Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-12 / 34. szám

1925 február 11. SZEQBD 305 A Szeged kiadóhivatala péntektől\ 15-ától kezdve Széchenyi-tér 3. sz. alatt (May-bankház mellett) lesz. A Pénzintézeti Központtói minden tisztviselő kaphat kölcsönt. Leszállítják a kölcsönök kamatát? (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) Még 1918 bsn határozta el a pánzügyi kormány, hogy a köztisztviselőket egy nagyobb arányú kölcsönakcióval segii meg. A kölcsönakciö azonban csak az elmúlt esztendőben indult meg szélesebb alapokon s csak azóta jut valamennyi köztisztviselő számára a kölcsönből. Legutóbb a pénzügyminiszter a kö csönakcióba bekapcsolta a vármegyei tisztviselőket, a katonatiszteket és a csendőrséget Is, ugy hogy most már valamennyi köztisztviselő részesülhet a kölcsönben. Az akció ujabb kiépitéie szükségessé (elte a Pénzintézeti Központ illetékes osztályának — amely a kölcsönakciő lebonyolításával foglalkozik — kibővítését is. Néhány hétfel ezelőtt ez is megtörtént, ugy hogy most már közel 100 tisztviselő dolgozik a kölcsönosz'ályon. Sikerült az összes restanciákat feldolgozni és ma már minden tisztviselő, akt kölcsönért folyamodik, két héten belül meg Is kapja a kölcsönt, amely tudvalevően a nős közalkalmazottak számára két havi, a nőtlenek pedig egy havi Jizetését teszi. Az előbbiek 3 év clatt, az utóbbiak két év alatt törlesztik a kölcsönt. Eddig 17 százalékos kamatbázison folyósították a kölcsönöket. Két évvel ezelőtt azonban még 27 százalék volt a kimat. Most azonban — információnk szerint •— tárgyalások folynak a pénzügyminisztériumban a 17 százalékos kamatbázis ujabb mérséklése dolgában. A tárgyalások során még végleges megállapodás nem történt, ugy hogy egyelőre még nem határozták el, hogy milyen mértékben mérsékelik a kamatot, de rövidesen megtörténik már a döntés. Eddig összesen 85 milliárd koronát kaptak a köztisztviselőd 45 ezer közalkalmazott köüölt oszlik meg ez az összeg, amely aionban csak az elmúlt fél esztendőben növekedett oly rohamosan 1924 junius 30-áig ugyanis mindössze 19 milliárdra rúgott a kiutalt kölcsönök összeg?. Ju^iustól januárig már 70 milliárd volt. Januártól a msi napig 85 m lliárd koronára emelkedett. A kölcsönt kérők nagy szémábói következtetve azonban előreláthatóan rövid időn belül a kölcsön összege eléri a 100 milliárd koronát. A szegedi újságírók memorandummal fordulnak az igazságügyminiszterhez az ügyészség elnökének a napilapokat megbénitó intézkedése miatt. Husz eljárás bét hét alatt az összes szegedi napilapok ellen. Szeged, február 11. (Saját tudósttónktól.) A sajtóról, a sajtó szabadságáról és általában a tajló hivatásáról nagyon eltérőek ujabban a vélemények, de az általános felfogás egyben mégis egyező, még pedig abban, bogy az újság a nap eseményeinek krónikása és a jó újság, a*, amely lehetőlég szerint a nap minden jelentékenyebb eseményéről pontosun beszámoljon. Hogy a sajtó betölthesse ezt a szerepét, bizonyos szabidsággal kell rendelkeznie és ezt a szabadságot biztosítja a sajtótörvény, amely korlátokat is állit fel, még pedig elég szigorú korlátokst, a korlátok között azonban biztosi!ja a sajtó szabad működését. A sajtótörvény meghatározásai elég precízek, de nem precízek annyira, bogy a korlátokat szűkebb körre ne lehelne magyarázni. Bizonyltja ezt többek közölt az i viszás helyzet, amelybe a szegedi sajtó került. A szegedi napilapok számára ma a sajtótörvény nem nyújt akkora szabidságot, mint a főváros, vagy más — a szegedi ügyészség hatáskörén kivül esö — városok ssjtója számára. A helyzet az, hogy a szegedi lapok „a tiltott közlés* vétségéi követik el, ha beszámolnak olyan napi eseményekről, amelyekről a fővárosi lapok per longum et Intum szabadon számolhatnak be. A szegedi ügyészség az elmúlt két hét alatt több mint husz esetben índilott elj írást tiltoit közlés cimen a szegedi lapok ellen. A szegedi sajtó igy olyan helyzetbe került, hogy nem (öltheti be többé hivatását, nem számolhat