n megérte néhány nap fáradságát e kis gyűjtemény osz­szeválogatása és talán megér egy negyedórai álldogálást a meg'ek intése. Hiszen e gyűjte­mény minden darabja kínálkozik v lami tanul­sággal ; nemcsak ax elrogyolt e ső Jókai-kiadá­sok, amelyek száz, meg száz e'porlott ujak mosolyát őrzik s amelyekre ugyanannyi szem párból hullott a könny félszáz esztendő alatt s amelyek a régi Szeged könyvtárainak hagya­tékai. Mindenkiben gondolatat fog ébreszteni Jókt i lapjának az a siáma, amely 1848 már­cius 17-én nyomatott a kétnapos szabadsajtón s amelynek pontokba szedett homlokcikke ezt az ismerős cimet viseli: Mit kiván a magyar nemzet? Érdemes átfutni a Kossuth-kormány hivatalos lap­jának azt a cikkét is, amelyben azt irja a forrada­lom publicistája, hogy .irtózatos erő van a becsü­letességben" s hogy „veszthetünk csatákat, veszt­hetünk vezéreket, de a nemzetet nem", mert „ha mi alászállunk, támadnak helyettünk job­bak ts erősebbek, mint mi valink". S talán még azok a kariikaturák sincsenek tanulság nélkül, amelyekben a magyar firmamentum leg­ragyogóbb csillagát sárral dobálták meg a ma­gyar közéletnek olyan garasos faggyumécsei, akik mig égtek, senki se velte észre, hogy vilá­gos van és mikor kialudtak, senki se vette észre, hogy sötét lett. Talán nincs tanulság nélkül, hogy a politikai demagógia hazaárulót látott még abban a Jókaiban is, akinek a ked­veért német, angol, francia szellemi előkelősé­gek tanultak meg magyarul, amit pedig az egész magyar hivatalos politika és diplomácia kedveért a Burg egyetlen lakája se cselekedett meg. Mind emlékek már ezek, amelyekről fájdalom nélkül lehet beszélni, különösen, ha nem ácso­rog sokáig az ember annál, hegy nvt kívánta magyar nemzet negyvennyolcban s hogy mennyi minden elsorvadt azóta az akkor teljesült kí­vánságokból. Ne gondoljunk a közteherviselésre, a jogegyenlőség-rt, a szabad sajtó-ra, mint élő valóságra, hanem gondoljunk rájuk ugy, mint egy szép álomvilág meseképeire, amely elsűly­lyedt a tör.énelem mély teológiai rétegei közé, a fekete gyémántokat termő Sigillária-erdőkbe, amelyeknek holt tavain nesztelenül siklik Berend Iván titokzatos csónaka. Nem szabad párhuza­mot vonni Maday Gyula költő közt, aki költé­szetével egységespárti mandátumot szerez és JenCy Kálmán kötő közt, aki azzal megy át a nyomorúság izalmavackáról a halhatatlanságba, hogy „és mégis mozog a föld I" Nem szabad összehasonlítani Kuna P. András urat Tstres­nyés urammal azon az alapon, hogy minda­ketten csizmadiák, Bőt még Be hlen Istvánt sem szabad összemérni Kossu h Lajossal, noba Genfben Bethlen István is a demokrácia hőse. És aki A janicsárok végnapjai-\ látja, annak ne jussanak eszébe a magyar janicsárok, akik siettetik a haza végnapjait a maguk pi'áfos bográcsai mellett és se F^lia Negrákat ne keressen senki a mai álarcos világban, se Márffy bandája ne tétessék egy mérlegre a márciusi fijakkal. Csöndes áhítattal kell járni ezek körül a ra­gyogó rom-emlékek körül, amelyek ugy emel kednek ti a vizözönből, mint az elsüllyedt Óceániából az Azórok és a Kanári-szigetek és nem azt keresni bennük, ami fáj, hanem ami a fájást elzsibbasztja, nem azt, ami szétválaszt, hanem ami egyesit. Arra gondoljunk, hogy nem mindnyájunknak Berend Ivánok' gyanánt kell kimentenünk a mult holt vizeiből, amit lehet és mindnyájunknak Tatrangi Dávidoknak kell lennüik, keresvén a fe támadás ichorját. A magyar nagybankok helyiérdekű vasutakat vásároltak meg a jóvátételi bizottságtól. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése) Az a bankszindikátus, amely a Hitelbankból, a Ke­reskedelmi Bankból, a Pesti Hazai Takarék­pénztárból és a Magyar Vasutforgal miből ala kult, megszerezte azoknak a magyar helyiérdekű vasúti részvényeknek ntgy részét, amelyeket most bccsáfott árverésre Párisban a Jóvátételi bizottság. A békeszerződések értelmében tudva­levőleg Németország köteles volt a német tu­lajdonban levő kü földi vasúti részvényeket a jóvátételi bizottságnak kiszolgálta'ni 8 igy ke­rültek a magyar helyiérdekű vasúti részvények a jóvátételi bizottság kezeibe, miután a háború előtt a német bankok és magánbankbázak igen élénk részt vettek a magyar vicinális vasutak építésében. Pontosan 2197 kilométer hosszú vasúti háló­zatról volt szó s igen nagy érdek fűződött , ahhoz, hogy ez a hatalmas hálózat magyar Cirokba jusson. A megalakult magyar szindt­ká'us összeköttetésbe lépett egy belga pénz­csoporttal, amelynek szintén voltak háború előtti érdekeltségei magyar vicinális vasutaknál, hogy