Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-05 / 229. szám

4 c . 1 SZEGED SZE QED 1924 november 21. fölkelések is a császár ellen irányultak, szimpatikusán tárgyalja. Rendkívül Jellemző ellenben a cim, amely alatt a magyar szabadságharcokat ismerti: „ Vallásüldözések és felkelések a Szlovenszkóban". II. Rákóczi Ferenc szabadságharcánál fontosnak tartja megjegyezni: „Ez alkalommal a felkelések Munkacevo és környéke, Podkarpatska Ras volt a színhelye Végigmenni természetesen sz egész történelmen egy újságcikknek a keretében nem lehe^. A kszölt siemelvények a rendszerét eléggé megvilágítják. A vazallus cgeh herceg „támogatója" less a német császárnak, a Szlovenszkó véletlenül 1918«ig magyar uralom alatt marad, a felvidéki rablóvezérek, akik garázdálkodnak, mig a Hunyadi?.k a törökkel vann«k elfoglalva, nemzsfi hösökké lépnek e'ő, a migyar szabadságharcok viszont szlovenszkói felkelésekké zsugorodnak össze. Rendkívül érdekes azonban, ahogy a könyv az 1848. esztendei eseményeket ismerteti. 1848 Csehországban is a nemzeti újjáéledésnek volt az esztendeje és Windischgratz herceg, mielőtt Magyarországra nevezték volna ki generalissimusnak, a prágai forrad dom véres leverésével szerzett magának érdemekel. V. Ferdinádot Olmützben trón,áról Ferenc József javára lemondatták. Ezután a kövekezök történtek : „Magyarországon súlyos és véres harcok folytak. A magyarok nemcsak Ausztriától akartak elszakadni, hanem országuk többi népeit is le akarták igázni. Ezek védekeztek. A szlovákok is csapatokat állítottak a magyarok ellen. Ezek a mozgalmat nagy szigorral igyekeztek elnyomni. A Szlovenszkó minden falvában a magyarok akasztófákat állítottak, melyeket szabadságfának neveztek. A szlovákok Kossuth fáinak hívták őket. A szlovákok lelkesedve hallgatták a dalt: Nad Tatrou sa blyská. (Villámlik a Tátra fölött.) Ez a dal és a Kde domov ma/? (Hol van a hazám?) nemzeti himnuszuk lett a szlovákoknak. A magyarok ellen Ferenc József kérésére az oroszok is beleavatkoztak a háborúba. Ekkor a magyarok vereséget szenvedtek és a bécsi kormány keményen bosszút állt rajtuk. A magyarok leverésénél a császári csapatokat a szlovákok is erősen támogatták. Remélt jutalmukat, követeléseik teljesítését azonban nem kapták meg." A branyiszkói tót hősöket cseh tankönyvekben természetesen említeni sem lehet Csehek-e a tótok ? Noha a cseh történelmi oktatásnak legfőbb politikai célja az, hogy a cseheknek és tótoknak nemzeti egységét és ezen a révén a cseheknek a históriai jogigényét Felsőmagyarországra bebizonyítsa, ez természetesen nem mindig sikerül. A nemzeti ujjáébredés ismertetésénél ugyanis a könyv a következőket mondja: „Régente a cseh és szlovák nyelv között csak tájszólási különbségek voltak. Csak mikor Hus a nyugati, prágai nyelvjárást emelte irodalmi nyelvvé, növekedett az eltérés közte és a szlovák dialektusok között. A Szlovenszkónak Magyarországhoz való tartozása egyelőre lehetetlenné tette, hogy az uj cseh irodalmi nyelv érvényesülhessen. A tizenötödik század dereka táján, mikor Habsburgi Albert és László alatt Magyarország és Csehország átmenetileg egyesültek, a huszita tanokkal együtt az irodalmi nyelv is elterjedt Szlovenszkóban. Giskra jelentőségét e tekintetben már fentebb ismertettük. Mikor azonban az ellenreformáció a Szlovenszkóban megkezdődött, a cseh