Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-10 / 7. szám

Egyes saeám ára 28100 korona Szerkesztőség és kladóhivaUL: Deák Ferenc-utca 2. (Föreállskálával szemben.) Telelőn 13-33. A .Szeged* megjelenik hétfő kivételével mindea oap. Egyes szám ára 2000 borona. Előfizetési árak: Egy kőnzpra helyben 4G( (0, Budapesten és vidéken 45i 00 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. "MO, hasibon K 00 kor. Szövegközt .'0 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés iOtiO kor. Szövegközti közlemények soronként 10.f!00,;családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 o o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 10, SZOMBAT. 7-ik szám. Lecsavart lámpával... Megvonta a kormány a „Szeged" kolportázsjogát. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester aláírásával 224/1925. eln. sz. alatt értesítés érkezett ma hozzánk, amely így szól: „A m. kir. belügyminiszter ur mai napon kelt 255.812/1924. VII. B. M. EZ. távirati rendeletével Pásztor József felelős kiadásával és Frank József felelős szerkesztésében Szegeden megjelenő Szeged cimü politikai napilap utcai és házaló terjesztését az egész ország területére megtiltotta.* Ma délután különös meglepeiés érte a szegedi utcai ujságelárusitókat: rendőrök érdeklődtek a Szeged mai számai iránt s a marsdék példányokat össze is szedték. Nem kell megijedni, nem liberális irányú orientálódás vezette a derék rendőröket: ök csak felsőbb parancsot tellesitetlek. Legfelsőbb hatóságuk, a belügyminiszter ur a város polgármesteréhez intézett sürgönyével megtiltotta lapunk utcai elárusitását s a helyi hatéságok természetesen kötelességszerűen eleget tettek ennek a tiltó parancsnak, amelynek következtében a Szeged egyidöre el fog tflnni a szegedi ujságpiactól. A kolportázsjog megvonása se meglepetés nem volt számunkra, se meg nem ijesztett bennünket. Meglepetés azért nem volt, mert éreztük, hogy soron vagyunk s mi se kerfllhetjflk el azoknak a liberális lapoknak a sorsát, amelyeket vagy szivén szúrtak a betiltással, vagy az életük fö-Otőerét vágták el a kolportázsjog megvonásával. Különösen mióta a Miskolci Reggeli Hírlap-on bosszút állt a kormány azért, mert Miskolc liberális polgársága és munkássága megbuktatta az ébredő-jelöltet s mert sokkal könnyebb bosszút állni egy újságon, mint egy városon, — azóta egészen közel érezzük magunkhoz a damoklesi kardot Egészen igy képzeltük, hogy le fog ránk csapni, a szokott séma szerint: hirtelen és indokolás nélkül. A végzés szó szerint egyeiik a miskolcival, körülbelül egyezik a kelte is, december közepe s ha majd hetek, vagy hónapok múlva megérkezik, mert ez tisztán attól a hatalomtól függ, amely a szeszélyt tette törvénnyé, nyilván az indokolás is az ismert kaptafára megy. Sőt az is lehet, hogy nem is lesz indokolás. Minek az? Úgyis tudja ait mindenki, bogy mi vagyunk a gonosz országháborítók, amely tendencia minden sorunkból kimutatható. Mi vagyunk azok, akik állandóan munkára, békességre, szeretetre, kölcsönös megbocsátásra izgatunk. Mi vagyunk azok, akik az ólomkatonák sütü rendjeit minden reggel a gyűlölet ellen küldjük harcba és az anarchiával állítjuk szembe a törvények tiszteletéért, a jogegyenlőségért, a közszabadságokért. Mi vagyunk azok, akik minden szavunkat meggondoljuk, mielőtt papírra vetjük, nem félelemből, nem megalkuvásból, hanem a lelkiismeret cenzúrájával, amely ismeri a sajtó hatalmát, de tisztában van azzal is, hogy a robbanó légkörben nemcsak gyújtogató csóvával nem szabad járni, de vigyázva