Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-30 / 276. szám

1924 november 30. SZEGED 5 A szegedi tanoncoktatásról. Rendkívül sajnálom, hogy a csütörtöki köz­gyűlésen mint nem indítványt tevő a zárszó jogival nem élhettem. Feltétlenül reflektáltam volna a polgármeste urnák azon kijelentésére, hogy „mindig hitvány vo>t a szegedi tanonc­oktatás." Adatokkal, tényekkel igazoltam volna, hogr nem a szegedi tanoncoktatás volt „min­dig hiivá y", de országos jellegű a baj Meg­nyugtat! am volna a polgármester urat, hogy éppen a szegedi tanonc kt.tás volt az, me y az országban az adott súlyos viszonyok között a legjobbak közé tartozott. Ezt mint veit minisz­teri iskolalá ogató állitom, akinek alkalmam nyilt évek hosszú során át az o szág sok iparos­tanonciskolájában megfordulni és tapasztalni, hogy másutt még nagyobb bajok voltak és van­nak. Hogy a tanoncoktaiás általában nem ki elégitö eredményű, annak igen mlyos okai vannak. Az első legnagyobb baj az, ho>jy az iparospályára számtalan esetben olyjn fiukat is szerződte nek az iparosoí, akik az irás és olvasás elemeivel sincsenek tisztában, sőt szá­mos esetben abszolút analfabéták. A szegedi iparo3tanonciskolában voltak tanévek, midőn 2000 tenu'ói létszám mellett négy előkészítő osztály* is kellett fenntartanunk 240—250 olyan tanonccal, akik az írás-olvasás és számolással hadilábon állotiak. Az első osztályokban is voltak nagy szímmal olyanok, akik csak dö­cögve olvastak, hitványul irtak és a számtani al pmüveletekkel sem voltak tisztában, — de be kellett őket az első osztályokba osztani, mert a négy elemi osztályt elvegezték! Ilyen igaián „hitvány" tanulóanyaggal pozitív ered­ményt elérni, a leglelkiismeretesebb tanitó is alig >ud. A másik körülmény, mely a tanítási ered­ményre állandóan gátiólag hatott az, hogy az iparosok nem csekély része — igaz tisitelet a kivételeknek — a tanoncokat nem iskoláztatja rendszeresen. Az igazolatlan óramulasztások állandóan napirenden volt.k és vannak, — a kihágási biróság tudna arról tanúbizonyságot tenni, hogy állandóan milyen nagyszámú iparos ellen folyt eljárás., a tanoncoknak igazolatlan óramulasztásai miatt. Merő képielenség teljesen megnyugtató eredményeket elérni akkor, ha egyrészt rendkívül csekély, sőt teljes n semmi iskolai el:képzettséggel biró tanulókkal van dolgunk és emellett állandóan küzdeni kell a rendszertelen iskoláztatás ellen. Ezek a bajok azonban nem pusz án szegedi vonatkoiásuak, — országos jellegűek azok, melyeknek megszün'etéte felette kívánatos. A 60.000—1924. VKM. sz. a. kiadott és folyó évi szeptember 1 én életbelépett uj iparostanonc­iskolai szervezettől várok én javulást, valamint az 1922. évi XII. t. c. azon rendelkezéseitől, mely a tanonc, illetve segédi vizsgálatoka', valamint az iskoláztatást megköveteli. M rt mi volt eddig a helyzet? Az, hogy egy eőkészitő osztálybeli, lebát irni-olvasni dig tudó tanonc elégi elen bizonyítvánnyal épp ugy volt felszaba­dítandó, mint az a tanonc, oki a III osztályt akár je es eredménnyel is *elvígezte 1 Itt vannak a bajok kutforrásai, melyek a „hitvány" tanonc­oktaUsst érlhe övé teszik, — de ismételtén hang­súlyozom, hogy ez nem szegedi specialitás, ha­nem országos jellegű baj, melynek szanálásán a magyar ip <r érdekében sem fáradtságot, sem költséget nem szabad kímélnünk. Ami specialiter a szegedi iparostanoncisko'át illeti, annak működéséről — mint annak 30 éven át volt igazgatója — nem kívánok nyilat­kozni. Az igazságot azonban magamba nem fojthatom. Az országban vé&zett iskolalátogatá­saim alkalmával szerzett tapasztalataim alapján a Iegha ározotiabban állitom, hogy olyan szépen felszerelt iparostanonciskola igen kevés van, mint a szegedi. Ifjúsági könyvtára, fizikai és technológiai szertára, általános és szakirányú rajzgyüj eménye oly gazdag, hogy olyannal alig dicsekedhetik más város tanonciskolája. Évtiiedes, céltudatos munkának eredménye ez, amelyre megnyugvással tekintek vissza. A tanítás ered­ményességéhez szükséges előfeltételekkel iskolánk rendelkezi* es meg vagyok győződve arról, hogy amint jelen cikkemben felsorolt országos jellegű bajok teljesen szanáltatnak, az oktatás Eredmé­nyessége is biztosítva lesz. A múltra névze pe­dig hangsúlyoznom kell, hogy a többször em­lített su yos bajokkal állandóan küzdve minden­kor azon voltunk, hogy vállalt kötelmeinknek a lehetőség határain belül megfeleljünk. A háború utolsó éveiben egészen a most kezdődött tan­évig a közismereti tanítást teljesen megbénította a tankönyvek hiánya, mert a használatban volt Mártonfy—Trajtler-féle tankönyvek teljes'n el­fogytuk, — * Littván Sándor-féle tankönyvek csak most jelentek meg. Az általános és s?ak­irányu rajztanítás terén azonbn tobb ered­ménnyel dolgoz unk, — a hábo u előtti időben meg éppenséggel szép eredményeket értünk el és számos vidéki iparos'anonciskolát szerelünk fel mintarajzgyüjteményekkel. Egyelőre ennyit a sze?edi tanoncoktatásról. Illetékes helyen a felügyelő bizottságban, alkal­mat ve zek majd magamnak mindazon kérdé­sekbe kitérni, melyek a tanoncoktatás fej esz­tését és biztosítását célozták. •Firbás Nándor. Harmincöt tábornokkal együtt nyugalomba megy a szegedi körletparancsnok. Szeged, november 29. (Saját tudósítónktól.) Rövid kéi éven belül a siegedi k tonai körlet­nek három tábornok-parancsnoka vo't és ma az a helyzet, hogy Janky Kocsárd és Artner Kírlman után eltávozik a szegedi vegyesdandár és egyben a szegedi körletparancsnokság éléről a harmadik parancsnok: Kruchina Manó al­tábornagy is. Ez a hir meglepetést keltett, mivel Kruchina Manó tívozására senki sem volt elkészülve és a hir még a legjobban informáltakat is meglep e. A körletparancsnok távozísát különbözöképen kommentálták, mig most a Szeged munkatársa illetékes, jó! infor­mált körökből a következőkiő' érésül: — Kruchina Manó altábornagy elismerésre­méltón eljesitette munkáját az alatt a tövid idő alítt, mig a szegedi vegyesdandár élén állott, fels'bb kötök cs k elismeréssel szóltak mun­kájáról és igy távozásának hire tényleg meg­lepetésként hatott, mivel erre semmi különösebb ok nem adódott. — Az att'bornagy távozásához igy egyesek messzebb menő kombinációkat fűztek és igy próbálták megmagyarázni hirtelen távozását. A vaós:g ezzel szemben az, hogy ezeknek a messzebb menő kombinációknak semmiféle galomba vonul, mivel erre megvan a megfelelő szolgálati ideje. — Egyébként Kruchina vegyesdandárparancs­n;k nyugatombi vonulása nem elszigetelt, egyedül álló jelenség, itt nem tg etlen sze­mé yről van szó, hanem ez a nyugalomba vonulás összefüggésben van a szanálás pro­gramjával. Az erre vonatkozó hirek ugy szól­nak, hogy Kruchina Manóval együtt mintegy harmincöt idősebb tábornok is nyugalomba vonul. Ebből is nyilvánvaló, hogy nem szemé­lyekről van szó. Kruchina Manó al'Abornagy egyéként szom­baton délelőtt már el is bucsuzo't a s e.edi vegyesdandár tisztikarától, söt délben már meg is tartották a szokisot bucsulakomát, amelyen nagy számban jelentek me^ a siegedi körlet tisztikarának tagjai. A h'rek szerint az altábor­nagy már december elsejével távozik állásából, illetve december elsejével befejezi aktiv szol­gálatát. A körietpwrancsnok utódjának személyéről azonnal megindultak a kombináci k. A Szeged munkatársa illetéaes helyről ugy értesül, hogy az uj parancsnok László altábornagy lesz, aki dec mber eíső napaiban m r cl is foglalja uj alapjuk nincs, Kruchina Manó egyszerűen nyu- 1 beosztását. Szeged nyugalma érdekében a rendőrség az egyetem tudomására hozza a rendbontó egyetemi hallgatók neveit. Szeged, november 29. (Saját tudósítónktól.) A legutolsó időkben a Szegeden vendégszerető hajlékot talált Ferenc József-tudományegyetem egyes elvakult és félrevezetett hallgatói olyan „mozgalmakat" bonyolítottak le, amelyek való­ban túllépték