Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-13 / 261. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-ufca 2. (Fő­reáliskolával szemben.) Tele­fon 13-33. A „Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 2C00 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 4CCÍ0, Buda­pesten és vidéken 4510 kor. SZEGED Hirdetési árak: Félhasábon mm. 400, 1 hasábon KOO másfél hasábon I5tO. Szöveg közt 25 százalékkal drágább Apróhirdetés tiz szóig 600( kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 7000, család, értesítés soronként 10000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 november 13, CSÜTÖRTÖK. 261-ik szám. Megállott vonatok. Ebben a cikkben minden várakozás ellenére nem Ausztriáról lesz szó, ahol megálltak a vonatok, mett az osztrák vasutasok nincsenek megelégedve a fizetésűkkel. A volt mtgyar vonalakról akarunk beszélni, melyeknek egysé­ges hálózatát megbontotta a trianoni béke. Mindnyájunk szemeláttára csonka fejállomások lettek nagy vasúti csomópontokból és nagy vá­rosok veszítették el természetes vonzási és gaz­dasági körzetüket. Szeged is az olyan városok közé tartozik, amelyek megszenvedték és máig is szenvedik a trianoni békének a gazdasági hatásait. A város­tól alig néhány kilométernyire vonul el a határ és akár Temesvár, akár pedig Sssbadka irá­nyában megszűnt a régi lüktető élet, elhallga­tott a mozdonyok füttye és nem dübörögnek a vonatok. Aki ma Szegedről Temesvárra akar utazni, annak óriási kerülőt kell tenni Békés­csabán és Aradon keresztü', mert a szeged­temesvári fővonalon, amely a békében egyik legfontosabb közlekedési utvonila volt Európá­nak, egyáltalán nem közlekednek a vonatok. Szabadka felé közlekedik ugyan napjában egy vonatpár, szomorúan megmaradt roncsa annak az életnek, amely valaha elevenné telte az alföld—fiumei vonalit, a régi Magyarországnak egyik rngy, transzverzális ütőerét. Nyiltan meg kell mondanunk, hiszen nem titok és szomszédaink is nagyon jól tudják, hogy ez az állapot Szegedre nsgy veszteséget jelenget*. Szegedet mindig a töle délnek fekvő vidék alimentálta, mert ami Szegedtől északnak es k, az már a dolog természetéből foljólag Budapest felé gravitál. A szegedi pite nagyon erősen megérezte a bácskai és bánsági keres­kedelem elmaradását és a tranzitó forgalom terén beállott veszteségeket. Élelmezését illető­leg is Szeged ezeknek a vidékeknek felhozata­lára volt beállítva és kétségtelenül időbe tellett és sok nehézségeket kellett leküzdeni, mig ellá­tásának kérdését más forrásoknak az igénybe­vételével meg tudta oldani. Nem volt csoda, ha a szegedi érdekeltség köréből óhajok nyilvá­nultak meg, melyek az arra hivatott faktorok utján a kormány elé is eljutottak, hogy a temes­vári és szabadkai forgalom rendes felvételének ügye az előzetes megbeszélések stádiumában levő román és jugoszláv kereskedelmi tárgya­lásoknak az anyagéba felvétessék. Lehet, hogy a kivánság eddig egyoldalú volt. Most azonban a jelek arra utalna*, hogy a túlsó oldalon is kezdenek rájönni a mai hely­zetnek a természetellenes voltára és kezdik tapasztalni annak a ténynek az igazságát, hogy egy é'ő szervezetnek bármely tagját nem lehet ugy megsebezni, hogy a többi tagok is ne szenvedjenek miatta. A bánsági kereskedelmi érdekeltség nevében a temesvári kereskedelmi és iparkamara felterjesztéssel fordult a buka­resti külügyminisztériumhoz, melyben román külkereskedelmi érdekekre való hivatkozással kéri a temeivár—szegedi vonalon a nemzetközi forgalom felvételét. Msjdnem egyidejűleg érte­sülünk