Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-10 / 233. szám

2 SZEOBD 1924 október 10. kiál cznak : „Vizet neki, vizet neki, hogy le­hűljön 1" Wolff Károly, miutin nagynehezen 'szóhoz jut, kijelenti, hogy csak ellenkezve fogadta el a birói egyesület elnökségit, a birói kar iránti tiszteletből. (Erre Ernst Sándor tapsol, a bal­oldal pedig ismét zajosan tiltakozik. A szociál­demokraták tovább kiáltják Ernst felé: Vizet neki!) Wolff Károly kijelenti, hogy a birói egyesület teljesen politikamentesen működik. Tiltakozik Fábián vádjai ellen. Fábián felel Wolffnak. Ezután Fábián Béla igy kezdi meg beszédét: Tisztelt képviselőtársam, Wolfl Károly... Egy hang balról: Askenázi 1 (Zajos derült­ség balról) Fábián Béla :... két vád ellen akait véde­kezni. Az egyik vád az volt, hogy akikor a magyar biróságok nem tették le az esküt a Nemzeti Tanácsnak, Wolfi képviselő ur volt az egyedali, aki az rskűt letette; a másik, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete igaz­gatóságának tagja és ugyanegy személyben a birói és ügyészi egyesület tagja is. Zsirkay János: Oh, a kis Feuermandel 1 (Qunyos közbekiáltások balról: Mióta irja a Zsirkayt ipszilonnal? Örményországban hogy bivták ?) Rupert Rezső: Olyan zsidő kinézésű ember sehol nincs, mint Zsirkay. (óriási derültség az egész Házban.) Meskó Zoltán (Rupertnek): Magából a kon­kurrencia beszél. Fábián Béla: Wolff képviselő ur válaszának az a része, hogy a birák..ak akkor kell ki­lépniük az Ébredő Mgyarok Egyesületéből, ha erre miniszterrendelet van, teljes mértékben igaz. Éppen ezért történt, hogy a belügy­miniszter ur válaszát tegnap nem vettem tudo­másul. Amig az EME működni fog, addig a tagjaiként szereplő köztisztviselők utján mindig nyomást tog gyakorolni minden irányban. (Ugy van! Taps a baloldalon.) Ami a képviselő ur többi megjegyzéseit illeti, abban a helyzetben vagyok, hogy a bíróságnak a forradalmak ide­jén tanúsított magatartásáról pontos képet tudok szolgáltatni. A forradalom kitörése után a birák összegyűltek a budapesti tök vényszék nagy tanácstermében. Három birótársunk szólalt fel. Azt követelték, menjünk el és tegyük le az esküt a Nemzeti Tanácsnak. En feláliottam és kijelentettem, hogy nem helyeslem rzt, ami október 31-én történt. Ebben meg is álla­podtunk. A bírákat ebben a szolidaritásukban váratlanul érte az a cikk, amely a 8 órai Újság 1918 november 5-iki számában jelent meg és amely cikkből kiderült, hogy mi, birák sem vagyunk egy véleményen, amennyiben egy birótársunk, éppen a főudvarnagyl bíróság el­nöke, Wolff Károly, letette az esküt a Nemzeti Tanácsnak. (Qunyos derültség a baloldalon. Felkiáltások : Abá 1 Ahá 1) Pikler Emil: Nagyon buzogott benne a for­radalmi szellem 1 Farkas István: Félt, hogy elkésik I Hogy esküdött Wolff a Nemzeti Tanácsnak. Fábián Béla: A 8 órai Újság cikke részle­tesen leírja az eskflletételt. Szó szerint a kö­vetkezőket irja: „Ezután hangosan hallatszott az eskütéte': En, gróf Széchenyi Miklós és Szegedi Masszák Aladár és Wolff Károly és Róth Antal becsü­lelemmel fogadom, hogy a Nemzeti Tanács rendeleteinek magamat alávetem ..(óriási zaj tör ki minden oldalon.) Felkiáltások a szocialistáknál: Ahá l Ahá I Most tapsoljanak! Miért hallgat Wolff arl Klárik Ferenc: Most verje a padot Ernszt főtisztelendő url Zsirkay János: A 8 órai Újság cikke mint jogforrás 1 Petrovácz Gyula: Az újság nem irt igazat 1 Rupert Rezső: Lettek volna maguk szovjet­vezérek, csak nem kellettek. Fábián Béla (folytatja a cikk olvasását): „Köszönöm — mondotta Hock János. Erre a küldöttség tagjai Széchenyi udvarnagy vezeté­sével eltávoztak. A küldöttségből csak Wolff Károly, a főudvarnagyi bíróság elnöke, a ko­ronauradalmak Igazgatója marad vissza egyedül és P. Ábrahám Dezsőhöz fordult azzal a kér­déssel, hogy