Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-14 / 10. szám

Egyes szám ára 2Q00 korona •rerkesrtöség és kiadóbivaUl: Deák Ferenc-utca 2. (Fönállskolával szemben.) Telefon 13-33. A .Szeged" megjelelik hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy kőnapra helyben 40CCÜ, Buda pesten és vidéken 45COO kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. HO, ! hasibon UíOkor. Szövegközi íO százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 20K>, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,,'családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelenlés I00« -al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 14, SZERDA. 10-ik szám. Rendőrség és csendőrség. A gyilkosság Önmagában nem vezércikktémi; legfeljebb általános gazdasági, politikai, társaaalmi és közigazgatási vonatkozásaiban válhatik azzá. A gyilkoiságoknak ugyanis van hátterük és a háttéren kivcu vannak kísérő és járulékos természetű jelenségeik. Ez kölcsönöz néba a gyilkosságoknak az egyes elszigetelt eseten túlmenő jelentői éget. A napokban egy szörnyűiégeiben szinte példátlanul álló gyilkosság játszódott le Csepelen, amelynek körülményei még rikítóbbakká válnak azáltal, hogy elkövetői iskoiát végzett, a társadalom úgynevezett jobb osztályához tartozó egyének, az egyik szereplő pedig egy o'yan szervezetnek a tisztje, amely a társadalmi rendnek a fenntartására van hivatva. Hogy mi késztette őket tettüknek az elkövetésére, azt a nyomozás már körülbelül tisztáita és a lapck is bőven megírták; az ügynek ezzel a részével nem is akarunk foglalkozni. Van azonban a gyilkossági ügynek egy kicsiny, csaknem leijeten eldugott részletkérdése, amely alkalmasint a legtöbb olvasónak a figyelmét elkerülte, pedig közigazgatási rendszerűnknek egy olyan alapvető hibájára világit rá, amely horderejében messze túlnő Csepelnek a keretein. Ha felidézzük a gyilkosság kiderítésének a historikumát, talán visszaemlékezik az olvasó, hogy egy telefon-feljelentésben hivták fel a budapesti rendörfőkapitányság figyelmét, bogy érdeklődjék, mi van elrejtve a csepeli lakás padlásán. A rendörfőkapitányság megtelte a szükiéges lépéseket, de maga nem intéikedhetett közvetlenül, mert Csepel nem az ö hatáskörébe tartozik. Csepel nem törvényhatósági joggal felruházott, sőt nem is rendezett tanácsú város, hanem nagyközség, ott már a közrend fenntartásának másik szerve, a csendőrség az illetékes. Véletlenül ebben az esetben a két különböző rendfenntartó hatóság nagyon gyorsan megtalálta az egyflltmüködés lehetőségét es mesterségesen előidézett közigazgatási késedelem nem vesiélyeztette a bűntett kiderítésének a sikerét, igy amit mondunk, nem közvetlenül erre az esetre vonatkozik. De általánosságban felelhet meg mindenki a kérdésre, kívánatos állapot-e az, bogy ugyanannak a minisztériumnak alárendelve két Külön szerve legyen a tend fenntartásának, amelyek idegen hivatalok módjára leveleznek, váltanak aktákat egymással. Hiszen nem is túlságosan nagy fantáziával, amire a mozik detektivdarabjai igen jó iskolát szolgáltatnak, fel lehet tételezni, bogy ügyes gonosztevők egy-két úra alatt el tudják tüntetni Düntényüknek összes nyomait. De tovább is megyünk. Az egymás mellett működő és egymással c<ak eietröl-eielre kooperáló rendőrség és csendőrség csak részletéi teszik az állam adminisztrációjának, ahol tömegével lebel hasonló példákat találni. Egész állami életünkben nagyon sok az olyan jobbkéz, amelyik nem tudja, hogy mit csinál a bal, A vidéken vannak alsó- és középfokú hatóságok, az állami igazgatás legfőbb szerveinek, a minisztériumoknak alárendelve. Mellettük vannak még bizonyos autonom szervek is, amelyek szintén ellátnak biionyos közigazgatási funkciókat. Másodfokon ezeknek a közigazgatási hatóságoknak kerületeik vannak. Kerülete van a rendőrfőkapitányságnak, az ítélőtáblának, a csendőrségnek, a pénzügyigazgatóiágnak, az iparfelügyeietnek, a vegyes dandárnak, a kereskedelmi és iparkamarántk, a mezőgazdasági kanurának, a tankerületi főigazgatóságnak és mig egy egész sor másfajta hatoságnak. Mindezek a szervek a dolog természetéből Íotyólíg sokszori és gyakori összeköttetésben állanak egymással. Természetszerűleg adva volna, hogy ezen szervek között bizonyos organikus kapcsolat álljon fel. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy e másodfokú hatóságoknak a lerülelbeosztásai egyáltalán nem vágnak össze. Ebből pedig szinte intézményszerüleg következik a dolgokkal ét emberekkel való takarékcsságmk az — ellenkezőjf. A felsorolt hatóságok mindegyikének több más hiló.iággai kell állandóan levelezni, hivatalos erintkezést fenntartani, holott a kerületek egységes kiszabása és a kapcsolatok szerves megteremtéle esetén jobbá lehetne tenni a közigazgatást, sőt talán még egy uj fejezetet lehetne megnyitni az úgynevezett takarékossági érának a történetében is. Bennünket a Friedrich korszaknak az idejétől a világnézleti különbségnek elég széles árka választ el, mégis el kell ismernünk, hogy akkor történt az e'ső és eddig utolsó tétova kísérlet a közigazgatásnak ilyen racionális átszervezése felé, az úgynevezett kerületi kormánybiztosságoknak a felállításával. Ezek körül MWMMMIMMM^^ Peidl Gyula válaszol a miniszterelnöknek. Nyilatkozik a „Szeged" kolportázsjogánák megvonásáról is. diktált. Én ugy tudom, hogy az állítólagos szerződő felek egyike birtokában volt akf or a lehetett volna a vidéki nagyobb közigazgatási egységeket kijegecesiteni, a felesleges ciökevényeket lefaragni és a középfoktól lefelé széthulló közigazgatási szerveket egységbe összefoglalni. A kerületi kormánybiztosságokat azonban nem annak szánták, amivé nekik válni kellett volna s igy rövid és nem is nagyon dicsőséges mult uán eltűntek a magyar köziga7gatás mezejéről. Egy katonai hasonlattal élve, a magyar közigazgatás olyan, mintha egy modern, nagy csatában a hadvezér nem hadseregekkel és tűdosztályokká', hanem századokkal és szakaszokkal akarna dsponálni. Étért drága és célszerűtlen és ezért szorul gyökeres takarékossági ét szervezeti reformra közigazgatásunk egész apparátusa. Erre tanít meg a mostani eset is és eit mulatja az egymás mellett működő rendőrségnek és csendőrségnek a példája. {Budapesti tudósitönk telefon jelentése.) Peidl Oyula, a szociá demokrata párt egyik vezére, a miniszterelnöknek a szocialistákra vonatkozó beszédére a következőképen nyilatkozott a Szeged budepes'i tudósítójának: — A miniszterelnök ur beszédére igen nehéz válaszolni, mert a miniszterelnök ur olyan hatalmi eszközöket szokott választani, amelyekkel szemben pillanatnyilag kép'elen az ember válaszolni. — Példa erre a „Szeged" cimü politikai napilap kolportázsjogánák megvonása, ami bizonyára azért történt, mert a „Szeged" tárgyilagos kritikát tartalmazott a miniszterelnök ur politikájáról. Ezt Bethlen gróf észrevette és igy megvonta a kolportázsjogot. — Hogyan vitázzunk tehát a miniszterelnök úrral, ha ö sz ilyen hatalmi eszközeit veszi igénybe. A miniszterelnök tudatában van hatalmának és nekünk csaknem azt mondja, hogy minket fejbe ver, ha beszélünk. És pedig teszi mindezeket nem ugy, bogy minket biró elölt tegyen felelőssé, hanem tönkre akarja tenni az újságokat, amelyek helyet adnak szavainknak. Nézetem szerint ez a politikai harcmodor nem valami szép. — Ha a miniszterelnök ur azt állítja, bogy azt hiszi, hogy neki van egy szerződése a szociáldemokrata párttal, amely minket kötelez, akkor emlékeztetem arra, hogy első külföldi utam alkalmával