Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-22 / 17. szám

8 SZEGED 1925 január 148. tartatmaz. A törvényhozás intenciója az volt, hogy a zsidóságot a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartása miatt megbüntesse. — Kétségtelen, hogy a kommunizmus vezérkarában túlnyomó számban volt a zsidóság jelen és a zsidóság egyrésze súlyosan vétett hazája ellen. De egyesek bűnéért nem lehet az egész zsidóságot felelőssé tenni, ez igazságtalan dolog. (Lukács György beszéde alatt alig néhányan vannak a nemzetgyűlés üléstermében. A baloldal teljesen üres, a jobboldalon is csak néhány képviselő foglal helyet. Ezek szótlanul hallgatják Lukács György fejtegetéseit.) — Ha szükség lett volna is — folytatja Lukács — a numerus claususra, ma már nincsen rá szükség. A mór megtette kötelességét, a mór elmehet. És ez a törvény megérett arra, hogy kitöröljék a törvénytárból. A külföldön sem nézik jószemmel ezt a törvényt. Az egyetemes nagy világáramlatok alól nem vonhatjuk ki magunkat. A szabad tanulás elve pedig olyan nagy világáramlat, amellyel , szembe nem helyezkedhetünk. Nem tehetjük mi ezt azért sem, mert itt kisebbségek védelmét • követeljük és ezt követelve nem helyezkedhetünk 1 a numerus clausus alapjára itthon. A hazafias zsidósággal szemben sem tarthatjuk fenn ezt a törvényt, mert igy eltávolítjuk őket a haza gondolatától. A velünk elkövetett igazságtalanság jkat mi csak kulturfölényünkkel ellensúlyozhatjuk. Vannak nekünk szép törvényeink, ilyen a polgári egyenjogúságról, a vallások szabad gyakorlatáról szóló törvény. Ezek valódi ékességei a törvénytárnak és ezeken csak a numerus clausus ütött rést. Eljött az idő, hogy ezt a rést betömjük (helyeslés a jobboldalon) és hogy mint a szomorú idők visszhangja ne zavarja többé az összhangot. Ezután a királykérdés problémájával foglalkozik, amelyet véleménye szerint továbbra is nyugvóponton kell tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Az országgyűlés és a jogfolytonosság kérdésével foglalkozik ezután. A főrendiház visszaállításának kérdésében arra az álláspontra helyezkedik, hogy a születés alapján vaió előjogok korlátoztassanak és az uj főrendiház zömét a közgazdasági és közigazgatási élet azon jeles tagjaival töltsék be, akik részint választás, részint államfői kinevezés utján kerülnek a főrendiházba. A választójog is sürgősen törvényhozás utján rendezendő. Az uj választójogi törvény véleményem szerint nem térhet le az általános választójog alapjáról. Annál kevésbé sem térhet le, mert hiszen akkor már meglesz a mérséklő kamara is és igy a jogok kiterjesztésének semmi sem állhat útjában. Ilyen körülmények között természetesen a női választójogot sem lehet nemlétezőnek tekinteni az uj választójog megalkotásánál. A titkosság, mint a választójog gyakorlásának módja, annyira általános lett, hogy a külföld nem tud arra a mentalitásra helyezkedni, mint ahogy nem tud ő sem, hogy a nyilt szavazás a magyar nemzet nyíltságával és őszinteségével hozható kapcsolatba, mint egy posztulátum. A titkos szavazást szűkebb térre szorítani, mint eddig volt, nem szabad. A nyilt szavazás kérdésével végleg szakítani kell, mert kérdés, hogy a nyílt szavazás egyáltalában ellenszere-e a felelőtlen demagógiának. (Helyeslés a jobboldalon.) Külügyi tekintetben Magyarországnak egyetlen feladata, hogy megértést és barátságot keressen minden állammal. Társadalmi programmá kell tenni a háborús felelősség és ezzel a békeszerződés revíziójának