Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-28 / 274. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőséi és kiadóhiva­tal: Deák Fereac-utca 2. (F6­reállskolával szembea.) Tele­cn 15-33. A „Szeged" megjele­lik héttő kivételével minden nap. Egyes szám Ara 2000 koroaa. Előfizetési árak: Egy hónapra hetybea 40C(0, Buda­pesten és vidéken 451 CO kor. SZEGED Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasibon KM másfél hasábon 15(0. Szöveg­közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 6000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 1000, családi értesités soronként 10000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 november 28, PÉNTEK. 274-ik szám. Jó hir messziről. A vlr és vas e kegyetlen és embertelen szá­zadában jól esik szivünknek, ba valami humá­nus megnyilatkozásról, vagy cselekedetről olvas­hatunk. Nem vagyunk vasból és nem vagyunk fából, érző lélekkel áldott vagy átkozott meg bennünket a sortunk, éppen azért nagyon fáj sz a sok gonoszság és butaság, amellyel em­ber az ember ellen tőr napjainkban. Éppen azért különös gyönyörűséggel vesszük tudomá­sul azt a hágai tudósítást, amely arról értesiti a mai müveit világot, hogy a távoli és tenger­tan Uj'Guinea szigetén, amely hollandus fön­hatóslg alá tartozik, komoly lépéseket tettek az emberevés régi, rotsz szokásának megszünteté­sére. Nem hollandusok tették meg ezeket a komoly lépéseket, hanem maguk a bensiűlött törztfönökök, még pedig számszerint huszon­heten, akik összegyülekeztek, elszivták a béke­pipákat és végül, hosszas tanácskozás után egyhangú határozati javaslatot fogadtak el a kannibdlizmus ellen. Nem tudjuk egészen bizonyosan, hogy ezek a ben szülöd törzsfőnökök fajvédőknek nevezik- e magukat, mindenesetre, amit határoztak, az határozottan szép, nemes, emberséges, msjdnem azt lehet mondani, bogy humánus. Ennél töb­bet csakugyan nem lehet kivánni az ujguineai kanniöáiok törz»főnökeitől, akik nem tartoznak sem a Wolff-pártboz, sem a Oömbös-csoport­hoz, nincsenek benne semmiféle igazoló bizott­ságban, söt még a Sörház-utcai vérbiróságnak sem tagjai. Elmondották ezek a törzsfőnökök, bogy bizonyos halotti ünnepeken még mindig divatos dolog embereket enni, bár már sksd­nak ujguineai benszüiötlek is szép számmal, akik némi undorral és ellenkezéssel harapnak bele a mások húsába, amelynek elfogyasztása uián olyan cigarettára kell gyújtani, amely az elhunyt hajából van sodorva. Kíváncsiak fagyunk, mit szólnak mindehhez a lávoli kannibálok európai kollégái, különösen magyar bajtársaik, akik a pogromot is program­jukba vették az elmúlt szép években? Mit szólnak a humanista szellem kannibál körökban való terjedéséhez hazai bombigyárosaink, ólom­botosaink és utcsi igazolóink, akik az isten­nyila-kultusz égisze alatt öt éven át rendület­lenül hirdették és gyakorolták a tettek mezején mindazt, amit most a kannibálok főnökei is elitéinek ? Mit szól az ébredező ujguineai huma­nitáshoz a siófoki és orgoványi, a britanoiás és Club-kávéházi, az erzsébetvárosi és csongrádi embertelensíg és istentelenség? Pedig az emberevés, bármennyire is bántja kulturális érzékünké', még sem olyan vesze­delmes és szörnyűséges dolog, mint élőembe­rek üldözése, bániása, meggyalázása, halálba kergetése. A tengerentúli kannibálok esik a balott testét ették meg, de a mi kannibáljaink az élő becsületét és puszta életét sem kímél­ték. Nálunk megfosztottak kenyerüktől, hivatá­suktól kiváló és szorgalmas tudósokat, írókat, művészeket, tanárokat és orvosokat, nálunk hsjtóvadászatot indítottak európai nevek ellen, akiket még a kannibálok is respektálnak. Ha végigtekintünk öt év kurzusán, önkény­telenül eszünkbe ötlik az ujguineai hiradás alkalmából, bogy milyen jó lett volna, ha a magyar törzsfönökök idejében észretértek volna, szépen összegyülekeztek volna, elszivták volna a békepipát és egyhangú határozati javaslatot hoztak volno, amelyben tiltakozó szavukat emelték volna fel mindenféle politikai és társa­dalmi kannibálizmus, emberevés, üldözés, uszí­tás ís gyűlölködés ellenében 1 A hágai tudósí­tás, tmeiy a lávoli sziget dolgairól beszámol, azt is jelenti, hogy a hatóságok és misszioná­riusok eddig is mindent elkövettek, bogy ki­irtsák a reiténeles izokást. Bizony a hatósá­goknak es a misszionáriusoknak ez mindig sitnt kötelességük I E$y európai újság külön­ben még hozzáteszi a törzsfőnökök erélyts és egyhangú határozztához, hogy .most már csak az a kétdés, vájjon a törzsfőnököknek lesz-e elegendő tekintélyük arra, hogy ezt a határo­zatot alattvalóik közt végre is tudják hajtani?" Hát mi a magunk részétől reméljük a leg­jobbikát I Hisszük, bogy a kannibálokban is van be­látás, kivált, ba a törvény szigorával büntetik őket. Hisszük, hogy ez a belátás most már nem csupán a hollandi Uj-Guinea távolt szi­getén ébred! Elég volt a kannibálizmusból és a barbariz­musból, elég volt az cmbemdászatból, hadd jöjjön már egy jobb kor hajnala, amelyben az emter testvérére ismer az emberben és amikor a derék és becsületes misszionáriusok nem biába hirdetik többé minden népeknek a sze­retet, a megértés, a jóság egyedül boldogító és megváltó üzenetéti A Zinovjev-levél — hamisítvány. dött orról, hogy a Zinovjev-levél hamisítvány A küldöttség ezenfelül me? van győződve arról, hogy az orosz kormány ö zintén óhajtja a Nagy­Britanniával való jó viszonyt. London, november 27. A Daily Herald a szakszeivezeti kongresszuson Oroszországban tartózkodó küldöttségétől sürgönyt kapott, amely­ben jelenti a küldöttség, hogy miután betekin­tett az internacionálé titkos irataiba, meggyőző­Bethlen István s „Magyarország jövője — a házszabályreviziótól függ." A némaságra kárhoztatott kormányzópárt szólaljon meg végre . . . Budapest, november 27. (Saját tudósttónk telefonjelentése.) Még élénken emiékezeles Peidl Qyula vasárnapi szrgtdi beszámolójának az a passzusa, amelyben kijelentette, bogy a mi­niszterelnök az egymásra tornyosuló tuljos és létfontosságú kérdések megoldása helyett — Magyarország boldogságát a házszabályrevizió­tól várja. Peidl Oyula kijelen'ése ma olyan jóslásnak bizonyult, amely tuleágossn hamar következett be. Bethlen István a csütörtöki pártértekezleten szankcionálta ezt a szomorú jóslást. Az egységes párt csütörtöki értekezletén ugyanis az apró-csepiö pártűgytk u án a mi­niszterelnök hosszabb beszédet mondott aház­szabályrevíziórél és erergikussn figyelmébe ajánlotta azt a párt minden tagjának. — A most elkövetkezendő ntpok politikai küzdelmét — kezdte — nem csak a parlament tanácskozási rendjr, hanem az egész magyar politika, sőt a magyar jövő szempontjából is döntő fontosságúnak tartom. Rá kell mutatnom arra, bogy a közállapotaink legsúlyosabb rák­fenéje a parlamenti helyzet. A Házbin alig jutnak ma szóhoz az alkotó munka emberei, amiker minden kis törvényjavaslatnál a szó­noklatok áradatába pusztul el a nemzet drága ideje és a termékek törvényalkotás lehetősége. — Tévedés »zt hinni, hogy a házszabály­revizió kérdése a törvényhozásnak tisztán belső ügye. Ennek igen mélyreható jelensége van és súlyos következményei lehetnek a nemzeti jö­vendő alakulásának szempontjából is. A több­ségi