Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-04 / 279. szám

1924 december 4. 3 Apponyi beszédének hatása a pártokra. Rupert válasza Berkyneb. Budapest, december 3. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Ma mér teljes egészében bebizonyosodott a nemzetgyűlés ülésén, hogy a mostani helyzetet, amelyet a többség hozott létre, lehe'etlen továbbra is fentartani. Az egységespárt ma még kevesebb szdmu képviselővel jelent meg, mint tegnap, mig az ellenzék teljesen távoltartotta magát. Az érdeklődés úgyszólván csak abban a pár pártonkivüliben összpontosult, akik értesülve, hogy Apponyi Albert gróf nagy beszédet fog mondani, megjelentek. Rögtön az ülés megnyitása után nyilvánvalóvá lett, hogy az ellenzék nélkül a Ház nem képes komoly 'árgyalásokra. Már-már attól lehetett tar ani, hogy az ülést fel is függesztik, mikor az utolsó percben Kaas Albert báró emelkedett szólásra, de csak azérl, hogy vaUmiképen kihúzza az időt Apponyi megjelenéséig. Apponyi Albert gróf meg is feleit a nagy várskozátnak és határozott bírálatot mondott a történtek felett. Megállapította, hogy a többség súlyos bűnt követett el a parlamentarizmus ellen, mert cselekedetével megakadályozta a törvényhozást abban, bogy ann?k egyik része, az ellenzék, részt vegyen a most vitára kerülő költségvetésben. Apponyi szerint ez beláthatatlan következményekkel járhat. Határozott véleményt mcndott a pansmsvádakra vonatkozóan is és szöksegesnek tartja, hogy ez esetben a kormány tisztázza magatartását. Kivánja e célból « parlamenti bizottság kiküldését. A házszabályrevizió tekintetében Apponyi kompromisszumos nézetet vall. A többség által nevezett klotürrel szemben é esen állást foglal. Érdekes jelenet volt, hogy miker az Eskűdtügyröl beszélt Apponyi, Hir Qyörgy képviselő, akiről a pCr tárgyalása alkalmával sok szó esett, a legnagyobb felindulássá! és idegességgel izget -mozgott a belyén, ugy hogy saját pártjának kellett őt lecsillapítania. Még egy figyelemreméltó dolog történt a nemzetgyűlés mai ülésén. Apponyi Albert gróf beszédét a leghüíöaebb csend közepett fejezte be. Jellemzi a többeégi párt politikai nivó|át, bogy egy ilyen aUposan ét finoman felépitett gyönyörű beszédei a legnagyobb közönnyel hsl'gat vég<g, de Berky Qyula kabaré-stilusban elmondott beszédének nevet. Napok óla beszélnek arról, hogy Berky Gyula a panama üggyel kapcsolatban két ellenzéki képviselőt fog „ledönteni." Ez az igyekezet azonban csúfos kudarccal végződött, mint azt Rupertnek alább közölt nyilatkozata bizonyítja. Bethlennek mai felszólalása szintén nem járt kellő eredménnyel. Érthető csodálkozást is kelt felszólalása, mert egyáltalán nem tisztázta az [ Esküdt-ügyet. Figyelemreméltó mozzanata a mai ülésnek meg az is, hogy a bejegyzett j tizennégy ellenzéki interpellációt töröltek, még j pedig ugy, mint hogyha az interpellálni óhajtó képviselők interpe ációjuk törlését saját maguk óhajtották volna, meit „nem jelentek meg az ' ülésen.* | Szociáldemokrata vélemény Apponyi beszédérő'. Farkas István, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának egyik vezére, Apponyi beszédére csak ezeket mondotta: Az állandó sötétségben egy pillanatig felvillanó fénysugárzás volt ez a beszéd. A miniszterelnök egyezkedni akar az ellenzékkel. Már ismertettük azokat a megoldási módokat, amelyeket a nemzetgyűlés elnöksége, különösen Zsitvay Tibor alelnök készített elő és amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy az ellenzéki képviselők kitiltáei idejét megrövidítsék és ezáltal az ellenzék pesszivi'ásából kilépjen. Arról is hírt adtunk, hogy a demokratikus szövetség egyáltalán nem foglalkozik az ilyen tervezetekkel, hanem a legteljesebb mértékben ragaszkodik hétfőn proklamált álláspontjához. Ma aztán már Zsitvay nyilán is bevallotta, hogy a miniszterelnökkel tényleg folytatott tárgyalásokat, de eredménytelenül, mert a válságot még sem sikerült megoldani. Ezek után a Ház folyosóján az ülés