Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-19 / 241. szám

2 SZEGED 1924 október 19. fognak tartani, azután tor kerül a költségvetés kinyomtatására, ami szintén két-három hetet vesz igénybe, ujy hogy a költségvetés csak november közepén lesz majd benyújtható. A költségvetést a parlamentben nem én fogom hassuk. MMMMMMVIMMMMMMMMMMfMM képviselni. A külügyi tárcáról nem volt és nem is lehet szó, én mindig távol akartam maradni a politikától és csak azért vállaltam a pénzügyi tárcát, hogy a kölcsönakciőt lebonyolítA kereskedelem harcot indit a paprikaminősités esetlegei* megszüntetése ügyében. a belföldön forgalomba került paprikánál csak a vegytisztaság kérdése birálandó el. A termelők mozgalma azonban hátrányos a kereskedelemre, mivel a kereskedők a vételnél nem tudnák megállapítani, hogy a termelő milyen minőségű paprikát kinál eladásra. Az értekezlet elé nagy érdeklődéssel néznek a kereskedővilágban, mivel a minősítési rendszer megváltoztatása a legnagyobb károkat okozná a kereskedőknek és egyben jóhirnevét támadná meg a szegedi paprikának. Szeged, október 18. (Saját tudósítónktól.) A földmivelési minisztérium 29-re a paprika minősítése tárgyában nagyszabású ankétot hívott össze Szegedre. A minisztérium képviseletében Schandl Károly államtitkár elnököl az értekezleten. Az értekezlet összehívását a termelő és kikészítő iparosok szorgalmazták, akik a paprika jelenlegi minösitési rendszerével már régóta elégedetlenek. Jelenleg az a helyzet, hogy mindenféle psprika minősítés alá kerCl. A termelő iparosok kívánsága az, hogy csak a külföldre kerülő paprika kerüljön minősilésre, mig Tavasszal megkezdik a munkálatokat, hogy a Maros is hajózható legyen. uszályhajókon nyert lebonyolítási s különösen Jugoszláviával volt szembetűnő a vlztforgalom emelkedése. A folyammérnöki hivataltól nyert értesülésünk szerint az 1925 ös esztendőben a Maros szabályozása következik a programba fölvett munkálatok között. A Maros hajózhatóvá való tételét már régóta tervezik. Nem volt földművelési miniszter, aki nem álmodott volna a Maros szabályozásáról s c«ak pénzkérdésen múlott mindig, hogy a jelentékeny városokat érintő folyót nem tették gyakorlati hasznúvá. A folyammérnökségnél már elkészültek a Maros szabályozási tervei s csak a földművelési miniszter költségvetésétől függ, hogy a szabályozási munkálatokat milyen mértékben kezdik meg. Szeged, október 18. (Saját tudósítónktól.) A háborús évek alntt elmaradt a Tiszafoiyó szabályozása és a vele kapcsolatos kotrási munkálatok. A folyó medre beiszaposcdott, ugy hogy a hajózás alacsony vízállás mellett teljesen szünetelt a folyó Szeged fölötti szakaszában. A szabályozási és a kotrási munkálatokat mintegy két évvel ezelőtt kezdték meg és az idei év szeptember végén fejezték be. A nagyszabású és óriási költséggel végrehajtott kotrási munkálatok eredményezték azután, hogy a nyáron a folyó abnormális vízállása mellett is közlekedhettek a gőzhajók. A folyó hajózási forgalma különben örvendetes lendületet vett. A vasúti tarifa drágulása mindinkább előtérbe hozta a folyó forgalmi A forgalom legnagyobb jelentőségét. A forgalom legnagyobb része A 83 ezer koronás bársony — 170 ezer koronába kerül... A magas vámok drágitják a szövetárakat. Szeged, október 18. (Saját tudósttónktól.) 