párttól még jóformán a lehetőségét is el­vették a jelenlegi házszabályok annak, hogy szembeszálljon ezzel az állandó ostrommal és hogy killő mértékre szállítsa le a kormányzat nyugodt lehetőségei el en irányuló támadásokat. — Némaságra vagyunk kárhoztatva. Ennek a helyzetnek azonban véget kell vetni. Arra kell kérnem a párt tagjait, hogy a meginduló vitában minél számosabban szólaljanak fel, nehogy az ország egyoldalú megvilágításban lássa a képét és hogy a közvélemény tárgyilagos érveinket is megismerje. A miniszterelnök ezután azt in­dítványozta, küldessék ki egy vitarendező bi­zottság, majd igy fejezte be beszédét: — Itt barcba megyünk, ezt a harcot meg kell vívnunk a rendelkezésre álló összes politi­kai és alkotmányos fegyverekkel. Ebben a kér­désben végre közmegnyugvást kell teremteni az országban és én ezt a javatlatot megfelelőnek tartom arra, hogy céljainkat általa elérjük. A miniszterelnök beszéde után érkezett az értekezletre Scitovszky Tibor külügyminiszter, akit Almássy László üdvözölt. Erdélyi Aladár, Iklódi Szabó János, Almássy László, ErCdi­Harrtch Tihamér szóltak még hozzá a ház­szabályrevizió kérdéséhez, mire az értekezlet véget ért. m m lOWWWWIWIWIWIW^^ Vizsgálatot inditanak a nagyatádi választási visszaélések ügyében — a választások után. Budapest, november 27. A nemzetgyűlés ülését 11 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Bemutatja Könyves Lajos és Lendvai István kér­vényét, amelyben egészségük helyreállítása végett egy heti szabadságot kérnek, amelyet a Ház megad. Ezután az elnök bemutatja a belügyminiszter kéziratát arról, hogy a kivándorlási tanácsba a nemzetgyűlésbe nyolc tagot kell választani, mivel a régi tagok mandátuma lejár. Az elnök 40 kép­viselőt jelöl ki, akik közül majd megválasztják a kivándorlási tanács tagjait. Ezután a középiskolai tanárképzésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása következik. Kiss Menyhért a tanácskozóképesség megállapí­tását kéri. Minthogy 40 képviselő jelen van, a Ház tanácskozóképes. A 17. szakaszról van szó, amelyhez Rothenstein Mór szólal fel. Polemizál Klebelsberg tegnapi be­szédével és kifogásolja, hogy a 17. szakasz kor­látozni kivánja a külföldön szerzett diplomával biró tanárok elhelyezkedését, javasolja, hogy a 17. szakaszt töröljék. Wolff Károly: A nosztrífikálásoknál nagyon óva­tosan kell eljárni. A jogegység érdekében szüksé­gesnek tartja, hogy mindaddig, amig a miniszter rendeletileg nem szabályozza ezt a kérdést, esetről­esetre kell megállapítani a nosztrifikálás módoza­tait. Erre vonatkozólag indítványt terjeszt elő. Kiss Menyhért csatlakozik Wolff Károly indít­ványához. Rassay Károly arra kéri a kultuszminisztert, hogy a nos/trifikálásí eljárás körüli eljárásokat szabályozza, hogy egyöntetű legyen az eljárás. Petrovácz Gyula előadó reflektál Rothenstein Mór felszólalására, aki a szakasz törlését indítvá­nyozta. Nézete szerint, ha a szakaszt törölnék, akkor a nosztrifikálásra vonatkozólag semmilyen intézkedés sem volna és ebből az következne, hogy a külföldi államokban szerzett okleveleket nem lehetne nosztrifikálni. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter reflektál az elhangzott felszólalásokra. Wolff Károly érve­léseit elfogadja, azt hiszi, hogy a nosztrifikálás e részét le lehetne rögzíteni miniszteri rendeletben, viszont bizonyos kérdések elbírálását a vizsgáló , bizottság elnökének javaslatára a miniszternek kell ? fenntartani. Nehogy félreértés legyen, uj szakaszt ? javasol, amelyben kimondani kéri, hogy a külföldi

Next

/
Thumbnails
Contents