Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-12 / 208. szám

8ZBQBD 1924 szeptember 12. _ elért. Egyfelől hatalmas lépést tettünk előre. Közip Európában a lelkek erkölcsi leszerelése felé, másfelől a Nemzetek Szövetsége a maga akciójának sikerével döntő bizonyítékét szolgáltatott arra, hogy az általa követett módszer a béke politika terén helyes és hogy ezen iz uton további következetes munkával célhoz juthatunk. — Lényeges biztositék lehet ez azoknak is, akiknek további elhatározásaitól függ Európa jövője, annyival is inkább, mert azok az áldozatok, amelyeket a béke helyreállítása érdekében hozniok keli. csak látszólagosak; hiszen mindnyájunk biztonságának — a leghatalmasabbakénak épp ugy, mint a legkisebbekének is — végeredményben csak egy igazi garanciája van és ez a népeket izgató, súlyos függő problémáknak a méltányosság szellemében való megoldása. A Nemzetek Szövelsége egy ilyen problémának megoldására sikerrel adott példát. Üdvözlöm ezért a Szövetséget szivem egész melegével. Kérem, hogy férfiasan és bátran haladjon tovább ezen az uton és felajánlom cserében a béke ilyen szolgálatára hazám tettrekész közreműködését a jövőben is. Bethlen István gróf beszéde után Strakosch (Délafriki), akinek kiváló része van i magyar pénzügyi szanálás előmunkálataiban, ismertette a népszövetségi programnak keresztülvitelét Magyarországon és ennek a programnak az általános béke tekintetében való jelentőségét. Strakosch rámutatott arra, hozy Magyarország és Ausztria pénzügyi szanálása mutatta meg Londonban a német jóvátételi kérdés szabályozásának útját. A kérdéshez végül Bonln Longare (Olaszország) szólt hozzá, örömének adott kifejezést a Magyarországon megkezdett újjáépítési munkálatok fölött, amelyek egyszersmint a kiengesztelés müvének is tekinthetők. Az előadó zárószavai után többen köszönetet mondtak Bethlen István grófnak fejtegetéseiért. X közgyűlés a határozati tervezet javaslatát elfogadta és tudomásul vette a Magyarországon elert eredményeket. Korányi beszámolója a magyar gazdasági helyzetről. Genf, szeptember 11. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének második főbizottságát Magyarország pénzügyi újjáépítéséről hosizabb beszédben tájékoztatta. Beszélt arró', hogy a papírpénzinfláció nagy zavart és kúsza összevisszásságot teremtett az ország gazdasági életében, amelyet a háborút követő idők amúgy is alaposan fölkavartak. Ezt a zűrzavart csak legújabban sikerült szétoszlatni, még pedig a Nemzetek Szövetségének akciójával, a külföldi kölcsönnel, mert az infláció csapását sikerült végleg megszüntetni. — A válság azonban súlyos nyomokat hagyott a terepen. A különböző árucsoportok áruszínvonala, a különböző munkakategóriák díjazásának színvonala, a vagyon és a jövedelem, a termelési tényezők normális aránya, a költségvetés alkotó elemeinek összhangja: mindez felforgatva, összekuszálva, zilált zagyvaságban maradt vissza. Az üzérkedés, amely azelőtt az értékek állandó változására támaszkodva vakmerően tombolt, — most megszűnt. A rendszeres kereskedelem és a hitel működése azonban még nem kezdődhetett meg. A töke hiánya annál jobban érezheiő, mert a biza'om helyreálltával ugy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés, mint a kereskedelem tevékenjen dolgozni szeretne. Korányi báró ezután részletes számadatokkal ismertette Magyarország gazdasági helyzetét és főleg a tökehiányokozta nehézségeket. Majd azt fejtegette, hogy oszthatatlan érdeke a par excellence ipari államoknak, hogy Magyarország vásárlóereje újból megerősödjön, hogy lése intenziv tevékenységgel induljon meg, minden kellék megvan, kivéve — a tőkét. Beszélt ezután arról, hogy Magyarország óhajtja a mielőbbi végleges kereskedelmi szerződéseket, elsősorban szomszédjaival. Hogy azonban Magyarország hasznos szerződő fii legyen, mint fontos termelő és vásárló, ehhez nem elegendő, hogy pénzügyei rendben legyenek, hanem szükséges az is, hogy termelési tényezőinek egyensúlyát helyreállítsák. A miniszter itt utalt arra, hogy Magyarország és Ausztria esete, amelyeket gyakran teljesen egyező esetekként tárgyalnak, sok ponton különböző. Ausztria vásárlókat igyekszik keresni a nemzetközi piacokon a maga fejlett ipara számára, mig Magyarországnak mindenekelőtt mezőgazdasági termelését kell fölemelnie, hogy megszerezhesse a normális szükséglethez mért mennyiségben az árucikkeket. Ausztria valódi talpraállása tehát elsősorban attól függ, hogy piacokat találjon, mig Magyarországé evvel ellentétben attól függ, hogy tőkét találjon. — Magyarország gazdisági újjáépítésének első fejezete — mondotta befejezésül a miniszter — bezárult. Más fejezetek fognak következni, telve munkával, de telve reményekkel is. A magyar nép azon van, hogy minden figyelmét és erejét e munkára összpontosítsa. Tisztes szerepet akar betölteni a maga eröfeszitézével abban az alkotó munkálkodásban, amely Európa valamennyi virágzó népére a virágzás korszakát fogja meghozni. Ehhez az erőkifejtéshez nem kér egyebet, mint erkölcsi támogatást a Nemzetek Szövetsége részéről. A döntőbíróság és a leszerelés kérdése. Genf, szeptember 11. A jogügyi bizottság ülésén a brit delegátus után Loucheur kifejtette a francia álláspontot és a kettős eljárást ajánlotta, amely szerint az egymással ellenté'es államokat vagy a döntőbíróság elé, vagy a népszövetségi tanács elé utalják. A javaslat a jelenlegi formájában báborus veszedelmet rejt magában. Genf, szeptember 11. A leszerelési albizottság elhatározta, hogy tanácskozásai során megmarad az általános leszerelés keretei közt és a tengeri leszerelés kérdését fenntartja a jövőben Összehívandó leszerelési konferenciára. »Ha a jelen állapotot véglegesnek kellene tartani Apponyi Albert nyilatkozata egy olasz lapban, közt és így az egykor dicsőséges MagyarRóma, szeptember 11. A Trlbuna munkatársa beszélgetést folytatott Apponyi Albert gróffal, aki többek közt a következőket mondotta : — A lehető legobjektivebb szempontból tárgyaltam a konferencián a kisebbségi kérdést, mindazonáltal megoldatlanul maradt hazánk súlyos politikai helyzete. Ne feledje, hogy mindannyian a nemzeti élet provizórius rendszerében élünk és az az egyedüli reményűnk, hogy a végleges rendezés nem fog túlságosan késni. Ez a rendezés olyan lesz, amely a békés megélhetés nélkülözhetetlen tényezőit biztosítja. Ha a jelenlegi állapotot véglegesnek kellene tartani — mondotta Apponyi a lap szerint erős hangsúlyozással és látható megindultsággal —, akkor jobb, ha a fennmaradt Magyarén ország visszanyerje vásárlóerejét és terme- | országot is felosztják a szomszédos népek országnak csak az emléke marad meg. Különösen erdélyi testvéreink nyújtják felénk kétségbeesett karjaikat. A jelenlegi helyzet fenntartása annyit jelent, hogy a világon lévő összes magyarok fellázadását akarják elődézni. Genf, szeptember 11. A Népszövetség közgyűlésének alkotmány és jogi kérdésekkel foglalkozó első főbizottsága, a legfontosabb albizottsága, amely Herrlot és Macdonald javaslatait, vagyis az egyezségokmány és a bírósági rendelkezések magyarázatának, illetve megváltoztatásának kérdését tárgyalja, beválasztotta Apponyi Albert grófot. Pártos Lajos ékszerész alkalmi árusítását Jók »i-utca 9. szám alatti lakásán még csak rövid ideig folytatja. 293 Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (3) Julcsa néni babos kék ruhában, melyben még kövérebbnek s hatalmasabbnak látszott, büszke mosollyal állt a háta mögött. — jöjjön Pityukám, bemutatom magát. Csőrffy Pityu elpirult. Félénken, félszegen nézett az ismeretien leányra. Julcsa néni karon ragadta. — Kedves kisasszony ... a Pityu ... Mancika ... A kedves kisasszony lesz olyan szíves, hogy a maga kis barátnéja lesz ... — Aaaaa ... halk moraj keletkezett, melyet zajos nevetés követett. Zsiráf a falra mutatott. — Mór el is vannak anyakönyvelve: Csőrffy Pityu ... Manci. Csőrffy levelte csíptetőjét s zsebkendőjével gondosan megtörülgetve helyezte vissza az orrára, azlán homlokát ráncolva, a rövidlátók kómikus hunyorgatásával közel hajolt Olíva arcához s miután igy tanulmányozta, elégedetten biccentett a fejével. Kinyitotta a hegedűtokot, sokáig keresgélt benne, mig megtalálta végre, amit kereseti, egy rajzszén darabkát, fogla, aztán zsebkendőjével letörülte a falról, neve mellől a Manci-t s ezt irta helyébe: Oliva. — Oliva, Oliva ... aaaaa ... adta meg a Jelt Zsiráf. — Aaaaa ... aaaa ... folyton erősebben morajlott, zúgott, majd általános hahota támadt, mely ellenállhatatlan erővel magával ragadt mindenkit. A macskaképü is besomfordált és rákezdte: — Oliva, Olíva . .. aaa ... — Ki vele, ki vele I — üvöltött a szobrász bősz szemforgatással. 3V macskaképü szembe fordult vele s hüvelykujját orrára szorítva, a másik négy ujját a levegőben billegetve elkiáltotta magát: — ezt ni! — s avval kiugrott. — Jaj, — sopánkodott Julcsa néni — ez a lány még sirba visz engem, meglátják... ha nem tekinteném, hogy ő is dunántuli... — könnyeit kezdte törülgetni, mely az elébbi jóizü, nagy nevetéstől még ott csillogott a szeme alján. — Helyre uraim és hölgyeim, helyre! — Az előadás rögtön megkezdődik — toldotta meg Hajashi. Elhelyezkedtek az asztal körül. Oliva megkönnyebbülten sóhajtott fel. Szédült a zajtól, a reá irányított pillantások kereszttüzében vissza; kikívánkozott az utcára, a sötétségbe, az ismeretlenségbe, hol szabad az ut Budapest mind a négy tája felé... Most azonban, hogy nem foglalkoztak többé vele különösképpen, a megismerkedésen szerencsésen túlesett, kétszeres örömet érzett, hogy ide cseppent ebbe az érdekes társaságba, finom urak és nők közé. Csak Csőrffyben csalódott; nem ilyennek képzelte: szőkének, nyúlánknak, ábrándos kékszeműnek, összehasonlította a többiekkel... önmagát is a nőkkel... óh — szebb mint azok .:. Bibinél is... ráeszmélt, hogy Pityut a társai nevezték el Csőrffynek, szörnyű orr... de mégis, tetszett a szelídsége, a szomorúsága, az aranyból való orrcsíptető, ez előkelő volt ... és valami, amiről nem tudott számot adni magának... asszonyi megérzés, vagy a hála egy parányi fénysugara 1... Való igaz: neki köszönheti, hogy itt van, hogy itt lehet... Julcsa néni az ő számára hívta meg csupán, ha ő nincsen — ez a nagyorrú fiu, aki kedves félénkséggel pislantgat rá — most kinn lehetne az utcán, valahol, ki tudja hol és merre és kivel... A Mester-utcai görvélyes boltosra gondojt hirtelen, aki azt hitte, hogy csak csettintenie kell a mosdatlan ujjával, csak egy kékhasu bankót meglobogtatni. .. Oliva ... — a felírásokra pillantott és büszkén mosolygott. — Miért mosolyog? — szól! Csőrffy. — Én? Mosolyogtam? Nem is vettem észre. — Mosolyogva nézett a fatalember szemébe. — Julcsa néni édes, ehetnénk — türelmetlenkedett a szobrász. A kis Bibi is rettentő éhségről panaszkodott. — Mindjárt kedveseim, mindjárt itt lesznek a többiek is — csitította őket Julcsa néni. — Ez a sápadt grófné is mindig várat magára — duzzogott Válófélía. Julcsa néni öt percnyi haladékot kért. A szobrász kezébe vette óráját és számolt: — egy ... kettő ... három ... négy ... öt.. . A macskaképü felhordta az első fogást, kiskávét mákoskaláccsal. ..