01- í csóságot sóvárgó mai világunkban, az ezerszer letárgyalt piaci cikkek folytonos drágulása mellett, az indokolatlanul magas vámok okozzák, hogy az ipari gyártmányok árai ismét emelkedő tendenciát mutatnak. Az áremelkedés lavinája legújabban észrevehetően a ruházati cikkeknél indult meg, még pedig fenyegető formában. A túlságosan magas vámok drágitják meg az árut és okozzák, hogy szövetárukereskedőink kirakatában a régen kifüggesztett árjelző táblácskák ismét kicserélődnek. A szövetáruk ismételt indokolatlan áremelkedésére jellemző, hogy egyik nagyobb szegedi előkelő kereskedőcég vásárolt külföldön 180 méter pamutbársonyt, méterjét 83.300 magyar koronájával. A vásárlás összege kitett 15 millió koronát, mire 7 millió 248 ezer 200 korona behozatali vámot kellett fizetni, amely összeg 48 százalékát tette ki az áru értékének. A szállítási költség ismét további 10 százalékos drágulást vont maga után, ugy hogy a 83.300 koronás pamutbársony mire Szegedre ér, 136.000 koronába kerül. A különböző költségek azután még annyira megdrágítják az árut, hogy az bajosan vásárolható meg olcsóbban 170.000 koronánál. Igy kerül azután a 83.000 koronás bársony 180.000 koronába, mikor a fogyasztóközönséghez jut. Még lehetetlenebb a helyzet a belföldi gyártmányoknál. A belföldön készült barchet áru a gyárban, Budapesten 22.500 koronába kerül. A belföldi árut a logikátlan vámrendelet, mivel exportról van szó, vámmentesen engedi ki A 22.500 koronás barchet tehát a jugoszláv 15 százalékos vám mellett 25300 koronába kerül, ezzel szemben a magyar kereskedőnek a Magyarországon készült áruhoz hozzászámítják a 40 százalékos vámpénzt, ami 31.000 koronára drágítja meg az árut. A kormány ujabban gtervezett vámtarifaemelése csak súlyosbítani fogja a helyzetet. A vámtarifa emelése különösen a szövetáruknál lesz észlelhető, mivel belföldi szövet-produktumaink, sajnos, még nem versenyezhetnek a külföld hasonló gyártmányaival. A Z. R. III. után. Newyorkból jelentik: Az újonnan alakitott GoodJear Zeppelin Compagnie hatalmas Zeppelin-flotta megépítését vette tervbe. A társaság német mérnököket szándékozik Amerikába hozatni és mielőbb belekezdenek tiz személyszállító hajó építési munkálataiba. A tervek szerint az eddigi gáztöltés helyett hélyummal próbálkoznak. Megkezdték a nagyszabású munkálatokat a héiyumföidgáz kibővítésére, hogy a termelőképességeiket fokozzák. Pasics összeesett a király előtt. Belgrádból jelentik: Pasics miniszterelnök egészségi állapota tegnap este hirtelen aggasztóra fordult. Pasics kihallgatáson jelent meg a király előtt és a tanácskozás közben annyira felizgatta magát, hogy ájultan rogyott össze. Az agg államférfi lélegzési nehézségekkel kűid és az utóbbi időben gyakran voltak ájulási rohamai. Ma délelőtt eret vágtak rajta, erre jobban érezte magát, de a kezelőorvosok továbbra is aggódnak miatta. — Véres harcok Bulgáriában. A Corriera della Sere azt a jelentést kapta, hogy Svetna Gora bolgár községben véres összeütközés volt a rendőrség és a fölkelők között. Az egyik erős osztag között igen etős harc fejlődött ki, amely több órán keresztül tartott és a kormánycsapatok kénytelenek voltak visszavonulni. Hét ember meghalt, husz megsebesült. Burgas közelében ugyancsak elkeseredett ütközet volt Jeviancs bandavezérrel, itt már a kormánycsapatok győztek. A szegedi Gárdonyi. Irta: Móra Ferenc. VI. Már akkor Gárdonyi a Napló-nál volt, Újlaki az Endrényi lapjának, a Hiradó-nak fürge és nagyfantáziáju riportere volt. — Te Tóni, — kötődzött vele egyszer Gárdonyi, az egyik variáció szerint (mert több is van s az mind egyformán hiteles) — azt hallom, hogy a kiadód valami uj fajta szedőgépet talált ki. — Hogy, hogy? — Szedőgép is, meg kölíőgép is. Elől beteszik az újságpapírt és hátul kijönnek a kacsák. Ebből a tréfából támadt a pí'baj, amely majdnem szárnyát szegte a Gárd -vi karrierjének. Ahogy a kardja kibuggyasztotta a vért az Újlaki hátából, elfutotta az agyát a vérgőz, két kézre kapta a kardot és ugy összemetélte a „tesvirt", hogy alig bírták megállítani a segédek. Persze aztán kibékültek és Újlaki élete végéig még a Medzsidje-rendnél is büszkébben viselte a Gárdonyi-hasitotta sebhelyeket, hanem azért Gárdonyinak csak be kellett vonulni