Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-19 / 40. szám

í SZBQBO 1925 február 19 után Pallavicini felszólalására. Pallavicini — úgymond — kijelentette, hogy a szóban forgó pletyka őrá, a miniszterre nem vonatkozhatik. Ezt az elégtételt és férfias kijelentést tökéletesen elégségesnek tartja és ennek következtében minden további rekrimináció feleslegessé válik. De aztán Pallavicini támadásba megy át, anélkül, hogy arra bármi oka volna. Pallavicini állítólag azt mondta egy nép gyűlésen, hogy Vass József a legnagyobb strébere Középeurópának, aki iparoscsalAdbol került a miniszteri székbe. O sohasem szégyelte azt, hogy egyszerű iparoscsaládból származik. Pallavicini fenn születelt, ő pedig lenn. De ha megfordítva történt volna a születés, nem tudja, nem az lett volna e a helyzet, hogy akkor is ő ülne a miniszteri székben, Pallavicini pedig az iparosműhelyben. Pallavicini György válaszolva kijelenti, hogy dr. Vass József ellentámadása igen szellemes, de rossz a kiindulási pontja, sohasem mondta azt, hogy a népjóléti miniszter Középeurópa legnagyobb strébere. Dr. Vass József ismét válaszolva azt mondja, azért vett damaszkuszi pengét a kezébe, mert ugy gondolta, hogy azt vett a kezébe Pallavicini is. Látja, hogy tévédéit és elfogadja Pallavicini kijelentését. Interpellációk. Ezután sz interpellációk előterjesztésére tárt át a Ház. Homonnay Tivadar három interpellációt terjesztett elö. Az felsőben megnyugtató választ kér arra, hogy a nyugdijasok részesülnek-e segélyben. A másodikban azt kívánja, hozzák nyilvánosságra a budapesti te'efonközpont elbocsájtott alkalmazottai névsorát. A harmadikban a MAV munkásai munkabérének fölemelését kéri. / Ezután Beck Lajos a következő interpellációt intézi a minisztereilökhöz: Milyen lépéseket tett a miniszle elnök ur a legutóbbi külföldi utja alkalmával a magyar mezőgazdasági hilel ügyének kiegészítésére, történtek-e és milyen egyéb lépísek ugyanilyen célbó, mi azoának a lépeseknek az eddigi eredménye, az álUm rendelkezésére álló mely tőkékből és jövedelmi forrásokból szándékozik a kibocsátandó zálogleveleket megvenni. Milyen összegekre rúgnak az egyéb kibocátsndó záloglevelek. Siándékoilk-e a kormány a vagyonváltságfóldtkből alikilandó járadékbittokok alapján járadéklevelekel kibocsátani él tett-e lépéseket ezeknek külföldi el Helyezésére. Mely törvényes intézkedésekkel kívánja a jelzálogos hitelező helyzetét megkönnyíteni s ezzel a magyar záloglevelek elhelyezésének útját egyengetni. A miniszterelnök genfi A miniszterelnök Beck Lajos interpellációjára ésiegyuttal Marschall napirend előtti felszólalására a következőkben válaszolt: Mindenekelőtt szükségesnek tartja azokat a kombinációkat megcáfolni, amelyek genfi útjával kapcsolatban a közvéleményben elterjedtek. Felemlítették, hogy ujabb kölcsön kontrahálásáról volt szó, amely összegeket beruházásokra kellene fordítani. Már elutazásakor megcáfolta ezt a híresztelést. Rámutatott arra, hogy ujabb külföldi kölcsön kontrahálását a kormány egyelőre nem tervezi, szüksége sincs arra a kormánynak és az országban momentán erre nincsenek meg az előfeltételek. — Most egyedül és kizárólag az a cél vezette Genfbe, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságával fenntartsa az érintkezést, előttük a magyar szanálás eddigi sikereit ismertesse, hogy információkat adjon a Népszövetségnek azokról a gazdasági nehézségekről, amelyekbe az ország a szanálással kapcsolatban jutott és hogy a pénzügyi bizottsággal együtt keressék a kivezető utat. — Kár, hogy a közvélemény előtt a magvar kormánynak ezt a lépését az egyik oldalon Canossa-járásnak tüntetik fel, másrészről pedig olyan beállításban részesitik, * mint a miniszterelnök Bécsbe való utazását annak idején, amikor még Ausztriával állami közösségben voltunk. Ezektől az utaktól vívmányokat vártak és ha nem jöttek vívmányok, akkor azokat eredménytelennek tekintették. Canossát nem járt a magyar kormány azért, mert a Népszövetség