Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-06 / 204. szám

1924 szeptember 6. IZltKD Ida regénye. Szeged, sieptember 5. (Saját tudósttónktól) Valamikor a megrikalásra sxánt szindarabokbin és ai érzelmes regényekben találkoztunk olyan torténetekkel, bogy kiteszik az apró gyereket a kapualjba, származását senki se ismeri, mikor megtalálták. Még szerencse, ba cédulát raknak a pólyájába, elárulva a keresztnevét, meg a vallását. Azután szaladnak az esztendők, (óbb a viha­ruk, mint a napsugaruk, mert a lelencek csak igen szegény emberek hajlékában kerülnek s a cselédi sorinál jobb nem vár rájuk. De ab, JOn az u| felvonás, vagy hirtelen pe­reg egyet a film s megjelenik a grófnő, akit tejbe-va|ba fürdetnek (nyilván ennek a sok zsiradéknak az ellensúlyozására hasinál annyi parföni), mindene megvan, csak a családja hiányzik. — Gyermekem, hol lehet az, én könnyelműen elhagyott gyermekemi így mondja, ssigoruan a szerző utasítása szerint, kezét síivére szoritva és kiabálva, mert a rendezőnek semmi érzéke a más tulajdona iránt s könnyelműen basogattatja a kulisszákat. (Ezért megrovást is szokott kapni a legköze­lebbi azinűgyi bizottsági ülésen.) Az utolsó felvonásban aztán minden rendbe­jön, megvan a találkozás ai obligát „ah, de épp itt tön I" felkiáltással, a szereplök egy­másra borulnak (bár a drámai szende szive mélyéből gyűlöli a naivát). — Anyám I — Lányom I A függöny legördül, a karzatról pedig alig talál le a sok házmesterkisasszony, ugy sir. Az uton két kijelentést tesznek. Dicsérik a da­rabot, mert .az életből van meritve", elhatároz­zák továbbá, hogv ők is színésznők lesznek. Az életből, valóban, gyakran mentnek a szer­zők s a lelencek ügye nagyjából igy játszódik le, azzal a kis különbséggel, hogy az anyák nem lesznek mindig grófnők. A mi hősnőnket 'dának hivják s 23 év előtt született Bécsben. (Szigorúan családi ügyről Mvén a szó, mellőzzük az ö nevét épp ugy, mint az anyjáét, vBennünket sak a történet, meg az emberi életekkel játszó sors érdekel.) Két betes volt a gyedek, amikor az anyja be­hozta Szegedre s beadta a lelencházba. Akkor még nem volt államilag szervezett gyermek­menhely, az később alakult ki a társadalmilag ; fenntartott Fehér Kereszt egyesületből. Iratok- i nak, rendszeres kezelésnek ezek szerint a mai bivata os formában nem volt nyoma. A szülét­len apróságokat ellenben kiadták dajkaságba vidéki népekhez s fizették értük az ellá'ást. A kis Ida Dorozsmán nőtt fel szegény zsel­léreknél s mikor — elég korán — elérkezett az ideje, bejött a vidékiek Mekkájába, Szegedre, szolgálni. Rendes, jó lány volt, mindenhol meg­elégedésre végezte a dolgát, csak a kedve bo­rult ei egyre jobban. — Az a legborzalmasabb, panaszolta kevés ismerősének, hogy mikor kimenőm van, senki­hez se mehetek. Se anyám, se testvérem, mint másnak. Azt se tudom, kik a rokonaim. Vasárnap, néha, mikor a valakihez való ra­gaszkodás nagyon erőt vett rajta, kisétált Do­rozsmára ahhoz az öreg házaspárhoz, amelyik nevelte. De ezek annyira szegények voltak, hogy ha ott kellelt aludnia is, megfiiettették vele a szálláspénzt. Ida közben, amennyiie tehette, kutakodott a szülei után. Naivak vollak a lépései, akárcsak ö maga, gyámoltalan a tapogatózása, de mint­hogy semmi adatot nem tudott magáról adni, eredménytelen maradt minden kísérlete is. Most aztán szokatlan dolog történt. Jelent­kezett az anyja, aki tizenhét év óta keresi a lányát, szintén anélkül, hogy feltatálhatta volna. Levelét Bécsből irta meg, a rendőrség pedig kinyomozta, hogy Ida, ezúttal szolgálat nélkül, Dorozsmán tartózkodik. A szegény lánnyal azóta nem lehet bírni. A hivatalos értesítésen kívül irt ö is, elküldve arcképét a mamának, aki egyelőre nem adott magáról bővebb felvilágosítás*. Most várják a válaszát dollárral, esetleg csak osztrák koronával spékelve. A véletlen különös szeszélye, hogy épp ma került vitéz Petkóczy rendőrtanácsos elé egy másik lelenc is. Tizenkilenc éves fiu, akit a szerb policia küldött át a határon, mint nékik