Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-15 / 11. szám

Egyes saám ára 2000 korona •xerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc-utca 2. (F5reillskolával szemben.) Telelőn 13-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden up. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy kőnapra helyben 40CC0, Budapesten és vidéken 45100 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. ííiiC, 1 hasibon 1100 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tii szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,Családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 • 0-aI drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 15, CSÜTÖRTÖK. 8 Min/vtinM >.Á 11« Ini aimnlliml ISnlnií Hfnnn1> Htiní AnV\n aIIbM 11-ik szám. Számoljunk aranyban. Mikor '1892-ben eltemettük a boldogult emlékű forintot, a kékbasu bankókat, az ezüst húszasokat és helyébe iktattuk a magyar államnak uj pénzét, a koronát, mindazok, akiknek este ötszázezer forintjuk volt, reggelre kelve arra ébredtek, hogy milliomos lett belőlük. Ha most a papii koronáról vissza találunk menni az aranykoronára, ugyanez az eset fog megismétlődni megfordítva, de egyúttal sokkal nagyobb arányokban. Emberek, akik milliomosok gyanánt viselkedtek és a milliomosoknak kijáró ostoba tiszteletet is követelték meg maguknak, arra fognak ébredni, hogy ök tulajdonképen kis szatócsok, akiknek egész vagyona néhány száz, vagy legfeljebb néhány eier korona. Úgynevezett pénzintézetek, melyeknek reális vagyona legfeljebb néhány Íróasztal és írógép, de amelyek most kapkodó türelmetlenséggel szaporítják „üzletágaikat" és még a holdnak a parcellázására is vállalkoznak, egyszerre ugy össze fognak zsugorodni, mint a gombostűvel megszúrt hólyag. Egyszerre ki fog derülni, hogy a papirkoronában fel fujt vagyonok tulajdonképen nem vagyonok. Meg fognak szaporodni a szegény emberek, akik kénytelenek lesznek tudatára ébredni, hogy nekik nem grűndolás és nem igazgatós di játék a feladatuk, hanem dolgozniok kell, ha meg akarják szerezni a társadalomnak a becsülését a maguk számára. Ilyenforma aggodalmak lebeghetnek sokaknak a lelki szemei előtt, akik kézzel-Iábbal kapálódzanak az aranyban való számolásnak és az aranymérlegnek a bevezetése ellen. Féltik az illetéktelenül bezsebelt presztízst és féltik, hogy mások is rájönnek arra, amit egy kis számvetéssel mindenki meg tud állapítani. Ezeknek a naiv és áttelszö kisjátékoknak az ideje azonban már lejáróban van. Ha a szanálás munkájában elmentűnk addig, hogy aranykoronás költségvetésekkel dolgozunk és ha az államnak a pé diját egymásután kövelik a különböző autonom testületek és ha már a vagyonokat kezdjük ismét aranykoronában felbecsülni, akkor le kell vonni ennek a megkezdett munkának a végső konzekvenciáit és az aranyat, helyesebben talán a valóságos értékű pénzt kell jogaiba visszahelyeznünk az egész vonalon. Erdeke ez az iparvállalatnak, a kereskedőnek, az alkalmazottnak és munkásnak egyaránt. Csak igy lehet megszűntetni a papirkoronával űzött humbugnak legkülönbözőbb formáit és csak igy lehet véglegesen rendet teremteni a gazdasági életben. A kormánynak gazdasági szakminiszterei állandóan hangoztatják, hogy a megcsonkított, gazdasági javaiból kifosztott, tőkeerejében legyengült országnak külföldi hitelre van szüksége. Amint az állam nem tudta a szanálás éveinek nehézségeit a külföld segítségének igénybevétele nélkül áthidalni, ugy a gazdasági életet sem lehet elegendő tőke nélkül a fejlődésnek az irányvonalába lendíteni. Naponta olvassuk a cikkeket, hogy milyen tárgyalásokat folytatnak a kormány hivatalos és félhivatalos megbízottai, hogy