Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-28 / 297. szám

1924 december 25. SZEQUD 5 Szinészeii művészet. •— Nyilt levél Madame Mistinguettehez. — Aranyos Asszonyom, bocsásson meg ezért a bizalmas és bensőséges megszólításért, de én csak nagyon távoli, messze hölgyekkel szemben merek ilyen bizalmas és bensőséges lenni és ön, tekintettel az utolsó öt esztendő gazdasági leromlására és kiváltképpen a saját külön zilált anyagi viszonyaimra, elég messze van tőlem. Majdnem olyan messze, mint a boldogság, a jólét, az életöröm és a hónap elseje, hogy valami merészet és nagyot és dicsőt mondjak. Művésznőkkel szemben mindig feltétlen hódohtial viseltettem és soha sem mentem tul egy szerelmes vers határán, de Ön iránt, ragyogó szép jelenség, isteni Mistinguette, még ezen felül is kiváló tisztele'et érzek, mert egy olyan problémát oldott meg, amelyen hiába törtem fejemet, hogy a Reinhardt Miksi, Stanislaszky Igor (vagy Izor, már nem tudom bizonyosan), Gordon Craig Vilmos, Antoine János és Pitoeff Izé fejéről ne is besi éljek, ön egyszerűen és világosan kijelentette (minden nagy dolog egyszerű és világos, mint a Galambos Kristóf tojása, hogy korunk legfőbb vívmánya a revü és hogy mindenki és minden a revüért van: az irói lángész, a rendesői tehetség, a szőve?, a zene, a díszlet, a jelmez és a jelmeztelenség, a közönsée és a kritika, egyszóval minden, de minden. (Félreértések elkerülése vegett revü alatt ne tessék valahogy a Revue des deux Mondest gondolni, vagy a Reme Bleut, vagy egyéb folyóiratot, dehogyis kérem, a revü az revü, mint ahogy a vaksparádé vakparádé, szóval a revü az a legutolsó szinpadi műfaj, amelyben sok minden van és semmi sincsen, de ez aztán ragyogó és csillogó és pompázatos és káprázatos.) Igaz, még a:t is hozzátette mosolyogva Madame Mistinguette, hogy a revü az a szerelem kultusza, a nöi szépség adorálása és hogy ez a szerelem és rői szépség benne, már tudniillik Madame Mistinguetteben egyesül és összpontosul. Hát ez az kérem I Azok a navalyás klasszikusok, meg azok a beteges medernek összeírtak mindenféle tragédiákat, meg komédiákat, tükröt akartak tartani a természet és kor elé, úgynevezett alapeszméket fejeztek ki és kolmi problémákat, megitendenciákat fejtegettek. De mi modernek vagyunk és haladni kell a korr.l és nekünk az idő pénz és a jazz-band muzsika, nekünk az autó bűze a parfömünk és a villamos csengetése a lélekharangunk, mi nem érünk rá a lenni vagy nem lenni monologján töprengeni: nekünk revü kell, expressz művészet, mindent a szemnek és szemet szemérti Eljön még az idő és már itt is van, amikor nem lesz töobé szükség íróra és irodalomra a színpadon, mert egy bokorugró szoknya, vagy egy födetlen váll, egy sárga piké, vasy egy apacsfütty szebben beszél, mint a legszellemesebb Moltére és Molnár, szóval látvány kell a magyarnak és a drámaköltés, amely a dionizoszi mámorral kezdődött, a látványos revülázzal fog véget érni. Most már értem, hogy Halmay Tibor miért vett másodszor automobilt és Fedák Sári retúrjegye miért fonfosabb nemzeti ügy, mint a tűdővész leküzdése, vagy a gyermekhalandóság csökkentése. Ön szépséges és ötletes Madame Mistinguette, fején találta a szöget és ha K*nt Msn ur a tér és idő rejtelmét, ha Schopenhauer Artúr ur a szenvedés titkát fejtette meg, ba Spengler Oszvald ur a nyugat alkonyát derítette fel, ön viszont korunk szinházi válságát oldotta meg, olyan könnyedén, mint ahogy a cipője zsinórját, vagy a fűzője kapcsát. Most már mindent tudok és mindent megértő és mindent mrgbocsátó lélekkel szemlélem szabadjegyes zártszékem homályából, ha a bohémlelhü kormányfőtanácsos ur és a puritán kedélyű nyugalmazott miniszter ur ragyogó arccal és csillogó szemekkel tapsol a formás bokáju és gömbölyű