Daruváry akkori külügyminiszter, Káilay akkori pénzügyminiszter, Nagyatádi akkori földmivelésűgyi miniszter jelenlétében süknek eszközeit. A miniszterelnök ur fenyeazt a kívánságát fejezte ki, hogy ér«ényesitsem < geléteit nem jut eszembe lekicsinyelni. El teljes, sőt a kiváltságos hatalomnak, amivel szemben a másik fel tehetetlenül hallgatta gyermekek és feleségek panaszait, a meggyilkoltak hátramaradottainak segélykiáltásait, az internálótáborokban és börtönökben sinylődők családtagjainak jajját, hogy adják vissza kenyérkeresőiket. Ki volt tehát akkor kényszerhelyzetben és ki használta ki ezt az alkalmat. — A miniszterelnök ur izgatásról és forradalomról beszél. Ismételten kijelentem, hogy ml nem vagyunk izgatók, még kevésbé kívánunk forradalmat. De követelünk szervezkedési szabadságot, mindenki részére követelünk szabad véleménynyilvánítást, lehetőségét kívánjuk, hogy a panasszal panaszkodhassanak, mert az a meggyőződésünk, hogy az embert és állampolgársági jogoknak megtagadása az, ami forradalomra vezet. Hiszen az egész világon minden ép érzékű ember tisz'ában van már azzal, hogy a siabadságj gok azok a biztosító szelepek a társ.<dalom életében, amelyek a robbanások ellen megvédelmezik azt. —• Én hálás vsgyok a miniszterelnök urnák, hogy a paktum nyilvánosságra való hozatalának fenyegetésével kényszerhelyzetet teremtett a szociáldemokrata párt részére, ami különben odavezetett, hogy ez a paktum tényleg nyilvánosságra kerüljön, mert ezzel egyrészt megszabadította a pártot a terhes titoktól, másrészt pedig ország világ előtt szemléltetövé tette az ő kormányzati müködébaráli befolyásomat és összeköttetéseimet a külföldön oly irányban, hogy Magyarország a kellő megvilágításba kerüljön, sőt, névszerint megnevezte Brantlng svéd miniszterelnököt, hogy eUösorban vele kellene érintkezésbe lépnem. Én akkor kijelentettem, hogy készséggel hvjlandó vagyok azt a szerepet elvállalni azon feltétellel, hogy a miniszterelnök ur juttassa az országot olyan helyzetbe, hogy én a küljöld előtt az igazságot mondhassam. Miután pedig a miniszterelnök ur részünkre ilyen helyzetet nem teremtett, én sem juthattam abba a helyzetbe, hogy kívánságának eleget tehessek. — Ha a miniszterelnök urnák olyan szerződése lett volna velünk, amely bennünket egyoldalúan kötelez, akkor — amint én öt ismerem — élt is volna ezzel a szerződésadta joggal. A miniszterelnök ur felvetette a zsarolás kifejezést. Válaszoljunk tehát em: is valamit. Nem vagyok jogász, de ludom, hogy a zsarolás kritériumát a büntetőtörvény könyv körülírja. Azt kell kérdeznem, hogy mikor a szerződés létrejött, volt-e valamelyik fél olyan kényszerhelyzetben, hogy el kellett fogadni azt, amit a másik fél vagyok készülve a legrosszabbra, ismerem az ö működésűknek eszközeit. De ez már semmiképen sem fog visszariasztani attól, hogy tovább is becsülettel küzdjünk az összes közszabadságok biztosításáért, mert az megingathatatlan meggyőződésem, hogy Magyarországot igazán megmenteni csak ezek segítségével lehet, nem pedig ugy, mint ahogy ök cselekszenek, vígy pedig ugy, hogy állandóan mesterségesen ellentéleket szítsanak. Én bizton tudom, hogy ebben a harcban sem én, sem a munkásság nem maradunk magunkra, hanem magunk mellett fogjuk találni a józanul gondol* kodó és az ország újra felépítését akaró polgárságot is. — A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy őnem követeli a szociáldemokrata párttól az erkölcsiséget a megkötött szerződésre vonatkozólag. Ha a miniszterelnök szerződésbetartásról beszél, akkor tarsa be kötelességét a dolgozó munkássággal szemben. Bethlen negyedik éve működik és odajuttatta az országot, hogy itt dolgozni akaró emberek nem kapnik munkát, amit pedig kapnak, abból nem tudnak