Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-14 / 210. szám

SZBOBÜ 1924 szeptember 14. Az aranymérleg. Szeged, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben a f különböző részvénytársasági jellegű vállalatokat erősen foglalkoztatja az aranymérlegnek ügye. Hire járt ugyanis, hogy a kormány, miután az állami költségvetésben átment az aranykorona rendszerrel való számításra, ugyanazt az elvet fogja keresztülvinni a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál ís. A kormány megbízást ls adott a TÉBE-nek, hogy az aranymérlegre vonatkozó rendeletnek a tervezetét készítse el. Ez a rendelettervezet néhány nappal ezelőtt meg is jelent és a kormány tárgyalási alapul elfogadta. A rendelettervezet a „mérlegvalódiság helyreállítása" címet viseli és már a címmel ís kifejezésre juttatja, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak jelenlegi mérlegei a papírkorona-gazdálkodás folytán a valódiságtól eltértek. A rendelet közeli megjelenése különböző magyarázatokra adott alkalmat és egyesek részéről olyan aggodalmak^ hangzottak el, hogy az aranykoiunára való átmeneteilel természetszerűleg velejáró felértékelést az adóztatásnál vagyonszaporulatnak j fogják minősíteni és ennek következtében horribilis j adóterhek fognak a vállalatokra ^nehezedni, még ; abban az esetben is, ha tényleges.vagyongyarapo- > dás nem állott elő. A rendelettervezet azonban, ahogy a TEBE elkészítette, mást mond. A mérlegtételeknek aranyértékre való átszámítása a tervezet szerint ugy történik, hogy a folyó üzletév végén még papirkoronában készül a mérleg, a következő év elején, január 1-én pedig aranykorona-értékeléssel megnyitó leltár állítandó fel, amelybe csak a valódi vagyon- és tehertételek vehetők fel, tehát benne sem a részvénytőke, illetőleg alaptőke, sem a tartalék, mint tehertőke nem szerepel. A záróleltár és megnyitó leltár közötti különbség a tervezet szerint nem szolgál az adóztatás alapjául, hanem csak az aranykorona értékb n felvett megnyitó leltár és a következő év végén készített záró leltár közötti különbség. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok szempontjából rendkívüli jelentőségű volna, hogy a rendelet ezeknek az elveknek alapján minél előbb életbelépjen, mert csak abban az esetben lehel számítani arra, hogy a vállalatok tényleges jövedelmüknek megfelelő osztalékot fognak fizetni. Már pedig a szakértők meggyőződése szerint csakis ez lehet az utja a tőzsde megjavulásának és a bizalom felkeltésének a külföldi töke részéről a magyar gazdasági élet irányában. Doktor is9 báró is9 gróf is •. Bonybard Jenő szélhámoskodásai a tőrvényszék előtt. Szeged, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) ki elmúlt esztendő nyárutóján egy feltűnően elegáns fiatalember bukkant fel a város falai között. Raccsolva beszélt és a szavakat szédületes sebességgel röpítette magából, hogy szinte belekábult hallgatóinak feje. A legjobb társaságokba megtalálta a bejuthatás lehetőségét, de legszívesebben azokban a körökben mutatkozott, amelyek a maf

yar politika szélsőjobb oldalához tartoztak. Gyaori vendége volt a szegedi mulatóhelyeknek, kávéházaknak, ahol állandóan fiatalabb és idősebb katonatisztek társaságában jelent meg. Ismerősei, barátai csak annyit tudtak róla, hogy rendkívül agilis, temperamentumos és kissé arrogáns, de kedves fiatalember, aki mindenhez ért, minden témához van mondanivalója, nyugalmazott katonatiszt, a NyUKOSz teljhatalmú megbízottja, esetleg titkára és a szövetség hivatalos lapjának valóságos belső munkatársa. Igazolványa ís volt ugy a szövetség központjától, mint a helyi szervezettől, amelynek elnöke, Nagel Manó nyugalmazott ezredes felhatalmazást adott neki, hogy a NyUKOSz számára tagokat toborozzon és vegye fel az uj tagoktól a tagsági és beiratási dijakat. A kedves fiatalember minden szívességre vállalkozott, akár felkérték rá, akár nem. Igy, mint a NyUKOSz titkára, a mult év szeptember 16-án ő rendezte a Belvárosi Mozi helyiségében Friedrich István fajvédelmi előadását is. Ott sürgött, forgott, rendelkezett, udvarolt állandóan a híres „jogforrás* körül, aki Kemál pasánál tett látogatásáról és a diszkard átadásának rejtélyes, de sokféleképen kommentált históriájáról óhajtotta tájékoztatni a nem túlságosan kíváncsi szegedi közönséget. Friedrich István igen megkedvelte sürgőforgó lovagját, aki érkezésekor ékes beszédben üdvözölte az állomáson a szegedi — tartalékos tisztek nevében. Azután még itt működött egy darabig a városban, agitált, szervezett, bejárta a környéket, pénzeket vett fel, hol bárónak, hol grófnak titulálcsalás és sikkasztás miatt ítélték el — szakította félbe a biró. — Az nem én voltam. — 1913-ban csalás és sikkasztás... — Akkor Délamerikában voltam. — A győri rendőrség kihágás miatt... — Akkor Bécsben voltam. — A szekszárdi járásbíróság közcsendháboritás. — Ez igaz. — A terezienstadti katonai törvényszék függelemsértésért hét évi súlyos börtön. — Ez is igaz, mert nyakon vágtam egy cseh őrnagyot. — Hát hogy hívják magát tulajdonképen, Bonyhárd-nak. Betűzze le a nevét — Kérem. Bé, o, n, y, há, a, er, dé jenő. — Hát látja, ezeken az iratokon ez a név szerepel, tehát a felsorolt büntetések csak magára vonatkoznak. Bonyhard Jenő védekezett ez ellen a tendenciózus beállítás ellen. Csak az említett két büntetést vállalja. A sikkasztási ügyben is ártatlan, egy öreg asszony helyett vállalta magára a bűnt. A biró ezután ismertette a vádat Zs. S. hódmezővásárhelyi gazdálkodótól százötvenezer koronát sikkasztott tavaly, a NyUKOSz számára fölvett tagsági dijakból 300 ezer koronát nem számolt el, Wagner Károly jószágigazgatótól egy kabátot, Szadeczky Dániel tartalékos hadnagytól pedig pénzt, ruhát és különböző értékeket sikkasztott. Az ügyész vádirata kihágással is vádolja, mert jogtalanul használta a doktori, bárói, grófi titulusokat és jogtalanul mondta magát főhadnagynak, majd századosnak. Bonyhard Jenő megértette a vádat, non érzi magát bűnösnek, csak a kihágást ismeri el. — Hát miért adta ki magát bárónak, grófnak satöbbi, — kérdezte a biró. — Ezt nem kívánom részletezni! — De én kívánom. — Én azonban nem akarom. — Figyelmeztetem, hogy köteles a kérdésekre kat akik haiianrirtk unitab titkos meohizatásokra. mazáaira vagyok kény elen. _ kat, akik hajlandók voltak titkos megbízatásokra. Egy szép napon azonban eltűnt Tisza-szállóbeli lakásából. A szegedi államrendőrség többrendbeli feljelentés alapján letartóztatta. A följelentök sikkasztással vádolták. Ügyét szombaton tárgyalta a szegedi törvényszéken óriási érdeklődés mellett Tarajossy bíró. Az elsőemeleti tárgyalóterem zsúfolásig megtelt a báró ur ismerőseivel, akik élénk derültséggel élvezték végig a vádlott különös védekezését. A tárgyalás elején már bonyodalom támadt a vádlott neve körül, aki elegánsan, vasalt raglánban, kesztyűs kézzel, kamásnival és két börtönőrrel jelent meg a birója előtt. — Mi a neve ? — kérdezte tőle Tarajossy biró. Egy név hangzott el válaszképen, pattogva, arrogánsan. Ugy hallatszott, mintha azt mondta volna, hogy Bonyhárd Jenő. Elmondta még, hogy felesége is van, 1889-ben született Budapesten. Foglalkozása is van: győgyszerészsegéd. Apját Eduárd Emmanuelnek hivták. Kétszer volt büntetve. Az osztrák haditörvényszék nemzetek közötti lázítás miatt halálra itélte, de kegyelemből öt évi súlyos börtönre változtatták később az Ítéletet. Másodszor sikkasztás miatt Ítélték el egyhónapi börtönre. — Volt maga töbször is büntetve. Koldulás, Ha muszáj felelni, megmondom. Mert felbiztattak. Zs. Böske mondta, hogy nekem jól áll a bárói cím. (Elénk derültség, még a biró is mosolyog.) Ezután a súlyosabb természetű vádra kerül a sor. Erélyesen tagadja, hogy Zs. Sámueltől sikkasztott volna, nem is kapott tőle pénzt, csak a lánya, Böske adott át neki százötvenezer koronát, hogy fizesse ki azt, amit ő vásárolt Bőven és színesen meséli el Zs. Böskével való megismerkedését. — Ez nem tartozik Zs. Sámuel százötvenezer koronájához — szól közbe a biró. Zs. Sámuel azt vallja, hogy házasságot igért leányának, Böskének és azért adta oda magának a pénzt, hogy azt fizesse be Budapesten a birtokos szövetkezetnél. — Hát jó. Legyen. Ő adta, az tulajdonképen mindegy. — De akkor elesik az egész mese, amit itt elmondott. Ezután a NyUKOSz tagsági dijak elsikkasztására kerültga sor. Elmondja, hogy a NyUKOSz megbízottjaként jött Szegedre. — Hát maga volt katona, — kérdi a biró. — Igen. — Tiszt volt ? — Tiszf voltam. — Hol szolgált, melyik ezrednél? — Azt nem mondhatom meg, mert nem a saját nevem alatt szolgáltam és nem akarok szégyent hozni ezredemre. -^Mi volt a rangja? — Azt sem mondhatom meg. Ezután kijelenti, hogy nem sikkasztotta el a pénzt, még a Nyukosz tartozik neki. Van érettségije? — kérdi ismét a biró. — Igen. — Hol szerezte? — Magyarországon, — Melyik gimnáziumban? — Erre nem felelek. — Feleljen, mert rendbirsággal kényszerítem. — Akkor nem tudom. — Mit jelentenek ezek a betűk a névjegyein ? — Pharmaciae magister. — Hol szerezte a gyógyszerészsegédí oklevelét? — Külföldön. — Melyik városban ? — Arra nem emlékszem. — Hol a diplomája? — Szüleimnél. — Miért nem prodikálja* hiszen azzaí igazolhatná, hogy jogosan használta a titulust — Azért, mert nem akartam, hogy az egyetem, amely mesterré avatott, szégyenkezzék egy vádlottak padjára került hallgatója miatt Ezután a biró befejezettnek hirdeti ki a vádlott kihallgatását és elrendeli a beidézett tanuk kihallgatását Bonyhard Jenő pedig engedé'yt kér, hogy a tanúvallomásokról jegyzeteket készítsen és a börtönőrökkel egy asztalt tétet maga elé. Az első tanú' Zs. Sámuel vásárhelyi gazdaember. Keménytartásu, Sszes hajú kálvinista magyar. Határozott hangon, de szelíden, harag nélkül mondja: — A lányomat akarta elvenni. Sokszor vót nálunk, már apósnak is tisztölt.. A pénzt én adtam neki, zsebbül. Ezt szemébe is mondja. Most Zs. Böskét hallgatja ki' a biró. — Báró Bonyhard Jenő Egon' néven mutatkozott be, nőtlennek mondta magát Tudok arról, hogy az apám pénzt adott át neki. — Mind igaz — szól közbe kemény hangon a vádlott, csak abban hazudik, hogy bárónak mondtam magam. A biró ezért a kifejezésért szigorúan rendreutasítja. Bonyard Jenő báró ezután tiltakozik Zs. Böske megesketése ellen azon az alapon, mert haragba vannak. — Honnan gondolja ? — kérdi tőle a biró. — Ma reggel, amikor kocsin hoztak a törvényszékre, hallottam, amint megjegyezte: „Bízom abban, hogy most megkapja a magáét, hogy a fene egye meg". — Ez a kifakadás talán lélektanilag mégis indokolható, — mondja a bizó és elrendeli a tanú megesketését. Wagner Károly deszki jószágigazgató, Nagel Manó nyugalmazott ezredes, Szadeczky Dániel, egy vásárhelyi nevelőnő és egy vendéglői felszolgáló nő kihallgatása után Szabó professzor, a törvényszék elmeszakértője terjesztette elő érdekes szakvéleményét Megvizsgálta a vádlottat és megállapította, hogy nem gyógyszerész, mert a legelemibb fogalmakkal sincs tisztába. Az elmeállapotában semmi abnormitást nem talált, de erkölcsi érzéke fogyatékos és ez, ha nem is csökkenti akarata fölött való rendelkezését, némilag hajlamossá teszi szélhámosságok elkövetésére. Dr. Ács mindenben azonosítja magát Szabó professzor véleményével. Dr. Lévay Ferenc védő bejelenti, hogy külföldi professzorok teljesen beszámithatatlannak találták a vádlottat, indítványozza, hogy a törvényszék vizsgáltassa felül elmeállapotát Hátha nem a fogházban, hanem a tébolydában van a helye. A pörbeszédekre került ezután a sor, az ügyész a büntetésen kivül azt kéri, hogy a törvényszék a büntetés kitöltése után utalja dologházba. " Bouyhard Jenő állt fel ezután és gyorsan elhadarta azoknak a külföldi orvosprofesszoroknak a névsorát, akik egész sereg elmebajt állapítottak meg rajta. — Szóval maga azt tartja magáról, hogy bolond, — kérdi a biró. — Én nem — pattan föl a báró —, a külföldi professzorok véleménye ez. — Hát vagy bolond valaki, vagy nem, — szól rá mérgesen a védője. A biró ezután kihirdette az ítéletet. Bouyhard Jenőt kétrendbeli sikkasztásért egy évi börtönbüntetésre és három évi hivatalvesztésre ítéli. Ezenkívül kihágás miatt húszezer korona pénzbüntetésre. Nyolchőnapi vizsgálati fogságát beszámítják büntetésébe. A vádlott hosszú töprengés után — annak hangsúlyozásával, hogy nem bűnös — megnyugodott az Ítéletben, az ügyész azonban az enyhítő szakasz alkalmazása miatt felebbezett.