Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-25 / 296. szám

1924 december 21. SZEGED 37 MENYASSZONY És VŐLEGÉNY KELENGYÉK, gyermek és aaby fehérnemüek, kötények stb. készen és rendelésre is. Gyönyörű ágykészletek olcsó szabott árakon. Özv. IŐWY JÓZSEFIVÉ kelengyeüzlete Kacimbók király. Repülőgépes mese a szerecsenek országából. Kacimbó király volt, de nem volt se fényes palotája, I se koronája és királyi palástja. Palota helyeit pálma- 1 levelekkel fedeti sárkunyhóban lakott, korona helyett pávalollat viselt, palást helyeit pedig egy csíkos vadállal bőrét akasztotta a nyakába. Sohase fogadia trónon ' az alattvalói hódolatát, hanem egész udvarával együtt egy nagy banánfa árnyékában szokott megtelepedni, mikor elébe járultak országának nagyjai, vagy törvényt ült azok fölött, akik elébe vitték peres ügyeikel. Ebből is láthatja mindenki, hogy Kacimbó a szere- < csenek országában volt király, ahol még az angyalok is olyan feketék, mini a lekváros kenyér. Kacimbó j király is fekele voll, talán a legfeketébb valamennyi ; szerecsen között. Ha kókuszdió-olajjal bekenegette 1 magái, fekele bőre ugy ragyogott, mintha egyenesen 1 egy nagy tál folyékony tusból húzták volna ki. Egyéb fehér nem is volt rajta, c»ak a két fogsora. Soha életében még fogport nem látott, de mikor nevetésre húzta el a száját, ugy csillogtak-villogtak a fogai, mintha csupa fehér gyöngyszem lett volna. Kacimbó király egyszer nagy vadászatot rendezett. Afrikában a vadászat nem olyan egyszerű mulatság, mint nálunk, ahol messzehordó puskával pufogtatják le a szegény kis lapsifDIesekel. Olt bizony nyíllal, meg dárdával mennek neki az oroszlánnak, meg a vízilónak és akárhányszor nem a vadállat, hanem a vadász viszi a bőréi a vásárra. Kacimbó nagy vadászatán elejtetlek három oroszlánt Nem voll csoda, ha Kacimbó nagyon megörüli a zsákmánynak. Örömében az egész falu népét nagy győzelmi torra hivta meg. A lakomat ősi szokás szerint a nagy banánfa alatt tartották. Olyan terebélyes volt a fa, hogy ezer ember is elfért alatta. Hat szakács főzte a köleslevest, hat szakács készitetle az antilop-pörköllet és hat szakács sütölte az oroszlán-rostélyost. Hat dobos verte a fadobol, hat kürtös fújta a diadalindulót és hat citerás pengette bélhuros hangszerén a lalp alá valót. Pattogott a tüz, járták a vitézek a haditáncot, Kacimbó király pedig egy fatönkön ülve gyönyörködött a vigasságban. Kél lestőr pálmalevelekkel Jegyezgette Jobbról is, balról is. Hát amint javában mulatnak, egyszerre zúgás hallatszik a levegőből. Messze, magasan látszott valami furcsa alkotmány is Olyan volt, akárcsak egy kiterÍ

esztelt szárnyú madár Európai gyerekek rögtőn kitaálták volna, hogy repülőgép. De hát se Kacimbó, se az emberei nem láttak még repülőgépet. Ők csakugyan azt hitlék, hogy nagy madárral van dolguk. Kacimbó király röglön meg is kérdezte Kufut, a főminisztert: — Mit gondolsz, Kufu, hogy foghatnánk meg azi a nagy madarat? Kufu a jobb kezével a bal talpát kezdte vakarni. Ha igy csinált, azt jelentette nála, hogy nagyon gondolkodik. Ol percnyi vakaródzás után kijelentelte: — Főméllóságu Kacimbó király, azt hiszem, legjobb volna, kölest szórnánk ki a banánfa előtti nagy tisztáson. A köles körül kiönlünk két hordó enyvet. A nagy madár leszáll, hogy megegye a kölest és beleragad az enyvbe Mi elrejtőzünk a fák alatt és ha a madár leragadt, előrohanunk és megkötözzük Kacimbó haragosan oldalbabökte Kufut egy strucmadárnak a lábszárcsonljával. Az helyeltesitette nála a kormánypálcát. — Viziló vagy te, Kufu, — ripakodott rá a főminisz- | lerre Azt nem mondhatta, hogy szamár, mert szamarat Kacimbó még sohase látott. Az ilyen nagy madár nem eszik kölest, meg nem is látja a kölest olyan magasból ... Mit gondolsz, te Fuku ? Fuku volt Kacimbónak a fővezére. Nagyeszű és ravasz ember hírében állott a szerecsenek országában, ő találta ki, hogy lehet verembe csalni az orrszarvul, ! Most is ő volt a legbölcsebb. Megvakarta a bal kezével j a jobb talpát, ami nála azt jelentette, hogy nagyon ; gondolkodik. Öt percnyi lalp vakarás után lassan és f megfontoltan megszólalt: — Igazad van, főméllóságu