kérdését. Ha majd a világ köztudatába bevésődött, hogy nem vagyunk felelősek a háborúért, akkor el kell következnie a béke revíziójának és azután következik majd a felelősségrevonás a világot romlásba döntő békéért. A költségvetést elfogadja. Kállay Tibor beszéde. Lukács György után általános figyelem közepette Kállay Tibor állott fel szólásra. Mindenekelőtt a költségvetés általános szempontjaival foglalkozott és konstatálta, hogy a tervezett programmal a benyújtott költségvetés összhangban van. Ezután történelmi visszapillantást vetett a régi költségvetésekre. Ismertette büdzsépolitikánknak a társországokhoz és nemzetiségekhez való viszonyát, majd részletesen foglalkozott Ausztria és Magyarország költségvetésének összefüggésével. Az elmúlt évtizedekben a parlament békéje és az ország megnyugtatása függött a takarékosság elvének minél szigorúbb alkalmazásától. Nem kell azonban elfeledkeznünk arról, amit különben a tudomány és az irodalom azóta már meg is állapított, hogy ez a korszak nálunk és Európában is egyike volt a legvirágzóbb korszakoknak, a jólét majdnem általános volt, a tudomány és irodalom pedig erőteljesen fejlődött. Magyarországon tulajdonképpen parlamentárizmus nem volt, mert éppen a magyar nép legfontosabb kérdéseiben bizonyos erők korlátozták a kormányokat. Most a nép és a nép által megválasztott képviselők egyedül szuverének az országban. A parlamenti pártok a jelenben csak abban a mértékben érvényesülhetnek, amilyen mértékben résztvesznek a nemzeti szuverénitás kifejezésében. A választások titkossága ma nem nemzeti óhaj és ez tisztára a parlament többségétől függ. Ezután a költségvetésnek azzal a részével foglalkozik, amely a reparációkra vonatkozik. Megnyugvással kell megállapítani, hogy ezekbe a reparációs fizetésekbe a közvélemény már pártkülönbség nélkül belenyugodott. Főleg három kérdéssel kiván foglalkozni, az egyik a közigazgatás, a másik a valutareform és a harmadik a kisbirtokosok kérdése. Kétségtelen, hogy a korona javulása dacára a drágaság emelkedő irányzatot mutat. Ebből következik az, hogy a tisztviselői fizetések rendezésére is gondolni kell, dacára annak, hogy erre vonatkozólag a költségvetésben ezidöszerint semmiféle fedezet nincs. (Nagy taps.) A tisztviselőknek közelebbi kapcsolatba kellene jönniök az adófizető polgársággal. (Helyeslés.) Amilyen hiba, hogy az adóügyi jegyzők nem felelősségrevonhatók, épp olyan baj, hogy minden panasszal mindjárt a minisztériumhoz kell jönni és ilyen körülmények között természetesen a panaszosok szép szavaknál egyebet alig kaphatnak. — Szólni kívánok még a valutareformról. A szanálás során most a valutareform kérdése van hátra. E tekintetben az volt az álláspontom, hogy ezt a reformot hamarosan meg kell csinálni és a frankrendszerre kell áttérni. Én a magam részéről csak arra kívánok rámutatni, hogy ahol a stabilizáció megtörtént, azt mindenütt nyomon követte a valutareform is. — A helyzet most a magyar koronánál is ugyanaz, mint az osztrák koronánál. Ezek alapján a következő kérdéseket kívánom feltenni: — Ha Ausztriában célszerű volt nem csatlakozni egyetlenegy más állam rendszeréhez sem, hanem elfogadták az adott helyzetet, nem lesz-e nálunk is célszerű ugyanezt fenni. Kérdem továbbá, hogy azok között az államok között, amelyek most az uj valutára térnek át, lesz-e olyan, amelyik az osztrák szisztémát fogadja el. Olaszország és Románia például még nem intézték el a valutakérdést. A harmadik kérdésem az, hogy