Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-11 / 284. szám

1924 december 11 sziaio 3 kel kapcsolatbaE pénzszerzésre kasznáSga fel, in­tézkedtem, hogy állásából eltávolítsák és a bíró­ság -elé állítsák. Bármikor hasonló eset fordulna elő, én leszek az első — ismerve az ország és a kormány érdekét —, aki a kezdeményező lépést mindig meg fogom tenni és aki meg fogok tenni mindent, ami szükséges a magyar közélet purifi­kálásákoz. (Eaps a jobboldalon.) A miniszterelnök ezzel befejezi beszédét és leül. Berky Gyuls tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát, Griger Miklós nem veszi tudomásul. A Ház a választ tudomásul veszi. Ezután Szabó József terjeszti elő interpellációját. Szabó széváteszi, hogy a keresztényszocialista párt kongresszusával kapcsolatos gyűlést betiltották. Szabó József interpellációjára a keresztény­szocialista gyűlések betiltásáról Rakovszky Iván belügyminiszter nyomban válaszolt. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Pallavicini György őrgróf interpellációját törlik, mert nincs jelen. Ezzel az ülés délután negyed 4 órakor véget ért A bécsi táviróalkalmazottak sztrájkba lépnek. miniszternek is a biróság elé,menni. Külön bizott­ság kiküldését teljesen feleslegesnek tartón, mert ez a kérdést nem tisztázza. — Hajlandó vagyok hozzájárulni ahhoz, hogy az Esküdt ügyből kifolyólag .azokat az aktákat, amelyeket képviselők ajánlottak, revízió alá vegyék és egy lista kéezittessék. A listák elkészítését olyanformán tartom szükségesnek, hogy itt nyil­vánvalóan olyan ajánlásokról is van szó, amik az összeférhetetlenségi törvénybe nem ütköznél', tehát ezeket mindjárt külön kellene választani. Azt hi­szem, hogy a leghelyesebb volna, ha az egész listát a kormány az összeférhetetlenségi bizi ttság elé utalná, hiszen ez a bizottság hivatott arra, hogy döntsön, hogy van-e valamely képviselő el­járásában olyan, ami az összeférhetetlenségi tör­vénybe ütközik. A miniszterekben megvan az el­határozás, hogy bármilyen eset merüljön fel, a bírósághoz fordulnak. A második, hogy a kor­mányban megvan a készség arra, hogy minden olyan felvilágosítást megadjon, amit lojálisán kér- i nek tőle. Én voltam az, aki, amikor tudomásomra { jutott, hogy Esküdt Lajos állását a kiviteli ügyek- I Bécs, december 10. A távíró- és távbeszélő­alkalmazottak egyesületének elnöksége ma ülést tartott, amelyen határozati javaslatot hozolt. A határozat kimondja, hogy miután a posta és távbeszélő vezérigazgatóság nem kielégítő fele­letet adott az alkalmazottak fizetési követeléseire, különösen a gazdasági prémiumok kérdésében, a végleges határozathozatalt a bizalmiférfiak ma estére összehívott gyűlésének tartja fenn, jólebet az alkalmazottak által benyújtott ultimátum ma délben járt le. Ha a bizalmiférfiak határozata a sztrdjk lesz, akkor a távírászok szerint annak oka a főigazgatóság, mert visszautasította az alkalmazottak jogos kívánságait. Fizetési zavarok a gabona- és a textilszakmában. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) A Báger fizetésképtelensége nagy mértékben érez­teti hatását az egész gabonakereskedelemben. Nyillan és titokban egész sereg fizetésképtelen­ségről beszélnek. Igy a Kvittner Zsigmond cég szerdán bejelentette az inzolvenciát és a rend­őri eljárás már meg is indult ellene. Remény van azonban arra, hogy a Kvittner cég fizetési kötelezettségének eleget fog lenni, mert passzí­váival szemben megfelelő aktívái is vannak, azonkívül Kvitlnert családja is támogatni fogja, mert hatalmas vagyonnal rendelkeznek. Az egymásután ismétlődő hatalmas arányú inzolvenciák, amelyek az áru'özsde közönségét már hetek óta izgalomban tartják, a tőzsde vezetőségét is foglalkoztatják. Elhatározta a tőzsde vezetősége, hogy megteszi a szokott lé­péseket, amelyek a phc érdekében szükséges­nek mutatkoznak az inzolvenciákkal kapcsola­tosan. A tőzsdetanács ülésén, amelyet hrei Kálmán vezetett, mintegy 15 tekintélyes gabona­kereskedő és nagymalom képviselője jelent me?. A textil szakmában is nagy nehézségek adód­tak elő. Fizetési zavarokkal küzd több