tizennégy napra a Vasasszentpéter-utcai államfogházba. Ott irta az Árgyirus királyfi cimü egyfelvonásos operettjét és annak a vidámságából látni, hogy valóban kedélyes fogház volt abban az időben a Hatzinger fogadója. Kass Jani küldözgette be Don Vigolénak az ebédet, sakkozni is volt kivel, sőt ha akarták, a természet ölén is érezhették magukat a magyar állam vendégei. Tengődött egy kis fü a fogház udvarán, azt éppen akkor kaszálták le, jutott belőle mindenki alá egy marékkal s mivel valami oláh dászkál is volt az államfoglyok közt, aki nagyszerűen tudta utánozni a méh-zümmögést, a költő, ha lehunyta a szemét, a tündérszép Ilona kertjébe álmodhatta magát. Addig nem is volt semmi baj se, mig a fogházigazgató észre nem vette a;, idillt. — Mit! Hogy mernek az urak az állam szénájára heverni I Hát nem tudják, hogy ez az állami vagyon megrongálásai S mivel nálunk tudvalevőleg mindig a legnagyobb rendben szokták tartani az állam szénáját, az államhatalom képviselője azonnal előparancsolt egy fogházőrt, hogy vigye föl a szénakazlat a padlásra. Föl is vitte egy zsebkendőben s igy Tündér Ilona kertjéből csak a kősziklák maradtak. Már t. i. azok a csorba téglák, amikkel a Vasasszentpéter-utcai paradicsom ki volt kövezve. Békefi Antal szerkesztő ur értesülvén róla, hogy Árgyirus királyfival hogy elbántak a gonosz lelkek, azonnal gyűjtést indított a Hungária nagy asztalánál a2 államfoglyoknak szénával való ellátására és a költő másnap már ismét szénán heverve, méhzümmögés mellett álmodhatta tovább az operettet. Azt hiszem ez volt az egyetlen gyűjtés, amit valaha Gárdonyi Géza számára rendeztek. 1891 julius 30-án búcsúzik Szegedtől, Aradra indulóban. — Fütyültek már nekem, — kezdődik a Búcsú. — Itthagyom az Alföld királynőjét s az életem három csöndes évét. Nem sajnálom ezt a három évet, amely Szeged porához tapasztja a lelkemet, pedig elhihetik, hogy nem gazdagodtam meg Szegeden. De örülök, hogy megismertem a magyarságnak ezt az ősi fészkét, ahol még az ősmagyarok ajkával istennyilának nevezik a villámot és életnek a gabonát. — Szellemi tekintetben sokra vittem Szegeden, bár sokan észre se vették, hogy létezem. De tagja voltam a Próféta asztalának és rájöttem, hogy a legnagyobb földi jó nem a filozófia, se a szerelem, hanem egy-egy pénteki halpaprikás. Ellenben nem sikerült az a célom, hogy bejussak a DugonicsTársaságba. A szerkesztőm három esztendő óta kecsegtet vele, de tovább nem bizhatom benne, mert látom, hogy ő maga se tud oda bejutni. (Persze nem a mostani Dugonics-Társaságról van szó, amely hosszú vajúdás után csak 1893-ban született meg. Hanem egy Dugonics-kör azelőtt is volt, de az csupa komoly helyi Írókból állt. Újságírót azok nem vettek be maguk közé.) Eddig a búcsúban a mosoly, a végén jön a könny. — Hogy miért megyek el? Mert nem maradhatok tovább. Sorsom az, ami a színészé, hiszen mi írók is a betű komédiásai vagyunk, csakhogy nekünk a szivünk a súgó. Megyek egy várossal tovább. Az arad—Csanádinak ma több gőzre van szüksége, mint máskor, mert nehéz szivet visz. Tudom, hogy minden ugy van jól, amint van, de mégis ugy érzem, mintha a saját temetésemre utaznék. Pedig az örökkévalósága felé utazott. Arad volt odáig az utolsó stáció, azután már az következett. Helyére jött a Szegedi Napló-hoz egy Tömörkény István nevü obsitos katona. Ugyanaz, akinek a helyére három évvel azelőtt a Szegedi Hiradó idehozta Győrből Gárdonyi Gézát, mikor Tömörkényt behívták katonának. Mondom én, hogy nincs véletlen, csak gondviselés van, amely gondoskodik róla, hogy mikor olyan virágmagok hullanak ki az. Isten kezéből, mint Gárdonyi és Tömörkény, azok nevelő kertet is találjanak és gondoskodik arról, hogy a magyarságnak akkora kertje, mint Szeged, soha ne marad, jon virág nélkül.