Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-21 / 293. szám

Egg^es sasám ára 30§0 korona Szerkesztőség és kladóhivatal: Deák Ferenc-utca 2. (Föreállskolával szemben.) Telefon 13-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 2C00 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 4UC0, Budapesten és vidéken 451UO kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. ">( 0, 1 hasábon It CO kor. Szövegközi ÍO százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3(K!0 kor. Szövegközti közlemények soronként lOfiOOO, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyászjelentés IftJ • -al drigább. UWM f, évfolyam. Szeged, 1924 december 21, VASARNAP. 293-ik szám. Tekintélytisztelet. A Magvar Tiszlvisetők Országos Egyesülete jubileumot ült, ötven éveset és azon Budapest polgármestere mondott költői szárnyalású fcefizéűet. Igy irják a kommünikék, de amúgy is el lehet hinni a költői szárnyalást, me t az minden jubileumon ott van a „jelenvoltak" közt. Amikor pedig a magyar tisztviselők hivatalos szervezete tekint vissza a magyar lisztviselősors ötven eszendejére, akkor nem is szabad taiányzani az ódai lendületnek. Ha már prózai szárnyasokkal nem igen találko.ik a magysr tisztviselő az életben, legalább a jubileumukat diszitsék költői szárnyasok. A körülmények különben is igen kedvezőek most az ódai műfaj művelésére. A karácsonyi angyal hetek óta egyebet se csinál, csak hordja a karácsonyi örömeket a tisztviselő családok palotáiba. Nem is győzi a sok munkát, most már fiókangyalokat vett maga nv Hé és azokkal dugatja a karácsonyi segélyt még a nem szoros n vett közigazgatásiak hattyupehellyel töltött párnája alá is. Még volna egy csomó ilyen óda-motivum, de a szárnyaló költők nem ezt a motívumot kultiválják. Egyik a ti?zlviselők önzetlenségét domborilja ki, amit valóban nehéz is volna kélségbe vonni, mert ez az egyetlen önzetlenség, amely nem marad meg ela: életinek ; a másik a tisztviselőknek a nemzet szebb jövőjébe vetett hitét hangozta ja, ami magától érietődő is, mert ama keserűségének a holnap álma a legjobb zsibbssztója. Van, aki az orszígépitő politikának legjobb támaszát Iája a tisztviselőkben, van, aki gerincnek, van, aki fundamentumnak nevezi öset, ami mind igaz is, legföljebb ott támadhatnak némi komplikációk, hogy ezekre a cimekre a kisgazdatársadalom is igényt tart; viszont ezek a komplikációk elsimithatók azzal, hogy ugyanazok mondják gerincnek és fundamentumnak a tisztviselőt, akik máskor a parasztot mondják annak s nekik van igaiuk, mert szegény hazankia ké< gerinc és ké: fundamentum is ráfér. Minden jubiláris köszöntéseknek azonban egy a vezérmo ivumuk: az, hogy a destruktiv sajtó a tekintélyek lejáratásán dolgozik. Ennek ugyan nem sok köze van se a tisztviselőhöz, se a tisztviselő jubileumhoz, egyáltalán nem is kell hozzá jubileum, mert hallani ezt disznótorokban és hatórai teákon is, de hát éppen azért kell vele ékesíteni a jubileumot, mert igen közkedvelt és mindenütt viselt disz. És valljuk be, a dologban van is valami igazs g. A mi korunkat még Fer>ero is azzai jellemzi, bogy nem ismer tekintélyeket és ebben nagyon hasonlít a római világhoz, mikor az felbomlóban volt. Hiába voltak ott olyan nevezetes császárok, romt Nero, meg Caracalla, meg Heiogabalus, a rómaiak nem tisztették őket s ezt a bűnüket még súlyosabbá teszi az, hogy még akkor destruktiv sajtó sem volt. Ami pedig a magunk történetét illeti, kétségtelen, hogy ennek is voitak olysn korszakai, amelyekben