be a nap eseményeiről, mert a szegedi ügjéizség elnöke vétséget lát abban, ha a lapok nyomozás alatt álló bűnügyekről tájékoztatják olva óikat. A Szegedi Újságírók Egyesülete Sz. Szlgethy Vilmos elnökletével szerdán délután a Kassszálló sakk-termében rendkívüli közgyűlést tartott. A rendkívüli közgyűlés, amelyen a szegedi újságírók úgyszólván teljes számban megjelentek, kizárólag ezzel az üggyel foglalkozott, amely súlyos sérelme a szegedi sajtónak. Az elnök az ülés megnyitása után röviden ismrrlette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a rendkívüli közgyűlés összehívását. Elmondotta, hogy az ügyészség a szegedi lapok ellen tiltott közlés cimén számos eljárást indítót', pedig a szegedi sajtó évtizedes gyakorlatához híven most sem tett mást, mint azt, hogy kötelességét teljesítette. Ezután dr. Lúgost Döme, az egyesület ügyésze israeriette a szegedi ügyészség vezetőjével folytatott tárgyalásai eredményét. Elmondotta, hogy a tárgyaié? eredményeként az ügyészség elnöke valamennyit engedett merev álláspontjából, amennyiben bizonyos fokig akceptálta a sajtó álláspontját és kijelentette, hogy intézkedése nem a szegedi sajtó, hanem egy szentesi lap ellen irányul, amely szenzációhajhászásból valótlanságokat tartalmazó cikksorozatot közölt. Az egyesület ügyésze ezután ismerteti azokat a törvényeket, amelyek a tiltott közlésre vonatkoznak. A büntetőtörvénykönyvnek erre vonatkozó rendelkezése nincs, a bűnvédi perrendtartás felsorolja azonban azokat az esetekei, amelyekről a sajtó nem emlékezhet meg. Kimondja, hogy tiltott közlés vétségét követi el az a lap, amely zárt tárgyatásról közöl tudósítást, vagy olyan ügy tárgyalásáról, amely a törvény értelmében nem kolportálhatő. A tiltott közlés bünte'ése három hónapig terjedhető fogház és 1000 korona pénzbüntetés. A szegedi ügyészség azonban a szegedi lapok ellen ennek a törvénynek az alapján nem indíthatott eljárást. — A polgári perrendtartás élei beléptetési törvényének — mondta az egyesület ügyésze — van egy elbujtatott szakasza, a 96. szakasz, amelyet azcnbin nem igen szoktak iigyelemre méltatni, mert szokatlan, hogy a polgári perrendtartásban büntető szakasz legyen. A 96. szakasz kimondja, hogy vétséget követ el és károm hónapig terjedhető fogházzal és 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető az, aki sajtö utján, hatósági engedély nélkül részben, vagy egészben tudósítást közöl a fegyelmi is polgári bíróságoknak a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalásairól, aki bűnvádi, vagy fegyelmi ügyben beadványt, vagy hatósági iratot riszben, vagy egiszben közzi tesz. A szegedi ügyészség elnöke ennsk alapján indított eljárási a szegedi lapok ellet;. A szegedi ügyészség vezetője ugyanis ugy magyarázza ezt a törvényszakaszt, hogy vétséget követ az is, aki a hatósághoz intézeti beadványok, vagy a nyomot ati iratok tattalmát, vagy azok tartalmával megegyezi tudósitdst közöl (mert hiszen a kettő nem különböztethető meg egymástói). A törvény ilyen éiteLnű magyarázata ellenkezik Magyari különösen egyéb okok közrejátszása melleit, ebben a társadalomban buknia kell, aki álmokat sző és ábrándokat hajszol? Köztudomásu, hogy Ibsen, akinek egész élete alkonyáig tömérdek mondanivalója volt, gyakran kutat és kérdez egy-egy drámában több irányban is. Nem lehetetlen tehát, hogy ebben a drámai költeményben megrajzolta a mai átlagember szánalmas sorsa mellett azt a szánandó sorsot is, amely azoknak jut osztályrészükül, akik a borsón is szépet álmodnak. Ibsen annyira öntuda'os, hogy ezzel a tulajdonságával olykor szinte elidegenitőleg hat. Ez az Ibsen irta oda könyve legelejére, hogy „a cselekvény ennek a századnak az elején kezdődik és napjaink felé végződik". A Peer Gynt, mint már említettük, 1867-ben jelent meg. A cselekmény élettartama tehát egy rövid emberöltő és egy emberi élet meddőségében tárja elénk a poigár etikájának hazugságait, szánalmas vergődését a jó és rossz között, szárnyaszegettségét, élete