hivatalát, az udvarnagyi biróság teendőit és a birtokok kezelését továbbra is elláthatja-e.. A cikk idevonatkozó részének felolvasása után még fokozottabb mértékben tör ki a gú­nyos felkiáltások özöne a szélsőbaloldalon 1 — Ez volt a fontos 1 Ez kellett nekik l . Zsirkay János: Irt az a Nadányi Emil, a Neumann Náthán ur, ennél különbeket is. Klárik Ferenc (Ernszt Sándor felé): Most tessék verni a padot tisztelendő url Nagy Ernő: Es ezek a becsületes magyar emberek I Mi vagyunk a hazaárulók 1 Elmondotta ezután Fábián Béla, hogy Wolff Károly készítette a szocializálást javaslatot, Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (14) Elpirult. — Milyen hálátlanság — gondolta magában. — Mindenről megfeledkeztem, min­denkiről .. . Oliva miatt . .. Lesütött szemmel, zavartan, szórakozottan felelgetett. Julcsa néni kérdéseire: Beteg volt ? Azért olyan sovány talán ? Igen, a feje tájt és a gyomrát is elron­totta és a sok dolog, mindennap gondolt rájuk és készült, nem egyszer el is indult már és akkor hol ez, hol az, a Pinkert képek... a Iába is fájt ... „Kiskávé nyolc krajcár, nagykávé tizenkét krajcár". Bűnbánó szívvel olvasta s Julcsa néni hamar megbékült. — Nem, nem, dehogy is haragszik . . . Már is bekukkant. Hogy megszépült ez a lány — gondolta Kapoícsi —, Julcsa néni is megszépült. Egyéb nem változott. A mennyezet a régi, a falak is ... ni, ez új I Egy leány egy hosszú orron furulyáz . .. Oliva ... kitűnő 1 Egy-két vonás csupán és mennyi élet. Az orr : ez ő ... a lábai táncra állnak. Két sor írás a rajz alatt: Ez a kis lány fújja, fújja furulyáját, Táncoltatja ihaj, a kedves babáját. — Jó ez a rajz, — mondta Julcsa néninek s a fejét vakarta. Julcsa néni özönével zúdította rá a kérdé­s eket... Jól, köszöni szépen, Jól .. . kedves, hű, takarékos ... főzni nem tud, varrodába nem jár... otthon reggeliznek, ebédelni össze­vissza .. . igen, boldogok nagyon ... — Ez a fő — mondta Julcsa néni s meg­ígértette, hogy ezután gyakran eljönnek. Oliva aznap nem jött vissza. — Majd szom­baton — gondolta Kapolcsy —, szombaton, mikor a fejszét érzi a feje fölött, akkor jó leszek neki ... Megborzadt s majd az eszét vesztette attól a gondolattól, hogy Olivát egy­szer véres fejjel holtan fogja látni. Kora reggel berontott Oliva. Dúlt arccal, sápadtan, kisirt szemekkel. Eléje állt. — Maga gazember, maga nagyorrú gaz­ember! Amilyen nagy az orra, olyan nagy gazember, gazember 1... Kapolcsy nem hitt a füleinek, megdöbbenve, tétován állt, feltette szemüvegét, mélyen sze­mébe nézett a lánynak ... gazember, gaz­ember — hullott rá ... nézte merőn a csil­logó szemüvegen keresztül, tekintete lecsúszott a lány nyakára ... egy mozgó pontot látott ott, amint a lány beszélt.. . gazember ... keresztül hasított a fején, a mellén . .. nézte azt a pontot s acéllá válni érezte karjaiban az izmokat s szívében az elhatározást, hogy azt a mozgást a nyak puhaságán ... meg­állítja .. . pontosan ott, azon a helyen ... Oliva megrettenve hátrált, karjai ernyedten estek oldalára,meghunyászkodva,lebillent fejjel zokogni kezdett. — Most már tudom, hogy mi a bajom . .. az Isten verje meg ... gyerekem lesz .. . Kapolcsy arca a dermedt haragból, a foj­tani kész akarásból, csodamódra lágy viasz­ként átváltozott: kissé meghökkent, lesütött szemű, szelíd kis ösztönös ember arcává. Maga elé nézett — a lányra nem mert nézni, — eddig nem ismert, nem sejtett érzés suhant át a szívén ... Szerette volna Olivát a szívé­hez szorítani, a kezeit csókolni alázatos szív­vel ... kis hercegnőm, drága kis hercegnőm... a leány gyűlölettel nézett rá vissza. — Oliva ... Megfogta a kezét. amely oly radikális volt, hogy még Károlyi sem fogadta el. Wolff el akarta fogadtatni Károlyi­val a javaslatot, mert biztosítani akarta magá­nak a birói