Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-31 / 251. szám

•V* 1924 október 31. SZEOED 3 Wanié Rezső meghalt. Szeged, október 30. (Saját tudósítónktól.) Rövid néhánynapi szenvedés után, ami azonban voltaképen haláltusa volt, csütörtökön délután 47 éves korában meghalt Wanié RezsO, a szegedi ügyvídi kar egyik disze és megkülön­böztetett tehetsége. A mult hét péntekjén reggel szélütés érte, akkor a halálhíre is elterjed', az ügyvédi kamarára kitűzték a gyászlobogót, de a hióbhir korainak bizonyult. Az állapota súlyos volt, de nem látszott reménytelennek. A szél a gázolja le. Csütörtök reggel, mikor nagyon súlyos volt már ai állapota, gyerekkori bizalmas jóbarátja és iskolatársa, Prelogg József piarista gimná­ziumi rektor ellátta a balotti szentségekkel. Tudta, miért van olt a jóbarát, utolsó erejével még kimondott néhány szót: — Nem loptam, nem vétettem senkinek ... Ez volt az utolsó gyónása, ebben ax egész élete, smely másokká csak viszonozatlan jól cselekedett. Öivegyén és Nina nővérén kivül két gimnazista fia gyászolják. A miniszterelnök védelmezi a házszabályreviziót. Budapest, október 30. (Saját tudósítónk ie­lejenjelentise.) A házszabáiyrevizió-bizottság ma baloldalát érte, de három nap múlva már tudta délután folytatólagos ülést tartott. Az ülés meg mozgatni kezét-lábát, közben tiszta pillanatai nyitása után Bethlen István gróf miniszterelnök is voltak. A szélütés azonban sokkal erösebb "ólait fel. Beszédét azzal kezdte, hogy a hdz­volt, mint amilyennek látszoti, közben kompli- szabály revízió nem a kormány tervezete, hsnem kációk támadtak s ezekel nem birta ki az izmos Orlfy Imre inditványa. Kijelenti azonban, hogy testalkatú de egyébként gyönge idegzetű ember. j ennek alapelveivel azonosítja magái. Ma Voltaképen a szive ölte meg, az a sok elkerülhetetlennek látja a bázszabálykérdés izgalom, arait esztendők során ki kellett állania \ elintézését. Aki a nemzetgyűlés jelenlegi üléseit Biró volt, a légritkábbak, a legjobbak közül. í objektíve szemléli, megállapíthatja, hogy nem­Páratlanul éles esze, nagy tudása nem ismert I csak a nemzetgyűlésnek, hanem a nemzet tekin­akadályt, játszva oldoítameg a legbonyolultabb ; télyének megóvása szempontjából is kívánatos problémákat és soron kivül érte az előléptetés i a házszabálymódositás. Elsősorban feltétlenül megtisztelése. Fanaíikusan kereste az igazságot és amennyire halandó ember képes rá, meg is találta. Az el­ítéltjei, a pö,'vesztesei sem tudtak rá haragudni, mert a paragrafusokon messzire tul szóltak az ö klasszikus okfejtései, meggyőző érvei s meg­nyugvást akart és tudott kelteni mindenkiben. Aztán elérkezett oda, hogy a maga igazáért is harcolnia kellett s ha a legkisebb ügyben is legértékesebb fegyvereit használta, most a meg­feszített idegrendszer ritka damaskusi pengéjé­vel szállt hircba. Ugy indult a dolog, hogy ő is áldozata lesz annak a gyűlölködő szellem­nek, amely a konjunktúrák erdejében ágról ágra szállva hirdette, hogy uj életet akar teremteni, pedig csak inkább rombolt. Wanié Rezsőt kommunizmussal vádolták, bivats Iától felfüggesztették, megjáratták vele a kálváriát. A fegyelmi biróság, amelyet nem vezethetett animoüitás, mindenben tisztázta és hiábavalónak bizonyult az áskálódó tehetség­: szükségesnek tartja a durva hang, a szemé­j Iyeskedés és a botrányok kiküszöbölését. A \ másik szempont, amely irányadó, az, bogy a | nemzetgyűlés nem fud abban az ütemben dol­gozni, mint ahogyan kellene. A nemzetgyűlés í munkaképessége ma teljesen egyes képviselők önkényétől függ, vagyis attól, hogy az illetők a vita során mennyit hajlandók, illetve akarnak beszélni. Ma csak 20—30 embernek van a nemzet­gyűlésen beleszólási joga de faclo. A többi — ideértve az ellenzék egy bizonyos részét is — némaságra van kárhoztatva. Különösen sérel­mes ez a kormányt támogató pártokra nézve, mert ezek az idő előrehaladottsaga folytán