Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-02 / 226. szám

Civ«a тшЛт ára 2000 Черепа • rűeté«i Irak i Pélbaiáboal шт. 400, egy hasábon 800 mii tél hasábon 1200. SzOver kOzt » saáialékkal drágább Apróhirdetés 10 Jzóig «ХЯ kor, SxOvegkOztt kflzlemények űrönként 6000 korona. Cialádi ertesité« 45000 kot. саммит •§ »i«M**¡ali —tt Nmi rta МУ» irtitekeMni mhul Wf 00 IHUJiiteil1 Mquelf at* МИ* M*Mel«*el aindm H,lfflHtiiatnil0U0 ко;.,••». S!MUiW»l Irak i ВС )6**?г» Hilybea 40000, bad«чйй M ««к« 45000 tel. V. évfolyam. Szeged, 1924 október 2, CSÜTÖRTÖK. 226-ik szám. Fagyasztott marhák a politikában. A kormány készül a fővárosi (örvénynek a revíziójára és a fővárosi választásoknak az elrendelésére. Mindenkinek van pártja a fővárosban, csak éppen a kormánynak nincs. A független polgárság, főleg pedig az intelligencia ellenzéki. A munkásságot elhódította magának a szociáldemokrácia. Még a levitézlő kurzusnak is vannak hiveí, ha jól sejtjük, éppen a kormány tisztviselőinek s táborában. Csak a kormány áll árván, elhagyottan. Aki mindenfelé posszibitis akar lenni, az végre is elveszti mindenkinek a támogatását. Mit tesz ilyenkor egy céltudatos, okos kormány? Kormánybiztost állit a főváros élére, hogy az ellentéteket elsimítsa, a talaj egyenetlenségeit kiegyengesse és a sokfelé széthúzó elemeket egy közős akarásnak a kocsijába befogja. és mit tesz ilyenkor egy okos és célszerű kormánybiztos ? Olyan jelszavakat pakol a tarsolyába, amelyek alkalmasaknak látszanak arra, hogy a tömegeket a politikától függetlenül a ssját törekvéseinek megnyerje. A tömegek nyögnek a nagy, sőt ma már indokolatlanul nagy drágaságnak i súlya alatt. Az okos kormánybiztos tehát harcot hirdet a drágaság ellen. Elkezdi a drágaságot papirosbombákkai lövöldözni. Az ilyen bombák vetéséhez nem kell se nagy testi erő, se nagy ügyesség. Hogy látszata is legyen az esetnek, naponta két-három ilyen bombát is behajigál a drágaság tobzódó báljába. A drágaság ellen hirdetett harcnak ilyenformán a készülőben lévő politikai harc lesz az igazi háttere. A fagyasztott marha, amely az argentínai ranchoban született, a pampákon élte világát, a buenos ayresi vágóhídon végezte fiatal életét és hütőkamrás hajó lett a koporsója, igy támad fel politikai rekvizitum gyanánt a magyar újságok hasábjain. Még ez se volna baj, ha csakugyan a húsárak letöréséi eredményezné és ha a tengerentúli husnakgés zsírnak vámmentes behozatala csakugyan meghozná a kormánybiztos ígéretének valóraválását, hogy a kidolgozás alatt álló tervek a télen az egész vonalon olcsóbbodást fognak eredményezni. Az igéret olyan ciábitó, hogy megvalósulása esetén még a legfulzóbb szociáldemokrata és legmegátalkodottabb destruktív is hajlandó volna elismeréssel adózni a kormánynak és kiküldött biztosának. A kormánybiztos azonban nagyon energikus ember is lehet. A terrénuma csak Budapest, de példának veszi Nagy Sándort, akinek kicsi volt Macedónia. Tudja nagyon jól, hogy a drágaság nemcsak lokális budapesti, hanem országot jelenség és csak országos jellegű intézkedésekkel orvosolható. Olyan javaslatokat tesz tehát, amelyek a drágaságnak az egész országban való letörésére alkalmasak. A fagyasztott marhából és amerikai zsírból juttatni akar a vidéknek is és olyan vasúi tarifákat akar, amelyek országszerte lehetővé teszik az élelmiszereknek olcsó szállítását. A megállapításai egyébként is helyesek. Megállapítja például, hogy mikor átmenetileg leszállt az élőmarha ára, ezt a példát nem voltak hajlandók követni a — húsárak. Megállapítja azt is, hogy a kenyérliszt ára a békebelinek 17.370-szerese, a kenyér ára ellenben a békebelinek a huszonötezerszerese. Ebből kisüti, hogy nemcsak drágaság van, hanem a