Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-12 / 235. szám

1924 október 12 SZB9BD OSZI IDENYREI S0*TB°Í? és mellénykiilönlegességek, harisnyák minden létező divatszinekben, fehérnemiiek, csakis elsőrendű minőségben, rendelésre is a legolcsóbb szabott árakon SZÉCHENYI-TÉR 17. TCCerON S55. POLLAK TESTVÉREKNÉL CSEKONICS-UTC?l 6. 368 TCCCrON 85«. A szinház reprezentánsa. Makó Lajosnak, szegedi igazgatókorának első éveiben, Liptai Imre volt az úgynevezett művészeti titkára. Liptai már akkor szerelmese volt a színpadnak, első próbálkozásait, kis jeleneteit, egyfelvonásosait itt irta s a szinház körüli bármilyen apró esemény jobban érdekelte, mint a legizgalmasabb rablógyilkosság. Világos hajnal előtt sosem feküdt le, késő délután ébredt fel, ezzel aztán megspórolta az ebédet. A vacsora volt a főtápláléka, az azonban alapos, megfontolt és kiadós. Általábanvéve nem hagyta magát zavartatni, flegmájából soha nem jött ki, semmi sem volt neki sietős, pláne szenzációs. A vacsorához néha csak a szinház után fogott, vagy még később, éjfél után, mikor elvégzete a redakcióban minden dolgát. Beszélni sem szeretett sokat, apró megjegyzései annál élénkebbek voltak, sokszor a vesékig hatolóak. A Híradónál törvényszéki tudósításokat irt, ami azt jelentette, hogy délután, mikor már megitta az ozsonnakávét, felszedelőzködött a többi lap riporterévei és kelletlenül megindultak a Mars-tér felé. Akkoriban ugyanis még künn volt a büntetőbíróság. Unalmas volt ez az ut, huzta-halasztotta mindenki a kivonulást, amig birta. Négy óra táján azonban, ha még mindig csak a duma folyt, Ödön, az irodalmi pincér odaállt az asztalhoz veszekedni. — Na, mi lesz? Sose mennek már a törvényszékre? Igy nem lesz kész az újság soha. Liptai Imre flegmáját egyébként az alábbi legenda is jellemzi. Mennek, haladnak már a Mars-tér irányába, mikor nagy füstfelhőt látnak, rohannak mindenfelől az emberek. — Mi baj? — Ég a Csillagbörtön, meg a törvényszék. (Természetesen, csak a mesében.) — Biztos ez? — Tetszik látni innen is. — Akkor én visszafordulok, úgymond Liptai, mert a tüz a rendőri riporter dolga és nem valószínű, hogy ilyenkor tárgyaljon a biróság. A legenda szerint vissza is fordult, mert más ügykörébe avatkozni nem szeretett. A színházi világnak akkoriban nagy témája volt a szeged-vásárhelyi szini szövetség. Szegeden májusban már üres volt a szinház, a legnagyobb attrakciókkal sem lehetett félháznál nagyobb publikumot becsalogatni, de általában hiányzott ennek a félnek is a fele. (Annál érthetetlenebb volt, hogy a sajtó a tiz hónapos szezonon lovagolt, sőt fanatikusok nyáron át is itt szerették volna tartani a színházat, persze megfelelő könnyű fajsúlyú műsor mellett.) Makó Lajos, aki minden idejét a szinház és az otthona között osztotta meg, akit soha kávéházban, vendéglőben nem láttak, — bánatosan ült délutánonkint a szinészfeljáró melletti padon s hiába várta, hogy lovasrendőrökért kelljen telefonálni, akik visszaverik a közönség ostromát. Májusban a közönség szivesebben ült a korzón, vagy a Stefánián, de színházba nem szeretett járni. Szinte egzisztenciális kérdés lett tehát a vásárhelyi szövetség, aminek a dolgában meg is indultak a tárgyalások. Hogy nem lett belőle semmi, annak — ugy emlékszem a kulisszák mögül — egy furcsa udvariassági, illetőleg udvariatlansági aktus volt a főoka. A szegedi szinügyi bizottság ugyanis meghívta tárgyalásra a vásárhelyit, de kikötötte, hogy a vendégeknek csak tanácskozási joguk van, szavazatjuk nincs. Az ilyesmire kevésbé önérzetes emberek is azzal felelnek, hogy elajánlják magukat, amiként hogy a vásárhelyiek is azon mód