Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-26 / 46. szám

2 SZ BOB D 1925 február 26. a nyers bevétel összegét, ha ez 500 aranykoronát meghaladja, elszámolás csatolása mellett az illetékes állampénztárnak, vagy községi elöljáróságnak köteles bejelenteni. Egyidejűleg az országos testnevelési alap javára be kell fizetni a nyers bevétel két százalékát, ha a bevétel 500 aranykoronánál több, de ezer aranykoronánál kevesebb, öt százalékát, ha a bevétel legalább 1000 aranykorona, de 5000 aranykoronánál kevesebb, nyolc százalékát, ha a bevétel 5000 aranykoronánál több, de 10.000 aranykoronánál kevesebb, 12 százalékát, ha a bevétel legalább 10.000 aranykorona, de 20.000 koronánál kevesebb, 16 százalékát, ha a bevétel legalább 20.000 aranykorona, de 40.000 aranykoronánál kevesebb és végül 20 százalékát, ha a bevétel legalább 40.000 aranykorona. A befizetett összegek a nemzeti Stadion, valamint az olimpiai küldetések céljaira szolgálnak. A sporttelepet bérbeadó egyén, vagy társaság a járulékok befizetésére a bérösszeg erejéig köteles. A járulékokat közadók módjára kell behajtani, a vallásés közoktatásügyi miniszter rendeletileg intézkedik arról, hogv valamennyi sportszövetség főfelügyeleti jogát az OTT utján miként gyakorolja. Megkezdték a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Budapest, február 25. A nemzetgyűlés mai ülé- - miniszter szólalt fel s reflektál Strausz István felsét 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök, szólalására. Kijelenti, hogy a kultuszminisztérium Az ülés megnyitása után Bud János pénzügy- létszámát 312 fővel apasztotta, ami 34.6 százalék miniszter beterjeszti a pestvármegyei Dunavölgyi nak felel meg. Lecsapoló és Öntöző Társulat vízmüveinek kiépi- j Petrovácz Gyula az alsó papság illetményeiről tés^röl szóló törvényjavaslatot. > és a vallási alapítványokról szól. Áttérve a kultusztárca költségvetésének részletes Majd Strausz István a numerus clausus ügyétárgyalására, a központi igazgatásról szóló első j ben kiván határozott felvilágosítást a kultuszrovatnál Strausz István szólal fel. A központi igazgatásnál a további létszámcsökkentést sürgeti. Utána Csik József a tanítók és tanárok sérelmeit akarja szóvá teuni, az elnök azonban figyelmezteti, hogy ezt csak a megfelelő rovat tárgyalása alkalmával teheti szóvá. A következőnek gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisztertől. A kultuszminiszter válaszában kijelenti, hogy a legutóbbi ülésen a numerus clausus ügyében határozottan és világosan nyilatkozott. Petrovácz Gyula felszólalására pedig azt válaszolja, hogy keresni fogja majd a módját annak, hogy az alsóbb papság helyzetén segítsen. Kifogások az egyetemi tételeknél. Az egyetemekről szóló részeknél Strausz kifogásolja, hogy a kultuszminiszter a budapesti egyetemeken egy nagyobbarányu leépítést kíván végrehajtani. Kifogásolja továbbá, hogy a jogi fakultáson a pénzügyi jogot a közigazgatási joggal, a pénzügytant pedig a nemzetgazdaságtannal kapcsolták össze, holott mindkét tantárgy olyan nagy anyagot ölel fel, hogy külön kellene tanítani. Majd az orvosok nehéz helyzetéről szól. Klebelsberg kultuszminiszter válaszában kijelenti, hogy Strausz István félreértette azon szavait, amikor ugy értelmezte azokat, mintha a budapesti egyetemeken leépítéseket akarna keresztül vinni. Erről szó sincs, csak arról volt szó, hogy Budapesten az egyetemek nem vehetnek fel több hallgatót, mint amennyi a tantermekben elfér. Ami az államszámviteli tanszék megszüntetését illeti, ezt a maga részérőt is fájlalja, de reméli, hogy nemsokára vissza lehet azt állítani. Barla Szabó József a klinikák nyugodt fejlődése éidekében kéri a kultuszminisztert, hogy a vagyonos betegek részére magasabb ápolási dijakat állapítson meg. Strausz István ugyanilyen értelemben szólal fel. Klebelsberg kultuszminiszter a klinikai gyógydijak mérsékelt felemeléséről gondoskodni fog. Majd Strausz Istvánnak arra az állítására válaszol, hogy katholikus körökben állítólag kifogásolják a budapesti egyetemen felállított internátusnak „ Horthykollégium" néven való elnevezését. A miniszter szerint a kollégium a kormányzó támogatásával jött létre és az elnevezést egy katholikus errtber sem kifogásolhatja. A közép- és népiskolák. Barla Szabó, Petrovácz, Maday felszólalásaira a miniszter azt válaszolja, hogy a sokallott 9 órai középiskolai tanítás kérdésében meg fogja kérdezni a szakértők és a szülők véleményét. A tankönyvkiadásnál nem akar monopoliumot meghonosítani, de viszont nem fogja tűrni, hogy olyan sokféle tankönyv legyen. Strausz Istvánnak azt feleli a miniszter, hogy mivel a polgári iskolai tanárság mostani vezetősége a követelésekben mérsékelt, már a következő költségvetésben megfelelően gondoskodni fog az illetmények fölemeléséről. Strausz litván ezután határozati javaslatot nyújt be a gazdasági és ipari szakiskoláknak a kultusztárca keretébe való uta'ásáról. A miniszter a javaslatot nem teszi magáévá. Ezután Maday és Strausz szólalnak fel. Utóbbi a népoktatás javítása és a tanítók érdekében. Csik József azt kivánja, hogy szüntessék meg az állami és felekezeti tanítók és a kántortanítók között fönnálló illetményben különbségeket. A kultuszminiszter válaszolva a felszólalásokra, kijelenti, hogy a pénzügyminiszter igéretét már birja arra, hogy hárommillió aranykoronát rendelkezésére bocsát a népiskolák fejlesztésére. A gyengébben dotált kántortanitói illetmények ügyét revizió alá veszi és a lehetőséghez képest kiküszöböli a sérelmeket. Maday Gyula rámutat a filmcenzura fontosságára. Cenzúrát kiván a színházakra is. Klebelsberg kultuszminiszter: Hogyha a színpadon jeleni kező erkölcsrontó tendenciák továbbra erősödnek, kétségtelenül kénytelen lesz a kormány a színházak cenzúrájával foglalkozni. Csik József ezután a mostani nyugdíjállapotot sérelmesnek mondja. A kultuszminiszter válaszolva kijelenti, hogy a felhozott sérelmekkel foglalkozni fog. Több felszólaló nem lévén, a kultusztárca költségvetését részleteiben is elfogadottnak jelenti ki az elnök. Ezután Klebelsberg gróf kultuszminiszter beterjeszti a testnevelési törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. A honvédelmi tárca költségvetése. Majd a honvédelmi tárca költségvetésére tér át a Ház. Rubinek István ismerteti a költségvetést. Egyetlen tárca keretébea sem idézett elő 'olyan nagy változást a trianoni szerződés, mint a honvédelmi tárcáéban, mert hiszen az általános hadkötelezettség alapján sorozott fegyveres erő rendszeréről az önként jelentkező toborzott fegyveres erő rendszerére kellett áttérni. A trianoni szerződés a hadsereg lészámát 35 000 főben állapította meg, amelyből 1750 tiszt, 2334 altiszt és 30.000 főnyi a legénység. E létszámba azonban a Ludovika Akadémia hallgatói is bent foglaltatnak. Ez a hadsereg olyan elenyészően kicsiny a kisántánt milliós hadseregei mellett, hogy Magyarország teljesen védtelen. Kéri a költségvetés elfogadását. Csáky gróf honvédelmi miniszter szólalt fel ezután. Bizonyos megilletődéssel terjeszti be a költségvetést, hiszen a nemzet évszázados kívánsága teljesül akkor, amikor az önálló nemzeti hadsereg első költségvetését tárgyalják. Két ok miatt nem elégítheti ki a költségvetés a kívánságokat. Az egyik a trianoni szerződés, amely béklyóban tart bennünket, a másik az ország anyagi helyzete, amellyel számolni kell. — A trianoni szerződés következtében a mai Magyarország összlakosságának alig fél százalékát teszi ki a katonaság létszáma, amely a háború előtt egy százalék volt A költségvetés is aránytalanul redukálódott. A meghagyott területekre a békebeli költségvetés szerint 140.5 millió aranykorona jutott, most mindössze 76.35 millió, amelynek 24.6 százaléka a katonai nyugdijakra megy el. A kormány felfogása szerint a katonai ellenőrzés mai formája már nem helytálló, az ántánt is elismerte, hogy Magyarország végrehajtotta a leszerelést, csupán néhány részletkérdés megoldása van még hátra. Ami a tisztek számát illeti, az még százalékban is sokkal kevesebb, mint a háború előtt volt. A laktanyákat illetőleg tárgyalások vannak a városokkal, hogy azok adják át a tulajdonukban lévő laktanyákat a honvédségnek 40 évi használatra és ennek fejében a honvédség vállalja azok fenntartását. Tervbe van véve a katonai büntetőtörvénykönyv reformja és a katonai becsületkódex átdolgozása is. A toborzási rendszer nem felel meg a magyar természetnek. Másrészt óriási költségeket ró az államra. A mi viszonyaink mellett tehát ez nem maradhat fenn, de sajnos, a trianoni békeszerződés rendelkezik erről. A költségvetés ismertetése után idézi Herriotnak a francia kamarában elmondott beszédét. „Addig nincs nyugalom — mondotta Herriot —, amig a németek fegyvercsörtetését halljuk. Európa a világ békéjén akar dolgozni s ezért saját országának biztonságát kivánja." Teljesen osztja Herriot felfogását, magáévá teszi kijelentéseit, de kérdi az egész világtól s elsősorban a Nemzetek Szövetségétől, ki mondhatja ezt el több joggal: a magyar honvédelmi miniszter, vagy Herriot? (HeAz amerikai magyarok éposza. Immár tizenöt esztendeje, hogy fiatal fővel, a húszas esztendők naiv lelkesedésével hajóra szálltam, hogy bejárjam az amerikai magyar telepeket és megismerjem az óhazától elszakadt véreink életét. Abból, ami akkor komoly és fáradságos munka volt fedélközön, a Hudson alagút építésénél, gyártelepeken, a különböző felekezetek papjainál, zugbankokban, külvárosok csapszékeiben és mindazokon a helyeken, ahol magyarokkal találkozhattam és adatokat szerezhettem, az esztendők ködében elveszően lassankint nem maradt meg egyéb egy csomó nove latémánál, hangulatnál és emlékezés-foszlánynál. De néha-néha felmerülnek még emlékezetemben az Ellis Islandon veszteglő kivándorlók, a munkatelepek felé száguldó vonatok, az acéltröszt telepei, a kivándorló magyarok második generációja, amely már felejti anyanyelvét és a visszavándorló utjokban elpusztult és az óceán vizébe temetett magyarok... Most a kezembe került egy könyv, amely a megelevenedésnek az élénkségével újította fel a mármár veszendőbe menő képeket. Azt, aki irta, nem ismerem. Csak hallomásból tudom