kell bánni még a világosító lámpával is. Ciek azok a rettentő bűnök, amiket a hatalom ugy szokott stilizálni, hogy „a közrendnek és az ország nyugalmának veszélyeztetése". Szó szerint igy mondták ezt a Bach-korszakban is, mert akkor is az veszélyeztette a köznyugalmat, aki, ha még oly halkan is, följajdult és szabadságot, igazságot akart. Akkor is Tompa Mihály volt a gonosztevő, aki nr.egirta azt a veszedelmes verset a gólyához, ami most minden iskolai könyvben benne van, —• azonban lehet, hogy tavaszra már a gólya kolportázsjogát is meg fogja vonni a belűgyminiizter, tekintettel arra, hogy neki mindenre hatalma van és a gólya a szabadság madara. Mi azért egy rossz szóval sem illetjük a belügyminisztert, aki a nyakunkra tette a kést, amit ö nyilván jóinduiatu figyelmeztetésnek szánt. Mi azt tartjuk, hogy amint mi kötelességünket teljesítettük legjobb lelkiismeretünk szerint, a kormány is ugyanait cselekszi a maga lelkiismerete szerint. Mi elolvassuk a belügyminiszter újévi vezércikkét egy nem nagy publicitásnak örvendő .rendészeti és társadalompolitikai szaklap"-ban. Illusztris kollégánk abban arról tudósítja a nemzetet, hogy „a kormány lépései már nem lé ovázók többé, tudjuk, hogyan és mily irányban kell a teljes kibontakozás felé haladnunk". Arany igazság, amelyet senki kétségbe nem vonhat. Egy ideig ugy látsiott, mintha ingadoznának a kormány lépései az európai demokrácia és az eller forradalmi reakció köz*. Volt néhány nap, amikor ugy tetszett, hogy nem lesz többé szabad a felekezeti és társadalmi izgatás, hogy nem lehet többé napról-napra a gyűlölet igéit h rdefni véres tollal és habzó szájjal, hogy kemény tilalom fogja le azokat a kezeket, amelyeket fölbátorított az esztendőkön át tartott jóváhagyó hallgatás s amelyen minden nap uj szellemi bűzbombákkal zavarják meg a magyar élet mély örvényei felett nagyon vékonyan kérgedzö konszolidációt. De ez a habozás megszűnt, a kormány lépései nem tétovázók többé. A kormány teljes arccal fordult a reakció felé és megindította erőteljes és szervezett offenzíváját a liberalizmus előretolt bástyái, a liberális ellenzéki sajtó ellen. Ennek az offenzívának a vezére hivatali állásánál fogva a belügyminiszter, ő kötelességet teljesít, amikor egymásu'án eloltogatja a magyar éjszaka gyér lámpásait, a mindenkori hataiom szokása szerint megfeledkezvén arról, hogy a hajnalt akkor se lehet megállítani, ha nem csak lecsavarják a lámpát, hanem össze ts törik. A kolportázsjog megvonása, a mi lámpánk lejebb csavarása minket nemcsak meg netn lepett, de meg se ijesztett. Mi lecsavartan is teljesíteni fogjuk a legjobb lelkiismeretünk szerint való kötelességünket, mert tudjuk, hogy az a közönség is teljesíteni fogja a kötelességét, amelyei szerény fényükkel szolgáltunk és szolgálni jogunk a végső kilobbanásig. Valószínűleg a belügyminiszter is tudja — hiszen tegnap olvashatta a Világ-ban, e lap országosan meggyászolt vezére nekrológjában —, hogy a kolportázsjog megvonása okoz pillanatnyi kellemetlenségeket a megbüntetett lapoknak, de es ékért kárpótolja őket közönségük bensőségesetbé váló támogatása. Amikor a magyar liberalizmus vezérorgánumát évekkel ezelőtt az a büntetés éite, amellyel most minket is megtisztelt a hatalom, a lap előfizetőinek a száma megkétszereződött. Ugyanezt a tapasztalatot tette miskolci laptársunk is, az utcai vásárló-közönségből ott is előfizető publikum lett, amely erkölcsi kötelességének tartotta uj előfizetők toborzásával erősíteni a liberalizmus táborát. Semmi okunk sincs annak a föltevésére, hogy Szeged dolgozó polgársága és munkássága cserben hagyná a város egyetlen liberális lapját, a szabadelvüség, a demokrácia, az igazi törvényi isztelet szimbólumát. A Szeged kiadóhivatala meg fogja tenni az intézkedéseket, hogy a kolportázsjog megvonása ellenére is zavartalanul szolgálhassa ki közönségét és meg vagyunk róla győződve, hogy a közönség is meg fogja tenni kötelességét. Nem tudjuk, a hatatom szeszélye meddig tartja szükségesnek ránk nézve illuzóriussá tenni a törvényben biztosított sajtószabadságot, de abban biztosak vagyunk, hogy az a tábor, amelynek zászlóvivője vagyunk, meg fog nőni számbelileg, meg fog erősödni hozzánk való ragaszkodásában és meg fogja erősíteni a zászlóvivő karját is. IMMWMMIMMMMM^^ A magyar pénzügyeket ellenőrző bizottság legközelebb ülésezik Páriaban. főbiztos közvetítésével érintkezhet vele és értesüléseit is a főbiztos'ól szerzi be a bizottság. A bizottság nemrlg megalakult és a legközelebbi napokban Párisban ülést tart. A biiottsági ü ései való részvélel céljából J. Smith népszövetségi főbiztos Párisba ut zik, hogy a pénzügyi újjáépítés menetéről a bizottságnak s.ükség esetén felvilágosítással szolgáljon. Budapest, január 9. Magyarország pénzügyi újjáépítésével kapcsolatos genfi jegyzőkönyv tudvalevőleg eilenőnő bizot ságot létesített, amelynek feladata, hogy a magyar pénzügyek újjáépítésének menetét a jóvátételi bizottság érdekíinek szempomjából figyelemoael kisérje. A jegyzfkönyv értelmében a bizottság mindenterületén kivül gyül egybe kor Magyarország és a magyer kormány csupán a népszöveségi Hétfőn döntenek a kizárások ügyében. A választójogi javj'ht. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Scitovszky házelnök a mai napon megbeszélést folytatott Bethlen miniszterelnökkel a nemzetgyűlésből kizárt képviselők ügyében. Scitovszlcynak az az álláspontja, hogy a miniszterelnök ezt a kérdést vigye előbb az egységes pírt tárgyalása elé, nehogy e kérdésben a nemzetgyűlésen való tárgyalása alkalmával a miniszterelnök az egységes pártból is ellenzéket kapjon. Döntés héifőn lesz. A belügyminiszter már teljesen elkészült a választójogi javaslattal és már tárgyaiátokat folytatott e kérdésben a miniszterelnökkel s az illetékes tényezőkkel. Eddigi tervek szerint a nemzetgyűlés a költségvetés letárgyalása után azonnal le fogja tárgyalni a javaslatot. Dénes István é« Vázsonyl Vilmos a kormány magatartásáról. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Az ellenzéki demokratikus szövetség ma este nem tartotta meg értekezletéi, csupán beszélgetésre jöttek össze a szövetség tagjai. Az összejövetelen többek között megjelent Dénes István, aki tudvalevően az értekezle en meg akarta tenni ant az indítványát, hogy a demokratikus szövetség tudja meg Bethlen miniszterelnök álláspontját a választójogi kérdésben és amennyiben eddigi magatartásából nem enged, az ellenzéki képviselők mondjanak le mandátumaikról. A megbeszélésen aztán Hderült, hogy Dénes István ezt nem indítvány formájában akarta szőnyegre hozni, hanem csupán a beszélgetés során akarta felhozni. Megjelent az értekezleten Vázsonyi Vilmos is, aki a miuiszterelnök ama kijelentésére, hogy nem hajlandó engedményeket tenni a passzivitás elkerülése érdekében, azt a megjegyzést lette, hogy érthetetlennek tűnik fel előtte, hogy a miniszterelnök ilyent mond, mert nem személyi ambíciók kielégítéséről és személyeknek adandó engedményekről van szó, hanem a titkos választói jogról, amelynek törvényerőre való emelése alkotmányos életünk érdeke.