ha egyetlenegy állam sem fogadja el a mi rendszerünket, akkor nekünk minden más államtól eltérő valutarendszerünkkel nem kell-e érmeegyezményeket kötnünk. Ma a helyzet az, hogy minden európai állam, sőt talán Amerika is, bizonyos kooperáció létesítését megfelelőbbnek tartja a mai helyzetnél. A negyedik kérdésem, hogy nem fog-e Ausztria és a mi helyzetünk között fennálló hasonlatosság e két állam között szorosabb kooperációt szükségessé tenni. Tudom, hogy a kormány még nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, én azért teszem szóvá, hogy a kormánynak és a közvéleménynek alkalma legyen ezekkel a problémákkal foglalkozni, mielőtt bármilyen irányban Jadott helyzet alakult volna ki. A földreform. — Foglalkozni kívánok a földreform ügyével. A mezőgazdasági termények ára nem lesz mindig olyan magas, mint most. Tehát a most kiosztott birtokok jövedelméből kevés fog állandósulni. Biztosítani kell az uj birtokosoknak a birtok kiegészítésének lehetőségét. Ezt pedig csak teljes és abszolút földreformmal adhatjuk meg. Ezeknek a kisbirtokosoknak az irányában a korlátion szabadság helyreállítása mellett foglal állást, mert ezeknek a birtokoknak jellemző tulajdonsága, hogy minél szegényebb a birtokos, annál több munkát hajlandó áldozni a birtokára. Ezt a többletmunkát pedig a kulturnivó emelésére kell felhasználni. Beszél ezután a kormánypárt konzervativizmusáról és ezeket mondja: — Azt a gazdasági gondolatot képviseljük, amely a liberálizmusnál alkalmasabb a maradéknemzet összefogására, mert aszerint értékeli az egyéneket, hogy ki milyen értéket jelent a nemzet egyetemes szempontjából. Hibák mindazonáltal lesznek, mint ahogy vannak is, de ez nem a gondolatnak a hibája, hanem az emberek hibái. Én bizom a kormányban, hogy becsületes törekvéssel fog igyekezni azoknak a hibáknak az orvoslására és éppen ezért a költségvetést elfogadom. (A szónokot számosan üdvözlik, elsőnek Bethlen István gróf miniszterelnök.) Alföldy Béla a gyermekvédelemről. Kállay Tibor után Alföldy Béla áll fel szólásra. Beszédében általános szociális kérdésekkel foglalkozik. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy legalább a ; fővárosi iskolákban rendeljék el a tanulók kötelező vérvizsgálatát. — Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány utasítsa a rendőrséget, hogy a prostitúció terjedésének meggátlása érdekében az igazolványok kiadásánál a legnagyobb rigorozitással járjon el, az igazolványok számát lehetőleg redukálja, a rendőrorvosi vizsgálatot pedig terjessze ki valamennyi nyilvános hely, szórakozóhely, bár, kávéház és vendéglő alkalmazottaira, valamint a tömeg' lakások lakóira. Az erősebben fertőzött nőket el kell különíteni, azokat a fertőzött nőket pedig, akik nem magyar állampolgárok, el kell távolítani az országból. — Határozati javaslatot nyújt be a házasulandók kötelező orvosi vizsgálatáról. Ezután hosszasan foglalkozik a gyermekvédelem nagy jelentőségével, majd áttér a kivándorlás fejtegetésére, rámutat arra a nagy veszteségre, amely a magyarságot a kivándorlás folytán érte. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint utasítsa a Ház a kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a kivándorlás csökkentésére és folytasson széleskörű felvilágosítási akciót, amelynek során figyelmeztessék a népet a külföldi elhelyezkedés nehézségeire. Foglalkozzék a kormány a visszavándorlók telepítésének kérdésével. A költségvetést elfogadja. Még négy szónok. A következő felszólaló Csizmadia András. Örömmel fogadja a költségvetést, mert ebben jeleit látja a korona stabilitásának és a gazdasági élet újjászületésének. Szijj Bálint szólal fel ezután: A szanálás nagy terheket ró a nemzetre, de azt kényte'enek vagyunk vállalni, ha a gazdasági életet helyre akarjuk állítani. A költségvetést elfogadja. Sokoropátkai Szabó István a következő felszólaló: Rámutat arra, hogy a falusi nép soha sem rombolt, hanem mindig épített. Ezt a falusi népet kell megerősíteni. Az utak kérdésével foglalkozik. Határozati javaslatot terjeszt be a vasúti állomásokhoz vezető utak kiépítése tárgyában. A kölségvetést elfogadja. Renczés János: A kormány iránt bizalommal viseltetik. A javaslatot elfdgadja. Az elnök e után félbeszakítja a vitát s kegyeletes szavakkal parentálja el a tegnap elhunyt Chorin Ferencet, akinek emlékét a nemzetgyűlés jegyzőkönyvileg örökíti meg. Majd bejelenti, hogy \ a rétsági választókerületben megválasztott Bud Já' nos mandátuma ellen panasz adatott be. A panaszt Í

kiadják a bíráló bizottságnak. Ezután napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor a mai napirenddel. Most az interpellációk ; előterjesztésére tér át a Ház. . Karaffiáth Jenő a rádió-ügyben interpellál. LegI helyesebbnek tartaná az angol rendszer meghonoj sitását, amely az engedélyezési dij lefizetése ellenében azonnal hozzájárul a rádióállomás felálli! tásához. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter azonnal válaszol az interpellációra. A rádiókérdés erősen fejlődő probléma. Épp ezért bizonyos óvatosságot igényel. Reméli, hogy a legközelebbi időben, a jövő hónap elején megjelenhet a kérdést szabályozó rendelet. Ezután lehetővé válik a készülékek igénybevétele. Az interpelláló képviselő és a Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Léderer Gusztáv tiszti rangja. Meskó Zoltán interpellációjában kérdi a honvédelmi minisztert, hajlandó-e felvilágosítást adni, mikép vették fel Léderer Gusztávot az aktiv tisztek közé. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter azonnal válaszol. Köszönetet mond Meskónak, amiért alkalmat adott neki a felszólalásra. A lehetőség szerint azon volt, hogy kitisztázza, miképen került ez az ember az aktiv tisztek közé. Tartalékos tiszt volt, szolgálatát ellátta s mikor a csendőrséghez tiszteket kerestek, az akkori igényekhez képest megelégedtek a jelentkező Léderer adataival. Élőéletére az akkori viszonyokhoz képest Bécsben és Pozsonyban precíz kutatásokat nem lehetett végezni. Hivatalos tudomás nem volt arról, hogy Léderernek felesége van. Léderer, mikor mint tartalékos aktiv szolgálatra jelentkezett, mint nőtlen ember szerepelt. Meg kell állapítani, hogyan volt ez lehetséges. A vizsgálat megindul s ha megfelelő adatokat szolgáltat, akkor azonnal megindítja az eljárást azokkal szemben, akiket felelősség terhel Meg kell jegyeznie, hogy bármely oldalról hangzana el olyan megjegyzés, hogy ez az eset rávilágít a tisztikarra, ez ellen a leghatározottabban tiltakozna. Utóvégre nem lehet egy ember cselekedete miatt egy egész testületet felelősségre vonni. Ha bárhol is nyomára jönnek annak, hogy nem odavaló tisztek akadnak, azonnal eltávolítják őket. Meskó Zoltán viszonválaszában kijelenti, hogy egyetért a honvédelmi miniszterrel a tekintetben, hogy az eset nern vethet árnyat a tisztikarra. Kéri a minisztert, hogy ha esetleg létszámszaporitásról lesz szó, akkor elsősorban az elbocsátott aktiv tisztekre legyen tekintettel.