róla, hogy huszonnyolc esztendeje vándorolt ki Amerikába és ma Detroitban egy magyar lapnak a szerkesztője. Az irót Kemény Györgynek hívják; könyvének a címe Vas András. A könyv unikum az uj magyar llteraturában, verses regény tizenkét énekben. Verses regény az amerikai magyarok életéről, szenvedéseikről, örömükről, bánatukról, az uj világba való beilleszkedésükről és sóvárgásukról, amely a milliós nagyvárosokból, a bányák mélyéről ideszáll az Alföldnek párázatos levegőjébe, a bogárhátú tanyák, az akácfák közé. Különös ez a könyv nagyon, de egyben nagyd.< megkapó. A megértéséhez el kell képzelni, hogy mit jelent az, ha valaki három évtizeddel ezelőtt kiszakadt egy népnek az irodalmi közösségéből és akár aktiv, akár pedig passzív módon nem élte végig azokat az átalakulásokat, melyek az irodalomnak ebben a legújabb korszakában végbementek. El kell képzelni, hogy mit jelent az, ha valakinek a költői impressziói Arany Jánosnál megszakadnak és ma, mikor uj formák, uj témák mozgatják az irodalmat, a Toldi iskolájával indul neki, hogy nagyot és maradandó becsflt alkosson. De el keli képzelni azt is, hogy milyen lehet az, ha olyan formában, amelyhez régi iskolai emlékeinkben hozzákapcsoljuk a napmelegtől égő szik sarját, Nagyfalu tornyát, Holubár viadalát és Piroska szerelmét, a legmodernebb indusztriális társadalomnak az époszát és ebben a társadalomban a vándormadár magyarok ködben elvesző hazai emlékeit kapjuk. Kemény könyvében a Toldi verselésének hangulata csendül meg, teljesen újszerű tartalommal: Bárkák hangos tülke sírja át o liget; Egy hajó másikkal bönioölve beszélget. jajduló panasszal siklik fürge csónak; Bombőlésbe, jajba csendülések szólnak. Vérfagyasztó bőgés égbe törve vágta!, Mintha farkascsorda űzne vad gulyákat. | Büszke árbócokra lobogók lendűlnek. Lassúdik vonója tenger hegedűnek; I Csókolják • bárkát aprózott hullámok. Mint legényüket a serdülő leányok. Nagy híjó méhében fáradt gépmagzatok Éhes ordítása már csak nyögve kattog. Amerikának a kapuja ez, amelyen keresztül * kivándorló magyarok bevonulnak a reménységgel és rémülettel teli uj világba. Azután következi* az uj élet, amely má3, egészen más, mint odahaza volt a kis falvakban, ahol mindenki ismerte egymást, ahol szólt a harang, megcsendült a kolomp és a végtelenségben veszett el a tekintet: Vas András bányász lett. Ki napfényes tájon Nőtt fel, hogy ménesnél nagybüszkén őrt álljon: Elkerült a bánya rettentő gyomrába, Hol örök setétnek lejt táncot a lába, Hot lidércként lergö, apró bányamécsek Siemhatárnak kolüus véget szabni készek. Csak példa ez a három versszak az ameriWj magyarok verses regényéből, de elég annak a* illusztrálására, hogy irója mennyire Arany nak a tanítványa. A verselés formáját Aranyt" tanulta. Képeiből, hasonlataiból a Toldi képei e» hasonlatai tükröznek vissza. Talán még a mefL is a Toldié, de huszadik századbeli teljesen moder kiadásban. A parasztlegény, akit erkölcsi igaz^ talanságok, uri dölyf elüldöznek hazulról és embe" válik a maga erejéből. A mi szemünkkel nézv*. akiket szkeptikusakká tett a tömérdek hitványság amelyet napról napra látunk, talán túlságosan w és egyszerű a mese, amely kibékíti és testvég teszi a néhai urat Amerika szabad és levegőjében. . n ti " a Bencéje is mégvan parasztot a demok— „ Idehaza alapo?^ eiszoktunk az ilyen testvéri momentumoktól. ^ ~ " ennek a modern Toldink