Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-03 / 278. szám

2 SZEOED 1924 december 3. készítettek, amelyben többek között a szoc'ál­demokrata párt megállapítja, hogy a Házban történt durva sérelmek betetőzései annak az erőszakos politikának, amelyet a Beth en-kor­mány évek óta folytat. A kormány nem akarta kiállani az e'lenzék bírálatát és ezért erőszako­san belelőj ot a a szót. Megállapítja továbbá a szociáldemokrata párt, hogy a Bethlen-kormány egész uralmának ideje alatt diktatórikus hata­lomra törekedett. Törvénytelen inté'kedé^eivel a közszabadságot, a jogrendet elnyoma. Mind­ezt pedig azért tette, hogy ellenforradalmi törekvé­seit könnyebben megvalósítsa. Megállapítja, hogy a szanálással a kormány pénzügyi diktatúrára törekedett. A drágulás, a munkanélküliség és az ipari munkás, a mezőgazdasági munkás, a magántisztviselő, a polgárság, általában az egész középosztály nyomora, mind a nyomasztó ét elviielhetetlen adók következményei. E viszonyok melleit a Bethlen-kormány alkot­mánysértő cselekedetet követ el és nem is gondol a jogrend helyreállítására, az államforma es a függőben kvő jogi kérdések e intézésére. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány nem az ország és a dolgozó nép érdekelt tartja szem előtt, hanem pártdiktaturára törekszik. Tudomásul veszi a parlamenti frakciójának állásfoglal sát s azt szükségesnek tartva, vele a legteljesebb mértékben azonosítja magát. Szükségesnek tartja a szoros együttműködést és ezért felhívja az ország dolgozó népét a szoros összetartás a. Utasítja végül a szakszer­vezeteket, hogy mind ;n felesleges kilengést ckaddtyózzanak meg és hogy tar sák fenn a fzerves összeköttet :st a központtel, hogy annál eredményesebben vehessék fel a harcot a Belhlen-kormány letörésíre. Kísérlet Ztirkay mandátumának megmentésére. A nemzetgyűlés III. bírálóbizottságának ked­den kelleti volna ítéletet mondania Zsirkay János mandátuma ügyébm. a bizottság ütését *i elnök betegsége miatt bizonytalan időre el­halasztották. Ezenkívül munkatársunk a követ­kezőkről értesült: — A bizottság legutóbbi ülésén Zsirkay Já­noshoz közelálló helyről bejelentették, hogy tárgyalások folynak a fajvédők és Nagy Ernő képviselő között arról, hogy birja rá N.'gy Ernő az ő volt t&rpai választóit arra, hogy * Ztirkay mandátuma elleni petíciót visszavonják. AZ emiitett fajvédő, aki ezt a bejelentést a bi­>ottságban megtette, egyúttal kérte, hogy erre való tekintettel a bizottság halassza el a hatá­rozathozatalt. A biiottaág azt már megállapí­totta, hogy a választási elnök szabálytalansá­gokat követett el, ezért az iratokat a további eljárás végett vaiószinüleg áttüsii a tör/ény­székhez. Képviselői körökben ugy vélik, bog/ az em­iitett fajvédőbejelentésnek sok értelme nincsen, mert hiszen a III. számú bírálóbizottság a? eljárást már befőzte, már ctak az ítélet­hozatal van hátra s az Qjiy e stádiumában a felekkel már semmi érintkezése nem lehet, azok bejelentéseit tudomásul nem veheti Szabály­szerűen a petíciót nem lehet már visszavonni ét nincsen más hátra, minthogy a bírálóbizottság hirdesse ki iléleiét, amely ebbsn az esetbsn min­den valószínűség szerint nem volna egvéb, mint az, hogy Zsirkay Jánost megfosztják mandátumá­tól. Igen sok képviselő meg van róla gyóíődve, hogy bár a mai bizottsági ülésnek az elnök által elhalasztásával Zslrkayék tényleg Időt nyernek annak megkísérlésére, hogy a petíciót vissza­vonják, mégit a bizottság nem fog «rra az ál­láspontra helyezkedni, hogy az időn tul beér­kező visszavonási kérelmet figyelembe vegye és meg fogja semmisíteni a mandátumot. Egyébként azt mondják: az, hogy a válasz­tási elnök eljárását szabálytalannak találták és ezért a törvényszékhez utalták, nem változtat azon a tényen, hogy a mandátum meg nem felelő körülmények között jött létre s :zért meg­semmisítendő. Friedrich szerint a MOVE is Kapott kiviteli engedélyeket. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Fried­rich István ma a Ház folyosóján azt a kijelen­tést lette, hogy a MOVE is kapott kiviteli en­gedélyeket. Gömbös G/ula Friedrichnek erre a kijelentésére azt válaszolta, hogy nem felel meg a valóságnak, valószínűleg a MOVE t össze­téveszt k hasonló nevü kereskedelmi alakulattal. Ezzel azonban a kérdés nincs tisztázva, mert a MOVE-nak vannak kereskedelmi vállalatai és ha azok kaplak kiviteli engedélyt, ha köz­vetve is, a MOVE mégis csas kapott kiviteli engedélyt. Érdekes Friedrichnek az a kijelentése, hogy a MOVE nak jutta ott kivieli engedélyek hazafias és nemzetvédelmi célokat szolgáltak. Mayer miniszter válasza egy vádra. A Magyarság mai számában egy feltűnő cikk jelent meg arról, hogy Mayer János földmive­lésügyi miniszter 1922 ben mint titokban ki­nevezett kereskedelemügyi államtitkár ilietmé­' nyeket vett jel. A cikk tartalmára vonatkozólag Mayer János miniszter a köve kezőkép nyilat­kozott: — Mindenki tudja, hogy amikor a földmive­lésügyi tárcáól megváltam, különleges meg­bízatást kapam; rámbizták ugyanis, hogy a római Mezőgazdasági Intézettel összefüggésben likvidáljak egy hivatalt, amelyet akkor különfé e változások miatt át kellett szervezni. Én ezen megbizaásom alkalmával semmi aéven neve­lendő oiym ille ményt nem ve'tem fel, amelyet ne tudnak igazolni. Ez az a retenetes titokzatos ügy tehát, amelyet a szóbanforgó lap ma le­leplezett. Herriot és Chamberlain találkozása. London, december 2. A Temps vezércikkében tájékoztatást ad Herriot és Chamberlain pén­tekre kitűzött találkozásiról. A találkozás pro­gramjára kitűzött kérdések közül a legfontosabb a biztonság prob émája. Bizonyos, hogy a lon­doni kormány a genfi jegyzőkönyvet a mai szövegezésében nem hajlandó aláírni. pMagy kémkedési bünpör Bukarestben. i Bukarest, december 2. Ma délelőtt kezdte s meg a bukaresti IV. kerületi hadtestparancsnok­i ság annak a kémkedési pörnek a tárgyalását, amelynél nagyobbat még nem tárgyaltak Ro­mániában. A pör vádlottjai ellen az a vád, hogy a szovjetnek kémkedtek, hadititkokat árultak el. A pörnek 14 vádlottja van, közülük 11 felett távolié ükben fognak ítélkezni. A fővádlóit Alexij Ktsselojf, aki a bukaresti bolgár követségnek hivatalnoka volt. Ö vezette a szovjet romániai kémkedési osztályát, segítőtársa volt Theodor Nitra főhadnagy és Jack Csajkovszki |őrnagy vádlott, továbbá Egon von Willemans gróf, aki f kereskedelmi tisztviselőnek adta ki magát, de aki a bukovinai pénzcsoport főnöke volt. A besszarábúi csoport élén Alexij Zagorodni ki­senevi bárlő állott. A pörben öt fővádlott van, tisztviselők és diáklányok. A kémkedést 1923 őszén födözték föl a ható­ságok, névtelen feljelentés alapján. A tárgyalás a vádlottak személyazonosságának megállapí­tásával kezdődött, majd az Athanaz u főhad­nagy ügyét olvasták föl. A nyolcvan oldalra terjedő vádparancsot, amely a bécsi kémköz­pont és a bukaresti, temesvári, kisenevi és csernoviizi fiókok működését ismerteti. Nitra főhadnagyot, a volt miniszter fiát azzal vádol­jak, hogy a Dnyeszter védelmi szerveit elárulta az oroszoknak. A targyalás karácsonyig el fog tartani. Szeged és a nemesi felkelés. Irta: Székudvari Imre. VI. Ugyanezen a tanácsülésen jelentették be, hogy Braskovlcs István írásban aján'atot tett a tanácsnak, hogy Mákos István dorozsmai le­génynek, aki a város mellett teljesit katonai szolgál atot, teljes ruházattal és zsolddal való ellátását magára váltja, ha a város nevezettet katonának beveszi. K rését örömmel te'jesitették. Nem lehet mondani, hogy a város részéről megajánlott katonaság valami boszorkányos gyorsasággal állott volna talpra. Step'ember 11-én tárgyal a a tanács a nádir levelét s ép­pen egy hónap múlva, október 11-én indult útra a megajánlott 100 ember. Re«ieel gyüle­keztek a tanácsház előtt, ahol valószínűleg Zombory P >1 tanácsos in'ézett hozzájuk buzdi ó beszédet, me yben lelkükre kötötte „jó királyuk­hoz és hazájukhoz való hívséget és szeri elet." Aztán kioszoiták köz'ük a foglaló