víllu, kevés hangú és kevés toalettü Lámpalázy Üdvöskének, aki a szépségnek és szerelemnek éppen olyan kultuszát van hivatva reprezentálni a napiahn keleten, mint Ön a Fény is Békeszerződések városában, Au voirl -fjj Gyalu. Halálos autóbaleset Alag mellett. Egy utas meghalt, három megsebesült. Budapest, december 27. Karácsony elő napján, csütörtökön délután négy óratájban a Nyugati pályaudvarról felhívták a mentőket és sürgős segítséget kértek négy súlyos sebesült részére. A négy sebesültet a délutáni vonattal hozták be Dunakeszi-Alagról Budapestre egy^eSn ütS* Sg'egy!?hSbaí a mentők a pályaudvaron mind a négyet segitfSK u^^ : ségben részesítették, majd a zsidókórházba szállították. A kórházban Blau már csütörtökön este nek. A soffőrnek és a mellette ülő Schwartz kereskedőnek semmi baja sem történt. Sértetlen maradt Schwartz 4 éves kisfia is, csupán elájult az ijedtségtől. A súlyosan megsebesült négy embert a községben bekötözték, majd Budapestre hozták őket, ahol Ebéd után a vendégek közül többen elhatározták, hogy autókirándulást tesznek a közelben levő Alagra, Éppen kapóra jött, hogy a társaság egyik tagjának, Zala Károlynak autója is volt. Az autó kéznél volt, mert Zala budafoki lakos és onnan autóval ment ki Dunakeszire. Délután három óra tájban hatan autóba szállottak, még pedig Schwarz Ádám kereskedő négy éves Mór nevü fiávai, továbbá Vinczer László, Lederer József, Klausz Győző és Blau Ármin, akik meghalt. Vinczer agyrázkódást szenvedett, azonkívül az arcán zúzódás és a fején hasított seb van, Lederer hasonlóképpen több helyen megsérült, Klausz is agyrázkódást kapott. A dunakeszi csendőrség megindította a nyomozást az ügyben és máris megállapították, hogy az autó utasai ittasak voltak és valószínűen ez az oka gondatlanságuknak, mert nem vették észre í valamennyien budapesti kereskedők, illetve iparo- ! idejében, hogy a pneumatik kipukkadt. A nyomosok és csaknem kivétel nélkül egészen fiatalok, 19—20 évesek. Az autón Alagig mentek, majd az országúton visszafordultak Dunakeszi felé. Közel Dunakeszihez van egy veszedelmes hely az országúton. A váci országút autóutasai már jól ismerik ezt a helyet ugy, hogy csak lassított sebességgel szoktak arrafelé közeledni. Itt ugyanis az országút a vasúti vonal felett halad el, hidon keresztül. Kevéssel az áthidalás előtt kanyarodó is van. A társaság sebesen száguldott az országúton. Mielőtt a hidra értek volna, az egyik keréken kipukkadt a pneumatik. Ennek ellenére folytatták az utat a rossz pneumatikkal. Az autó sebes menetben rárohant a hidra. A rossz pneumatik miatt nem tudták már az irányt megtartani és a kocsi teljes erővel nekiszaladt a hid vaskorlátjának, amelyet körülbelül három méter hosszúságban kidöntött. A másik pillanatban az autó több mint hat méter magas hidról a levegőben két bukfencet vetett és rázuhant a vasúti sinekre. Óriási jajgatás hallatszott az autó roncsai alól. A jajveszékelésre figyelmessé vált a hid mellett szolgálatot teljesítő vasúti bakter és azonnal jelentette az esetet a községben. Többen a helyszínére siettek és az autó roncsait eltakarítva látták, hogy négyen, még pedig Vinczer LászlóZLéderer József, Klausz Győző és Blau Ármin vértócsában fekszezást egyébként folytatják az ügyben. NAGY SzIKE-BAL JANUÁR 11- ÉN A TISZÁBAN Legszebb, legolcsóbb újévi ajándékok, órák, ékszerek, ridikülök, cigarettaszelencék, fali és ébresztőórák, gramofon, lemez, öngyújtó, zseblámpa sfb. nagy választékban kaphatók: TÓTH órásnál, Kölcsey-utca 7. sz. Tört arany, ezüst beváltás. Nagy javitómühelv. 