tartalmatlanságát és hiábavalóságát. Ibsen e drámai költeménye tehát nem fog át olyan nagy területeket, mint a Faust, vagy az Ember tragédiája. De mélyebben és drámaiabban hatol le a lélek rejtélyébe, mint ezek és talán jobban is érdekel, mert csak a mai ember életével foglalkozván, észrevétlenül is bele kell mélyednünk és próbálkozunk közel, de nagyon közel férkőzni hozzá. Az már aztán Ibsennek is hibája, hogy ez nem mindig sikerül, amint nemcsak a magyarázók tehertétele, hogy ugy az egész mü, mii ? egyes résnek köiiői és drámai értelmé.t illetőleg tömérdek interpretálással találkozhatni. Egye- 1 nesen naiviKs azonban olyanokról még beszélni is, hogy például a drámai költemény általános emberi jellegiből bármit is levonna, hogy az első . három felvonás Norvégiában játszik. Ügyanilyen 5 cimen meg lehetne tépázni a „Faust" örökéletű babérait, mert a tanítványt Wagnernek és nem Lord Asquithnek hivják és mert a nő Gretchen és nem Margit, vagy éppen Marcsa névre hallgat. Bizonyára érdekelni fogja a közönséget Weininger Ottónak, ennek az eredeti és kétségtelenül nagy szellemi kapacitásnak a véleménye. Ó azt mondja, hogy a Peer Gynt magva az a jelentőség, amellyel a szeretett nő bir a férfira nézve. Az exaltált, de nagytudásu és hatalmas intelligenciájú Weininger mondja ezt, akiről köztudomásu, hogy nem volt elfogult a — nők javára. Aase, az anya és Solvejg, az eszménykép ugyanis nem strindbergi értelemben hatnak Peer Gynt életére. Az anyát drámában nem mintázták még meg olyan plasztikusan, mint ebben a darabjában Ibsen. Nem mérhető hozzá Coriolanus Volumniája sem. Solvejg a darab elején légies baba, a végén tiszta matróna. Néhány jelenete van csak, de e néhány jelenetből a figyelmes olvasó, vagy néző csekélyke fantáziával megkonstruálhatja az egész szép életet. Peer Gynt háromszor kerül olyan helyzetbe, amikor menthetetlennek hisszük. .Egyszer az anyja menti meg és kétszer Solvejg. És mikor az utolsó, megrendítően szép jelenetben Peer Gynt, még mindig kutatván hivatásának és egyéniségének nagy rejtélyét, kétségbeesetten kérdi: Hol voltam egész igaz lényemben Homlokomon az Ur bélyegével? Solvejg igy felel: Hitem, reményem, szeretetemben. Peer Gynt arca most földerül s azt mondja: „Anyám, feleségem, ártatlan nő tel" Ez nem a szkept.kus, ez az ideálokért hevülő Ibsen. Az az Ibsen, aki megrajzolta a Trónkövetelők Margitját, aki Alvingné asszony alakját adta a világirodalomnak, akinek Nórája, amikor kishitű és prózai férje azt állítja, hogy senki sem áldozza fel becsületét azért, akit szeret, azzal vág vissza, hogy ezt megtette már százezer asszony s akinek Vadkacsájában a szegény Hedvignek inkább drága és ártatlan lelke, mint törékeny teste él. Brandesnek igaza van. Ibsen müveinek egész során végigvonul a nőben való mindig növekvő hit és a nő egyre határozottabb istenitése. De egyről megfeledkezik. Arról, hogy ezt az érzést a költőben talán minden másnál jobban fűtötte a nő nemi és gazdasági elnyomása, hogy Ibsent a benne élő, soha meg nem haladott tisztult felfogás természetszerűleg a gyönge és elnyomott mellé állította. Részben ilyen okai is vannak az ibseni nőistenitésnek. A Peer Gyntben azonban csak a költő szól hozzánk, kitárt és igaz emberi hangon. Akár az egyszerű Aase drága szavait, akár Solvejg szárnyaló dalát halljuk, lehetetlen az anyánkra nem gondolni, aki már nincs s akit titokban mindig siratunk, lehetetlen föl nem eszmélni arra, hogy a nő, ha nem polgári kötelékek, hanem összes asszonyi érzéseinek parancsára tud megállni mellettünk, akadályok, nehézségek, bajok és küzdelmek ellenére lelkiieg és testileg tisztán, mindig megmarad az egyetlen érintetlen ideálnak, akinek áldott ke^e támogat, mint egykor az anyáé, szerelme pedig megment bajoktól, megtisztít hibáktól C-s nitet ád. Mikor Peer Gyntről beszél, ilyen értelemben van Weiningernek igaza. A drámai költeménynek ez a beállítása a legtisztább. Ibsen koszorút fon az anya és a szerelmes nő homloka köré. Kézai Simon.