arról is, hogy a szibadttai kereskedők és az elszakítás óta életre keltett újvidéki keres­kedelmi és iparkamara is instanciáznak Belgrád­ban, hogy Szabadka megkapja a rendes vasúti összeköttetést Szeged és Baja irányában. Nem atarunk kárörvendők lenni, de a helyzet alkalmasint az, hogy ma már ezeknek az össze­köttetéseknek az ujrafölvételéhez nagyobb érdekek fűződnek odaát, mint minálunk. A geográfiai helyzetnek vannak olyan következései, amelyeket politikai mesterkedésekkel megvál­toztatni nem lehet. Ugy Romániám k, mint Jugoszláviának a forgalma a dolog természeté­bői folyólag főleg nyugat felé irányul és a nyugatra vezető ut Magyarországot szeli keresz­tül. Nekünk lehet kellemetlen, ha nincs meg az összeköttetésünk Temeivár felé, de Temesváron a mai körülményes és nehézkes utazási viszonyok mellel minden kereskedő érzi a rettenetes visszaesést a békeidőkkel szemben, mikor hat óra alatt Budapestre és tizenkét óra alatt Bécsbe eljuthatott. Érzi azonban ezt egész Románia is, amelynek ezen a vonalon közlekedett a nemzet­közi expressvonata Párisból Constanzába és gyorshajó-csatlakozással Konstantinápolyba. A mostani express, amelyet Szegedről elvezettek a Szabadka—zentai vicinális vonalra, ahol a régi fővonal tehervonataival sem versenyezhetik gyorsaság dolgában, megcsúfolása minden komoly közlekedési politikának. Ugyanez az eset Jugoszláviát illetőleg is. Ha valaki ma Szegedről akar eljutni Bajára, annak kellemetlen lehet a hosszadalmas bumlizás Fé'egyházán, Kiskunmajsán, Halason, Bács­almáson át, de gazdaságilag sokkal nehezebb helyzet elé állítja Szabadka kereskedelmét, hogy hiányzik az importjának közvetlen u'ja Erdély felől és nincs meg a legtermészetesebb export* utvonala a Duna felé, nyugati irányban. Olyan felismerések kezdenek már ma működni mindkét oldalén, melyeknek igazsága elöl aligha lehet sokáig elzárkózni. Addig lehetett ezt cselekedni, mig talán azt té'elezték fel, hogy a vonatok megállítása csak nekünk árt, mihelyt azonban rájöttek, hogy a füstölgő és dübörgő vonat mindkét félnek egyaránt hasinál, a józan ész parancsolja, hogy leüljenek a tárgyaló asztalhoz és lefektessék egy uj forgalmi egyez­ménynek az alapelveit, amely ismét megindítja a megállott vonatokat. Mi nem féltékenykedünk, mi csak örülünk, ha rajtunk kivül másn&k is haszna lesz belőle. Az interpellációs jog szabályozása. A házszabály revíziós bizottság ülése. interpelláció elmulasztását utólagosan írásbeli­leg lebet igazolni, de erről a Ház vita nél­kül dönt. Ezzel szemben kihagyandó a Ház elnökének az a joga, hogy a zaklatás céljából beadott interpellációdat hivata'ból visszautasíthatja, de fennmarad az elnöknek az a jog», hogy a ház­szabályoknak meg nem felelő és sértő tartalmú interpellációkat visszautasíthassa. Apponyi Albert gróf arra figyelmezteti a többséget, ne felejtsék el azt, hogy a jövőben olyan többség alakulhat, amely a kisebbség jogát kevésbé tartja tiszteletben, mint a mos­tani, amely e tekintetben mindig lojálisán járt el. A 215. §-nál az a vélemény alakult ki, hogy a személyes megtámadtatás, a félreértett sza­vak megmagyarázására éi a házszabályok cimén való felszólalás jogát nem lehet ugyan elvitatni az egyes képviselőktől, de a Háznak meg kell adni a jogot arra, hogy a felszólalásokat a napirendre szánt időt követő időre halassza. A bizottság csütörtök délután folytatja tár­gyalását. Budapest, november 12. A nemzetgyűlés ház­szabályreviziós bizottsága ma délután ülést tar­tott dr. Kenéz Béla elnök'ete alatt, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök is részt vett. A bizot<ság mai ülésén az előadónak az interpellációs jogra vonatkozó szövegezését tár­gyalták, amelyet a tegnapi ülésen kapott meg­bízás alapján szerkesztett. A vita során, amelyben az ellenzék részéről Ápponyi Albert gróf, Farkas Tibor, Gaál Gasz­ton, Rassay Károly és Ugrón Gábor vettek részt, az előadó ismét megbízást kapott a sza­kasz ujabb átdolgozására. Ebben a munkában a következő szempontok veendők figyelembe: Fel kell venni az előadói javaslatba hogy az interpelláció 15 perces indokolás;, valamint a 10 perces válasz és viszonválasz a Ház en­gedélyével meghosszabbítható. Szabatosan át kell szövegezni az interpelláció formájára és tartalmára vonatkozó részt is annak hang­súlyozásával, hogy a tényállásnak rövidnek kell lennie és csak az arra alapított kérdést tartalmazhatja. Fel kell venni továbbá, hogy az Miniszteri válaszok a katonai ellenőrzés és a tisztviselői fizetések ügyében. Budapest, november 12. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor ryi'otta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjejztések után az indítvány és interpellációs könyvet otvaseák fel. A mai ülésre 26 interpelláció van bejegyezve. Kiskunfélegyháza nem helyeselte Tisza István polttikáját A napirend előtt Horváth Zoltán szólalt fel és a kiskunfélegyházai képviselőtestületnek Tisza István emlékünnepéről szóló határozatát tette szóvá. A kiskunfélegyházai képviselőtestület még 1920-ban határozatot hozott, amely szerint minden év október 31-én Tisza István emléke­ze'ére díszközgyűlést tartanak. Az újonnan ala­kilo't képviselőtestület azonban ezen határozatot megsemmisítette, főleg azért, mert a képviselő­testületnek túlnyomó többsége Tisza István A fővárosi Ezután a napirendre, a fővárosi törvényjavas­lat folytatólagos tárgyalására tértek át. Az első fe szólaló Hébelt Ede. A törvényjavaslat 4. sza­kaszát, amely a választójogról és a választha­tóság tekintetében fennforgó kizáró okokról szól, reakciósoknak mondja. Kifogásolja, hogy a rágalmazásért háromszor jogerősen elitéit egyéneket, továbbá, hogy akik a háború alatt jelét ad ák az ellenséggel való együttérzésüknek, továbbá, hogy a folitikai bűncselekményben politikáját nem helyeselte és félő volt, hogy a közgyü'ésen botrányok lesznek; kimondották tehát, hogy a gyászközgyülést ezután megszűn­te ik. Tisza István politikájáról különbözők a vélemények; mint ember Tisza István talpig becsületes volt, politikáját azonban sokan nem helyeslik, mert azt az országra nézve károsnak tartják. Nem áll a lapok azon állítása, mintha a képviselőtestület ezen határozata Kiskunfél­egyházán felháborodást idézett volna e!ö. Né­zete szerint mindazon törvényhatósági közgyű­lések botrányba fulladnának, amelyek a kiskun­félegyházai határozattal foglalkoznának. (Nagy zaj az egységes párton.) Amikor Kiskunfélegy­háza képviselő estületének hat képviselő tagja ezen határozatot meghozta, kegyeletesen és ta­pintatosan já't el. Végül még egyszer vissza­utasítja az esettel kapcsolatban a lapokban foglalt insiruációkat. javaslat. elitélteket a javaslat megfossza a jogaitól. Fej­tegeti, hogy miért tartja igazságtalannak és reakciósnak a javaslata*. Nem akarja a nyere­ségvágyból elkövetett bűnöket védelmezni, azon­ban kijelenti, hogy számos esetben az ilyen bűnökben elmarasztalt egyénekkel izemben túl­ságosan szigorúak a javaslat rendelkezései. A letartóztatottak a vi sgálati fogságban Kvők kizárási okaira vonatkozólag módosító indít­ványt njujt be.

Next

/
Thumbnails
Contents