787 CSEREPSCALYHAK különféle szin és méretben kaphatók LANDESBERG « cementárugyárban Attila szállása és sirja. Hun-magyar temetkezés. Irta: dr. Czlmer Károly. Attila hun király — Salamon Ferenc találó szavaival élve — olyan a magyar histőriábsn, amilyen a virtusos legény a csárdában: ba kiugratják az ajtón, újra bekerül az ablakon. Nem tiszta magyar eredetű, hanem németből és szászból közénk szakadt tudósaink, Attilái betolakodott, előkelő idegennek tekintették, a nyelvek eredetének összehasonlításából levont zordon liráskodásu irásukbin ordas szívvel minduntalan kitelepítették a honszerző ősök hajlékából, ellenben a nemzeti köztudat a hagyományok alapján —• de meg a régi írók nyomán is — mindannyiszor visszavitte őseink pantheonába és nem engedte, hogy elődeink közül kitagadják. Sőt odajutottunk a világhódító hatalmas rokonnal, ahová a görögök Homérosszal és amint hét görög város viaskodott «z örök életre predesztinált nagy költőért, ugy hasonlóképen Attiláért is hét magyar város tudós társasága küzd egymással Írásban és képekben és egyik sem akarja átengedni a másiknak azt s dicsőséget, ami nagyságából kisugárzik. Most is, hogy a népboldogító wilsoni pontozatok kovásza országútikat besavanyította, a trianoni katasztrófa és turáni eredetűnk emléke a figyelmet ismét Attila szállásának is sírjának kikutatására fordította és újból megindult a nemes versengés és kegyelt emlékű hun király legendás sírjának felderilése irán'. Hamvait — költség hiányában — cserkészdiákokkal kerestetjük Jászberény táján, Szentes vidékén, a donáti halmokban, Vásárhely határában a 8ZÖ1IŐ8Í dombokban, Szeged mellett az öthatomban, Debrecen és Nyíregyháza körül, a bajduségi róna magaslataiban, a győr—komáromi vonalon, a monostori homoktorlaszban és másutt, ahol a hun elődök sírjait sejtjük az aranykalászos dombhátakban. Alábbi írásomban nem akarok beállani a tintával és ásóval dolgozó sirkeresök közé, csupán nézetemet akarom nyilvánítani a kegyeletes törekvésről. I. A hunok eredete még mindig nincs kellő módon felderítve és őstörténetükből csak annyi bizonyos, hogy a hun törzseket Krisztus születése táján a khinai császárok észak felé szorították az osztyákok és jakutok szomszédságába, ahol erösebb török törzsek hatása alá kerültek és eltörökösödtek, ugy hogy, amikor a negyedik rzázadban a vándornépek ide-oda hullámzása Európába sodorta őket, akkor már inkább a törökökhöz hasonlítottak, mint az ugor törssekhez és nomád életüket a Kárpátok álfa! bezárt magyar Alföldön, a Hortobágyon, a Szamos, Hármas-Körös, Maros és Temes vize melletti téres mezőségen is folytatták. A Dunántulnak népes és jól épített római városaira nem vetettek ügyet —• legfölebb fosztogatásra és rablásra jártak oda —, mert a megtelepült élet ismeretéig nem emelkedtek és a várost nem becaüiték. A pannóniai római városok kőházai szinte hívogatták falai közé, de életmódjuk a pusztához kötötte őket. Sorsukat a nomád élethez való ragaszkodás szabta meg és döntötte el: a városukó szomszédok közi tovább is a sátorban maradlak, azért kellett elpusztulnak. Ellenben a honfoglaló magyar elődök már a földmüvelés és települt élet fogalmát magukkal hozták Kelettől és az ország legkulturáltabb részét, a Dunántult szállotta meg a magyarság zöme. A római városok rom-épü'eteibe, az avar földvárakba és a szláv grddokba települtek, azokat lakhatóvá tettek és a honfoglalástól siámitott száz esz'endő alatt a megtelepít keresztény népek kulturvilágában elhelyezkedtünk és abban életünket és önállóságunkat ezer év alatt megőriztük. Ez mentetne meg a kisebb számú magyarságot erősebb elődeink, a hunok és avarok katasztrófájától. A hunok „királyi törzse", amely a többi fölött a hegemóniát gyakorolta, maga is nomád népség voR Sőt Attila maga is pusztalakó volt és mint a mai Fátorozó kirgizfőnök, nem lakott állandóan egy helyben, hanem ide-oda vándorolt szállásává', vagy amint ma mondjuk, az udvarával, főembereivel az Alföldön. A dicső-