cselekedtek. Előzőleg azonban még tárgyalások voltak itt is, ott is, akkor mondja valamelyik napon Makó Lajos Liptainak. — Liptai ur, holnap Vásárhelyen értekezlet lesz, meghívtak engem is, de nem mehetek át. Magát küldöm kl, hogy képviseljen engem. Imre kidüti a mellét, jobb kezét a nadrádzsebébe sülyeszti, — igen imponáló pózt tudott vágni — s azt mondja. — Kérem, kérem... — Átmegy, folytatja Makó és vigyáz az érdekeinkre. Nem szabad azonban elfelejtenie, hogy nem csupán engem reprezentál, hanem a szegedi színházat is. Talán fölösleges erre figyelmeztetnem, mégsem hallgathattam el. Érti, kérem? Engem képvisel épp ugy, mint a szegedi társulatot. Mondhatnám: Szegedet. Liptai olyan alakitások közben figyelte a direktor szavait, mintha nemzetközi diplomáciai érdekről volna szó. — Hssz... ha én ott vagyok... De Makónak még mindig volt mondani valója. — Természetes, hogy a költségeit én viselem. Ón ott emberek közé jut, esetleg meg kell hálnia is. Szóval ne fukarkodjon, ön engem képvisel. Imre elment, becsülettel elvégezte a dolgát, aztán másnap hazajött és beszámolt a küldetéséről. Ki mit mondott, hogyan kellene megfogni a kérdést, mik az impressziói. Makó hallgatta titokzatos arccal s hogy véget ért a referáda, elővette a nagy bőrtáskát, amelyben a bankókat tartotta. — Köszönöm, nagyon jól teljesítette a feladatát. Most pedig kérem a költségjegyzékét. Pergette a nagy papírpénzeket, amig Liptai szerénykedett. — Nem csináltam, kérem, külön jegyzéket, öszszesen egy forint nyolcvan krajcárt költöttem. Ebben benne van a vasút is. Makó ajakán valami utánozhatatlan vonás jelent meg, bezárta a nagy bugyellárist, etővette a fatálcát az aprópénzzel. S amig leolvasta a forint nyolcvanat, hangban is utánozhatlanul jegyezte meg. — Hogy őszinte legyek, én kevesebből is kijöttem volna. Bob. Amerikában London, október 11. Tegnap befejezték a német kö'csönre vonatkozó tárgyalásokat. A kölcsönnek a Dawes-féle szakvélemény értelmében 800 millió aranymárkát kell biztosítania. A kölcsön két f'csoportra oszlik, amerikai és európai részre. Az amerikai rész 110 millió dollár, az európai 265 millió font sierling. Az amerikai részt a Morgan-bankház vette át. Az európai részt elsősorban az Angol Bank veszi át. Ezenkívül részesedni fognak benne Franciaország, Belgium, Olaszország, Svájc, Hollandia, Svédország és Németország, Olaszország lírában fogja a maga részét biztosilani, Svájc részben frankban, részben angol fontban, Svédország pedig svéd koronában. A többi európai kibocsájtás font sterlingben történik. A kölcsön 25 éven belül fizetendő vissza. A visszafizetés vsgy kisorsolás, vagy visszavására német kölcsönt. lás utján történik. Az amerikai hányadnál a tőketörlesztés öt százalékos felárra), vagyis 105 százalékkal fog történni. Az európai hányad sl pari fizstendő vissza. A kibocsátás mindegyik álismban 92 százalékos árfolyamon történik és már a jövő héten kezdetét veszi. A kamatláb 7 százalék. A törlesztési és kamatszolgáltatáshoz szükséges összegek minden jóvátételi fizetést megelőznek. Newyorkból jelentik: Itt azt hiszik, hogy a német kölcsönt tízszeresen fogják túljegyezni. Az időpont kedvező, mert nagy pénzbőség van és keresik a jó befektetést. A World hivatalos forrásból arról értesül, hogy a német kölcsön jegyzése az EgyesültÁllamokban már meghaladja az egymilliárd dollárt. Enyedi Artúr gyanús halála. Budapest, október 11. A budapesti előkelő társaságokban már napok óta szenzációs jelentőségű és titokzatos ügyről beszélnek. Mindenki az .