széket. — Hajlandó vagyok három Wolff által vá­lasztott miniszter elé terjeszteni erre vonatkozó bizonyítékaimat — mondotta tovább Fábián. Wolff válaszában kijelenti, hogy csak aláren­delt személyzete érdekében esküdöli fel. Klárik Ferenc: Ugyan ne hazudjon már annyit, ugy sem hisszük ell Wolff tagadja a szocializáiási javaslatot, mire Fábián felolvassa. Ezután Nagy Vince megkövette a Házat a mentelmi bizottság határozata szerint a tegnap ejtett inparlamentáris kifejezéseiért. Házszabályrevizió I Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz és ajánlja, hogy holnap első helyen Orjty Imrének a ház­szabályrevizióra vonatkozó indítványát tár­gyalják. (óriási zaj és tiltakozás a baloldalról.) Kuna P. András folytonos zajos közbeszólá­sok közben sz elnöki javaslat mellett beszél. A többség az elnöki napirendet fogadja el. Ulain Ferenc is megköveti ezután a Házat a mentelmi bizottság határozata szerint. Most az interpelleciók következnek. Meskó Zoltán a földbirtokreform végrehajtása körűi tapasztalt visszaélésekről interpellál és azt kérdezi, hogy a földbirtokrendező biróság mű­ködése megfelel-e a törvénynek és a földmive­léai miniszter intencióinak. Nagyatádi Szabó földművelésügyi miniszter azonnal válaszol az interpellációra: Senkisetn vonhatja kétségbe azt, hogy a földreform végre­hajtására mnden erejével törekedett. A leg­nagyobb jóakarattal fogott hozzá a dolgokhoz, a földreform végrehajtása során azonban i.en sok nehézségbe ütközött. A földreformot ered­ményesen csak akkoi lehet végrehajtani, ha az állam pénzügyileg is elő tudja segíteni. A földreform végrehajtására azonban az állam az igénylőknek még a végrehajtási költségeket sem képes előlegezni és igy a földreform ^yors^sdga egyáltalán nem felel meg a várakozdso' na':. A bíróság összeállítása sem a legszerencsésebb, mert a kirendelt birák más ügyekkel is foglal­koznak. Megkísérelte azt, hogy itt a dolgokoa változtasson, azonban ez nem sikerűit. A kép­viselő ur interpellációjában feltett kérdésekre választ adni nem tudok és mert egészségem is megrongálódott, azon gondolkozom, hogy egy nálamnál alkalmasabb embernek adom át az ügyek intézését. Beszéde végén különösen a fajvédők éljenzi k —- Engedjen ell — kiáltott rá a lány s ki­tépte magát. — Hozzám ne nyúljon 1 Vége. Ha én ezt sejtem ... Na I Az Isten verje meg. Mindent. Az egész világot. Most már mehetek férjhez. Készen vagyok. Inkább vert volna agyon az apám. Elgondolkozva, komoran nézett maga elé, aztán keményen felvetette a fejét. — Most aztán tartson el 1 De azt előre is megmondom, koplalni nem akarok, sem ron­gyokban járni I Kapolcsy örült, hogy szavát végre a lány szavába öltheti. — Természetes. Tudom mi a kötelességem. Saját hangja fásán, idegenül hangzott a fülébe. „Tudom, mi a kötelességem." Ő mondta ezt? Mintha idegenek súgták volna, mintha egy lapról olvasta volna le... Feleségül veszem ... „tizenhárom éves vol­tam... mint egy angyal"... Istenem, milyen lelketlen ez a lány... — repültek, keresztez­ték egymást agyában a gondolatok. Zsiráf jutott eszébe: ha ő itt volna, ha beszélhetne vele, elmondaná neki mi történt, mindent... tanácsát kérné ... talán Julcsa nénitől is ... nem, csak Zsiráftól. Zsiráf okos ... Nézd kér­lek kedves barátom ... ne nevess ki... Ne nevess ki Zsiráf! Nektek is lehet és tudod: Zoé más volna... Neki lelke van. Ő boldog lenne. De ez • • • ez • • • ez • • • Oliva... nézd ... utál engem. Istenem milyen szívtelen ... Pedig boldog vagyok ... Boldog, ha kinevetsz is ... Gyermekem lesz. Komolyan gondold meg... hallod Zsiráf: gyermekem lesz. Ha Oliva e percben egy jó szót szól nyá­jas arccal vagy odamegy hozzá és meg­simogatja arcát, Kapolcsy leborul előtte s a lábait csókolja. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents