Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-20 / 267. szám

10 SZEGED 1924 november 14. kőzni; különben is százféle módon ki lehet játszani a szakasz intézkedéseit és éppen azért, mint céltalant, törülni követeli. A választási akciót a legszabadabbá kell tenni minden vonalon. Kéri a szakasz kihagyását. Rakovszky Iván belügyminiszter felszólalásában tagadja, hogy a szakasz megszünteti az agitációs lehetőséget, hiszen a plakátokon és röpcédulákon kivül a számtalan más agitációs formát egyáltalán nem érinti. Felhozták ellenzéki oldalról, hogy a szakasz nem irja körül a tárgyilagosság fogalmát a plakátok elbírálásánál. Erre szerinte szükség nincsen. A javaslathoz Petrovácz Gyula stiláris módosítást ajánl. Az elnök ezután felteszi a kérdést, mire a többség a szakaszt eredeti szövegében Csilléri módosításával fogadja el és Propper és Rothenstein módosításait elveti. Következik a 13. szakasz tárgyalása, amely a testülelek és intézmények részéről kinevezett bizottsági tagokról szólnak. A szakaszhoz elsőnek Hegymegi Kiss Pál szólal fel. Kijelenti, hogy a szakaszban azt a tenden- ' Idézzék meg Szakács Andor a földreform végrehajtása, illetőleg a haszonbér megállapítása körül tapasztalható visszaéléseket teszi szóvá. Mivel sem a földmiveiésligyi miniszter, sem a miniszterelnök nincs jelen az Ülésen, az interpellációt kiadják. Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kér szót. Az 1848. évi III. t.-c. értelmében azt indítványozza, hogy a Ház idézze maga elé a földmivelésügyi minisztert avégből, hogy azonnal megadja a felvilágosítást. Zsitvay Tibor alelnök megállapítja, hogy a hivatkozott törvénycikk ezidőszerint is érvényben van, mivel azonban a törvény meghozatala óta még nem volt eset arra, hogy alkalmazták volna, szükségesnek tartja álláspontját ebben a kérdésben leszögezni. Nézete szerint a törvény interpellációra nem vonatkozhatik, csak akkor, ha az interpellációra adott választ nem veszi tudomásul a Ház és annak tárgyalását napirendre tüzi. Egyébként is ugy a miniszterelnök, mint a földmivelésügyi miniszter eskütételre ment a kormányzóhoz. Az ülést felfüggeszti azért, hogy e nagy horderejű kérdést nyugodt megfontolás tárgyává tehessék minden oldalon. Szünet után az ülést öt órakor nyitják meg újból. Baross János a házszabályokhoz kér szót. A demokratikus ellenzék nevében tiltakozik az 1848. évi III. törvénycikkben lefektetett alkotmánybiztositék megsemmisítésére való törekvések ellen. A törvény ugy rendelkezik, hogy a Ház kívánságára a miniszternek meg kell jelennie és felvilágosítást kell adnia. Hallatlan visszaélés történt a házszabályokkal. (Felkiáltások balról: Ugy van! Nagy zaj.) Hoyos Miksa Baross felé: Tessék bizonyítani. Beszélni könnyű. Baross: 360 interpelláció van válasz nélkül. (Ellenmondások, zaj. Egy hang jobbról: Meg a forgalmi adó. A nagy zajban jobboldalról azt kiáltják, hogy minden komoly interpellációra választ adnak, visszaélnek az interpellációs joggal.) ciát látja megnyilvánulni, hozy a választói rendelet nem érvényesülhet teljes mértékben a közigazgatási bizottságban. Hibáztatja, hogy az államfő nevezi ki a testületek és intézmények képviselőt. Bárczy István nem helyesli azt, hogy a törvényhatósági bizottságba kinevezett képviselők