lehanyatlott a tekintélyek kuliusas és bizonyára ezek voltak a legszomorúbb korszakai a magyar történelemnek. Például Jeruzsálemi Endre kora, mfg Dobzse László kora, meg Carsffa kora, meg Haynau kora, akik pedig nyilvánvalóan bírtak a hivatalos tekintély minden attribútumával. Ellenben érdeke?, hogy Mátyás királyt, vagy Kossuth Lajost nem járatta le senki és például aki a Deák Ferenc tekintélyét le akarta volna járatni — pedig akkor már volt destruktiv sajtó —, azt bezárták volna a bolondok házába. Mi következik ebből? Tsláü az, hogy Deák Ferenc idejében az emberek jobbak, alázatosabbak, nemesebb gondolkodásunk voltak, mint a Bach-korszakban, vsgv II. Endre idejében, vagy ma? Nem nagyon valószínű. Az ember mindig ember, se több, se kevesebb és meg van benne a hajlandóság ara, hogy igen is tisztelje a tekintélyeket, mint ahogy már a gyermekek társadalmában tekintélye van az erősebbnek, as okosabbnak, a kiválóbbnak. Nagyon emberi ösztön a tekintély előtt való meghajlás, crak — tekintély kell hozzá. A tekintélyek lejáratása fából vaskarika s akol arról beszélnek, ott tulajdonkép nem a tekintélyek lejáratásáról, hanem a tekintélyek hiányáról van szó. Mindez már nagyon régi történet. Már t XVIII. század végén megbukott e*y politikai elv, aicely Incitatusnak konzullá kinevezésétől kezdve — Caligula császár báta&lova hullgstott erre a névre — egész a francia forradalomig; tehát több mint mát félezer éven át érvényes volt az európai politikában. Ez az elv igy hangzott : ,akinek az Isten hivatalt ad, észt is ád hozzá". Lehet, hogy ez gyakorlatilag nagyon hasznos elv volt, lehet, hogy még cz állampolitikai dogma volt, addig a világ népei sokkal boldogabbak voltak (mint például a mi esetünkben a tatárjárás és a mohácsi vész is bizonyítja), — de hát hiába, ez az elv megbukott az egész világon és valószínű, hogy soha többet restaurálh tó nem lesz. Az emberek mindig tisztelni fogják a tekintélyeket, de bizonyos kvalifikációt kívánnak ahhoz, hogy valaki tekin éiy legyen. Azt, hogy a „tekintélyek" re a hivataluktól kölcsönözzék a tekintélyt, a diszt, a méltóságot, hanem ök adják azt neki a magukéból. Az ilyen tekintélyt körűi lehet csaholni, de nem lehet lejáratni. Smith főbiztos hetedik Jelentése. Budapest, december 20. J. Smith népszövetségi főbiztos most készüli el legújabb jelentésével, tmelyben a november hó eseményeiről számol be. A jelentés megemlékezik mindazokról a gazdasági és pénzügyi problémákról, amelyek a szanálási akcióba bekapcsolódnak és igy beható részletességgel foglalkozik a legutóbb kisdott törvényekkel és tendeletekkel, a kormány helyzetével, a valutáris viszonyokkal, a kereskedelem, mezőgazdaság és ipar állapokülföldi töle magyar piacon való elhelyezkedésével, valamint az állam pénzügyi helyzetével, a külkereskedelmi mérleggel stb. A jelentésbea még nem történt utalas a kormány által most beterjesztett költségvetésre. A most kiadandó jelentés feltűnő rövidséggel foglalja össze az eseményeket és valamennyi jelentés között a mostani jelentés a legrövidebb. Smiih főbiztos 7. jelentését hétfőn délután adja ki és a jelentés kedden -eggel kerül a nyilvánosság elé. tával, a külföldi tőle magyar fl marokkói fölkelés. Madrid, december 20. Raisuti, a hírhedt marokkói bandavezér halálának hirét megerősítik. Raisuli már több napja meghalt, de a halálát eddig titokban tartották. Páris, december 20. A lapok madridi jelentése szerint Ábd El Kerim a Riff-vidék szulánjává kiáltatta ki önmagát. 