Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-11 / 207. szám

2 SZEGED 1924 szeptember II. István gróf miniszterelnököt. A magyar uljáépités véleménye szerint azért is fontos, mert mások is felhasználhatják az itt szerzett tanulságokat. Sir Hubert Llewellyn Smith angol helyettes delegátus hangoztatta, hogy minden illetékes tényezőt üdvözlet illet meg, de különösen kijár az a magyar kormánynak és Smith főbiztosnak. Helyesli a főbiztos gyakorlati tanácsait és a behozatali és kiviteli tilalmak körűi tett intézkedéseket. Hangoztatja, hogy a gazdasági szanálás kérdése is rendkivül fontos. Veverka cseh követ ezeket mondotta: — Amidőn azt határozottan elfogadom és az llgyrek nagyrabecsüléssel áldozom, bátor vagyok hangsúlyozni, hogy az eddig végzett munka minden je'entősége mellett is az egész programnak csak egy részét jelenti, bátor vagyok erre nézve azt a szilárd meggyőződésemet és reményemet kifejezni, hogy annak a méltánylásnak, amelyben ezzel a határozattal a magyar kormány létesül, következményeképen kettőzött erővel fog a magyar kormány azon a programon tovább dolgozni, amelynek keresztülvi ele közös javára válik ugy Megyarországnak, mint a szomszéd áramoknak. Véleményéhez csatlakozik Románia és Szerbia is. A bizottság végül egyhangúlag elfogadta ízt a határozati javaslatot, amelyet Csvaxzoni olasz delegátus terjesztett elő. Bírálatok Apponyi beszédéről. Pdrls, szeplember 10. Apponyi Albert grófnak a tegnapi népszövetségi közgyűlésen mondott beszéde élénk figyelemre talált a mai sajtóban. A lapot külön tudósltójai utalnak arra, hogy ezek a nyilaik »átok a kisántánt képviselői körében visszatetszést keltettek. Apponyi Albert gróf szembeszállt a békeszerződésekkel. A Lanterne szerinl Apponyi egyszerűen a trianoni szerződés félretéteét kifánjs. Az Excelsior szerint Apponyi gróf valóságoi vádbeszédet tartott a kisántánt ellen. Az Echo de Paris külön tudósítóit azon a véleményen vin, hogy Apponyi beszéde gondolkodóba kell, hogy ejtse az embert. A budapesti kormány képviselője megmutatta, hogy Franciaorszátot tnilyen kalandos útra akarják szoritani. Genfben arról van szó, hogy szüntessék meg a különbséget a győző és a legyőzött közOtt. Genf, szeptember 10. A népszövetségi közgyűlésnek a tanácsi jelentéiről folytatott szerdai vitáján Hymans, a népszövetségi tanács elnöke hirtelen szót kért és igen éles fordulatokkal utasitotta vissza Apponyi Albert gróf magyar delegátusnak az elégtelen kisebbségi védelem* ről szóló tegnapi fejtegetéseit. Hymans kijelentette, hogy Apponyinak sem aggodalma, sem kritikája nem |ogosu!t. Hymins megállapította, hogyha a tanács a kisebbségi szerződések megtartásáról akar gondoskodni, nem térhet el ezektől a szerződésektől és köteles magát a népszövetségi közgyűlés határozataihoz kifejezetten alkalmazni. E< alkalombál Kolbannak, a népszövetségi titkárság osztályvezetőjének, aki a kisebbségi kérdéseket vezeti, elismerésit fejezte ki a kisebbségi panaszod lelkiismeretes megvizsgálásáért és intézéséért. H/mais fejtegetéseit a közgyűlés számos padsorában, mindenekelőtt a kitánfánt delegátusok oldalírói, élénk tetszéssel fogadták. Genf, szeptember 10. A Nímzetek S:ö/etsége közgyűlésének III. bizottságában, amely a leszerelés kérdésével foglaltatik, ma folytatták Herriot és Macdonald határozati javaslatának általános vitáját. Lord Parm)or ez alkalommal hisszabb beszédben szólott a Nenzatek S:övetségének ama jogáról, hogy Bulgáriában, Ausztriában, Magyarországon és Nímetorszígbin vizsgálatot tartson, majd szólott általánosságban a leszerelési tervezetről és ezeket mondotta: Az a nézetem, hogy az általunk tervezett leszerelési terv nem volna teljes, ha Németország nem tagja a Nemzetek Szövetségének. Németország a felvétel következtében alá volna vetve a szerződéiben figlalt valamennyi kötelezettségnek, nevezetesen a döntőbíróságnak, a biztonságnak és a leszerelésnek. Németország azonban élvezné is a többi szerzödéstkötő hatalom előnyeit is. MMMMMMMM«^^ A kamara főtitkára csehországi és németországi tapasztalatairól. (A Szeged tudósítójától.) Tonelli Sándor dr. ka- t marai főtitkár tegnap tért haza egy hónapig tartó í csehországi és németországi tartózkodásáról. Tu- \ lajdonképen nyári szabadságát töltötte külföldön, jj de természetesen alkalma nyilt arra is, hogy köz- | gazdasági és egyéb általános jellegű kérdésekkel foglalkozzék. Külföldi tapasztalatairól a következőket mondotta a Szeged munkatársának: Az olcsó Csehország és a drága Németország. — A legjelentősebb különbség, amely első pillanatra feltűnik még a felüle es szemlélőnek is, Csehország és Németország között az árakban nuLtitkeio nagy elérés. C?pborszá?h»ji a? M lutivictfUui otes.'/ wkké iti&tA sW Magyarországon, — természe'esen ez nem a fürdőhelyekre vonatko>ik, — Németország ellenben a mult esztendő óta rendkivül megdrágult. Ez a drágulás feltétlenül a márka stabilizálódásával és a járadékmárkára való átmenetetlel van összefüggésben, amelyet tudvalevőleg ugy hajtottak végre, hogy egybilló papír nárkát egyenlőnek tekintettek egy békemárk4val. Hogy miért kellett abból drágulásnak következni, azt parasztikusan nagyon könnyű néhány példával megmagyarázni. Az uj pénz bevezetése óta Németországnak legkisebb pénzegysége az öt pfenniges. Egy zsemtye ára ennél kevesebb természetesen nem lehet. Igen ám, de öt pfennig magyar pénzre átszámítva 915 korona. Azelőtt a zsemlye ára 300 milliárd, vagyis 549 korona volt; egyszerre felugrott 915 koronára. Ez történt az egész vonalon. Két-három darab podgyászért egy márkát adnak a hordárnak, ami 18.300 magyar korona. Azelőtt fizetésemeléseknél lehetett az alkalmazottakat a sok nullás számokkal bolonditani, ma a legkisebb összeg, amivel egy gépiróleány, vagy kereskedősegéd fizetését emelni lehet, 10 márka, vagyis 183000 korona. „ Könnyen el lehet képzelni, hogy a fizetések és munkabérek ilyen emelésének mi lett a hatása. Nemcsak az élet, hanem az Ipari termelés Is rendkivül! mértékben megdrágult, olyannyira, hogy Németország legdrágább országa lett Közép-Európának és átmene.ileg elveszítette ipari versenyképességét. Ma az a helyzet, hogy nem a külföldiek élnek olcsón Németországban, hanem a németek mennek külföldre, ha olcsón akarnak élni és vásárolni. Németországnak ma természetesen a legnagyobb problémája, hogy miként szerezze vissza ipari versenyképességét. Erre vonatkozólag ieen iríateí eáeferttf taltetíte: sgfsf kamsrátaá! U munkaadó szövetségeknél, amelyeket meglátogattam. A munkabéreket leszállítani nem lehet, tehát a tökéletesebb organizáció és a vállalatok egyesítése révén igyekszenek a termelést olcsóbbá tenni. Németországban sorra alakulnak a trösztök és kartellek és érdekes, hogy az erősen szocialista jellegű kormány ezeket a trösztöződési törekvéseket a munkások érdekében támogatja. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a nagyüzemek olcsóbban tudnak termelni, de egyúttal nagyobb munkabéreket is tudnak fizetni. A másik tényező, amivel a németek a munka intenzitását fokozni igyekeznek, a munkaidő teljes kihasználása. A munkaidő irodákban min • denűtt reggel nyolctól délután négyig, illetve hatig tart. Akik déli ebédidM nem vesznek igénybe, négykor hazamehetnek, akik délben két órára hazamennek, halig dolgoznak. így van ez az állami és városi hivataloknál is, de nemcsak papiron, hanem a valóságban is. Lipcsében igen magas állású tisztviselők, akikkel beszélni óhajtottam, reggel nyolc órakor már a hivatalukban voltak. Ezt ajánlom azoknak a magyar tisztviselőknek a figyelmébe, akik e!etleg méltánytalannak tartják, hogy a német kormány jobban rendette tisztviselőinek fizelését, mint a miénk. Ott a több munkáért Jár több fizetés. Az ipiri termelésben mutatkozó nagy nehézségek ellenére a társadalmi viszonyok nyugodtak, mert a keresetek és megélhetési költség közötti arány kiegyensúlyozódott és a jobb keresetekkel egyidejűleg a munkateljesítmény is erősen megnövekedett. Egyidejűleg azok az oszályok, amelyek éveken át kénytelenek voltak szükségleteiket valósággal a lé minimumon alul leszorítani, vásárlók gyanánt léphettek fel és némileg kárpótolták az ipart a külkereskedelem terén mutatkozó csökkenését. Egészben véve a hangulat bizakodó és a németek arra számítanak, hogy a külpolitikai feszültség megszün ével jobb ipari és kereskedelmi organizációjuk révén fogják a termelési költségekben mutatkozó drágulást kiegyenlíteni. A hallei és lipcsei munkaadók szövetségénél érdeklődtem, hogy miként történik az iparban és kereskede'emben a munkabérek és fizetések megállapítása és magammal hoztam az erre vonatkozó szabályzatokat és bértáblázatokat. A rendszer az, hogy minden hónap utolsó öt napján a birodalmi munkaügyi minisztérium elkészíti a következő hónapra vonatkozó tervezetet és a munkaadó szövetségek és szakszervezetek ezen az alapon állapítják meg a béreket. Az állami tisztviselők fizetését Németországban a járadékmárka bevezetése óta kétszer rendezték, először januárban, azu án márciusban. A januári rendezés nem volt megfelelő, mert a fizetéseket takarékossági szempontból nagyon alacsonyan állapították meg és ugyanazt a hibát követték el, mint nálunk. A magasabb osztályok fizetését kisebb százalékkal emelték és így elvettél a fontosabb teendőkkel megbízott tisztviselők kedvét a munkától. Ugyanakkor a csekély differencia az alsóbb osztályban levő tisztviselőkre nem volt elég hajtóerő, hogy előléptetésre törekedjenek. Epen ezért a márciusi fizetésrendezésnél kimondották, hogy mindenki a békebeli fizetést kapja meg, huiz százalék úgynevezett elszegényedési tényező levonásával. Figyelemben véve az általános drágulást, ez vásárló erőben körülbelül a békebeli fizetés 60—70 százalékának felel meg. Alkalmam volt Lipcsében két Szegedet Is érdeklő ügyet is letárgyalni. A lipcsei vásár igazgatóságával megbeszéltem, hogy a jövő évi tavaszi vásár alkalmával nem lehetne-e szegedi kereskedőkkel és iparosokkal egy társas kirándulást rendezni Lipcsébe. A résztvevőknek a látkörét mindenesetre nagyon tágítaná, ha igy egyszerre az egész német iparral megismerkednének. A terv nagy tetszéssel találkozott és Köhler igazgató a legmesszebbmenő támogatást helyezte kilátásba, hogy a kirándulást minél csekélyebb ^költséggel meglehessen vtlósitani. Elegendő jelentkezés után a tárgyalásokat január legelején kell megindítani, hogy a vasúti és egyéb kedvezmények idejében biztosithatók legyenek. A másik ügyet Ackermann Bruno városi tanácsossal, Qaál Endre lipcsei kollegájával és Trütflmnnn profé?**Q?fal tárgyalta01 me?- aki ífiT-b© r liípcse? gyttttokkc f lakftctót geden töltötte. Erről a tervről már Prelogg igazgató is tudomással bír. Arról van szó, hogy a jövő vakációban cseregyerekakciót létesítenénk Szeged és Lipcse között. A mi gyerekeinknek iskolai szempontból is hasmukra válnék, ha így gyakorlatilag is belejönnének a német nyelvbe. A terv az, hogy körülbelül hasonló társadalmi á'Iásu egyének gyerekei cserélődnének ki. A két transzportot egy-egy tanár kisérné, aki a vakációban Szegeden, illetőleg Lipcsében maradna, a gyerekek felett a felügyeletet gyakorolná, őket hetenkint egyszer összegyűjtené és a gyámszülőkkel az érintkezést fenntartaná. A részleteket idehtza Qaál Endre és a középiskolai igazgatók bevonásával fogjuk megbeszélni. Elmondotta még Tonelli főtitkár, hogy Csehországban mindenfelé rengeteg építkezés folyik és különlegesség gyanánt megemlítette, hogy az idei lipcsei őszi vásárnak a legfőbb érdekessége a számtalan rádió-találmány bemutatása volt. A berlini Allradio részvénytársaság külön sajtóbemutatót rendezett készülékeiből és ez alkalommal Tonellinek is alkalma volt két hadihajónak az Atlanti oceánon folytatott beszélgetését hallgatni. Egyéb gazdasági tapasztalatairól Tonelli főtitkár részint egy előadás keretében, részint lapunk hasábjain fog beszámolni.