szavazati joggal birnak, mert a tisztviselők mindig az uralkodó párttal fognak szavazni. Malasits Géza a szakasz törlését javasolja. Jászai Samu és Propper Sándor magukévá teszik Malasits indítványát. Gál Endre, Szabó József, F. Szabó Géza, Wolff Károly, Éhn Kálmán felszólalása után Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. A szakaszt lényegtelen módosításokkal elfogadta a nemzetgyűlés. Ezután az elnök napirendi javalatot tesz, javasolja, hogy a Ház a legközelebbi ülését holnap délelőtt tiz órakor tartsa. A napirendhez Hegymegi Kiss Pál szólal fel. Indítványozza, hogy tűzzék napirendre Rupert Rezsőnek és Farkas Istvánnak a választójogra vonatkozó indítványát. A többség az elnök napirendi indítványát fogadja el. Ezután az interpellációk előterjesztésére térnek át. a minisztert! | Baross: A miniszternek kutya kötelessége választ • adni. Scitovszky elnök figyelmezteti a szónokot, használjon parlamentáris kifejezéseket. Farkas Tibor kívánja, hogy a miniszterek legyenek jelen az interpelláció elmondásánál. Szakács Andor, miután Baross felszólalásából arról értesült, hogy a kultuszminiszter két év óta nem adott választ egyik interpellációjára, az elnökség álláspontjának megfelelően indítványozza, hogy Klebelsberg Kunó kultuszminisztert idézze meg a nemzetgyűlés. Létay Ernő csatlakozik Szakács indítványához s egy régi interpellációja kapcsán ő is megidézni kéri Klebelsberg kultuszminisztert Az elnök kijelenti, hogy miután Szakács Andor nem adta be írásban a Klebelsberg megidézésére vonatkozó indítványát, ezt nem teheti fel szavazásra, Kiss Menyhért nincs jelen, interpellációját törlik. Csik József a felekezeti tanitók sérelmeit teszi szóvá. Homonnay interpellációját elhalasztja. Rupert Rezső az őszi vetéseket elpusztító egérkárok ügyében interpellál. Szabó József a kereseti adó kivetésénél történt súlyos igazságtalanságokról interpellál. Várnai Dániel a Just-Izzó Rt. üzemének minden ok nélkül való beszüntetése ügyében intéz interpellációt a kereskedelmi miniszterhez. Haller József a Wekerletelep lakásviszonyait teszi szóvá. Eckhardt támadása Wild ellen. Ezután Eckhardt Tibor terjesztette elő interpellációját, amelyben „leleplezi" Wild József állítólagos puccskísérleteit, mintegy revánsképen Wildnek Gömbös Gyulához intézett nyilt leveléért Megvádolja Wild Józsefet, hogy egy Apor nevű volt vámőrtiszttel és néhány nyugatmagyarországi fölkelővel fegyveres puccsot készített elő a DunaTisza közén. Kérdi a kormányt, hajlandó-e Wild József és társai ellen megindítani a bűnvádi eljárást. A belügyminiszter válaszában kijelenti, hogy a kormány semmiféle összeköttetésben nem áll Aporral és társaival. Wild József reflektál Eckhardt beszédére. Kijelenti, hogy Aporral való összeköttetésére büszke. Eckhardt vádjai azonban teljesei alaptalanok. Sem Apor, sem barátai számára soha sem eszközölt ki semmi megbízást a kormánytól, dacára annak, hogy felkérték őt erre Felolvassa Apor egyik tiszttársának, Nagy Albertnek julius 28-án Kecskemétről hozzá intézett levelét, amelyben többek között a következő érdekesség található: „Három hónapja, hogy lejöttünk Budapestről a Duna—Tisza közére. Ezt az időt a kormány melletti propagandára használtuk. Teljes sikerrel járt, ugy, hogy ezt az erőt ugy politikai, mint fegyveres használatra bármikor alkalmazhatjátok a haza és a nemzet javára". Pikler Emil: Puccsokat rendező részvénytársasági Wild kijelenti, hogy Nagy Alberttel semmiféle összeköttetében nem áll és hajlandó magát a biróság előtt is tisztázni. Eckhardt válasza és Wild viszonválasza után Lendvai szólal fel személyes kérdésben, mert Wild az ő nevét is emiitette. Lendvai elmondja dióhéjban élettörténetét. O igazi ébredő. Nem igaz, hogy nem volt katona, kiképző tisztje utalta kórházba. A Nap szerkesztőségének egyik tagja utalta őt vizsgálatra katonaorvos bátyjához. Most látja, hogy ez csak ugratás volt a zsidók részéről, akik mindig ellenfelet láttak benne. Lendvai ezután viszont támadja Wildet és beszél azokról a célzásokról, hogy Wild többrendbeli gyilkosságot követett el. Wild azt feleli, hogy ő csak parancs értelmében járt el statáriálisan. Eckhardt interpellál újból és kérdi a kormányt, hogy az ébredők visszaszolgáltatták-e a fegyvereket ? Rakovszky belügyminiszter ezt elismeri. Várnai Dániel arról beszél, hogy az ébredők vettek részt az Athenaeum-nyomda rombolásában. Eckhardt ezt tagadja. Végül Esztergályos János kéri interpellációjában a kenyérdrágaság orvoslását. Ülés vége este 10 órakor. — Peidl beszámolója. A vasárnapi nagyjelentőségű beszámoló iránt — amelyen résit vesznek a baloldali ellenzék legjelentősebb tagjai — élénk érdeklődés nyilvánul meg. Mint tegnap már jelentette a Szeged, vasárnap este a K»s8-8zálló külön termében bankett lesz. A bankettre péntek estig lehet jelentkezni & Munkásotthonban. a Szeged szerkesztőségében is az egyes rendezőknél. Egy teriték ára ötrenerer koron*, amely összeget előre kell lefizetni. Az összegekről nyugtát kip minden jelentkező és ez a nyugta szolgál majd fizetési eszközül. A bejelentéseket ajánlatos minél előbb megtenni, mett a nagy érdeklődés miatt a későn jelent* kezők nem fognak helyet kapni. Szegedi krónikák. 1. Az útiköltség. A régi Szeged életében hires zongoratanár volt Lohr János, minden valamire való család vele taníttatta a gyerekeit. Lohr bácsinak szenvedélye volt a zene, de valahogyan az ital is, ami — csodálatosképpen — számos muzsikusban békességesen megfér egymás mellett. Nem a bort szerette, az földhöz vágja az embert és használhatatlanná teszi holnap, hanem a kedélyes sört. S lett légyen akármilyen forró a nyár, vagy zimankós a tél, egy pohár jó sörrel akárhová el lehetett csalni. Egyszer rájött, hogy a kőbányai kocsmákban, közvetlenül a gyárak közelében, egy egészkrajcárral olcsóbb poharankint a sör, nem is szólva arról a mennyei élvezetről, amit a minduntalan való friss csapolás ébreszt a szakértőben. (Szép az, akárcsak valami finom szimfónia.) Ettől kezdve aztán, mihelyt összegyűjtött néhány forintot, fölszaladt Kőbányára sörözni. (Ámbátor legyünk tárgyilagosak és ismerjük be, hogy a gyűjtés nem tartozott Lohr bácsi szenvedélyei közé. A hetvenes években például ő nyerte meg Londonban a nemzetközi orgonaverseny első diját, a nagy aranyérmet. Akkoriban az aranyérmek még aranyból készültek s ez a remekmű testvérek között is megért száz forintot. Lohr bácsinak első dolga az volt, hogy elzálogosította s nem nyugodott addig, mig egyetlen silling is piszkálta a zsebét. Ugy szállították