pénzügyi bizottsága nem politikai testület, hanem szakértői testület. Vívmányokról nem lehet beszélni, hiszen ha az államnak szüksége van valamire és azt a pénzügyi bizottság szakférfiai előtt be tudják bizonyítani, akkor a bizottság nem zárkózik el. tanácskozási tárgyairól. Ezután válaszolni akar a felvetett konkrét kérdésekre. Ezek a következők: A tisztviselők kérdése, a hitelprobléma és ennek keretein belül a hosszúlejáratú agrárhitelek és a beruházás kérdése. Az I utóbbit illetőleg a szanálási program keretében j 12 billiót fordíthat beruházásokra. Nyilvánvaló | azonban, hogy az ország szükséglete ennél jelen- í tékenyen több. A magyar kormány nevében több ízben kijelentette, hogy amennyiben pénzügyi helyzetünk oly mértékben javul, hogy bármit is lehet javítani a tisztviselők helyzetén, a magyar kormány ezt azonnal meg fogja tenni. Azért Genfben erre a sürgősen megoldandó kérdésre rámutatott. Rámutatott arra, hogy ez a kérdés további halasztást nem tűrhet és a tisztviselők helyzete olyan, hogy a mai körülmények közt lényeges javításra szorul. Kifejtette, hogy a magyar papírkorona julius óta javul, az árak mégsem csökkentek, sőt bizonyos emelkedést mutattak. De szükségessé vált az irreális szorzószám által teremlett helyzetben is bizonyos javítás. A kormány a maga részéről végleges rendezést óhajtott, amely a jövő költségvetési évre is kiierjedt volna. Ennek azonban ma még leküzdhetetlen akadályai mutatkoznak, főleg azért, mert az 1925—26. évi költségvetés még nincs összeállítva. Igy a kormány kényte en volt belemenni abba, hogy végleges rendezés helyett ideiglenes segítséget nyújtson s ellhet a Népszövetség pénzügyi bizotisága hozzá is járult olyformán, hogy az aktiv tisztviselőknek, kivéve az üzemi alkalmazottakat, február hó 1-től julius hó l-ig terjedő i hatállyal előleg jellegével biró segítséget adnak, még pedig két részben. Az egyiket március közepén, a másikat május közepén, amely összeg j egynegyedrésszel kisebb, mint a tisztviselők egy • havi fizetése és amelynek összege, ha az öt hőnapra átszámítjuk, tulajdonkép 15százalékos fizeésemelésnek felel meg. Hangsúlyozza, hogy ez csak átmeneti intézkedés. Végleges rendezés az uj költségvetés elkészítése után következik. Azonban ezt a segítséget nem adhatja meg a nyugdíjas tisztviselőknek. — Az ország pénzügyi egyensúlyát hosszabb ideig nem lehet fenntartani gazdasági rekonstrukció nélkül. A hosszú lejáratú hitel jön szóba, amely természetesen elsősorban agrárhitel, de amelyben a községek és a városok hosszúlejáratú hitelszükségleteit is bele keli érteni. Mindent meg kell tenni az iránt, hogy a külföldi kapitalistákat az ország felé vonzuk, befektetési alkalmat nyujtsunk nekik. Ez azonban nehézségekbe ütközik. Az első feladat, hogy a hosszúlejáratú hitel kérdését meg tudjuk oldani, a földreform finanszírozása. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy azok, akik házhelyhez jutottak, olhont is tudjanak maguknak alapítani. — Kényszerkölcsönről nincs szó. Ezt a hirt a leghatározottabban megcáfolja, mert a kormány semmiféle kényszerkölcsönt nern tervez ebben az irányban. — Azt kérdi Beck Lajos, hajlandó-e a kormány a vagyonváltság földekből alakítandó járadékbirtokok alapján járadékieveleket kibocsátani és tett-e lépéseket ezeknek a külföldön való elhelyezésére. Már előbb is rámutatott arra, hogy a megváltozott birtokoknak finanszírozását sürgősebb feladatnak tartja, mint a vagyonváltságföldeknek járadéklevelek utján való finanszírozását. Nem hiszi, hogy ennek a járadéklevél-típusnak a bevezetése valami különös előnyt jelentene. Végül azt kérdi az interpelláló képviselő, hogy mely törvényes intézkedésekkel kívánja a kormány a jelzálogos hitelező helyzetét megkönnyíteni. Gondoskodni fognak arról, hogy ott, ahol már iiéletet hoztak, az Ítélet meghozatala után felszabaditlassék a föld, hogy beálljon a szabad rendelkezés. Ahol a földbirtokreform még nincs lefolytatva, ott is gondoskodni