Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-14 / 36. szám

1 SZEQBD 1925 február 14. runk udvari bolondok lenni. A régi udvaroknál nem voltak klotürök. V. Károly udvari bolondja szabadon megkérdezhette, hogy mit fogaz te akkor akarni, ha mindannyian semmit sem akarunk. N:m vagyunk hajlandók bolondozni, haiem összetartásunkkal a lálszatalkotmányosság ellen szegülünk. Aki sorainkat elhagyja, az áruló, árulója a demokráciának és árulója a liberalizmusnak. Pikler Emil a szocialisták üdvözletét tolmácsolta. Szerinte polgári egység nincs, két egység van : a reakcióé és a haladásé A RupertSchadt kérdést szóvátéve, megállapítja, hogy biréi székből ért sérelemre semmifé e mentelmi bizottság elégté elt nem adhat. A munkások teljesen azonosítják magukat Ruperttel. Rupert ezulán megköszöni az ünneplést. Megállapít]*, hogy a mentelmi bizottság döntése támadás a nemzet életérdeke ellen. Elfelejtették, hogy mi egy időben a csendőrség, az ügyészség és biróság, sőt a papság szerepét is betöltö tük. A törvény megtartása legelső kötelessége annak, aki törvényes munkálkodásáért fizetést élvez, tehát akt fizetett szolgája a törvénykezésnek. Törvénytisztelő ember vagyok — mondotta Rupert. — A törvénytiszteletet tanítómesteremtől tanultam. Tanítómestereim pedig Vázsonyi és Nagy Vince voltak. E sután még dr. Kadosa Marcali az ügyvédi kar nevében üdvözölte Rupsrtet, majd a va{ csora többek föltzólalása ulán a késő éjjeli > órákbün lelkes hangulatban véget ért. Románia megtorló lépésekkel fenyegeti a németeket. Berlin, február 13. A Deutsche Allgemeine Zeitung vezércikke foglalkozik azokkal a jóvátételi követelésekkel, amelyeket Románia Németországgal szemben támaszt. A román pénzügyminiszter — Írja a lap — csodálkozásának adott kifejezést a sajtó képviselői előtt, hogy legutóbbi jegyzékében a német kormány vitatta a Németországgal szemben támasztott román követelések jogosságát. Bratianu román pénzügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy Németország megtorló rendszabályoknak teszi kl magát Románia részéről. A román követeléseknél részben a versaillesi szerződés 238. cikkén alapuló visszatérítési igényekről van szó. Az erre vonatkozó tárgyalásokat német részről a lehetőségig siettetik. Szó van továbbá ama szolgáltatások visszatérítésére vonatkozó igényekről, amelyeket Németország a bukaresti szerződés alapján kapott Romániától. Erre vonatkozóan a német, az osztrák és a magyar kormány valószínűleg a legközelebbi időkben tárgyalásokba fog bocsátkozni a román kormánnyal. A román kormány eddig még nem részletezte a maga követeléseit. Azoknak a bankjegyeknek ügyében, amelyeket a központi hatalmak a háború folyamán Romániában kibocsátottak, a versaillesi szerződés nem hárit Németországra semmiféle különös kötelezettséget.iEppen ezért német részről sohasem ismerték el az erre vonatkozó román igényt. Ennek ellenére a német kormány több izben tárgyalást kísérelt meg a román kormánnyal abban az irányban, hogy más téren nyújtandó bizonyos engedmények ellenében esetleg visszaadja Romániának a román bankjegyek papirfedezetét, amelyet Berlinben a birodalmi bankban őriznek. A tárgyalások azonban semmi eredményre sem vezettek, mert a román kormány olyan magas követeléseket támasztott, hogy megegyezésre nem Is lehetett kilátás. Románia a bankjegyek aranyértékének megtérítését követelte. A román kormány háborús károk cimén összesen 31 milliárd lelt követel. Ez az összeg magasabb, mint Románia háboruelőtti egész nemzeti vagyona, amelyet egy román nemzetgazdász 26 milliárd arany leire becsült. A kilátásba helyezett megtorló rendszabályoktól Németországnak nem kell túlságosan tartani, mert ezek Romániának legalább is ugyanannyi kárt okoznának, mint Németországnak. A lap egyébként megbízható helyről ugy értesül, hogy a német kormány közölte Romániával, hogy a kérdést a jóvátételi bizottság elé szándékozik terjeszteni. Klebelsberg kultuszminiszter két sajtópöre közül az egyik elítéléssel, a másik felmentéssel végződött. Budapest, február 13. A büntetötörvényszék TÖrekytanácsa pénteken két sajtópört tárgyalt, amelyekben Klebelsb'rg