haza közköltségen az öreget, az aranyérmet pedig a kormány váltotta ki. (Ha jól tudom, a Nemzeti Muzeumban őrzik.) Az egyik kőbányai kirándulás alkalmával történt, hogy a bácsi pénze elfogyott. Annyi esze volt az öregnek, hogy az útiköltségre valót e'ővigyázatból eldugta a mellényzsebébe, — ami biztos, az biztos, — a többit maga elé helyezte s abból fizette poharankint a sört. Hát ez a kirakott pénz fogyott el. Annál keservesebb volt a ráeszmélés, mert ugyanakkor érkeztek meg a söntés felül a mennyei akkordok, amik az ujabb hordó csapraveretésének muzsikáját hirdették. — Eh — szólt az öreg önmagához —, Lohr barátom, de nagy oktondi is vagy te, hogy búslakodsz! Muszáj neked éppen Kőbányáról megváltanod a jegyedet? Egy állomásnyi gyalogolás nem árt meg, ellenben a friss sört meg nem kóstolni Isten ellen való vétek. Az ujabb állomást még ujabbak követték s minthogy egy jól szervezett kocsmában több rendbeli tartalék-sörök is találtatnak, rendeltetésük pedig az, hogy egymásután csapra verettessenek, Lohr bácsi mind sűrűbben nyúlt bele a mellényzseb tartalékába, buzgón tanulmányozván közben a vasúti menetrendet. — Ceglédig gyalog megyek. Később: — Eh, nem a világ Nagykőrös! Aztán: — Sose láttam még közvetlen közelből a gyönyörű Alföldet, teszem azt Kecskemétig. A nóta vége az lett, hogy az öreg muzsikus egyszer csak megálljt vezényelt önmagának, fölkelt s elindult a sinek mentén gyalog. Egész Kecskemétig, csak ott ült vonatra. Attól kezdve aztán ugy osztotta be pénzét a kőbányai kirándulásokra, hogy a Kecskemétig iartó utat gyalog tette tneg, mert oktalanságot követ el a célszerű ember, ha túlságosan rázatja magát a gőzmasinával, mikor olyan sűrű Kőbányán a csapolás. 2. Keresztelés nagyban. A szegedi piarista iskolának volt régebben egy népszerű civil tanára, kedves, rokonszenves bácsi, j akinek valósággal a nyakára nőttek a vásott diákok. Szegény ember volt, hozzá még egész sereg gyerekkel, akik épp ugy pusztították a kenyeret, mint a cipőt. Egyszer maga elé citáltatja Fehér Ipoly, a szigorú főigazgató, aki Szegedről ment el pannonhalmi főapátnak. — Furcsa híreket hallok magáról, tanár ur. Hamarjában azt sem tudom, elhigyjem-e, vagy sem. — Attól függ, nagyságos uram, hogy mik azok? — Önnek a családjában két pogány tartózkodik. — Pogány? — No igen, amennyiben a két legkisebb gyermeke még nincs megkeresztelve. Igaz ez? A szegény tanár lehajtotta a fejét, csak igen nézegette a cipőjét, amely kezdett fesledezni (pedig csak a mult hónapban reparáltatta) s alázatosan lehajtotta a fejét. — Hasztalan tagadnám, igy van. Fehér Ipoly rideg és éles tudott lenni, akárcsak a borotva. — Mivel tudja ezt a hallatlan cselekedetet menteni ? Rosszul mondom, menteni nem is lehet, csak esetleg magyarázni. Elfelejti, hogy katholikus intézménynek a tagja? — Dehogy felejtem el, nagyságos uram, dehogy Azonban nagyon szegény ember vagyok, kétszer is a fogamhoz verek minden garast, mielőtt kiadnám, a keresztelés pedig pénzbe kerül. Most is áldott állapotban van drága nőm, ugy gondoltam hát, hogy megvárom, amig lebetegedik s akkor egyszerre kereszteltetem meg mind a három gyereket. Esetleg négyet, mert sose lehet tudni. Ha azonban tömegesen történik a cerimónia, talán olcsóbban végzi a pap. Bob.