drágaságnak vannak külön vámszedői is, akik az áremelkedéseket köszönettel tudomásul veszik, de az árak esetleges leszállítását nem hajU,;<dók eszkompíáini. Amit ezekről mond, olyan tzinigaziág, akár a szentírás. De — és itt jön a de, amely nálunk a horga rettentően sok kérdésnek és megölő betűje nagyon sok üdv"* kezdeményezésnek — a drágaságnál- nemcsak szenvedő alanyai, hanem haszonélvezői is vannak. A drágaságnak a lelő- i rése érdekeket sitt. Nemesek fővárosi választók ' vannak, hanem nagybirtokosok és kisgazdák is. Mi lesz szegényekkel, ha olcsóbb lesz a marhának és disznónak tz ára és ha annyiért kell adni a jószágot, mint Romániában, Jugoszláviában, vagy Argentínában ? Elvégre a fagyasztott marha jó lehet politikai szövetségesnek, de arról se szabad megfeledkezni, hogy a magyar marha- és sertéstenyésztő érdekeltségnek is súlyos szava van a politika irányításában. Mit tesz ilyenkor a céltudatos, okos kormány? A kormány iíyenkor nem tesz semmit, de megszólalnak helyette a közgazdasági félhivatalos magyarázatok. Oiyan elegáns pukkedlit végeznek a gazdaközönség irányában, hogy még a sokorópátkai is kigömbölyödik tőle é ; megmagyarázzák, hogy a célszerű kormánybiztos javaslatokat tett ugyan a drágaság letörésére, argentínai fagyasztott marha és amerikai zsír behozatalára, de ez természetszerűleg nem irányulhat a gazdaközönség ellen és olyan formában fog történni, hogy általa ezek az érdekeltek károsodást ne szenvedjenek. Magyarán megmondva következik az árak leszorítása a jelenlegi árak megtsrtásával. Ha ez nem fából való vaskarika, akkor igazán nem tudjuk, mit is kell ezzel a névvel illetni. Megállapítjuk mindezek alapján, hogy a fagyasztott marha meglehetősen zavaros körülmények között bevonult a magyar politikába. Valószínűleg még sokszor találkozni fogunk vele a kormánybiztos nyilatkozataiban, az agrárius érdekképviseletek tárgyalásain és a minisztertanács ülésein. Azt mondják róla, hogy a fagyasztástól fekete, kemény és sokáig kell főzni, hogy megpuhuljon. Igazi proletár a húsok között. Mindenesetre azonban husize van és Bícset megjárt emberek igazolhatják, hogy sokkal olcsóbb, mint a mi arisitokratikus marháink. Az utolsó esztendők tapasztalatai leszoktattak róla, hogy válogatósak legyünk. Megelégszünk a fagyasztott marhával is. De szeretnők, ha nem a poltikában találkoznánk vele, hanem a reális életnek a valóságában, a húsos boltokban és mészárszékekben. A jövedelmi és vagyonadó tervezete a 33-as bízottság előtt. Budapest, október 1. A nemzetgyűlés 33 as bizottsága Hegyeshalmy Lajos elnökletével szerdán délután 5 órakor a képviselőház I. számú bizottsági termében ülést tartott, amelyen a ¡ö vedelem- is vagyonadó-rendeletet tárgyalták. Az ülésen jelen volt Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter és Bud János tárcanélküli miniszter, továbbá Vargha Imre és Szabóky Alajos államtitkárok. Korányi Frigyes pénzügyminiszter bemutatta a bizottságnak a jövedelem- és vagyonadó tervezetét és tájékoztatta ezután a bizottságot azokról a tárgyalásokról, amelyek Qenfben folytak a Népszövetség előtt Magyarország gazdasági rekonstrukciójának kérdésében. Ismertette az állami kiadásoknál mutatkozó eltolódást, amit a tisztviselőfizetéseknek október 1-je helyett julius 1-én történt emelése, a tisztviselői vasúti kedvezményeknek az állami budget terhére való átvétele, valamint az állami adósságoknak a külföldi kölcsönnel kapcsolatos emelkedése okozott. Ennek kapcsán ismertette azokat a módozatokat is, amelyek tehetővé tették ennek a kiadási többletnek a fedezését, miáltal végeredményben a tervezet betartható volt. Ismertette a kormány gazdaságpolitikai akcióját, amelynek folytán különböző államokkal a külkereskedelmi természetű egyezmények, illetve szerződések egész sora követett, vagy van tárgyalás alatt. A jövedelem- és vagyonadó kivetésére vonatkozólag a bizottság elé terjesztett rendelet csak előadói tervezet, amelyre nézve a kormány fenntartja magának azt, hogy további módosításokat tesz rajta, ugy hogy a tervezetet a 33-as bizottság legközelebbi ülésén fogja érdemlegesen /árgyalhatni. órfjy Imre azt az indítványt terjeszti elő, hogy utasítsa a pénzügyminiszter a pénzügyig8zgatóíágokat, hogy az egyes helyeken mutatkozó adóaránytalanságokat a pénzügyigazgatói kiküldötteknek a helyszínre való kiküldése utján a felszólamlási bizottság eljárása előtt saját hatáskörében kiigazíthassa. A pénzügyminiszter az inditvínyhoz hozzájárult. Hetnrtch Ferenc tett ezután néhány általános megjegyzést. A legnagyobb bajunk az igen nagy tőkehiány, meyen a termelés fokozásával, takarékoskodással és idegen tőkék bevonásával lehet segíteni. Mindezeknek azonban igen nagy akadályai vannak, igy példáui: a beltermelés fokozását a tervezeti inén nagy adók fogják akadályozni. Külföldi tőkére nrm igen számithatunk, mert egyrészt a külföld maga is kölcsönhiányban szenved, másrészt pedig Németország íogja felszívni az esetleg jelentkező angol és amerikai tőkéket. Indokolatlannak tartja, hogy a korona stabilizálódásának ellenére a drágaság nő. Ennek ellenszerét a szabadkereskedelemben látja. Farkas István a munkaalkalmak fokozását kívánja és a forgalmi adik megszüntetését kéri. Az egész adórendszert progresszív alapon átalakítandónak tartja. Bíró Pál szerint nem lehet a kormányt aizal vádolni, hogy nem látta előre a gazdasági téren bekövetkező áldozatokat. Marschall Ferenc szóváteszt, hogy a pénzügyminiszter szerint a takarékosságnak többek közt az az akadálya, hogy a létszámcsökkentést nem lehetett megfelelő tempóban keresztül vinni. Szerinte a tempót mérsékelni kell, mert az állami és a közgazdasági B-lista egybeesett és ez a helyzetet nagyon komollyá teszi. Felhívta a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy a vámtarifa egyes tételeit kereskedelmi szerződés nélkül léptették életbe, bár a törvény tárgyalásakor erről nem volt szó. Kérte a pénzügyminisztert, hogy a pénzügyi adminisztrációi tényleg egyszerűsítsék, ugy, amint azt a szanálási törvény tárgyalása alkalmával megígérték. Hibáztatta, hogy a földadót későn vetették ki és igy az államnak a földadóból kellő időben valószínűleg nem folyik be annyi jövedelme, mint amennyire számítottak. A forgalmi adónál a termelőhelyen való egyszeri adóztatás bevezetését kéri. Hibáztatja, hogy a jövedelem- és vagyonadófervezetben a gyengébb és jobb minőségű földek közt nem tesznek különbséget. Véleménye szerint a pénzügyigazgatóságoknak erre vonatkozóan adott diszkrécionális jogát el kellene törölni. Ennek helyéhe pontosan körülirt hatáskört kellene kijelölni. Wolff Károly a külföldi töke beözönlését igen problematikusnak látja. Közgazdasági szempontból reálisnak csak azt a tökét találja, amely a belföldön gyűlik össze. Hajós Kálmán két indítványt nyújt be. Egyikben, tekintettel a tőkehiányra, hogy a lekötött, külföldi hitelező álta! nyújtott kölcsöntőke lega'ább öt évre adó- és illetékmentes legyen. Másik indítványában az 1877. évi VIII. t.-c. hatályon kívül helyezését kéri. Első indítványát azzal indokolja, hogy megkönnyíti a külföldi tőke beözönlését és elősegíti a gazdasági ¿let fellenditését. Másik indítványát azzal indokolja, hogy az 1877. évi VIII. t.-c. a kamatlábat nyolc száznléfcbjn fixirozza. Ennél többet a biróság nem ítélhet meg és a telekkönyvbe be nem kebelezhet. Temesvdry Imre a jövedelem- és vagyonadóról beterjesztett rendelettervezetben igazságtalanságot lát.