pesti n gykereskedő. Mára egy nagyobb cég redő­nyeit húzták le. Láng Simon, az ismert Nagy­korona-utcai textil-cég bejelentette fizetésképte­lenségét. A passzíva meghaladja a nyolcmil­liárd koronát. Fizetisi nehizsigek egyébként szinte minden szakmában vannak. i.i Harmincnégy vásárhelyi városatya bizalma Bethlennek. Hódmezővásárhely, december 10. (Saját tudó­sitónk telefonjelentése.) Hódmezővásárhely tör­vényhatósági bizottsága szerdán délelőtt dr. Algner Káro'y föspán elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, amely annyiban különbözött az előbbi közgyűlések'öl, hogy részint feltűnő kevesen jelentek meg rajta, a bizottság kétszáz­negyven tagja közül mindössze harmincötén is huszonöt tisztviselő, másriszt tárgysorozatának egyetlen pontja egy érdekes indítvány volt, Genersich Antalé, a hódmezővásárhelyi egy­séges párt elnökéé, aki bizalmat kívánt szavaz­tatni a közgyűléssel grCf Bethlen István mi­niszterelnöknek, a város nemzetgyűlési kép­viselőjének. Indítványa szerint ezt a bizalom­nyilvánítást a házszabályrevizió teszi aktuálissá. Genersich Antal indiiványa és a közgyűlésen mutatkozó feltűnően gyér érdeklődés között szoros összefüggés van, a törvényhstósági bi­zottság túlnyomó nagy többsége ugyanis nem hive sem Bethlen IsIvánnBk, sem a kormányzó­pártnak, hanem erősen ellenzéki érzelmű, mivel azonban nem óhajtottak az ellenzéki város­atyák ünneprontók lenni és tisztában voltak az ilyen törvényhatósági bizalo^nyilvánítások érté­kével, inkább távolmaradtak a közgyűléstől, mint ahogyan távolmaradt arról Kun Béla is, a közgyűlés egyik vezére és a város párton­kívüli ellenzéki nemzetgyűlési képviselője is A rendkívüli közgyűlést féltizenegy órakor nyitotta meg a főitpán. Megnyitó beszédében többek közölt a következőket mondta: — Mint már annyiszor, ma is a hazaszeretet hozott össze bennünket rendkívüli közgyűlésre. Hódmezővásárhely hazafias érzésű törvényható­sági bizotsá-je nem tudja tétlenül nézni a poli­tikai éet horizontján a viharfelhőket, amelyek hazánk egyik élő, legnagyobb férfíának, gróf Bttalen István Hódmezővásárhely európai hirű 1 tzeretett nemzrigyülési képviselje önfeláldozó, [ hcnmentö munksjának eredményét fenyegeti. A | forradalom vörös és véres zivatarával akarják elárasztani azt a vetés*, amelyet Bethlen István miniszterelnök az ország kisgazdával vállvetve veiejtékes munkával varázsolt a Csonkamagyar­országot boriió rorcokbó'. A nemzetgyűlés szo­ciáldemokrata pír'a menti frakciója szövetkezve néhány, úgynevezett radikális demokratával, a mentelmi jog védelme alatt a parlamentet igye­kezett felhasználni az ország forradalmositására, mert az a hang és az a magatartás, amely ott az utóbbi időben tobzódott, feltétlenül arra vezetett volna. Éppo ezért öröumel üdvözli a házszaaáyreviiiűt. A főispán beszéde után dr. Csáky Lajos tiszti főügyész ismertette az indítványt és az indítvány alapján kidolgozott felirattervezetef. Az indítvány ellen egyetlen bizottsági tag szólalt fel, dr. László Jenő ügyvéd. Kifejtette, hogy ez a törvényhatósági bizottság mai for­májában és összetételében már nem képviseli Hódmezővásárhely közönségét, tehát a város közönsége nevében véleményt ssm szabadna nyilvánítania. Rámutatott arra, hogy a nemzet­gyűlés hangjának durvaságával senki sem azo­nosíthatja magát, azonban tűrhetetlen az ÍR, hogy amikor panamákról, a panamák leleplezé­séről van szó, az ellenzéki képviselőket erő­szakkal kidobják a nemzetgyűlésről. Ilyen kö­rülmények között nem szavazhat bizalmat Beth­len Istvánnak. Balogh Sándor és Lencse Ármin szóltak fel ezután a javaslat mellett, majd Genersich Antal indokolta meg indítványát. Kijelentette, hogy a régi ellenzék állandó obstrukciéja juttatta oda az országot, ahol ma van, tehát a Házszabály­revízióra nagy szűkség van. A javaslatot ezután a harmincnégy egységes Dárti váiosatya megszavazta, ellene csupán dr. László Jenő szavazott. Bethlen Istvánnak tehát V>sárbety kétszáznegyven tagú közgyűlésének ? harmincnégy tagja tu'nyomó nagy többséggel ? bizalmat szavazott. A rendkívüli közgvülés egyébként