Kacimbó király. Hus kell az ilyen nagy madárnak, Ne kölest szórjunk ki, hanem egy bárányt kötözzünk ki a tisztás közepére. Mikor a nagy madár leszáll, hogy elragadja a bárányt, előro- ; hanunk a fák alól és elvágjuk a nyakát. > Olyan okos vagy Fuku, mint egy százesztendős krokodil, - mondta Kacimbó király. Ugy cselekszünk, ahogy te mondottad. A repülőgépen két ánglius ült. Az egyiket Fixnek hívták, a másikat Foxnak. Az egyik olyan sovány voll, mint Zoro, a másik olyan kövér voll, mint Huru. Ők természetesen abból, amit Kacimbó király beszélt a minisztereivel, semmit se sejtettek, ők csak azt látták felülről, hogy egy szép nagy tisztás van a végtelen őserdő közepén és elhatározták, hogy ott leszállanak, megpihennek, pecsenyét sütnek és azután tovább folytatják az uljukat. Fix és Fox ugyanis vállalkozó szellemű angolok voltak. Az volt a szándékuk, hogy átrepülik egész Afrikát. Lassú siklórepüléssel ereszkedtek le a tisztásra. A motorjukat elállították, hogy a berregés nem rémitette Kacimbó királyt és válogatott vitézeit, akik köröskörül a nagy fák alatt lesték, hogy a nagy madár lecsapjon a kikötözött bárányra. A szerecsen vitézek az izgalmas várakozásban ugy lapultak meg, hogy még a hangjukat se lehetett hallani. Egyszerre a gép földet ért. Az orrán a propeller még nem is állt meg egészen és Fix még ki se tette » lábát, amikor irtózatos üvöltés reszkettette meg a levegőt. Kacimbó király elkiáltotta magát: — Farmagözü! Huj, huj! Utánam, vitézek! A következő pillanatban Kacimbó király felugrott és a dárdáját magasan csóválva a feje fölött, rohant a repülőgép felé. Ugy rohant, hogy még a csíkos állatbőr is leesett a nyakáról. A nyomában nyargal! Kufu és Fuku, utánuk a többi vitézek. Fix és Fox, amint körülnézlek, látták, hogy nagy veszedelembe csöppentek De hát azért voltak angolok, hogy ne veszítsék el a lélekjelenlélüket Fix a kormányhoz kapott, Fox pedig előkapta a puskáját. A gép még jóformán meg se állt, máris újból meginduit. A kerekek már mozogtak, mikor Fox az üléséről visszafelé fordulva, ijesztésül egyel a levegőbe durrantott. A szerecsen vilézek ugy meghökkentek, mikor látták, hogy két ember ül a nagy madár szárnya között, az egyiknek meg valami durrogós szerszám is van a kezében, hogy nyomban megálltak. Némelyiknek ugy elkezdett remegni a lába, mint a nagybőgőnek a húrja, ha nagyon belevágnak a vonóval. Csak Kacimbó, Kufu, meg Fuku voltak benne ugy a rohanásban, hogy ha akartak volna, se tudtak volna megálhni. Kacimbó olyan gyorsan rohant, hogy még el is érte a nagy madarai és belekapaszkodott a farkába. Onnan kiáltozott visszafelé: — Segits, Kufu I Megvan a nagy madár 1 De bizony se Kufu, se Fuku nem segithetetl már Kacimbónak, mert a repülőgép már felemelkedett a levegőbe és a szerencsétlen Kacimbó, mikor lenézett, azon velte észre magát, hogy az emberei olyan kicsinyek, mint a hangyák, a tisztás egyre jobban összezsugorodik, őt pedig a nagy madár viszi a végtelen őserdő fölé. Repült, repült a nagy madár, Kacimbó pedig, aki ugy lógóit rajta, mint a denevér a mestergerendán, rémülettel érezte, hogy kezdi elhagyni az ereje. Ha sokáig viszi őt a zugó, berregő masina, lezuhan a magasságból és menthetetlenül pozdorjává zúzza magát. Szerencséjére ugyanakkor Fox odahajolt Fixhez és beleordított a fülébe. Nagyon kellett ordítani, mert különben Fix semmit se érteit volna a repülőgép zúgásától. — Mond csak, Fix, mit csináljunk ezzel a buta szerecsennel ? Fix hátranézett és látta, hogy a halálfélelem verítéke gyöngyözik Kacimbó homlokán. Megszánta a szerencsétlent és igy szólt: — Majd leszállok annyira, hogy leugorhasson. Ugy is cselekedeti. A föld felé közeledett és Ka cimbó, mikor újra lenézett, reménykedve látta, hogy nagyobbonak alattuk a fák, szélesednek a patakok és látni lehet már a pálmák koronájának a mozgását. Éppen egy nagy tolyó fölött jártak és a folyó partján olyan sárhalmok sorakoztak, mintha egy néger falu kunyhói leltek volna. De amit Kacimbó látott, nem néger falu volt, hanem a termita hangyák birodalma. Afrikában ugyanis vannak olyan hangyák, amelyek egész palotákat épitenek. Egy ilyen hangyabirodalom fölött kezdett leereszkedni a repülőgép. Kacimbó, mikor azt hitte, hogy elég közel van a földhöz, eleresztette a repülőgép farkát. Nagyot zuhant, a repülőgép pedig, mikor megszabadult a felesleges terhétől, egyszerre hatalmasai szökkent a levegőbe. Szegény Kacimbónak ideje sem volt gondolkodni, hogy mi történt vele. Nagyot nyekkent, amikor földet ért és egyszerre teljes sötétségben találta magát. Hát bizony vele az esett meg, hogy rázuhan! a termita hangyák egyik palotájának a tetejére. A sár beszakadt alatta és a nagy, vörös hangyák ezrével rárohantak. Elkezdték csipni, marni, Kacimbó pedig nem ludott védekezni ellenük. Rúgott, kapálódzott, ameddig szét nem rúgta a hangyavár oldalát. Azután, vesd el magad, rohant neki egyenesen a folyónak. Belemerült a hullámaiba, hogy a hangyákat lemossa magáról. Máskülönben az apró vörös vadállatok még a szemét is kimarták volna. Mikor nagynehezen lemosta magáról a hangyákat, Kacimbó elindult hazafelé. Szörnyen restelte a dolgot, ami vele megesett és egyáltalán nem voll olyan büszke, mint ahogy egy eleven fekete királyhoz illett volna. Három nap és három éjjel tartott, amig a szörnyűséges őserdőben megtalálta az utat a tulajdon hazájába. Hazafelé az egész uton azon töprenkedett, hogy mit mondjon hűséges alattvalóinak. De bizony hiába töprenkedett, mert mire hazaért, nagy bajok történtek Mikor a nagy madár elrepült vele, az alattvalói először megrémültek, azután vitatkozni kezdtek, hogy mi is történt a királlyal. Kufu azt mondta, hogy nagy tisztesség esett Kacimbóval. Bizonyosan a szerecsenek istene küldte érte a nagy madarat hogy elvigye a menyországba a fekete angyalok közé. Fuku ellenben ugy vélekedett, hogy csúfság, ha a királyt még egy madár is el tudja ragadni, amelynek kél sápadt arcú ember ül a szárnyai közölt. Csak abban egyeztek meg mindnyájan, hogy Kacimbó volt, nincs, uj királyt kell vá'asztani. Ponl mikor Kacimbó megérkezel! a nagy banánfa alá, ült a trónjára az uj király, aki nem volt más, mint Kacimbónak hűséges fővezére, Fuku. Még a csigafüzér is a nyakán lógott, amelyet Kacimbó a bambasák eHen viselt háború ulán adott neki hősége jeléül. Kacimbó nem akart hinni a szemének. Odarohant Fukuhoz és rárivallt: — Takarodj le a trónomról, Fuku 1 Én vagyok a király! De Fukunak eszeágában sem volt, hogy a trónt átadja. Magasra emelte a struccmadár lábszárcsontját és ugy kiáltott vissza Kacimbóra: — Nem igaz! Te nem vagy király! Te nem is vagy Kacimbó l Kacimbó királyt már elvitte a nagy madár. Akin ilyen szégyen esik, az nem lehet király • szerecsenek Országában. Hiába sirt, rimánkodott, követelődzőit Kacimbó, senki sem hallgatott rá. A szerecsenek országában a királynak csak addig van hatalma, mig nyakán viseli a csíkos állatbőr! és pávatoll kunkorodik a feje fölé. Kacimbó elvesztette az állatbőrt és pávalollat, azzal együtt elpárolgott a hatalma és tekintélye is. A ravasz, de hűtlen Fuku ellenben király lett helyette. De még ezzel se volt vége a szegény Kacimbó históriájának. Mikor nagyon követelte, hogy adják vissza csíkos állatbőrét, a struccmadár lábszárcsontját, meg mindazt, ami a királynak hatalmat és észt is ad, a hálátlan Fuku egyet odakiáltott a testőreinek: — Fogjátok meg ezt a csalót, aki sértegeti az én királyi személyemet! A testőrök megragadták Kacimbót és Fuku parancsára beledugták — mit gondoltok mibe ? — egy hordó mézbe. Azután felvágtak egy nagy párnát és Kacimbót meghengergették a pehely ben. Mikor Kacimbó kikerült a mézből és pihéből, olyan voll, mint egy szárnyatlan, félig megkoppasztott ragadós madár. Mindenki rajta nevetelt, örökre vége lelt a dicsőségének. Kacimbó azóta nem király a szerecsenek országában. CSERÉPKÁLYHÁK különféle szin és méretben kaphatók LANDESBERG 3 cementárugyárban ro) 0-5 A fejfájás megrontója minden < életkedvnek! Gyors és biztos segítségei ö nyújtanak ez ellen Aspírin .tablettái. Ügyeljünk a zold papirszallagr a! Újévi vásár Nagy választékban kalapok, nyakkendők, férfijehérnemiiek, uridivatcikkek 200.000 koronán felüli vásárlásnál . . 5% 500.000 felül . . 6% kedvezményt nyújtok 17 Szende Mihály Kelemen-utca 12. szám. Telefon 5-64.