Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-04 / 3. szám

1925 január 4. SZEGED 3 „Kicsinyes taktikázó, macska-egér harc helyett komolyan kell harcolni a reakció ellen — a demokráciáért." Egy órai beszélgetés Nagy Vincével. nak a képviselő-kinevezési jogot. És eme ha­talmi eszközei meg is vannak, amelyekkel — szerényen szólva — él is. Ezek után, ismerve az ellenzéki pártok és képviselők véleményét és azt a hatást, amelyet Bethlen Istvánnak karácsonykor a bécsi Neue Freie Préssé-ben a Budapest, január 3. (A Szeged kiküldött munkatár­sától.) Nagy Vincét tulajdonképen az elmúlt esztendő­ben háromszor választották meg Debrecenben. Az első választás alkalmával abszolút többséget kapott. Ezt a választált bizonyos szabálytalanságok miatt — meg­semmisítették. Az uj választáson ismét a legtöbb sza­vazatot kapta, majd harmadszor, a pótválasztáson, J magyar belpolitikai he'yzelről leadott elferdített Debrecen cívisei megmutatták, hogy nem kell a kálvi­nista Rómának sem a fajvédő demagógia, sem Bethlen £ István politikája, amely egybeforrott a nagybirtok \ helyzetképe az ellenzéken kiváltott, nem tartom kilálásosnak a közeli megegyezést. __ __ — A gyülehezési és sajtójognak kezelése érdekeivei. És a harmadik választás után kiderült, < csak elmérgesitette a helyzetet. Amig az ellen­- - • • zék bent volt a parlamentben, addig a kormány­működés közelről való kritizálása és ennek liogy Debrecen cíviseinek három olyan ember a követe, akik a szélsőbal padsoraiban ülnek és markáns egyéni ségeí a demokratikus szövetségnek: Hegymegi Kiss \ robotja nem adta meg az ellenzéknek azt a Pál, Györki Imre és Nagy Vince. I perspektívát, amelyből a kormány működésének Hat héttel ezelőtt ittjárt Szegeden. Amikor leért az I nagy vonalait kellett volna kivennie és amely­állomás elé, hatalmas tömeg éltette. Délelőtt, másnap, hez mérnie kellelt volna a maga ellenzéki sze• u(ülő u»v .a u mikor beszélt, fölállva ünnepelték. Markáns profilja, * repét. Most körülbeiül ezt a távlatot megkapta ! külföld gazdasági erőforrásaitól függő reakciós magas alakja és meleg orgánuma csak barátokat és • az ellenzék és tudatára eszméit a parlamenti 1 kormányzatot. uj katonákat szerzett. És ma, ha a kivezetés és kitiltás \ Szanálás, vámtarifa, rendtörvény, biintetőnovella . . . ellenzékieskedés céltalanságának. — Az ország dolgozó tömegeinek, a városi kispolgárságnak, munkásságnak, a kisbirtoko­soknak, földbérlőknek, a földigénylöknek óriási elégedetlensége, a szanálás csődje, a munka­nélküliség, az élet drágulása: mindez paran­csoló kötelességévé teszt a Demokratikus Szö­vetségnek, hogy ne kis taktikázó, macska-egér harcot játszón a kormánnyal, hanem komoly harcra szánja el magát az antidemokráciával és a reakcióval szemben — a dolgozók érdekelért. — Ez a harc nem föltétlenül a nemzetgyűlé­sen vívandó meg. Történeti példák mutatják, hogy a parlamenten kivül megvívott harcok sokszor ncgyobb eredményt hoztak. Nem lehe­tetlen, hogy ha a kormány m? kacssága, a titkos és tiszta választások kérdésében való hajihatat­lansága az ellenzékkel való megegyezést ki­zárják, egy, a parlamenten kivül megvívandó ha c, amelyet a polgárság és a munkásság tömegei, az ország lakosságának 90 sz zaléka lámogat — fegyverletételre kényszeríti a külföld demokráciájának ellenszenve alatt álló és a ellenére, beszél olykor a baloldali ellenzék gyűlésén — egy egész ország figyeli megfontolt, óvatos, komoly és súlyos szavát. Most kérdésemre azokról a nagy eredményekről beszél Nagy Vince, amelyeket Bethlen István kormánya Mindenütt ünneplik és mindenütt tudják, hogy mit J az i924.ik esztendőben elért. jelent a magyar polgárságnak és munkásságnak, magyar dolgozóknak Nagy Vince. Csak egy példa, ami nagyon jellemző. Sok hónappal ezelőtt — amikor még nem választott Debrecen, ami­kor még nem volt képviselő Nagy Vince — beszámoló­gyűlés volt a Felvidéken. A kerület képviselője meg­hívására résztveit ezen a beszámológyülésen Nagy Vince is. Ellenzéki gyűlést tartottak: a faluba husz