idegen tőkét szerezzenek a magyar mezőgazdaság és a magyar ipar számára. A külföldi tőke azonban nem nagyon akar megmozdulni. Akár elhiszi valaki, ekár nem, nagyrészt azért van ez igy, mert nincsen még egy komoly értékmérőnk és nem számomolunk még aranyban. A kérdésnek ilt van a sarkalatos pontja és itt kell' az aranymérlegnek és aranyban való számolásnak a kérdését más közgazdasági problémákkal összekapcsolnunk. Az bizonyos, hogy mikor a külföldi tőkés idejön, hogy vállalatot létesítsen, vagy magyar vállalatokba tőkéjét befektesse, nem a mi szép szemünkért mozdul meg és nem a nyomorgó magyar közgazdasági életet akarja altruiszíikus alapokon felsegélyezni, hanem befektetési alkalmat és tőkéje számára gyümölcsöző elhelyezést keres. Elsősorban tehát tudni akarja, hogy a magyar vállalat, amellyel üzleti összeköttetésbe lép, mit ér békekoronában, vagy aranykoronában. Másodsorban osztalékot akar a pénze után. Ennek ezonban útját állja a magyar adópolika. Hiába beszélünk addig aranymérlegre való átmeneteiről, ameddig az átértékelés alkalmával mutatkozó értéktöbbletre, ami tulajdonképen nem jelent vagyongyarapodást, csak a számoknak a realitás szerint való csoportosítását, a finánc akarja rátenni a kezét. Hiába számilunk addig külföldi lökére, amig olyan a társulati adótörvényünk, hogy a vállalatok a kormány és pénzügyi hatóságok tudta és csendes hozzájárulása mellett nem fizetnek osz alékot, mert a kimutatott nyereségnek hetven százalékát is el lehet vinni adóban. A társula i adó adóügyi törvényhozásunknak egy olyan fejezete, amely azt mutatja meg, hogy rciként lehet egy adót ugy megcsinálni, hogy rosszul járjon me lette a vállalat, a részvényes, sőt az ailam is, amellett pedig elvegye mindenkinek a kedvét az ipari befektetéstől. Ha van egyetlen komoly érv az aranymérleg ellen, az csak a mai lehetetlen adópolitika lehe*. Ezen viszont a kormánynak lehet és kell segíteni, ha csakugyan akarja a gazdasági élet szanálását. Lehetővé kell tenni, hogy a záró papirméríeg és megnyitó aranymérleg közötti látszólagos értékemelkedés ne legyen i dónak a tárgya és a társulati adó helyett meg kell csinálni az osztalékadót, amely biztosítja a kincstár számára a jövedelmet, ahelyett, hogy éppen a legnagyobb vállalatokat dugott tartalékok képzésére kényszerítené. Ez az adópolitikai természetű ellenvetés komoly, de lehet rajta següeni. A többi csak látszólagos és hiúsági kérdésekben gyökeredzik. Éveken keresztül nagy tobzódás, nagy bál volt a papirkotonában. Kivilágos-kivirradtig tartott a mulatság. Még a terem ablakait is elfüggönyözték, hogy a napfény be ne hatolhasson és rá ne vesse világos' ságát a gyűrött, sárga áb.'ázatokra. Sokáig a tobzódásnak ez az önámitását folytatni nem lehet. Legyen vége a züllés éjszakájának. Akinek nem maradt pénz a zsebében, az dörzsölje magát végig hideg vízzel és lásson a munkához. Luther megalakítja az uj birodalmi kormányt. ok annak feltételezésére, hogy ezek a határozatok az utolsó pillanatban meghiusilhatják a Luher-kormány megalakítását. Annak ellenére, hogy Luther állandóan hangsúlyozza, hogy Berlin, január 14. Luther valószínűleg még a mai napon teljesen befejezi az uj birodalmi kormány megalakításának munkálatait és holnap már megjelenik az uj kormánnyal a birodalmi gyűlés előtt. Még nincsenek ugyan kormányának nem lesz pártpolitikai 'jellege, mégis bizonyos, hogy a jobboldali pártok kormánya lesz. Társaságban. az összes nehézségek kiküszöbölve, sem a centrum, sem a német-nemze iek még nem hozták meg végleges határozataikat, de nincs Póka-Pivny ügye a (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) A rétsági képviselőválasztás utóhangjai most a Külügyi Társaságot foglalkoztatják. Ismeietes, hogy Rétságon a Küügyi Társaság ig?zgatója, PókaPivny Béla is fellépett. Póka-Pivnyt azonban mindenképen megakadályozták abbm, hogy a választásokon résztvegyen. Annak idején részletesen ismertette a Szeged azokat az eseményeket, amelyek Rélságon a választás keretében lejátszódtak, valamint azokat a cikkeket is ismertette, amelyek a kormánylapokban Póka ellen megjelentek. Arról is beszéltek, hogy Pókát a Külcgyi Társaságból ki fogják tenni. Póka-Pivny ügyével foglalkozott ma a Külügyi Társaság ütése, amelyen többek között megjelent Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert és Horváth János egyetemi tanár. Elsőnek Apponyi Albert beszélt, aki kijelentette, hogy a maga részéről nem tűzte volna ezt az ügyet napirendre, mert nézete szerint a Társaság s:jít hivatásával kerül ellentétbe, hogyha tagjait potitikai állásfoglalásuk miatt kérdőre asarja vonni. Felhívta a Társaság figyelmét arra, hogy ő maga sem tartozik a kormányttámogató politikusok közé. Apponyi beszéde után vita indult meg, amelyen elhatározták, hogy az ügyet elintézettnek tekintik és felkérik Póka-Ptvnyt, hogy tisztségét továbbra is lássa el. Rupert nyilatkozik az Emberi Jogok Ligájának. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rupert Rezső az Emberi Jogok Ligája körül felmerült vi'ára vonatkozólag a Szeged tudapesti íudósitéjának a következőket mondotta: — Meghívtak bennünket Párisba az Emberi Jogok Ligájának gyülés're. Mi udvarias levelet irtunk, hogy nem mehetünk, mert a politikai visionyok és törvényes intézkedések nehezítik meg, hogy ott beszédet mondhassunk. Ezt fordítja el perfidül a kormány félhivatalosa. Ok ugyanis azt szerették volna, hogy Bethlen grófot hivják meg a gyűlésre, hogy aztán ő adjon számot a magyar nép nehéz sorsáról éB arról a demokráciáról, amely Magyarországon van. Megjegyzem itt, hogy a ligának tag|ai a francia kamara élén, Herriottal. A pénzügyi bizottság letárgyalta a népjóléti és honvédelmi tárca költségvetését. Budapest, január 14. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor Platthy György elnökletével folytatta az 1924-25. évi költségvetés tárgyalását. A kormány részéről Vűss József népjóléti miniszter volt jelen. A miniszter válaszolt a népjóléti tárca költségvetésének tegnapi tárnyalása során elhangzott felszólalásokra. A tárca munkakörét a legfontosabb problémák szerint felosztva a következőképpen lehet csoportosítani: 1. Közegészségügy, 2. rokkantügy, 3. lakásügy, 4. inségakció, 5. munkásügy. Az első pontban ismét három csoportot lehet megkülönböztetnünk. 1. Gyógyítás, 2. prevenció, 3. fogyatékosok és gyógyíthatatlanok kezelése. A gyógyítás kérdésénél elsősorban figyelemmel kell lenni a kórházakra. A háború nyomait nagyjából már sikerült a közegészségügyi kormányzatnak a kórházakban eltüntetni. Azon a véleményen van, hogy a kórházak terén decentralizálásra kell törekedni, mert jelenleg az ország mintegy kétmillió ápolásra szoruló betege a fővárosi kórházak felé törekszik. Ezért támogatta a vidéki kórházakat és azok felszerelését a legmodernebb eszközökkel is kiegészítette. Az ápolási dijakat békeidőben 80 aranyfillérben és 2-50 aranykoronában állapították meg, később ezek a dijak felszaladtak 4 aranykoronáig is és akkor a kórházakat hat osztályba sorozták. A mai ápolási dijakat 0.80, illetve 2 aranykoronáig tudta csak felemelni a szegény betegek ápolására való tekintettel, rendezte a járványkórházak ügyét is. — Sajnos, a szabályozást nem hajtották tökéletesen végre, azonban megnyugtathatja a közönsé- • get, hogy ezen a téren jól szervezett közegészség-