kiván arrói, hogy a föld bizonyos része szabadittassék fel. — Rendezni kell az állam elővásárlási jogát is, ugy, hogy az állam elővásárlási joga bizonyos számú napon belül gyakoroltassék. Végül rátért a beruházások kérdésére. Az interpelláló képviselő is rámutatott arra, hogy eddig is vannak összegek, amelyek programszerűen a deficitre lettek volna fordíthatók, de amelyek a kormány által igénybe nem vétettek. A kormány arra törekszik, hogy ezeknek az összegeknek beruházásokra való fordítását biztosítsa. Újból hangsúlyozza, hogy ne beszéljünk vívmányokról, de ne beszéljünk Canossáról sem. Dolgozzunk együtt itt a nemzetgyűlésen, küszöböljük ki az ideráncigált politikai kérdéseket és munkálkodjunk együti azokkal a férfiakkal is, akik a Népszövetség részéről szeretettel támogatják ezt országot. (Helyeslés és taps.) az A miniszterelnök válaszát ugy az interpelláló képviselők, mint a Ház tudomásul veszi. Ezzel az ülés véget ért. A legszebb Kabak, a leepicibb szAj Mae Murray-é, .A francia baba* főszereplőjéé. Galgóczy magántanfolyam Budapest, MAria Terézia-tér 3 HI6 előkészít maoánvizsoákra, érettségire, vidékieket, .is Jókai. Irta: JUHÁSZ GYULA. Ma téged ünnepel vesztett Komárom Öreg harangja s megmaradt Komárom Tornyának érce is téged dicsér ma És minden hangjuk egy: Föltámadunk I Ma téged ünnepel Pozsony harangja, Me'ynek szavában visszaszáll a régi Százesztendős diéta harsogása, Midőn a magyar nábobok között A legnagyobb szív uj hajnalt köszöntött. Ma téged ünnepel az ősi Lőcse Kongó, bongó szive mázsás keservvel. A fehér asszony fölrhd szavára S utána majd még szebbet álmodik lenn. Ma téged ünnepelnek mindenütt Az elnémult és konduló harangok És minden hangjuk egy: Föltámadunk l Száz éve jöttél, vigasznak, reménynek S dicsőségnek, százéves mesemondó, bzáz éve jöttél, hogy ezer nagy évnek Minden boruját, minden ragyogását Száz könyvbe foglald s milliók szivébe. Mi ez a száz könyv ? Álom és valóság, Mese és élet, arany, mirha, tömjén. Könny és mosoly: a magyar Biblia! A gyermeket álomba ringató, A fiatalt ábrándba rengető, A férfit alkotásra biztató, Az aggot bölcseségre késztető Száz könyvi ez egy nagy mesekirálynak. Én láttam egyszer Jókait Arany-kék Szeptember tündökölt a Duna partján S a Tudománynak büszke csarnokában A százéves Kossuthról ö mesélt. Szép és finom fején fehér paróka, Mint a Dunántul dombján tél hava, Ó de alatta két nagy nefelejcsszem Örök tavaszt mosolygott biztatón ránk. A hangja, mint a harangok zenéje. Benne zsongott a régi Magyarország A régi március s éreztem akkor, Hogy ifjú felesége oldalán ült, E szent öreg, hogy abban a teremben És ebben az országban és világban Most s mindörökké ő a fiata ság A halhatatlan, a dicső, mesés! És láttam egyszer temetési pompát, Amit csak nálunk tudnak. A komor És tisztes Múzeum bús csarnokából Indult el a nagy útra az öröklét Csarnokába a csöndes mesemondó, ' Onnan, ahol a legszebb márciusban i Petőfi mellett állt a nép fölött. Az ég alatt, a szabadság igéit Hirdetve és nevét beírva gyorsan A történetbe s a magyar szivekbe! Egy ország ment most gyászhintója mellett, Mely diadalszekér lett. S május este A temető <ert egy szelíd zugában, Mikor a hantok már nem dübörögtek S elhallgatott a sok beszéd, az ember, A csöndben és homályban édesen És búsan a fülemile dalolt A sir fölött, a csillagok alatt, A fühmile, Isten madara. Testvére a fák s madarak hívének. Azóta sok, sok év jött s tünt, bizony. Sok rabló év és jaj, sok gyilkos év, De a nevét nem vitte egy sem el És dicsősége fáját csak nőve tik, A magyar égbe nyúlik az s alatta Boldogtalanság párnáján virrasztva És hontalanság ködmönébe bújva Álmodnak szépet, jót a magyarok. És várják azt a boldogabb jövendőt, A második Árpádnak századát. E mesefának lombjai alatt Magam is csöndes, bús fülemile Csak elzokogtam együgyű dalomban A hajnalt váró magyar éjszakában, Hogy mint szeretjük és mint áldjuk öt Ki most száz éve született nekünk! Szeged, 1925. ff. 18.