csendőrt rendeltek ki és lejött a főszalgabiró is. Fel­vidéki szokás, hogy a gyűlés megkezdése előtt a szó­nokok bemutatkoznak a főszolgabírónak és — a csend­őrök vezetőjének. Ennél az aktusnál játszódott le a következő kis történet. Nagy Vince bemutatkozik a szolgabírónak. Kellő kimértség és kellő reverencia. Aztán a csendőrtiszt­hejyetteshez lép: — Nagy Vince vagyok! A csendőrtiszthelyettes összevágja a bokáját, ellép a husz csendőr feszes arcvonala előtt és nehéz vigyáz­ban keményen mondja: — Kegyelmes uramnak alázatosan jelentem, husz emberi... Ez sok hónappal ezelőtt történt. Az ellenforradalom negyedik esztendejében. * Most dolgozószobájában ülflnk egymással szemben Budapest déli zúgása közt. Energikus és határozott szavakat mond, a meggyőződés teljes hevével, lobbanásával és komolyságával. — Azt a feizült helyzetet — kezdi —, amely­ben az ellenzék a kormánnyal szemben áll, a ' — Az elmúlt évben fejezte be a Bethlen­kot mány — mondja — azt a működését, ame­lyet két év előtt kezdett mep a: úgynevezett „szanálás" érdekében. Egy olyan összegű kül­földi kölcsön megszerzéséről volt szó, amelyet még a Csonkamagyarország meglévő erőforrá­saiból is könnyen lehetett volna fedezni anél­kül, hogy Magyarország pénzügyi igazgatását a külföld ellenőrzése alá, igy az ország szuve­rénitását feladva, az ország kWföldi gyámság alá került. — Ezt azonban csak egy demokratikus kor­mányzat valósíthatta volna meg, mert olyan pénzügyi és adótörvényeket kellett volna ehhez hozni, amelyek az igazi tehsrviselö képesség arányában a nagy birtokot, a nagy vagyont, a munkanélküli nagy jövedelmeket vették volna igénybe. Minthogy azonban a kormány táma­szát éppen ezeknek tulajdonosai és reprezen­tánsai szolgáltatják, inkább megalázták az or­szágot a külföld elölt. — Külföldi zárgondnokot ültettek az ország nyakára, csak ne kelljen onnan venni, ahol van. A szanálási törvény, ame'yet húsvétkor hozott tető alá Be klen, megkímélte a nagybir­tokot, ellenben a hdzhaszonrészesedéssel, a mo­topoliumok fokozásával, a fogyasztási és for­galmi adókkal Igyekeznek az államháztartás megadóztatásával, az ország összes lakóinak, tehát a vagyontalanoknak tömegeit sújtják. — Egy másik fontos ugyanezt szolgáló tör­vénye ez évből Be'hlen Istvánnak a vámtarifa­törvény, amely néhány nagy gyárosvsgyon ked­véért kizárja a külföld joob és olcsóbb köz­szükségleti cikkének behozatalát. Ezzel a tör­vénnyel megint a nagy vagyont dédelgetve a tömeg érdekeivel ellentétes intézkedésekkel kiegészítette a kormány céltudatos működését, amely hatatmánsk biztosítására irányult és ehhez a munkához még hozzíjárult a büntető­novellának és a rendtörvényjavaslatnak a be­nyújtása. — Ezek a javaslatok a sajtószabadságnak és a többi közszabadságoknak olyan lsbéklyóíását célozzák, ami ha megvalósul, teljesen kizárja a par'amenten kivüli gyűléseken, vagy a saj óban való kritika lehetőségét. Hogy pedig a nemzet­gyűlés se élvezhessen több jogot az azonkívül rekedt polgársághoz hasonlítva, a házszabály­revíziót csinálta meg palotaőreinek segítségeivel Bethlen Is'vén. Ennek pedig eredménye volna az ellenzék ellenőrző jogának és kötelességének megcsorbítása és lehetetlenülése. Hogy az ellen­zék nélkül meghozott házszabályok átmennek az életbe, — ez még nagy kérdés. A feleletet egyéb problémákkal együtt a közeli jövö fogja megadni Nagy Vince egy óra alatt ezekkel a mondatokbal nemcsak a magyar politika, de az egész mai magyar mérlegét egyensúlyba hozni; vagyis csupa olyan élet képét festette meg. És ezen a képen szomorúan adónemekkel, amelyek közsükségleti dolgoknak ' süt sugarával a nap. vér György. SlSlTSa^S'í'^Jvtii! A szegedi munkanélküliek küldöttsége a polgármester előtt. már nem amiatt a sérelem miatt tartja fent, J Szeged, január 3. (Saját tadósitónktól.) Az sel, nem jogosulatlan tehát az a már többször amely a kivezetésekkel kapcsolatban állott elő. ; országos méreteket öltő katasztrofális munkanél- fölmerült kívánság, hogy mozduljon meg végre a Ezek as események csak az