Kunó gróf kultuszminiszter volt a panaszos. Az egyik pör vádlottja Komáromi János hirlap ró volt, aki a Magyarság tavaly október 11 -én megjelent számában Üvegember cim alatt c kket irt s Klebelsberg minisztert igy aposztrofálta: „Klebe'sberg gróf üvegember, akin bárki keresz Ul lithat. Olyan figura, mint az a bolond ember vo'f, aki egyre hajtogat la, hogy ő üvegből van és ál lehet látni a hasán. Nem mert felállani, mert attól félt, hogy eltörik a lába.' A másik sajtópört a kultuszminiszter Dletz Emil hírlapíró ellen indította, aki A Nép mult év augusztus 8 iki számában Klebelsberg Kun5 gróf nevét állandóan ,Strebersberg" Kujonnak irta. Dietz kihallgatása alkalmával beismerte, hogy bűnös, de nem akarta a minisztert becsületében megsérteni. A pörbeszédek ulán a biróság bűnösnek mondotta kl Dietz Emilt és ezért az enyhítő MMWWMMMMIMfl^^ Általánosságban elfogadták a földmivelésűgyi költségvetést szakaszok alkalmazásával 300.000 korona főés 200.000 korona mellékbüntetésre Ítélte. Az ügyész súlyosbításért, a védő a bűnösség kimondása miatt fölebbeztek. Ezulán Komáromi ügyének tárgyalásira került a sor, aki kijelentelte, hogy nem akarta sérteni a minisztert és ugy irta meg a dolgo', mint egy m?gtörtént tréfás anekdotát. A vádlott kihallgatása után Morócza ügyész felhívta a biróság figyelmét azokra a sorozatos támadásokra, amelyeket a Magyarság a kul uszminisz'er ellen folytat. Súlyosan sértőnek találja a cikk célzatát és a hírlapíró píldás megbüntetését kérle. A védőbeszéd elhangzása után a biróság fölmentette Komáromi Jánost az ellene emelt vád alól, azzal az indokolással, hogy a biróság nem talált a C'kkben becsületsértés1, csak bizonyos bántó gúnyolódást. Az indokolás szerint az inkriminát c kk nem megy tul azon a hitáron, amellyel egy közéleti férfi működését kisérni leh it. Az ügyész fölebbezett az itélet és indokolás ellen. Budapest, február 13. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A költségvetés részletes vitájában a földmivelésűgyi tárca budgetjéhez Relschl Richárd szólt hozzá. A vadászati jog semmibevevéséről szól és határozati javaslatban kér olyan törvényjavaslatot, amely a vadászati jognak a revízióját célozná. A kormánnyal szemben bizalommal viseltetik s ezért a költségvetést elfogadja. Meskó Zoltán: A földreformtörvény hibáit sorolja fel s arra hivatkozik, hogy ez csak a demagógiának jelent hasznot. A föld kiosztása sem történik a kellő módon. Erős rostálást végeznek és nem intézik a kijelölést megértéssel és szeretettel s ez a nemzetközi szocialisták közé kergetik a kimaradottakat. A földbérlök helyzetéről szól ezután. Oly nagy bért kívánnak holdanként, hogy a gazdálkodó nem birja el. A földreform érdekében nem fejt ki elég erőt a kormánypárt. 0 már 1917-ben követelte az egészséges, helyes birtokpolitikát. A költségvetést nem fogadja el, a földmivelésűgyi miniszter működése elé azonban, ha nem is bizalommal, de nagy várakozással tekint. Pintér László: Sokban igazat ad Meskó Zoltánnak, bár a végkonkluziót nem tartja helyesnek. A határszéli kisgazdák számára nagy sérelem az állatkivitel körül támasztott sok akadály. A költségvetést elfogadja. Beck Lajos: Helytelenül, hogy a mezőgazdaságot annyira megterhelték s a legsúlyosabb akadályt sem gördítették el útjából, nem rendezték még a hitel kérdését. A gazdák elveszítették az erejüket, amikor pénzüket felélték s nem tudják megszerezni a szükséges forgótőkét. Ma pedig nem kapnak, kénytelenek uzsorakamatot fizetni. De hiába nyujtunk alacsony kamat mellett hitelt, ha nem teremtünk nyugodt állapotokat a birtokcsere terén is, mert csak igy lehet elősegíteni a többtermelést. A földbirtokreformmal kapcsolatban kritizálja a kormány birtokpolitikáját és rámutat arra, hogy leginkább a 2—300 holdas középbirtokokat vették igénybe azon a cimen, hogy háborús szerzemények. A nagy, tőbbezer holdas birtokokat szabadon hagyták. Kérdi a földmivelésűgyi minisztertől, hogy mi lesz a váltságtelkekkel és mennyi járadéktelket alakítottak ezekből. Áttér ezután a Nemzeti Bank hitelpolitikájára és a mezőgazdaság szempontjából vizsgálva, kritizálja a mai hitelnyújtási módozatokat. A költségvetést nem fogadja el. Kálmán István megnyugvással teszi magáévá a földmivelésűgyi miniszter tegnapi expozéjét. A költségvetést elfogadja. Rákóczy Ferenc a következő felszólaló. Megokolja, hogy miért lépett ki a passzivitásból. Csak addig azonosította magát az ellenzéki állásponttal, amig a kitiltás határideje le nem telt, ezután azonban kötelességének tartotta, hogy visszatérjen a parlamentbe. Reméli, hogy a passzivitással az ellenzék el fogja érni a titkos választójogot. Majd hosszasan fejtegeti a Duna-Tisza-közi öntözőcsatorna problémáját és annak mielőbbi létesítését sürgeti. A költségvetést nem fogadja el. Héjj Imre a következő felszólaló. Egyetlen tárgygyal kiván foglalkozni, a szőlőbirtokosok szomorú helyzetével. Kéri támogatásukat. A kormány iránt bizalommal viseltetik és a költségvetést elfogadja. Utána Farkas Tibor szólal fel. A mezőgazdaság problémájának megoldását külföldi hiteltől várja. A költségvetést elfogadja. Bozsik Pál a következő szónok. Arra kéri a minisztert, hasson oda, hogy a belügyi tárcánál túltengő adminisztrációs és rendészeti költségeket produktív tárcák jobb dotálására fordítsák. A költségvetést elfogadja. Kiss Menyhért a földreform végrehajtását sürgeti beszédében. Nem fogadja el a költségvetést. Gubicza Ferenc a lótenyésztés kérdésével foglalkozik. A költségvetést elfogadja. Förster Elek rövid felszólalásában fenntartja azt az állítását, hogy az állami mezőgazdasági üzemekben elért eredmények nem kielégítők. A költségvetést elfogadja. Az elnök a vitát bezárja, a nemzetgyűlés általánosságban elfogadja a földmüvelésügyi tárca költségvetését. A nemzetgyűlés legközelebbi ülése kedden lesz. •MMMMAMMWMAMArtAAArtMMArtftAAMAAftJl A csongrádi választás epilógusa. Volt-e pártkasszája Schandl államtitkárnak ? Budapest, február 13. A legutóbbi nemzetgyűlési képviselőválasztások idején Csongrádon Polónyi Dezső és Schandl Károly ellenielöltek voltak. A választási harc során Polónyi Djzső a Pesti Hírlapban támadó cikket irt Schandl Károly ellen, amslyben többek között azt is firtatta, hogy ki fedezi Sebandi államtitkár választási költségeit, akinek a fizetéséből még a plakátköllségek s:m kerülnek ki. A cikk miatt sajtópör indult meg, amelyet már egyizben tárgyalt a büntetötörvényszék Tóreky-tanácsa és akkor Polónyi Dezső indítványára az inkriminált tényállítások valóságának bizonyítását rendelték el. A mai tárgyaláson a biróság először Schandl Károlyt hallgatta ki. Már a választások előtt kijelentette, hogy semmiféle pinzáldozatot nem hoz megválasztása érdekében. Nem is fizetett egy fillér illegitim választási költséget, de nem fizetett helyette, vagy megbízásából senki más se. Ezután Schandl Károly az állítólagos pártkasszáról beszélt és arról, hogy n agyat idi Szab5 is kijelentette, hogy pártkassza nincs. A biróság e:után a két Csongrádról beidézett választót, egy férfit és egy nöt hallgatta k', akik elmondották, hígy a csongrádi választás minden különösebb fennakadás és szabálytalanság nélkül zajlott le. Polónyi Dezső vádlott megtette észrevételeit a bizonyítás felett. Bizonyítani tudja, hogy Igenis volt pártkassza és nagyatádi Szabó ts tudott arról, hogy pártcélokra pénzt gyűjtöttek. Bizonyítani akarja azt is, hogy Schandl Károlyt a pártkassza pénzéből választották meg. TÖreky elnök: Nem engedem meg, bogy politikai eseményeket itt elejé öl végig fiisorakoztasson. Pélönyt Dezső: Mivel ugy látom, hogy gátolva vagyok védekezésemben, lemondok a védekezésről. A biróság ezzel befejezettnek jelentette ki • bizonyítási eljárást. Ezután Morócza Dánéi főügyészhelyettei tartotta meg vádbeszédét. D:. Király Aladár védő hosszas megokolái u'án kérte védence felmentését. Polónyi Dezső az utolsó szó jogán megtámadta a királyi ügyészséget, hogy nem az erkölcs védelmében foglalt álást. Az elnök ezért rendreutasította. Polónyi aszal fejezte be szavait, hogy hiába üldöiik, mindig megmarad a tisztesség és ss erkölcs oldalin. Hjsszas tanácskozás után a biróság kihirdette Ítéletét, amelyben rágalmazás vétsége miatt kit hónapi fogházra is 10 millió korona pintbüntetisre ttilte.