azokat a kereteket, amelyeket az egyetemi ifjúság a béke boldog idejében akár­milyen mozgtlnakban it, de mindig betartott. Az első nsgyobbxrányu ilyen — minden ke­retet átlépő — mozgatom az lt»22 ős nemzet­gyűlési válzsztésok idején jelentkezett, majd lelkiismeretlen izg tói vezetésével 1923 már­ciusában lépett fel ismét elementáris erővel. Ennek a mozgalomnak lett- azután következ­ménye az, hogy a lelkiismeretlen izgató! (aki egyébként egy sajtótermék vezetését is elláttí), rendörök kényszetitették arra, hogy elhagyja Szegedet. A most folyó esztendőben azután ezek a jelenségek folytatódtak. Elöször volt az emlé­kezetes R. U. /?.- botrány, amikor a diákok egy csapata bűzbombákkal, tüntetéssel, fütyüléssel akarta megakadályozni Csrl Capzk Európa­szerte ismeretes darabjának előadását. Ennél a „mozgalomnál" a rendőrség kénytelen volt energikusabb eszközöket igénybe venni, mint az az ellenforradalmi esztendős Alatt szokásos voit. A legutolsó ilyen „mozgalom" — mint még emlékezetes — csak kisérlet maradt, mivel a szegedi rendőrség idejekorén közbelépett és megakadályozott minden rendbontást. Ez a legutolsó mozgalom a szegedi nőegylet jó­tékonycélu teaestéiyén volt, amikor mintegy tizenöt fiatalember meg akarta zavarni a mu­latságot. A rendőrség minden alkalommal megfelelő formákban közbelépett és elejét vette súlyosabb következményeket maga után vonható ese­ményeknek. Minden alkalommal a botráayok és tüntetések után átirt az egyetem tanácsának és kérte a tanácsot arra, hogy jogánál fogva hasson oda, hogy a fiatalemberek „társadalmi szereplése" maradjo% meg a megengedett ha­tárokon belül és ne lépje tul a békeidők szo­kásos kereteit. A szegedi egyetem tanácsa azonbin eddig még — ismereten okból — egyetlen alkalom­mal sem tépett fel erélyesen és ezzel utat en­gedett annak, hogy ilyen jelenségek a jövőben is előjordulhassanak minden következmény nél­kül. Az egyelem tanácsa ugyanis a rendőrség átiratára mindig kitérő válasszal feleit. Kijelen­tette, hogy nincs módjában e!|árni a rendbontások okozóival szemben, mivel ö csak a jelenségek­ről értesüt, de nem ismeri a bolrányokozók neveit. A rendőrség azonban miuden alkalommal — ha nem is írásban — tudomására hozta a rektornak a botrányt okozó egyetemi hallgatók neveit, legutóbb is az R. U. R. esetnél hat olyan egyetemi hallgatót jelentett be, akik részt veitek a büzbombázdsban. Az egyetem tanácsa azonban erről nem vett tudomást. A rendőr­ségen ezzel szemben az az álláspont, hogy Szeged nyugalmát minden körülmények kőzött megőrizzék. Egyetemi hallgatók botrányait pa­dig csak ugy lehet lehetetlenné tenni a jövő­be, ha a botránytokozók ellen az egyetem tanácsa hozza meg a szükséges fegyelmi intéz­kedéseket. Mivel pedig a legutolsó időkben Szeged nyugalmát legnagyobbrészt az egye­temi hallgatók mozgalmai zavarták meg, szük­séges, hogy ezeknek elejét vegye az egyetemi tanács megfelelő intézkedésekkel. A rendörségnek elhatározott szándéka az, hogy s jövőben nem enged semmiféle rend­bontó mozgalmai. Ezért most erelyes eljárást fo ytat annak a megállapítására, hogy kik vol­tak azok az egyetemi hallgutók névszerint, akik a zsidó nőegylet estélyén botrányt akartak okozni. Ezesnek e hallgatóknak neveit azonnal tudomárára fogja adni az egyetemi tanácsnsk, amely ekkor már nem adhat kitérő választ, ha­nem Szeged nyugalma Érdekében meg kell tenni? a fegyelmi intézkedéseket. A rendőrség­nek e?zel c»upán az a cé'ja, hojjy a jövőben minden rendbontó törekvést már preventive meg­akadályozzon. Msri nem tételezhető fel az, hogy sz egyetemi tanács fegyelmi intéz* edéseí után is lenne még egyeseknek k dvün ahhoz, hogy beleavatkozzanak békés or>'grtrok magátiüaíveibe. Mikulásra nöi fodrász­üzletében, Kállay Aibert-u. 1. Kihullott hajat vet/.tk olcsón igen szép b a b a­pirúk.'.k ké­Sidlnek 837 HOFFMANNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents