Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-13 / 209. szám

1924 szeptember 16. SZEOE D 403 Amikor a fűszer — fényűzési cikk ... Szeged hatósága száz százalékkal magasabb kövezetvámot szed, mint amennyit a miniszter megenged. Szeged, szeptember 12. (Sajói tudósítónktól.) Az egész ország köztudatában ugy él Szeged, mint az ország egyik leggazdagabb városa. Ezzel szemben mindenki tudja azt, hogy Szegednél jóval szegényebb városok sokkal fejlettebbek a nagybirtokos Szegednél. Ennél a ténynél meg kell állspitani szt a szomorú valóságot is, hogy Szeged város hatalmas vagyona és gazdasága mellett gyakran a város polgárainak érdeke ellen igyekszik fokozni jövedelmét. A kereskedelmi és iparkamara éber figyelme most ismét egy olyan szomorú tényt leplezett le, amelyből ismételten kitűnik, hogy a város hatósága nem sokat törődik polgárainak érdekeivel. Most ugyanis az úgynevezett kövezetvámról van szó, amelyről köztudomásu, hogy minden Szegedre érkező cikk után fizetni kell a város pénztárába. Ez a vám jelentékenyen alakitja az összes fogyasztási cikkek árait, hozzájárul a drágasághoz, illetve az olcsóbbodáshoz is, ezt a vámét pedig, amelyből horribilis jövedelmek folynak be a város pénztárába, Szeged város tanácsa majdnem 100 százalékkal magasabban állapdotta meg és szedte már hónapok óta, mint azt a kereskedelemügyi miniszter elrendelte. A város tanácsa ezzel jelenfékenyen megnehezítette a kereskedelem és ipar helyzetét, jelentékeny mértékben járult hozzá a közszükségleti cikkek drágulásához. Ez az intézkedés szomorú szinekkel világit rá Szeged város úgynevezett »szociális" gazdálkodású rendszerére, amelyben ugylátszik nem az a cél, hogy könnyebb legyen a polgár helyzete, hanem csak az lebeg a szem előtt, hogy minél jobban teljen meg a város pénztárszekrénye. A kamara ebben az agyben ma terjedelmes és éles hangú átiratot intézett a tanácshoz, amelyben élénken beszélő példákkal világit rá, hogy mit jelent a városi kövezetvám a miniszter rendeletével szemben. A Szeged munkatársa erről a mindenkit közvetlen érdeklő ügyről a következőket jelenli: A kereskedelemagyi miniszter még juniusban körrendeletet bocsátott ki, amelyben elrendelte, hogy a vámdijiételeket az aranykorona figyelembevétele mellett szabják meg. A tanács ezután azonnal megállapította a körezetvámtételeket, de megállapításai két irányban is súlyosan sértik a város egész közönségét. Elsősorban a vámdijtéteíek csoportba osztása teljesen igaz3400 koronát kell fizetni. Látnivaló, hogy csak egy kocsirakománynál mit jelent, ha csupán egyetlen osztállyal is tolta hátrább önkényesen az árut a város hatósága. így aztán nem csodálatos, ha Szegeden drágább minden, mint más városban. Maga a város növelt a drágaságot. Ezek voltak a város önkényes télelei, mig a miniszter csak a következő alaptételeket hagyta jóvá : Első csoport 170 korona (Szegeden 380), második 340 (Szeceden 680), harmadik 510 (1360), negyedik 850 (2040), az ötödik csoportba tartozó áruk után pedig csak 1700 koronát kellene fizetni, a szegedi hatóság pedig 3400 koronát hajt be. Látható ezekből, hogy a város horribilisán növeli a polgárok kiadását, növeli a drágulást. A kamara beadványában kéri a várost, hogy ebben az ügyben minél sürgősebben hívjon össze értekezletet és ezen a miniszter rendelete értelmében korrigálják ki a rntjdnem száz százalékkal magasabb kövezetvámokat. A kikorrigáUs visszamenőleg szükséges és nem is tartozik a szociális gazdálkodáshoz — csupán az egyszerQ igazsághoz. I (WWWWIIWMMIWWW^^ MMMWMMMM Ügyvédek sérelmei. Küldöttség az igazság- és pénzügyminisztereknél. Budapest, szeptember 12. A forgalmi