vígén, Bethlen gróf és Vass miniszter a keresz'ényszocialistákkal tárgyaltak, mert fel akarják őket kérni, hogy vállalják a közvetítő szerepet. A demokratikus szövetlégnek az a felfogású, hogy nem elég a kivezetett ellenzéki képviselőkön ejtett sérelem reparálásé, hanem a panama-ügy tisztázásához és a választói jog kérdésének elintézéséhez is köti magát. Rupert válasza Berkynek. Rupert Rezső válaszolt Berky Qyula vádjaira és azt mondja, hogy nem kellett volna annyira erőlködnie Berkynek, hiszen Szilágyi és ő nem tegadták le, hogy egyen emberek érdekében a miniszternél eljártak. Szilágyi egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy egy-két ügyet, egytem és ügyüket a miniszter elé terjesztet em. Rupert igy végzi: Ez a válaszom annak a genllerosn-nek, aki tolvajt kiált, amikor menekülni akar. A költségvetést kedden terjesztik be. A pénzügyminiszter a költségvetést a jövő bét keddjén a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni. A benyújtással egyidejűleg Bud János pénzügyminiszter nagy beszédre készül, amelynek során az összes pénzügyi és általános gazdasági kérdésekre ki fog térni, egyúttal rá fog mutatni a pénzügyminiszter költségvetési beszédében arra, hogy a legértékesebb gazdakét ember érdekében pártfogolt. Viszont én { sági forrásaitól megfosztott Magyarországnak nem csináltam titkot abból — mondja Rupert —, hogy üldözött embereket védelmembe vetmilyen utakon kel! keresni a jövőben a megélhetést. A bombamerényletek pőrében jövő héten mondják ki az Budapest, december 3. A Mirffy-pör mai folytatólagos tárgyalását tiz órára tűzte ki a biróiáí, azonban ekkor még egyetlenegy védő sem volt jelen a teremben. Fél 11 óra előtt néhány perccel nyitotta meg a tárgyalást Langer Jenő elnök és felkérte az ügyészt, hogy nyilatkozzék, vájjon kiván-e a védők már elhangzott beszédeire válaszolni. Dolowschiák ügyész kijelenti, hogy a védők beszédeire nem kiván válaszolni. Az elnök ezután köili, bogy az utolsó szó a terhelteket illeti, mivel az a megjegyzés hangzott el, hogy a biróság nem adott engedélyt a vádlottaknak védekezésük szabad előterjesztésére, felszólítja őket, hogy mondjanak el mindent a védelmükre. Elsőnek Márffy József áll fel éí kijelenti, hogy azokon felül, amik elhangzottak, más mondanivalója nincsen. Az elnök megkérdezi, hogy a védelmére semmit sem kiván előadni? Márffy. Amit a védők elmondtak, abhoz semmi hozzáteonivalóm nincs. Azért kerültem bele az ügybe, mert ébredő vollam ; részt vettem a nyugatmagyarországi és a csehek elleni harcokban. Ugy láfsiik, a liberálisok ezt nem tudják nekem megbocsátani. Márffy ezután a törvényszék előtt tanúsított tiszteletlen magaviselete miatt bocsánatot kir a bíróságtól és elmondja, hogy a háborúban gránátnyomást kapott és a vörösök is üldözték. Sértett önérzetében ragadtatta el mvgát. A történtek felett sajnálkozását fejezte ki és ezért bocsánatot kér. kérését jegyzőkönyvbe véteti. Majd Marossy szólal fel és kijelenti, hogyha bönös volna, akkor sem tartozna az ügye a polgári bíróság elé, mert a vámőröknél szolgált. Nemérji magát bűnösnek és ezért kéri a felmentését. Szász József szintén az ártatlanságát hangoztatja es kéri a felmentését. Horváth-Halas ugyancsak kijelenti, hogy ártatlan, msjd Vargha szintén ártatlanságának tudatában kéri felmentését. Az elnök ezután köiü, hogy Márffy fegyelmi büntetését elengedi, de Ridó büntetéséi, miután a rendőrséget sértette meg, nem engedbeti el. Ezután Drenka vádlott kéri a felmentését, majd Barthek védő pénzbüntetésének elengedését kén"; kijelenti, hogy az erősebb kifejezéseket felzaklatott idegállapotának tulajdonítsák. Az elnök kijelenti, hogy Barthek pénzbüntetését elengedi, majd ezt a kijelentést teszi: — A pörbeszédek befejeztetvén, a bíróság a tárgyalás elnapolása nélkül tanácskozás is határozathozatal dijából visszavonul. A főtárgyalás permanens, a biróság vissza fog térni és kihirdeti ítéletét. Kérem a védő urakat, bogy állandóan legyenek készenlétben. Az Ítélethirdetés idejéről megfelelő módon fogom a feleket értesíteni. Az elnök ezután mára befejezettnek nyilvánítja a főtárgyalás!. A perrendtartás értelmében a törvényszék mától számított nyolc napon belül hirdeti ki Az elnök kijelenti, hogy Márffy bocsánat- j Ítéletét. Munkás-e a szinész? A kisfizetéses színészeknek be k«U lépniök a munkásbiztositó pénztárba. Szeged, december 3. (Saját tudósítónktól.) Az egész ország színészetére igen fontos és elvi jelentőségű ítéletet hozott most a munkásbiztositó pénztárak legfelsőbb bírósága. Az itélet éppen ugy érinti az összes színészeket, mint az összes magyar színigazgatókat. Az elvi jelentőségű, ugynevezet „próba-pört" Andor Zsigmond szegedi színigazgató indította meg, hogy végre tisztán lásson a színészet a munkásbiztositó pénztárak és a színészek közötti viszonyban. Az érdekes pör előzményei a következők: Mindenki előtt ismeretes az a tény, hogy a korona ingadozásának esztendeiben a munkásbiztositó pénztárak hónapról-hónapra közölték azt a legmagasabb értékhatárt, amelyen felül nem léphet be senki a pénztár tagjainak sorába. Most azután ezt a határt egyszer és mindenkorra aranykoronában állapították meg. A színészekkel szemben a pénztárak azt a gyakorlatot követték, hogy minden színésznek — tekintet nélkül az értékhatárra — be kell iratkoznia a pénztár kötelékébe. Erre a határozatra az szolgáltatott okot, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor S. Nagy Kató hosszabb betegségben szenvedett, Palágyi Lajos színigazgató kérelmére a társulat minden tagját fölvették a tagok sorába, tekintet nélkül a fizetések nagyságára. A járulékok teljes egészében — a fizetés után í hat százalék — a színigazgatót kötelezte, mivel a színészek a szerződéseknél nem akartak belemenni abba, hogy fizetésükből vonják le a járulékokat. Andor Zsigmond ebben az ügyben egy évvel ezelőtt eljárt a szegedi munkáspénztárnál és kérte, hogy az értékhatáron felüli gázsit kapó színészeket töröljék a tagok sorából. A munkásbiztositó azonban erre nem volt hajlandó. Andor Zsigmond erre Bellák Miklós szinész — akinek gázsija túlhaladta a maximumot — terhére kivetett járulékok ellen felszólal. A nmnkásbiztositó pénztár a felszólalást saját hatáskörében elutasította. A színigazgató erre ebben az ügyben felebbezett a járásbírósághoz, hogy a „próba-pörben" elvi jelentőségű döntést hozzon a biróság, amely természetesen kiterjed az egész ország színészetére. Májusban tartották meg a tárgyalást a járásbíróságon, amikor is dr. Lugosi Döme, Andor Zsigmond képviselőjének érvelései után, a biróság ítéletben mondotta ki, hogy a színigazgató nem köteles Bellák Miklós után — akinek fizetése túlhaladta a maximumot —- pénztárijárulékot fizetni. Az indokolás kimondotta, hogy a pénztári maximumot túllépő fizetéssel rendelkező szinész fizetéséből képes fedezni kiadásait, ha beteg lenne és ezért a miniszteri rendelet alapján sem kötelezhető a járulékok fizetésére. Az itélet ellen most a munkásbiztositó pénztár élt felebbezéssel és Így az ügy a munkásbiztositó pénztárak legfelsőbb bíróságához került. A legfelsőbb biróság most tárgyalta ezt az ügyet és a járásbíróság Ítéletét helybenhagyta. Ez az itélet kimondja, hogy hnbí.r a színész nem tartozik szorosan a tisztviselők, munkások, kereskedősegédek közé, akiknek a rendelet; szerint be kell lépniök a pénztárba, mégis olyan munkát végeznek, hogy ennek alapján nekik is be kell lépniök a pőnztár kötelékébe. Az indokolás azonban megállapítja még azt is, hogy csak azoknak a színészeknek, kóristáknak és szólistáknak kell a pénztárba belépniük, akiknek fizetése nem haladja tul a pénztári maximumot. Mindenben azonosok igy a színészek a többi tagokkal, tehát o'yan magánszereplő, akinek gázsija túlhaladja a legmagasabb munkásfizetést is, saját költségén tartozik gyógyíttatni magát. Ezzel az iiélettel most már nyilvánvalóvá vált, hogy a színigazgatóknak milyen színészek után