20. Az angol alsóház általános vitája során Kennwerhy liberális képviselő kérdést intézett a külügyminiszterhez a marokkói helyzetre vonalkoiólag. Chamberlain válaszában kijelentette, hogy a közvetlenül érdekelt ország itt Franciaország, de ha katonai hadmüveletekre kerülne a sor, akker azok Franciaország határain tul is éreztelnék a hatásukat. t London, december Szilágyi Lajos nagy beszéde a demokratapártban. Az uj miskolci követ bemutatkozása. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A demokratspárt ma este társasvacsorát rendezett Huska Vi mos tiszteletére. A vacsorán tebtek között megjelentek Vázsonyi Vilmos, Malasits Géza, Peyer Károly, Pikler Emil, Klárik Ferenc, Benedek János és Baross János. Benedek János köszöntőjében megálapifotta, hogy a jelenlegi válság megoldásának két feltétele van. Az egyik az általános titkos választójog, a másik a titkos válasz ások garanciája. E keitö nélkül semmire sem mehet az ország. Utána Huska Vilmos emelkedett szólásra. Beszédében kíjelenette, hegy azért jött, hogy az üldözötteknek és szenvedőknek orvoslást nyújtson, mert hiszen ez emberi kötelessége. Olyan egyszerű iparos vagyok — mondo ta —, mint amilyen sok ezer van az országban. Büszke vagyok, hogy olyan iparosok közé tartozem, akik minden alkalommal az emberi jogokért küzdöttek. Nem országos politikát akarunk, hanem o!yan politikát, amelynek eredménye az, hogy mindenki dolgozhasson, megéljen és boldoguljon. Huska Vilmos nagy tetszéssel fogadott beszéde után Szilágyi Lajos vette át a szót. Beszédét azzal kezdte, hogy ma délelőtt egy bírósági tárgyalásra volt mrgtdézve és ott mint tanút hallgatták ki. Mikor felhozta, hogy milyen 8u;yo8 visszaéléseket követnek el a választásoknál, az ügyéiz azt mondotta, hogy ki kellene vándorolni ebből az országból, ha ezek a vádsk igízak. Az 1922-i választásokon olyan visszaéléseket követtek el, mint amilyen ebben az országban még sohasem fordult elö. De hiszen nem is kell annyira vifí amenni, hiszen itt vsn a rétsági eset, ahol az ellenzéki jelöltet láncra verve vitték. Bud Jánosnak, ha becsületes ember, kötelessége visszautasítani az ilyen törvénybe ütköző módon neki juttatott megbízólevelet. Majd rátér a zsidókérdésre és kijelenti, hogy a zsidókérdést ki kell kapcsolni a politikából, raesl annak felszínen tartása csak a kibontakozás rovására megy. — Egyes liberális urak, akik most oly kedvesek és rokonszenvesek a túloldalon, azt hangoztatják, hogy mi akadályozzuk meg a polgári front tömörülését. Azok mondják ezt, akik anaek idején szövetkeztek a szociáldemokratákkal, hogy vezethesEék őket. Azt tapasztalom, hogy a szociáldemokraták legkevésbé nemzetköziek, hanem igenis nemzetiek, még pedig abból a fajtábói, amelyik sokszor bebizonyította igaz magyarságát. Vannak ezek olyan nemzetiek, hogy a hazaszeretetről leckéket adhatnak a túloldalnak. — Andrássy beszédével kapcsolatban megjegyzi, hogy az egyáltalán nem tartalmaz semmiféle útbaigazítást. Ottót — folytatja beszédét — elismeri királynak, de lehetetlen, hogy öt a nemzet megkérdezése nélkül ültessék trónra. — Kétféle legitimizmus van — folytatja. — Az egyik, amelynek a hive vagyok magam is. azt vallja, hogy a király megválasztásában csak a nemzet dönthet. A másik a nemzet megkérdezése nélkül akar királyt. Andrássynak egy másik kijelentésére — arra, amelyben azt mondja, hogy a fó unon sok kis ember mozog, mig az igaziak háttérbe szorulnak — ez a feleletem: 1920-ban magam szerveztem meg I az ellenzék csoportját segítség nélkül. Andrássy