közösen szerezzék meg az árverés alá kerülő részvényeket és a vasúti hálózat egységes kezelésére Belgiumban Holding-társaságot ala­pítsanak. Az árverésen ez a magyar-belga csoport, amelyhez német tőkések ís csat­lakoztak, összesen 1592 kilométer hosszú vas­úti hálozatot tudott megszerezni, mig a többi 605 kilométerből az arad—csanádi vasutat • románok és a győr—sopron—ebenfurti vasutat az osztrákok vásárolták meg. Az árverés ered­ményét a jóvátételi bizottság tegnap hirdette ki és a vásárlókkal a szerződést már alá is irta. A felsőházi javaslat. Intézkedik az esetleges kormányzóválasztásról Is. Budapest, február 28. Az egységespárt már február 12-iki értekezletén külön bizottságot vá'asztott, amely a felsőházi javaslatot tár­gyalja és a kormány csak a bizottsági tá-gya­lásoK ulán nyújtja be a nemze gyűlésen a tör­vényjavaslatot. A javaslat sz-rint a felsőháznak lesznek méltóságuk, vagy hivataluk révén való, azután választott, végül kinevezett tagjai. Ér­dekes, hogy tényleges katona is lehet felső­házi tag. Méltóság, vagy hivatal alapján bekerülnek az ország zászlósai, a két koronaőr, a Kúria el­nöke és másodelnöke, a közigazgatási bíróság­nak, továbbá a OFB-rak elnöke és másod­elnöke, a budapesti ité'őtábla elnöke, a kc­ronaügyész, a honvédség főparancsnoka, a Nemzeti Bank elnöke, továbbá a vallásfeleke­zetek egyháinBgyjai ugy, amint azt a régi :ör­vény szabályozta. Választás alapján tagjai lesznek a felsőház­nak 1. az örökös főrenaiházi tagság jogával felruházott hercegi, grtfi és bárói családi k jo­gosult tagjíi által megválasztottak, 2. akiket a törvényhatóságok választan:k, 3. a mezőgazda­ságnak, ipamak, keretkedelemnek, tudomány­nak, művészetnek és közművelődésnek és álta­lában a különböző élethivatásoknak bizonyos szervezetei és intézetei megválasztanak. A vá­lasztás az országgyűlés tartamára lörténik. A választás titkos. Örökös jogon tagok a Habsburg-háznak a 65. évet betöltött Magyarországon lakó, magyar állampolgár tagjai; a főrendiházi tagsággal felruházott főnemesi családok maguk közül választanak félannyi tagot, mint a törvényható­ságok. Ezek közül azok vélasztók, akik egye­nes földadóban legalább évi 3000 aranykoro­nát fizetrek. A törvényhatóságok közgyűléseiken választják meg a felsőházi tagokat. A törvényhatóságok legkevesebb 1, legfeljebb 4 fagot választhatnak aszerint, hogy háBy országgyűlési képvise­lőjük van. Választ még az Országos Mezőgazdasági Kamara 6, a kereskedelmi és ipamarák 6, ügy­védi kamarák 2, közjegyzői kamarák 1, mér­nöki kamarák 2, tudományos akadémia 3, a budapesti egyetem minden kara 1, a közgaz­dasági e. yetem 1, a többi egyetemek egyen­ként 1—1, a József műegyetem 2. a bányászati főiskola 1, állatorvosi főiskola 1, gazdasági akadémiák összesen 1, a képzőművészeti fő­iskola 1, a Zeneakadémia 1, a tőzsde 1 tagot. A kormányzó élethosszig, vagy a hiányzó ta­gok pótlására nevezhet ki tagokat. Élethosszig­lan legfeljebb 40 tagot nevezhet ki, de figye­lemmel kell lennie arra, hogy a felst házban nem képviselt élethivatások és vallásfelekezetek legalább egy taggal képviselve legyenek. A felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendi házé volt. A tagok díjazást nem kapnak, csak a vidékiek k öl ségeit téritik meg. Ugyanazt az esküt teszik le, amelyet a választójogi javaslat a képviselőkkel akar lé'esiteni. A javaslat érinti a kormányzó jogkörét is. Kimondja, hogy a felsőbáiat a kormányzó majd csak akkor hivha ja össze, ha már az uj törvényhatóságok megalakultak. A továbbiak­ban a következőket mondja: Ameddig az állemfői tennivatékat a törvény értelmében a kormányzó látja el. az országgyű­lés a nemzetgyűlés jogállását tölti be és a kormányzó jogköre az országgyűléssel szembea ugyanaz marad, mint amely őt az 1920. évi I. és XVII. t.-c. értelmében a nerozetgyü'éssel szemben megilleti. Ha a kormányzói tiszt az államfői hatalom gyakorlásának végleges ren­dezése előtt üresedik meg, a kormányzót a magyar állampolgárok közül az országgyűlés két háza titkos szavazással együttes ülésben választja meg. Az evégre szükséges intézkedé­seket haladéktalanul meg kell tenni. Amig az uj kormányzó az esküt le nem tette, a halasztha­tatlan államfői tennivalókat az 1920.1. t.-c. 13. szakaszának kcrlátai között a minisztertanács látja el. Végül a javaslat arról intézkedik, ha a kép­viszlőház elha arozta a kormányzó felelősségre <onáfát, akkor a bíráskodást a felsőházból az 1848. III. t.-c. 34. §-a szerint szervezett bíró­ság gyakorolja.

Next

/
Thumbnails
Contents