adó és jövedelemadó kivetése, valamint a perköltségek megállapítása körűi tapasztalható sérelmek orvoslása céljából az ügyvédek küldöttsége felkereste az igazságügyminisztert, hogy körbejárását kérje. Az igazságügyminiszter fogadta a Küldöttséget, amelynek vezetőjét, dr. Kószó István ügyvéd, belügyi államtitkárt meghallgatta. Majd a küldöttség tagjaival együtt a pénzügyminisztériumba ment, hogy ö magé is tolmácsolja Bud János miniszter előít aa ügyvédek kérését. A küldöttségjárás eredményéről dr. Kószó István államtitkár a köveikerőket mondotta: — A pénzügyminiszter megígérte, hogy az dtalányozds mellett való adókivetés és adószedésre vonatkozó kérelmünket teljesitnni fogja a lehetőség szerint. Az igazságügyminiszter pedig kijelentette, hogy tud arról, hogy a perköltségek megállapítása körül az ügyvédeknek sérelmei vannak és azoknak szanálására meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. ankétje. Budapest, szep'ember 12. Rakovszky Iván belügyminiszter holnap reggel Nyíregyházára utazik, ahol résztvesz a város jubiláris ünnepségén. Nyíregyházáról Tisza Lsjos gróf kocsárdi birtokára látogat el, de csütörtökre már visszatér Budapestre, hogy a főispánok és alispánok ankétjén részt vegyen, Az ankéien azt fogják tárgyalni, hogy milyen munkaalkalmak teremthetők, másodszor, honnan teremthetők elő azok az anyagi eszközök, amelyekre a vidéki törvényhatóságoknak szükségük van a munkálatok lefolytatásához. ságtalan és rendejetellenes, másodsorban a mi- szavaztatásával ujabb bőséges segélyforráshoz jutott. Az útügyi hatóság előnyös anyagi helyzetét — igen helyesen — arra használta föl, hogy széleskörű munkaprogramot dolgozott ki, efcész sereg ut rendbehozását vette tervbe és a mai napig ugy látszott, hogy ezt a programot és ezeket « terveket akadálytalanul valóra is válthatja. Most azonban kiderült, hogy a tervek nagyrésze mégis csak füstbe megy. Közbejött ugyanis egy hétszázötvenmillió koronás olyan váratlan kiadás, amelyre senki sem számitüatott. A szegedi törvényszék jogerősen megállapította a csorvai országút díjúira kisajátított magdnföidek váltságárát és kötelezte a várost, hogy az érdekelt birtokosoknak október elsejéig fizesse ki a dijakat. A birói eljárás jóval a háború előtt, 1911ben kezdődött, amikor a város útügyi hatósáp megépíttette a csorvai országutat. Mivel az ut magánbirtokokon vezetett keresztül, a város tárgyalásokba bocsátkozott az érdskelt birtokosokkal az ut számára szükséges területdarabok átengedése ügyében. A tárgyalásnak csak részleges volt az eredménye, amennyiben a terüJetdarabok békés uton való átengedésére csak sz érdekeltek egy töredéke volt hajlandó, üétszázötvenmillió korona kisajátítási váltságdíj fizetésére kötelezte a törvényszék a várost. Tizenegy évig tartott a csorvai ut kisajátítási eljárása. Szeged, szeptember 12. (Saját tudósítónktól.) | szék csak lassan haladhatott előre. Százhét Szeged város törvényhatóságának útügyi ható- i különböző parcelláról volt szó, az érdekeitek sága, amelynek teljhatalmú képviselője a pol- között sok volt a kiskorú, sok parcella örökOgármester, az utóbbi években anyagilag szépen \ södési eljárás alatt állott és így minden egyes rendbe jött, hála a számnövelő konjunktúrák- kisajátított földdarab ügyé; külön kellett elnak. Évről-évre nagyobb összegek fölött ren- í bírálnia a bíróságnak, delkezett, legutóbb pedig a borsos útadó meg niszteri rendelet kimondjs, hogy a dijakat az aranyparitás felében kell megállapítani, *zze) szemben a varos hatósága teljes aranyparitásban állapította meg a kövezetvám díjtételeit. Így állt elő azután, hogy Szegeden majdnem száz százalékkal kell magasabb kövezetvámot fizetni, mint más városban. A miuiszler rendelete szerint ugyanis a díjtételeket öt csoportba kell osztani. Az első csoportba tartoznak a tömegáruk, a második cioporiba » félgyártmányok, a harmaáikba az ipari, kereskedelmi, valamint az élelmezési cikkek, a negyedikbe a darabáruk, az ötödikbe a fényűzési cikkek. Az egy№ csoportok dijai természetesen fokozatosan emelkednek és igy nem meliékts körülmény, hogy valamelyik cikk i»anyadik osztályban tartozik. Szeged város tanácsa ezt a módszert mellőzte és teljesen önkényesen a közszükségleti cikkeket magasabb osztályokba sorozta, amivel oknélküli drágulást iáézett elő. Néhány példát írunk ide és ezek a példák világosságot vetnek a város szociális intézkedéseire: A tanács a fűszerárut a III. csoport helyett az V-ikbe sorozta a fényűzési cikkek közé, a kukoricát egy ponttal hátrább, a téglát *z első csoport helyett a harmadikba, a kendert a második helyett a negyedikbe, a zsineget pedig a harmadik „készáru"-csoport helyett a fényűzési cikkek .kizé. Ezeket g péld'kat akármeddig lehetne még folytatni Ezek a „beosztások" rendiivül sokat jelentenek, mert hiszen a város caoportonkint és száz kilónkint a következő tételeket íiabta ki: Az csoportban 380 koronái, a H-ban 680 koroi*t, a IH-ban 360 koronát, a IVber; 2040 koroiáv míg sz V. csoportban száz kilő után De hát nincsen olyan bonyolult közös ügy, amelynek egyszer vége ne szakadna. Most vége szakadt ennek is. A törvényszék befejezte az eljárást és kimondotta, hogy a kisajátított földek válteágára fejében köteles a város október elsejéig hétszázötvenmillió koronát fizetni a kisajátított területek volt tutajdonosaínak. A törvényszék tizenhárom évig készülő jogerős határozatát már meg is kapta az útügyi hatóság, de nagyon rosszkor kapta meg. A határozat végrehajtása nem jelent mást, mint az útügyi alap teljes kimerülését. Ha kifizeti a város ezt a bélszázötvenmilliót, nem marad az útalapnak pénze arra sem, hogy a már megrendelt kőanyagot kifizesse és igy az idei munkaprogramot sem válthatja valóra. Illetékes helyen érdeklődtünk ebben a meglehetősen súlyos természetű ügyben és a következő felvilágosítást kaptuk: — Az útügyi hatóság mindenekelőtt megkísérli, hogy valamilyen formában olyan egyezségre birja az érdekelt birtokosokat, amely lehetővé teszi a megkezdett munkálatok folytatását. Ha ez a kísérlet nem sikerül, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy a kisajátított területeket visszaadjuk a tulajdonosoknak, ez pedig azt jelenti, hogy a csorvai ut, amely vaun. I. viuvabiifau SJJJ luisusw IUII uajiauuu, 6 fcuij; uu jcic/m, u uov/VU( UI, UUKlf x többség azonban i idegen elzárkózott minden \ nélkülözhetetlen az ottani gazdák számára, békességes megegyezésiő). A város hatósága igy kénytelen-kelletlen a kisajátítási törvényben biztosított jogit alkalmazta, a törvény alapján kisajátította a szükséges területeket és a váltságdíjak megállapítására a törvényszéket kérte föl. Az ut közben felépült, a bíróság pedig megkezdte a meglehetősen hosszadalmas és bonyolult kisajátítási eljárást. Az étek gyorsan multak, a háború is kitört, a forradalmak és ellenforradalmak is lezajlottak, a törvénymegszünik és az egyezkedésre nem hajlandó birtokosok ismét felszánthatják az ut helyét. Remélhetőleg, erre a kényszerlépégre nem körű! majd sor, hiszen a gazdák értékelni tadják azt a mérhetetlen veszteséget, amelyet az ut elbontása jelentene ssámukra. Mivel azonban a helyzet egyelőre teljesen bizonytalan, az útügyi hatóság már le is rendelte azt az ötszáz vagon bur 'Mntkévet, amelyet néhány nap előtt vásárolt Budapesten.