alkalmatlant. Kihallgatásakor elmondta, hogy tudja, ki az anyja, aki két éves korában adott rajta tul. — Menj most haza, hozzá, — mondta a tanácsos. De a fiu csak fintorgatta az arcát. — Nem kivánod látni az anyádat? — Nem. A nevelő szüleimhez megyek, esak azokat szeretem. ... Vájjon hol fészkel az emberben az az érzés, amely szülőt és gyermeket összekötöz? Öntudatlan-e, vagy nagyobb, mélyebb ereje, vagy csak a megszokáson múlik minden? Mi nem tudunk elfelejteni egy régi esetet, mikor halott hajadon lányának halálát jelentette be a kerületi tiszti orvosnak az anya. A gyerek törvénytelen volt, de önhatalmúlag a természetes apa nevét használta. — Jaj, engedje meg doktor ur, hogy ez a név legyen a keresztjén isi Ugy siégyelte szegény azt a másikat 1 Pénteken délután tartották meg a Baross-vásár sajtóbemutatóját. Szeged, szept. 5. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy vasárnap délelőtt tiz órakor nyitják meg azt a nagyarányú áruvásárt és kiállítást a volt repülő­téren, amelyett együttesen rendezett a Baross Szö­vetség szegedi csoportja, a Szegedi Gazdasági Egyesület és a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági kamara. Ennek a kettős kiállításnak sajtóbemu­tatóját pénteken délelőtt tartották meg, amelyen nemcsak a szegedi sajtó képviselői vettek reszt teljes számban, de megjelentek egyes fővárosi és vidéki napilapok tudósítói is. A kiállítás anyaga feltétlenül eredményt, gaz­dagodást és eseményt jelent Szegednek. Hiszen a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem sok kiváló munkásai legkiválóbb terményeivel és áruival vesz részt a kiállításon Szegeden régen látott szép számban. A kiállítás legsikerültebb, legszebb és legértékesebb része a mezőgazdaság, amelynek keretein belül olyan dolgokat produkáltak a sze­gedi és Szeged környéki termelők, aminőt igen kevesen vártak, vagy hittek. Sikerült része a vásárnak az ipari és kereske­delmi része is, azonban itt feltűnt az a tény, hogy igen nagy számban vesznek részt ezen a kiállítá­son olyan iparosok és kereskedők, akik nemcsak hogv nem tagjai a Baross Szövetségnek, hanem ettől nagyon is távol állanak. Érdekes megjegyezni, hogy az ipari és kereskedelmi rész értéket nagy­jából ezek az iparosok és kereskedők adják meg. Az egész kiállításról és vásárról azonban jól esik tapasztalni azt, hogy elsősorban az eredmények után Csonkamagyarországnak egyik legértékesebb földje a csongrádi humusz, amely olyan dolgokat produkál, hogy azok a különlegességek kiállításán is az első helyen lennének. Másrészt jó megálla­pítani azt, hogy dacára Szeged és a többi alföldi városok agrikultur jellegének, rendkívül fejlett iparuk és kereskedelmük van, amelyeknek produkti­vumai előkelő helyet foglalnának el a merkantil vá­rosok árui között is. A kiállítást már jóval a repülőtér előtt észre lehet venni, mivel ugy ahogy, mégis csak rendbe­hozták a városi utakat, félünk azonban, hogy a forgalommal, de különösen a villamossal így is baj lesz. Magát a repülőteret a kiállításnak meg­felelően feldíszítették és szinte újjáépítették. A ki­állított tárgyak a három hangárban, a barakkokban és a szabad téren, pavillonokban találtak helyet. Jelentékeny szerepet töltöttek bc a rendezésnél Czigler Arnold elnök és Szolcsányi István építész, aki szinte újjáépítette a repülőteret. Az egyes traktusoknak külön is megvannak a maguk ren­dezői. Az első hangárnak Bugyi Mihály, a máso­diknak Vass Jenő, a harmadiknak Juhász Árpád, az ipari szabad térnek idősb Hodács János, a mezőgazdasági szabad térnek pedig dr. Gulácsy Sándor. A kiállítás maga a sajtóbemutató délutánján még egy nyüzsgő munka képét nyújtotta, minden kiállító kopácsolt, rendezett, díszített, javított saját helyén, de már teljesen kialakult a kép. Az első hangárban (ipar es kereskedelem) szép hatást keltett Schulter Vilmos porcellán fürdőszobabe­rendezése, igen szép munkát produkáltak Kovács István, Kocsis Ferenc műbútorasztalosok, Mül­hoffer Albert művészi kárpitos bidermayer garni­túrájával, a Ferrária