apropos-t adták l küliség Szegeden is kenyértelenné tett sok száz magántöke is. meg, hogy az ellenzéK politikai céljait mégha- , munkáscsaládot. A téli holtszezon beálltával min- Szombaton délelőtt huszonöt munkanélküli mun­tározza. Ennek inditóoka nem más, mint a den vonalon megszűnt az építkezés, amely a nyá- kás jelent meg küldöttségileg a polgármester előtt. választójogi törvény, — ha nem is általános l ron mé8is csak keresethez juttatott néhány mun- Vezetőjük előadta, hogy minden erőfeszítésük hiába­' "~A * —i« -1 » »» : való volt, hónapok óta nem kapnak munkát. Helyze­tük kétségbeejtő. A küldöttség háromszáz munkanél­küli munkáscsalád nevében a várostól kér és vár segítséget. Nem válogatnak, mindenféle munkát vállalnak. A polgármester elgondolkozott kissé, majd ezt mondta: — A város már minden belső munkát kiadott, legfeljebb az országutak javítására szükséges kő­anyag felaprózásáról lehet már csak szó. Vállal­ják-e a kőtörést? Nem kell hozzá más, csak egy nádpálcanyelü kis kalapács és megfelelő elszántság. — Igenis vállaljuk I — mondták kórusban a munkanélküliek. — Akkor menjenek át a mérnöki hivatal kül­területi osztályába, ott majd megmondják, hogy hány kőtörő munkást lehet még alkalmazni. A huszonöt munkás meg is jelent a mérnöki hivatalban, ahol feljegyezték nevüket és megígér­ték, hogy rövidesen behívják őket munkára. Hu­szonötnél több munkásnak azonban még törni való követ sem tudnak adni. De huszonöt munkanél­küli legalább kenyérhez jut még is, ha nehéz ke­nyérhez is, de kenyérbe? ami olyan ntgy szó a j háborús idők tizenegyedik esztendejének forgal­I mas telén. Joggal, de a titkossággal minden kerületben. — Bethlen István t*lán közeledésnek szánta azt a karácsonyi kijelentést, hogy a titkosság részleges kiterjtsz ésén gondolkozik. Ugy gon­dolja ezt a miniszterelnök, hogy a titkos szava­zást kiterjesztené a rendezett tanácsú városokra és a nagyobb ipari gócpontokra, tehát körül­belül azokra a kerületekre, amelyekre 1918-ban Vázsonyi is alkalmazta a titkosságot. Ilyen javaslat elfogadása részünkről nem volna más, mint a falusi, tehát a paraszt-tömegek odadobása a nyill választás önkényének és terrorjának. — Hogy a nyílt választásnál és a mai aján­lási rendszer mellett, hogy in érvényesül a vá­lasztók tömegének akarata, azt a nagyatádi és rétsági választási komédiák megmutatták. Ha a kormány az ellenzéknek a parlamentbe való becsalogatása és igy az alkotmányosság és pa>lamentarizmus látszatának kedvéért a mai ti kcs kerületek számát, a mai 49-röI még 25—30-al fölemelné; ez mindössze azt jelen­tené, hogy 75—80 titkosan váiasztó kerületről már eleve lemondana a kormány, ellenben a többi mintegy 180 kerületben fentartaná magá­kást, a mezőgazdaságban tavaszig nincs semmi munka és igy éppen a legnehezebb téli hónapok alatt, amikor a kenyér gondján kivül a tüzelő­anyag súlyos gondja is elrabolja az álmokat, vált szinte katasztrófálissá a helyzet. A hatósági munka­közvetítő hivatal működése úgyszólván a munka­keresők nyilvántartásában merül ki, munkáskereső alig van és ha egy munkaalkalom kínálkozik, száz meg száz reflektáns akad rá. A város hatásága nemrégen elhatározta, hogy az iparosok téli foglalkoztatása és a munkanélküliség veszedelmének enyhítése érdekében már most, a tél elején kiadja azokat az ipari munkákat, ame­lyek a jövőre felépítendő két uj városi bérházban lesznek szükségesek és amelyeknek kiadása nem ütközik technikai akadályokba. A mérnöki hivatal a tanács utasitása értelmében már meg is tartotta ezekre a munkákra — leginkább asztalos mun­kákról van szó — a versenytárgyalást, de annak ellenére, hogy közel kétmilliárd korona értékű munkáról van sző, még is csak egy-két műhely kap belőle munkát. A városnak kötelessége ugyan, hogy a lehetőség határai között minél több munka­nélkülit foglalkoztasson, azt azonban nem lehet kivánni, hogy minden munkanélkülinek a város adjon munkát. Vannak Szegeden tőkeerős magán­vállalatok is, amelyek régen adósak az építkezés-

Next

/
Thumbnails
Contents