nagy nyug­talanságot okozott Vásárhelyen. A régi függet­lenségi párt t'gjai különösen Genersich Antal felszólalását sérelmezik és tilfakoznak az ellen a beállítás ellen, mintha a háború előtti nem­zeti célokat szolgáló obstrukciók okozták volna az ország katasztrófáját. -CAftAAMMMAMMAWWMMMJMMWMMAMUt Lévay Béla halála. Hónapok óta tartó súlyos betegség utál, szerda virradóra, 71 éves korában meghalt der­zsenyei Lévay Béla nyugalmazott városi tanácsi iktató. Az utolsó bohém abból a hajdani nagy gárdából, amely átkísérte a deszkapallós régi Szegedet az újba s igyekezett rajta valamit csiszolni. Sok tégláját takarják alkotmányok, in­tézmények, amikhez névtelenül hozzáadta a ve­rejtékcseppjeit s ugy járt végül ö is, mint annyi más, — nem maradt semnij*. A mi eleink soraiban kezdte pályáját, újság­író volt a régi Híradó szerkesztőségében, mikor az kénytelen volt az idők parancsoló szavát követve napilappá áta'akulni. Kortársa volt a pályán Mikszáth Kálmánnak, Gárdonyi Gézá­nak, Sebők Zsigmondnak, Thury Zoltánnak, Kemechey Jenőnek, Csoör Gáspárnak, vén sas­ként pártfogolta a kezdő Tömörkényt s olyan rajongó hive maradt később is, amilyen csak az idegenből ideszakadt ember lehet, elfogult, magát mindennel előbbre tartó bennszülött, soha. A föld astzimiiáló ereje mégis elővette azt a tréfát, hogy Lévay Béla, a felvidéki gentry­ivadék, aki a halasi főszolgabíró faként szüle­tett, tipikus szegedi polgárrá alakult át, mintha csak ott nőtt volna fel a fe'sövárosi Bárka-ut­cában, ahol élete javarészét leélte. (A napokban, mikor bucsulátogatást tettünk nála, va'ósággai a magyar sorsot tapasztalhattuk egész házatájié­káb n A lakás már csak egye'len szobából áll, mert a többi lassankint kiürült, az udvart fel­veri a gaz, tüskebokrok hajlanak össze az örök­életű csalánnal; árva rózsatő hirdeti korcsul, hogy valamikor járt itt is az ábrándozás, a gyöngédség; magányos lyuk kárál a kerítés tá­ján, ahová fehérneműt teregetnek a szomszé­dok, az arrajárót megbámulják, mint különös vándort, egy dühös apró kutya pedig csaholva követ a fagarádicson s akkor is marja nagy ugrándozásokkal a rozoga öregajtót, mikor már behuztuk magunk után. A szoba szegénységé­ben — ahol apró gyerekek mosolyognak gond­talanul, pufókan, — kínosan forgolódik a beteg, alig van szava, az is kit-három napban álla­pítja meg a véget, fájdalmak gyötrik, mégis azt suttogja oehunyt szemmel: — Rozi, kiiáld mrg az urakat egy pohár torral. Sok minden elmaradha'ott Lévay Bélától, de ezt nem irthatta ki sorsfordulat, megalkuvás, alkalmazkodási kényszer, mert ez ott gyöke­rezik valíhol nagyon messze, hosszú évszáza­dok erényei és bűnei melegágyában. Kevés embernek volt annyi jó barátja, mint Lévay Bélának, akit vagy Béla bácsinak hivtak, vagy Don Dugónak, még pedig a régi irói pszeudonimje után. A legerősebb fájuak közé artozoit, elképzelhetlenül győzte a munkát és a szórakozást. Valamikor megtörtént, hogy foga­dásból 32 újdonságot irt a Híradó valamelyik számában, nem is olyan nagyon loholt utánuk, csak azt akarta bebizonyítani, hogy az újságíró, ha nyitott szemmel és füllel járja a várost, mindig talál eseményt. Legföljebb kényelmeske­dik s lusta megirni, ráfogja, hogy nem érdekes. — Minden betű étdekel valakit, ez újságot nem a jóbarátaink, vagy a magunk kedvéért csináljuk. Azok közé tartozott, akiket néhai Beck Pista az „alak" névvel jellemzett. Termetre alacsony, de ezt túlzóan nőies, magas cipősarkokkal pótolta, ami tipegővé tette a járását. Mindig zsebében a tajtékpipa, meg a kostök. Bozon­tos, szerte-szét álló bajuszának minden szála ugy mozgott beszédközben, mintha külön siónok­iatokat tartana. Ezt hivta Tömörkény tutaj­bajusznak. Tekintélytisztelő volt anélkül, hogy szolgai módon megalázkodott volna, körülbelül az utolsó ember azok közül, akik a régi Sze­gedről, embereiről, személyes tapasztalaik alapján jellemzőt tudtak mondani; tele mindig eseménnyel, tödénetfel (főleg, ha felsővároüi vonatozás kínálkozott), azért rosszat senkiről ncin mondo t. Don Dugó humora megállt az

Next

/
Thumbnails
Contents