vasárugyár különféle vas­áruival. Igazi feltűnést keltett az Iparművészeti bútorgyár (Fenyő és Gegus) intim interieurje a sarokban, amely valóban művészi, meleg és dí­szére válik a szegedi iparnak. Szép részt foglal el a Sínger-varrógép kiállítása is, valamint Jároli Géza művészi kárpitos munkái. Elismerésre méltó Fonyó Soma világítási és porcellán cikkei, vala­mint a budapesti Kari Testvérek villanyvezetéki árui is, ez a cég egyébként a kiállításon rádió­készülékeket is mutat be és erre külön atennát szerelt fel a hangár mellett. A második hangár első része az üveg-, porcel­lán-, maiolikakiállitás. Szépek Ablaka Sándor cserepei és Singer Ármin tükrei. A papír és író­szer részben kiválnak Freimann Miksa képei és keretei, Gábor Endre fényképei és Endrényi Imre irószetei. Igen megkapó a kozmetikai rész is, ahol a Hangya likőrjei bizonyítják a magyar likő­rök kiválóságait, elismerésre méltó a Hus- és Vásárpénztár nagyszabású szappantornyai, Varga Antal kozmetikai cikkei. Nagyszámmal vannak képviselve a cipészek és a papucsosok. Elsősorban a Vénusz cipőgyár munkáit kell megemlíteni, amelynek minden da­rabja remekbe készült. Szépek Krizsák István ci­pői is, valamint az Orion-gyár gyönyörűen kidol­gozott bőrárui is. Megkapó szőrméket állitott ki Rosmann szűcs. Szép fényt vet Szeged iparára a Párisi Nagyáruház gazdag játéktermékei. Az élelmiszeráruknál mindjárt kitűnik a Hatósági Huscsarnok mesébe illő hentesárui, a kecskeméti konzervgyár főzelék és gyümölcs konzervei. Te­kintélyes részt foglal el a szőnyeg- és kézimunka­kiállítás is. A Gabor-szőnyegszövőde most is meg­mutatta, hogy perzsáival első helyen reprezentálja a szegedi szőnyegipart, de szépek a Szegedi Sző­nyegszövődé és a Teherán szőnyegei is. A kézi­munkarészben feltűnő művészi munkákat állitott ki Radó Ilonka és Szende Zsófi. A harmadik hangárban van a kiállítás legérté­kesebb része, a mezőgazdaság. Károlyi Imre pél­dául fügéket termelt, a mezőhegyesi ménesbirtok 520 centiméteres, a csodával határos kendert álli­tott ki. Igen szépek a Sátor vetőmagjai, de első­sorban kell említeni Wagner Adolf gimnáziumi igazgatót, aki kicsi szatymazi földjén mesébe ütő szőlőt, almát, körtét termelt. Kétségtelen, hogy a Wagner-pult egyik legértékesebb része a kiállítás­nak. Gyönyörűek a vásárhelyi kertészegylet főze­lékei, amelyek nagyságban azinte utolérhetetlenek. A bortermelőknél előkelő helyet foglalnak el Endre Zsigmond, Fodor Jenő, Gárgyán Imre és Rácz Antal borai. A szabad ég alatt vannak az amerikai Ford-gyár gyönyörű gépei, Szvaton és Kucses pompás mező­gazdasági gépei. Feltűntek és minden dicséretet megérdemelnek a Mandel-gyár gyönyörű, elsőrangú verseny csolnakjai és a Cserkészek alumínium tár­gyai. Szép paviílonja van Suhajda és Cékus cuk­rászoknak is. Jó hatást keltettek Kiss Vince pék­mester újszerű süteményei és Farkas Ferenc mű­vészi kertészeti termékei. Az állatkiállitás legkevésbé sikerült. Baromfit, valamint szarvasmarhat állítólag járvány miatt nem küldhettek a kiállításra, sertésből is mindössze 200-at állítottak ki a tenyésztők. A sertések egyéb­ként a hus- és vásárpénztár akoltelepén vannak. A kiállítás bíráló bizottsága már megkezdte munká­ját, ugy hogy a vasárnapi megnyitáson nyilvános ságra is hozzák azok neveit, akiket dijakkal tün­tettek ki. Mindenkinek saját érdeke, hogy iskolafelszerelését fűzeteket, Író- és iajzszereit Kovács Henrik EXLAfflS; Szeged, Kölcsey-u. 4. sz. alatt vegye meg, mert ott legolcsóbban szerezhetők be. 90 Modern magánházat, ¿JflSj hézat, bérpalotát, föld és sztfldblrtokokat. Házhelyeket, berendezett üzleteket, lakisokat, pénz­kSkfSnt mindenkor MÁvan Or»Z- l«J< előnyösen közvetít MMeP forj. Iradáfa Széfed, Bástya-utca 19 (Bohn-sörcsarnok mellett.) 2 Telefon 16—72. MÜBUTOR újdonságok: Hálók, ebédlők, uriszobák elsőrendű kivitelben és jutányos m árban, kedvező fizetési feltételek mellett is kaphatók Braun Mihály bútoráruházban, Kelemen-utca 11. szám (Kup Gyulával szemben).

Next

/
Thumbnails
Contents