nyelvet, mint eretnek-nyelvet szintén üldözni kezdték és használata csak a lutheránus egyházközségekre szorítkozott. Az első kísérlet egy szlovák irodalmi nyelvnek a megteremtésére katholikus lelkészektől, főleg Bernolák Antaltól (1762-1843) indult ki. A célja az volt, hogy egyrészt az „eretnek-nyelvet" teljesen kiszorítsa, másrészt a szlovák nyelvet a magyar nyelv térhódítása ellen megvédelmezze. Bernolák a nyagyszombati nyelvjárást tette meg irodalmi nyelvnek, melyet azonban a Szlovenszkó többi részében csak nehezen értettek meg. Ennélfogva Stur Ludevit és Hruban Miloszláv a közép-szlovák idiómát, melynek Turócmegye a székhelye, javasolták irodalmi nyelvnek. A nyelvjárásoknak ezen elsőbbségért vivott harcában Kollár és Safarik mindig hangoztatták, de hiába, hogy már történelmi oknál fogva is a cseh nyelvet kellene elfogadni irodalmi nyelvnek^ A szlovák irók többsége azonban más álláspontra helyezkedett és 1844 körül egy olyan nyelvben egyezett meg, amely számot vet az összes szlovák nyelvjárásokkal. Ezzel azt akarták bizonyítani, hogy továbbra is a magyar állam hivei akarnak maradni s hogy külön nyelvük van, melyet tanitani kell az iskolákban. Ebben azonban csalatkoztak A magyar kormány 1863-ban alapított Matica Slovenskát, amely szlovák könyvek terjesztésével foglalkozott, 1875-ben feloszlatta, a még meglevő szlovák gimnáziumokat bezáratta és a szlovák nyelvnek az iskolákban való használatát eltiltotta." Szórói-szóra idézem ezt a fejezetet, hogy ennek az alapján ítélje meg bárki, vájjon csehek-e a tótok és az állítólagos összetartozan* dóság révén formálhatnak- e a csehek jogot Felső Magyarországra ? Tanulni azonban, mint már emiitettem, még olyan dolgokból is lehet, amelyek nekünk nem szimpatikusak. A csehországi iskolákban használt történelmi tankönyveknek vannak határozottan jó tulajdonságaik is, amelyeket érdemes volna a mi történelmi tankönyveinkbe is átülte™. Nemcsak ebben, hanem a többi történelmi tankönyvekben is rendkívül erősen vannak kidomborítva a kulturhistóriai vonatkozások. Nemcsak a háborúkat tárgyalják, hanem a békés polgári életet is. A cseh diák megtanulja, hogy melyik évszázadban kezdték az erdőket irtani, mikor kezdődött az ország iparosodásB, mikor épült az első üveggyár, mikor adóztatták meg az élelmiszereket és miként jelentkezett az ipari forradalom. a kontinensen. A napoleoni háborúkhoz például a könyv a következő eszmefuttatást fűzi: „Cseh- és Morvaországban ekkor kezdődött meg a cukorrépatermelés, mert a cukorszükséglet a kontinentális zár következtében Európaszerte nagyon emelkedett. Ebben az időben kezdték a szenet is erősebb mértékben fűtésre használni, különösen mikor az iparban mindenfelé átmentek a gőznek az alkalmazására. 1800 körül kezdtek az Angliából behozott fonó- és szövőgépek elterjedni, melyek a háziipart mindinkább kiszorították. Rövidesen az ipari életnek többi ágai, a vas-, porcellán-, üveg-, papir- és sörgyártás is modernizálódtak. Ehhez természetesen nagy pénzösszegekre volt szükség. Minthogy ezek az országban hiányzottak, külföldi, leginkább német iparosok telepedtek meg az országban és megteremtői lettek a szudetavidéki nagyiparnak." Primitív, a gyermek értelmiségéhez mért formában igy van elmondva a közgazdasági életnek a fejlődése. Még attól sem rettennek viszsza a cseh iskolakönyvek, hogy a szocializmust iimerlessék. Általában a jellemző az, hogy a tanítás annál inkább mélyül, minél közelebb esnek az események a sajlt időnkhöz. A cél viágoi: annak alapján, amit a gyermek az iskolában tanul, értse meg a napiesemények alakulását. Egy másik nagyon elismerésreméltó oldaluk a cseh iskola könyveknek, amiben toronymagasságban állanak a mieink fölött, a pompás kiállításuk, tökéletes nyomdatechnikai beosztásuk és a mi viszonyainkhoz képest szinte megdöbbentő olcsóságuak. Egy-egy iskolakönyv, pompás papíron, vászonba kötve, magyar pénzre átszámítva, tíz-tizenötezer koronába kerül. A kiadók minden husz eladott példány után egy könyvet ingyen tartoznak az isfcolaigazgatóságoknak kiszolgáltatni szegény gyermekek számára. Ezekben az ügyekben a cseh iskolaügyi minisztérium, amely komolyan veszi a demokráciit, nem ismer tréfát. Ezt az egyet tőle talán még mi is elsajátíthatnánk. A szőnyeg vámjának felemelése. A hivatalos lap mai száma közli a kormány rendeletét, mellyel a csomózott szőnyegek vámját 100 kilogramonként 180 aranykoronáról 16J0 aranykoronára emelte fel. A vámok kiszámításánál a tizenhétezerszeres átszámítási kulcsot kell alkalmazni. A behozatalhoz továbbra is engedély szükséges. A behozatal iránti kérelmek szabályszerű engedély-blankettákon a kereskedelmi és iparkamarák utján nyújtandók be a pénzügyminiszterhez. A szegedi Gárdonyi. Irta: Móra Ferenc. IV. Eddig van az anekdóta és én ezt hiteles történelemnek veszem, — egész a siller-fröccsökig és vergóniákig. Sajnos, nem olyan stallum volt a riporteri már akkor se, hogy ilyen mértéktelenül mérhette volna magának a spriccereket és szivarokat, aki benne ült. Ami az anyagiakat illteti, Gárdonyi Géza hírlapíró ur semmivel se volt különb adóalany az adóbasa szempontjából, mint Zigler Géza tanitó ur. Egy pesti újságíró, Adorján Andor egyszer meginterjúvolta Gárdonyit Egerben és megkérdezte tőle, a véletlen csinált-e belőle irót, vagy öntudatosan készült annak? Szerintem a kérdésnek nem sok értelme van. Nincs véletlen és nincs szándék: egy láthatatlan ujj van, amely öröktől fogva kijelöli utunkat és ahová az mutat, oda mennünk kell, szégyenbe, dicsőségbe, éjszakába, napsütésbe, katicabogárnak, kőszáli sasnak, kocsiút kavicsának, hegyen égő fűznek. De Gárdbnyi belement a kérdésbe és azt felelte rá: — Ugy gondolom, a véletlen tett iróvá. Egy kis veszprémi faluban nyomorogtam, mint tanitó. Együtt laktunk az anyámmai és nagyon szegények voltunk. Bekopogtatott hozzánk egy koldus és alamizsnát kért. Odaszólott az anyámnak, adjon neki egy krajcárt. Az anyám keresgélt mindenfelé, utóljára visszaszólt, hogy adjak én, mert neki egy krajcárja sincs. De én is hasztalan kerestem zsebben, erszényben, fiókban, egy veszekedett krajcárt se találtam. Erre a koldust kifizettük kenyérhéjjal, de mikor magunkra maradtunk az anyámmal, akkor megmondtam neki, hogy ez szégyen, gyalázat, ez igy nem mehet tovább, én nem maradok tovább tanitó, ha egy koldusnak vaió krajcárt sem tudok félretenni. Látja, ha akkor csak egy krajcárt is tudtam volna adni annak a koldusnak, talán elégedett ember maradok és nem jut eszembe zúgolódni. De hogy abban a pillanatban még a koldusnál is nyomorúságosabb voltam, az föllázitott s azt hiszem, annak a lázadó percnek köszönhetem, hogy iróvá lettem , . . Az a szerencsés lázadó perc boldogtalan esztendők hosszú során át tartott, mert a szerencse tündére nem takarta be aranyhaja sátrával az egykori tanítót, ahogy azt az időbeli romantikusok mondták. Vagy ahogy Ady nevezi a pénzt, a disznófejű nagy úrral nem tudott összetalálkozni. Pedig sokfélekép kereste kifelé az utat a nyomorúság verméből. Mikor Szegedre jött a győri ujságiró inaskodásból, már nem volt gyerekember, betöltötte a huszonötöt és nagy irodalmi multat hozott a butyrában. Volt abban minden, vicclap, örök naptár, néptanítók naptára, száz novella két kötetben (igaz, hogy csak egy kötet jelent meg belőle), tanulmány a selyembogártenyésztésről, a sakkjátszásról, a meggyfanemesitésről, voltak abban még kántor versek is. Még rosszabb is volt annál, egy ponyva füzet, amely A szerelem titkai cimet viselte és amelyet dr. Yang irt, „a török szultán nyugalmazott hárem orvosa". Dr. Yang Szegeden sem maradt tétlen a titkok leleplezésében. Itt irta meg A szépség titkai, A hárem titkai és A családi élet titkai cimü szenzációs müveket, amelyek igen nagy pénzért, darabonkint egy forintért voltak kaphatók a szegedi kiadó boltjában. (A Pósa Lajos szegedi verskötete csak 80 krajcárba került és igy történt meg, hogy mikor a ] költő a könyv megjelenése örömére dus lakomát í fogyasztott el Tömörkény apósának vendéglőjében, ' egy nyomdaszagu kötettel fizette ki a lakomát, í mondván: — Kiss ur, itt a vacsora ára, még visszakapok > belő.e 30 krajcárt. — Dr. Yang talán egy hónapig is meg tudott vacsorázni a leleplezett titkok honoráriumából, azonban a család nőtt, a titkok leleplezését folytatni kellett. Most már azt a közhasznú titkot leplezte le, hogy „hogyan élhetünk 100 esztendeig ?" Ezt ugyan elmondhatta volna Gárdonyi Géza is, de ki hinné azt el ennek a vékony dongáju, csapott vállú fiatal embernek, hogy éppen ő rá bizták a hosszú élet tikát? Név kellett ide, tekintély, tehát a kis makrobiotikát dr. Wiltiam Black irta, keletindiai angol orvos, bizalmas barátja Yangnak. Az ára különben 50 krajcár volt s William Black, aki az időben az Iskola-utcában lakott, a Hungáriában, amely kirepítő fészke volt Mikszáthnak is, Pósának is, Sebőknek is, talán ennek a honoráriumából vette első szülöttjének az első kis cipőt. A könyvek különben nem voltak olyan veszedelmesek, mint a cimük. A hosszú élet tudománya egészségügyi tanácsokból áll és azzal az igazsággal végződik, hogy „mindenki elélhet 100 eszten-. deig, ha előbb meg nem hal.u Azt hiszem, ez a keserű fintor mindig ott lebegett az arcán akkor is, mikor a szegedi regényeit irta. Lelkében már ott hordozta az egri csillagokat, szive már ringatta a legfehérebb rózsaszirmokból vetett párnán az Isten rabját, a szűz királykisasszonyt s neki burleszk tárca regényeket kellett irni a Félkerekü apostolról, a Bronz hercegnőről, a Szentek útjáról és Mummery Róbertról, a világjáró angolról. Havi öt forintért, — ennyi külön prémium járt a fizetésén felül a szorgalmas regényírónak. Megpróbálta ő magát is adni, de az nem sikerült. Kötetbe gyűjtötte a szegedi Figuráit, de nagyon lassan teltek az előfizetési ivek. Akkor a szerkesztőjének, Mócs Zsigmondnak nagyszerű ötlete | támadt. Valamikor, mikor Mikszáth még szegény ! legény volt, ő adott neki egypár cipőt. Most hát azért meg kell fizetni, még pedig arannyal, irjon í Mikszáth előszót a Gárdonyi könyvéhez! /