állítólagos" jelzőt teszi beszéde elé, amikor azt mondja, hogy Egyedi Artúr nagybirtokost, híres lóver8enyistállóiulajdonost és CsonkaMagyarország egyik leghíresebb telivértenyésztöjét veje, Margit leányának férje, dr. Frohrelch Ernő eltétette volna láb alól. Először azt a hirt közölték róla, hogy öngyilkos lett, tegnap aztán, mint közöltük, kiderült, hogy az orvosok gyanúsnak találták öngyilkosságát. Dr. Egyedi Artúr nagybirtokos több mint két évtizede él Sopronmegyében Egyed község határában lévő birtokán. Az öreg ur, akinek zsugoriságáról a környékben legendák kerültek, teljesen visszavonult és az utóbbi években a családja vigyázott rá. Az öreg urnák ugyanis a túlhajtott munkától az utóbbi években megbillent a lelki egyensúlya és elhatározó képessége is nagymértékben ceökkent. A család ezért elhatározta, hogy az óriási értéket képviselő birtokot valamiképen kezeitelni fogja, miulán az öreg ur semmivel sem törődött. A zsugoriság annyira ment, hogy családját egyáltalában nem segítette és készpénztámogatásban sohasem részesítette. Frohreichné a főkapitányság épületének folyosóján a következőket mondotta: — A falusi pletyhának lettünk az áldozatai. Az öreg urat senki sem szerette és ki nem állhatták a faluban zsugori természete miatt. Férjemmel október első napjaiban érkeztünk Egyedre, honnan kétnspi tartózkodás után visszajöttem a fővárosba. Férjem érdekes üzleti tervvel jött apámhoz és előadta neki, hogy nagyon kis befektetéssel kitűnően gyümölcsöztethető tejváilalatot lehelne a b:r?okán létesíteni. Édesapám meghallgatta férjem tanácsai', de miután sokalta a fcészpénzbetsktetést, a terv megvalósításától végeredményben elállót. Hétfőn, október 6-án délelőtt 12 órakor azzal búcsúzott el édesapám férjemtől, hogy másnap találkoznak «s a dolgot megbeszélik. — Édesapám ekkor lepihent, imjd estefelé a szokásos tarokp»rlijára ment, ahonnan tiz óra u'án néhány perccel érkezett haza. Ugy értesültem, hogy nem feküdt le, miután súlyos idegbántalmai voltak. Csillapifószer nélkül egyébként sem tudott aludni. Családunk állandóan f gyelte édesapámat, miután mindig attól lehetett tartani, hogy egy pillanatnyi elmezavarában végez magával. — Férjem művészember. Ő még gondolatban sem foglalkozhatott ilyen tervvel, miután még csak a lehatfiságe sem forgott fenn annak, hogy esetleg örökölni akar. Férjem is nagyon jól tudta, hogy miránk édesapánk halála után semmi sem marad, mert nekünk csak a haszonélvezetet kölötte ki, birtokát pedig unokáira hagy'a. Nyilvánvaló tehát, hogy anyagi indító okai egyáltalában nem is lehettek. Más vonatkozású súlyosabb ellentétek pedig sohasem voltak közöttünk. — Édesapám zsugori természetére — mondotta Frohreichné — legjellemzőbb a következő eset. Nemrégiben édesapán a birtokbevallási iven egyedi gazdaságnak értékét 250 millió koronában tüntette fel. Ez azon a napon volt, amikor 300 millió koronáért csak ökröt vásárolt. A hamis bevallás természetesen a soproni adóhivatal figyelmét sem kerülte ki és ok óber 7-én reggel büntető intést kézbesítettek édesapámnak, amely szeriterint kétmilliárd korona birsággal sújtják adóalap eltitkolás miatt. Eleinte természe'esen titkol uk az ügyet, miután sejtettük, hogy édesapámat súlyosan fogja az ügy érinteni, később azonban mégis tudomására hoztuk. Ettől a perctői kezdve nem lehetett vele beszélni. Állandóin szobájában tartózkodott és férjemmel is ezen események hatása alatt veszett össze és mondotta türelmetlenségében, hogy ina nem tárgyal tovább a tejgazdasági ügyről. Kihallgatták dr. Frohreichet, aki gyászruhában van és nagyon ideges. Tagadja a gyilkosságot. A tárgyi bizonyítékok, amelyek ellene sióinak : Az ágy, amiben Enyzdi feküd., tele volt vérrel, ami ege; á a matracokig "la'olt. A