leg­többször kénytelenek a vitától elállani, vagy tartózkodni azért, hogy az illető tárgy befejez­hető legyen. Bizonyára tudomássül bír a bizottság a szél­sőségesek nagy propagandájáról az országban. Ezt a propagandát igen erősen alátámasztják azok a rendkívül sajnálatos jelenségek, amelyek a parlament ülésein nap-nap után megismét­lődnek: becsületsértés, rágalmazás és támadó személyeskedések. Ezt tekinti ma a legnagyobb destrukciónak és ha a destrukció fészke a par­lament, akkor a kormány lehetetlenné válnék. Ezután Farkas Tibor az ellenzék nevében tiltakozik az ellen a vád ellen, mintha a nem­ze'gyülésse! nem lehetne dolgozni. A durva­ságok kiküszöbölése tekintetében hajlandó még az előadói javaslaton is túlmenő rendelkezése­ket elfogadni. Apponyi Albert gróf elismeri és mint régi parlamenti embernek neki is kétszeresen fáj, bogy a parlamentben bajok vannak. Ezek az elszomorító jelenségek azonban az egész vilá­gon jelentkeznek, aminek okát a báboru utáni eldurvulásban és azokban a nagy e lentétekben látja, amelyek a pírtok közt az ujabb időkben is mutatkoznak. Nem tagadja a revízió szük­ségességét, különösen fegyelmi szempontból. A miniszterelnök által jelzett állapotokért azonban rés:ben a kormányra hárítja a felelősséget. Következő felszólaló Rassay Károly. Kérdi a miniszterelnököt, ven-e választójogi javaslata. Bethlen István gróf: Igen van, amit rende­letileg kibocsátottam. Rassay azt tartaná helyesnek, ha a nemzet­gyűlés ülésszakát azonnal berekesztenék és u] ülésszakot kezdenének 8 órás üléssel. Kéri öt tagu a'bizottság kiküldését, mely a Ház elnök­ségével karöltve végezné a bizottság plenáris tárgyaláss e'őtt a szövegezés munkáját. Kaas Albert felszólalása után az ülés végei ért a propagandát igen erősen telenek, kárörvendők, nagyotmondók igyekezete. | rowwwwwwwww^^ Az a fegyelmi biróság tisztázta teljes elégtétellel j _ Horgosi magyarok szenvedesei. nz a regyeimi oirosag usziazia reijes eiegieteiiei öt, amelyik szintén fanatikusa az emberi jogok ' védelmének és az igazságnak De amig idág ért, végig kellett szenvednie a méltatlan megbántások, a nagyképűségek, az emberi komiszságok egész skáláját. Látszólag tűrte könnyen, panasz nélkül, visszavonult szegénységben, csak belülről rág a a szú a szivét, pedig az sohasem volt különösen erős. Akkor se szeretett beszélni az emberiségnek erről a különös faj fájáról, amikor végre meg­kapta az elégtételt, visszahelyezték állásába és bámulatraméltó módon ugy közeledtek feléje régi áskálódók, mintha mi sem történt volna. Nem akart többé biró maradni, nyugdíjaztatta magát s ügyvédi irodát nyitott, hogy a szegények, az elnyomottak, az üldözöttek ügyének szentelje páratlan munkabírását, agyának minden kincsét. Érezte, hogy szükségük van rá s ez az ő igazi helye, itt válhat nagy tömegek hasznára. Néha rövidebb megszakításokkal huszonnégy órát is dolgozott s hajnal felé, ültében, szun­dított karosszékében egy-két órát, hogy ereje legyen a következő napi munkára. Szórakozása a szinház volt, fő:eg a magasabb irányú zene, társasága a legszűkebbre szabott. Mindössze néhány jóbarát, aki tudja és méltányolja, hogy mi a szenvedés. Egy ügyvédtársa mondta, maga is kiváló ember, tehát annál ércesebb ajkairól a kartárs értékelése: — Olyan rövid az élet, annyi baj van a világon, hogy érthetetlen, miért vannak rossz emberek is, miért bántották annyit Waniét. Aztán kialakult a másik megállapítás is vele kapcsolatban. — A világon mindent m&gbocsátanak; ki­békülnek olyanok, akik egymásnak anyagi kárt okozlak, megengesztelődik a sérlett azzal szem­ben, aki testi fájdalmai okoxoit neki, csak más tehetségét, sikerét nem szokás megbocsátani. Szomom, újból aktíiálirsá vált örök igazság ez «z emberszerető, kedvee tréfál, évődést ke­reső. ártatlan üzórakozásokon mulató, előzékeny, mindenkivel tűnte a túlzásig udvarit szipov­Szeged, október 30. (Saját tudósítónktól.) A tavasz ó a tömegesen mennek Horgosra magyar­országi szerbek, akik Jugoszlávia javára optál­tak. Eddig 200 olyan család telepedett le a hajdan virágzó szomszédos magyar községben s a hatóságok agrárreform céljaira lefoglalt Ká­rász-uradalomban s a Reök Iván-féle birtokon helyezte el őket. A napokban — mint már jelentettük — ujabb 36 szerb család kelt útra Szőregről, Deszkröl és a gyálai határból, szintén Horgosra vándoroltak, ezeknek azonban a birtokon már nem jutott szállás. A hatóságok elhatározták hát, hogy a községben helyezik el őket s meg­biz'ák a falu rendőrségét, hogy irja össze a fölösleges, meg az üres lakásokat. A rendőrség ennek e'eget is tett s összeírta a legszegényebb magyarok lakását, mint — szerinte — fölöslegeseket. Olyan emberek vál­lak hajléktalanokká, skik egy két szobában húzták meg magukat családostól. A betelepítés módját pedig orvosi bizonyítványok illusztrálják. Szélpál Pál földmives panaszt emelt a köz­.1 termését és bútorzatát kirakták a zuhogó esőbe, őt és a lányát pedig megverték. Eldöngették Koza Mihályt is, mivel az elrek­virált szoba ku'csa nem volt nála, mikor a rend­őrség megjelent. Berényi ls'.vánnét, egy 70 éves öregasszonyt, annyira megverték, hogy azóta súlyos beteg. Lisztjét, paprikáját, bútorzatát szétszórták az udvaron. Reisz Gergely kádármestertől a műhelyét vet­ték el, kész áruit, edényeit az udvarra dobták. Csepregi Ferenc rokkant fényképésznek szintén műhelyébe kerültek az optáltak. Fodor Miklós­nak távoliélében feltörték a lakását, bútorait kirakták, hogy a jövevények kapjanak helyet. A legnagyobb elkeseredést az okozza Horgo­son, hogy azokat, akiknek négy-öt szobás a lakásuk, nem bántják. Ezek nyilván szót tud­nak érteni a rendőrséggel, amely a régi orosz rendszer hagyományain nőtt fel. Viszont felje­lentést nem mernek tenni, mert megfenyegették a kárvallottakat, hogy panaszkodás esetén őket is följelentik államellenes magatartás miatt. Jugoszláviában ugyanis az állam ellen vét az, aki föl mer szisszenni a műveletlen banda ba­sáskodása ellen. ségházán, hogy hozzá is beraktak egy optált családot. Erre a rendőrök a teljes idei paprika A szegedi kenyérdrágaság. A batóiági üzem fokozta a termelést s ezért a pékek panaszos küldöttségben jártak a polgármesternél. szorítkozott. Természetes, hogy a városi űzem­Szeged, október 30. (Saját tudósítónktól.) A város fogyaszfóközönsége siralmasan tapasz­talta a kenyérárak gyors és tetemes emelkedé­sét. Ezt a Szeged is szővÉfeíte, ssigoruan teljesitve azt a kötelességét, hopy a nagy­közönség fontos érdekeit lelkiismeretesen szol­gálja. A város hatósága sem találta méltányo­saknak a pékek által megízab tt ujabb, magas árakat s ezért felfokozta a városi kenyérüzem termi léséi is lehetővé tette, hogy most, amig házoan elmés Wanié Rezső koporsója előtt. Vád áru* -ság tart, mi denki a városi üzemtől ven a szenvedések után kisfaluit arcári min- szerethesse be a kenyérszüksigletit, A városi tíenki ellen, a&i a maga f> .sznáéa mindenrt termeié? eddig igen koiiátozou volt s cssk a képez, mig végre meglordc! az Ieteu sokfék ; jótékonysági infézmésiyek, kórház, ST-gértyház bogarával tarkázott ioíoncLá élet és ői i&tgA ' stb. és az ifigyenkeii .;rea .ztgííiyek eiláiísárí fokozás konkurrensévé vált a pékeknek, de a haíóságnak egyenesen ez volt a célja, mert igy akar gátat vetni a kenyérdrágitásnak. A pékek a hansági intézkedést igazságtalan­nak találták és egy csoportjuk sérelmesnek tartotta a Szeged felszólalását is a közönség érdekében. Ennek a csoportnak ellenünk való érvei, amelyeket itt készséggel közlünk, a kö­vtíkexők: 1. A buza- és lisstárak emelkedése szükségessé tette s kenyérárak emelését is. 2, Mind nnek az íra emelkedik, miért csík éppen a pékeknek volna tilos az árakat arányosan fölem^ni ? Miért szólal fel a Szeged éppen csak a pék k eüen, holott nekik is meg ktii

Next

/
Thumbnails
Contents