pénzeket s Vékes János kapitány és Szilber János tanács­beli vezetésével a lovasság Vásárhelyre, a gya­logság Szentesre vonult. Elvonulásuk után elrendelte a tanács, hogy névjegyzékük a levéltá'ban megőriztessék, hogy hazatértük után a megígért szabadsággal él­hessenek. Ugy látszik, hogy a tanács azon határozata, mellyel a bevonuló tisztviselők fizetésének egy részét továbbra is meghagyta, buzditólag hatott. Okióber 13-án Schwar z József írnok bejelen­tette, hogy a torontálmegyei felkelőkhöz akar beállani s kéri, hogy a város szolgálatában töltött idejéről működési bizonyítványt adjanak. Ugyanekkor köszönetet mondott a tanács Ocskay András városi polgárnak az intturreclio kö tsígeire ajándékozott 50 forintért. Az október 17-iki ülésen két felsőbb rende­letet intézett el a tanács. Az egyik az insurrectio és a császári sereghez szükséges 600szeke cés férfi verbuválásáról szól', a másik pedig a nádorispán azon végzését tartalmazta, mely szerint Végh István udvari tanácsos komiszárusi megbízást k po t az insurrectio élelmezésének ellátására. Meghagyj t a rendelet, hogy nevezett­nek minden rendelete és parancsa haladék nél­kül teljesítendő. 25 én olyan beadványt tárgyalt a tanács, amely kissé különös megvilágításba helyezi az önként jelentkezők egyikét-m?s'kát. Mint már említve volt, a tanács Rósa Antal jelentkezése­kor elhatározta, hogy a jelentkezőt a vármegye részétől káplárrá neveztél ki. A felkelők ba is vonultak a csongrádi sereghez, sőt, apránkint el is szöktek valamennyien, mert felszereléskor csizma helye t bikkancsot kaptak s még a többieket is szökésre ösztönözhk, de Rósa Antal kineve ése csak nem akart megtör énni. Rósa tehát levelet irt a tan csnak, melyben könyörög, hogy a tanács vál st be igéretét. Mivel a tanácsnak nem volt módj'.ban a kérés teljesítése, ujbíl átírt a megyéhez, de mint látni fogjuk, nem sok eredménnyel. Természetes, hogy azokon a pontokon, ahol az insurrectio vármegyénként gyülekezett, az élelmezés sok nehézségbe ütközö t. A katonaság táp'áló élelmezésére pedig feltétlenül szükség volt. A városok és élelmezési körzelük leg­többször nem birla ellátni még a mindennapi szükségletével sera az egybese-egletteket, annál kevésbé adhatott a táborbaszá'iás előkészítésé­hez készleteket. Ezért már az október 31-i tanácsülésen foglalkoztak a felsőbb lulyröl jött rendelettel, mely szerint a városok és [egyéb ható ágok tartoznak mindenkinek, aki az insur­gensek részére élelmet vi<z, igazolványt adni, melynek alapján vétm- és harmincadmentesség­ben részesülnek. De megérkezett erre az ülésre Nagy Miklós torontálmegyei főszolgabíró 1 vele is, a torontáli insurgensek kö.tségeinek megtérítése tárgyában. Szeged város ugyaiis ez időben szőregi föld­birtokos volt s ezen a cimen a torontálmegyei felkelés köl ségeinek fedezéséb.-n is érdekelve volt. A szőregi uradilomnak 4 lo/as és 6 és fél gyalogos ka'ona felszereléséről és kiállításáról kellett gondoskodnia. A főszolgabíró levélben kérte a tanácsot, hogy a négy lovas lovának árában 288 forintot s a lóval-együtt számított nésy hónapi tartás cimén 128 forintot, a hat gyalogos ugyancsak négy hónapi tartása fejé­ben 26 forintot fizessen ki. Az egész összeg 442 frt-ra rúgott, amit ki is utalványoztak s az összeg kifizetésével Zomboy P«1 tanácsost bízták meg. Az ujabb teher kifizetésére azonban újra csak pénz kellett. Elhatározta tehát a tanács, hogy Kálby Péter és neje Majtényi Lucia 14000 frt-ját, mely a Pest városi árvaszék pénztáránál volt hat hónapi felmondásra, 6 százalék mellett kölcsön veszi. Még az anyagi bajoknál is nagyobb bajokat okozott a hadoaszállt tisztviselők pMlása. A bátorságbeli komiszá'us Jerney József, mint a gyalogos felkelői első kapitánya hagyta itt hivatalát; helyettese pedig, Vecsernyés Tamás csakhamar meghalt. Helyét, hogy a közrend hiányt ne szenvedjen, Müller Istvánnal töltötték bs a november 7-iki tanácsülésen. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents